Zemplén, 1901. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)

1901-07-21 / 29. szám

1901. július 21. I. Melléklet a „Zemplén* *1 29. számához. a remény és tisztelet, de a hála és szeretet hangjain üdvözölhessük. Isten hozott! (Lelkes, hosszantartó él­jenzés.) Mire Hadik Béla gróf főispán szép, érces hangon, hogy a környösköriil állók mindnyájan megérthették, igy válaszolt: Kedves barátom ! Tisztelt Uraim ! Fogadják kérem azon szép szavakért, me­lyeket Andrássy Sándor gróf kedves barátom, az Önök nevében hozzám intézett, őszinte szív­ből jövő, legforróbb köszönetemet. Nem is mond­hatom, mennyire megörvendeztett engem az a szí­vélyes és fényes fogadtatás, melyben a mai na­pon mindenütt részesítenek. Legyenek kérem meggyőződve, hogy én mindenkor teljes erőm­ből törekedni fogok, hogy magamat e kitünte­tésre méltónak mutassam és hogy e vármegyére nézve hasznos munka által kiérdemeljem magam­nak előlegezett bizalmukat. (Lelkes éljenzés.) De én nemcsak együtt működni kívánok önök­kel, hanem minthogy részemet ki szándékozom venni itt, uj otthonomban, a társadalmi életből is: remélem és hiszem, hogy, megismerve és megértve egymást, együtt fogunk érezni is. (Éljen ! Éljen 1) Forrón remélem, hogy a haza és a vármegye iránt táplált igaz szeretet érzetében egybeforrva, mindnyájan közre fogunk működni e dicső mu'tu vármegyének felvirágoztatására és hogy a kölcsönös rokonszenv és becsülés kö­veiből összerakva a bizalomnak azon talapzatát, mely minden üdvös munkának alapját képezi, sikerülni fog nekünk építeni és alkotni Zem- plénvármegyének javára és boldogságára. (Lel­kes éljenzés.) Ezt kívánom, ezért fohászkodom! (Fel­buzdult nagy éljenzés.) Az erőteljes és szónoki lendülettel elmon­dott szép beszéd riadó és hosszantartó éljenzé­sekben talált visszhangra, a minek lecsdlapulása után megkezdődött a bevonulás. A diszbandériom és bevonulás. Á főispán, követve a többi uraktól, a jelen ünnepies alkalomra szépen földiszitett első osz­tályú várótermen át jött az állomás előterére, a melynek közepén állott a napfényében kápráza­tosán ragyogó diszbandériom. Amint a főispánt megpillantották, fölhar- sant a huszár vigyázz-kürtszava, háromszoros éljen köszöntötte az ünnepeltet* és a bandériom egy remek kanyarodással megindult. A mene­tet két, diszbeöltözött vármegyei huszár nyi­totta meg, Azután jöttek a bandéristák. Legelői: Dókus Gyula kamarás, a vármegye főjegyzője, szingazdag, aranyos, sujtásos diszmagyarban, szibériai fehér farkas kacagánynyal, pompás két csatlósától vezetett paripán; utána Meczner Gyula, az idősebbik, kezében a vármegye II. Rákóczi-korabeli lovassági zászlajával, mellette Thuránszky László, jobbjában a Ferdinánd király korabeli vármegyei bandéristák disz- zászlajávai, mindakét zászlós' két-két csatlós­tól kisérve. Utánuk jöttek megannyian szí­nes diszmagyarban és kuruc-korszakbeli hu­szárruhákban is: Nagy Barna, Barthos József, remtőjóhez. Tudomány-, művészet- és embersze­retet: ez a hármas egység, keble oltárának ez a szent háromsága, buzdította .tenni, alkotni, használni kortársainak annyit, hogy hire, neve, érdemei „ösmeretesekké válottak mind a két ha­zában.“ 40. Dőry Ferenc gróf (jóbaházi) valóságos belső titkos tanácsos, 1757-től 1778-ig ült főispán­elődei székén. Ő alatta lett a Sátorhegy alatt épült Ujhely a vármegye „székvárosba, mert ő alatta épült fel és lett kész az egybegyülekező várme­gyének „ősi székházba (domus ampla), mely azonban ma már sem kényelmi, sem célszerűségi, sem egészségügyi tekintetekben nem felel meg a várakozásnak. Előbb az úgynevezett partikuláris (azaz kerületi) gyűléseket hol itt, hol meg ott (Sztropkó, Vararinó, Gálszécs, Zemplén, Sáros­patak, Szerencs községekben) ülték; a generális gyűléseket (közgyűléseket) pedig felváltva hol Zemplén, hol meg Sárospatak várában. — Halála véletlenül, váratlanul történt Miskolcz városában, hová, mint királyi biztos, azért utazott, hogy vejét, Andrássy István grófot, Borsod főispáni székébe installálja. A mint életirója — Szirmay Antal— mondja,két vármegyének őszinte részvéte közt temették el. 41. Erdődy-Pálffy Károly gróf, valóságos belső titkos tanácsos, alkancellár, pozsonyi gróf, mint olyan Pozsony vármegyének örökös főis­pánja, 1779-től, mégpedig Mária-Terézia királyné határozott kívánságára, főispán Zemplénben is, hol beiktatásakor határtalan nagy örömmel, kiváló fény nyel fogadták.* 42. Szent-Iványi Ferenc (1785—90.) Á • Szirnay A. „Collectiones.“ Nemes Sándor, Meczner Gyula, az ifjabbik, Bernáth Aladár, Bajusz József, az ifjabbik, AVolkenstein Oszvald grf. az ifjabb, Bajusz Andor, Diószeghy János, Malonyay Tamás, Ambrózy Ágoston, Thuránszky Tihamér és Bessenyey Zénó dr. bandéristák. — A bandériom után kö­vetkezett Székely Eleknek, Sátoralja-Ujhely székváros polgármesterének, magyaros szép né­gyes fogata, melyben ő és Schmidt Lajos rendőr- kapitány ültek. Nyomban utánok Hadik Béla gr. főispánnak remek szürke négyese, melyben kí­vüle még Andrássy Sándor gr. foglalt helyet. És most következtek a szebbnél-szebb, fényesebbnél fényesebb főúri és úri diszfogatck oly nagy számban és olyan pompában, a minfit Sátoralja­újhelyben igy együtt még nem látott emberi szem. A diszfogatok. Az országnak képes lapjai ha neoi gon­doskodtak arról, hogy ezeket a diszfogatokat nagyközönségök gyönyörködtetésére lefotográ- foztassák, bizony helyrehozhatatlan nagy mu­lasztást követtek el! Az országos millenáris diszfelvonulásra em­lékeztető fogatok ezek voltak: A főispán fogata után a Mailáth József grófnak ötös, az Andrássy Géza gr. négyes, a Hadik-Barkóczy Endre gróf­nak egy ötös és egy négyes, a Dókus Gyula ötös, a Mailáth J. gr. a MoskovitzGéza ötös, a Vla- dár Emil ötös, a Dókus Ernő, a Sitáray Sándor gr., a Barthos József, a Spillenber? József, a ’Seny- nyey Béla br-, az Andrássy Tvadar gr., az And­rássy Sándor gr., a Malonyay Ferenc, a Hadik János gr., a Leleszi prépostsig, a Wiczmándy Ödön, a Thuránszky Tihimó’, a Mauks Árpád, a Dókus László, a Meczier Gyula, a Harden­berg Aladár gr., a Berrhto.'d Kázmér gr., a ’Sennyey István br., a Lónyay Gábor gr., a Harkányi János br., aGuttman Mór, a Miklós Béla, a Molnár István a Nagy Barna, a ’Seny- nyey Géza br., a ’Senr/ey Miklós br., a Waldbott Ödön br., a Wolkentein Oszvald gr., a Bencsik István, a Ganzaug í-iklós, a Csőke József dr., a Zichy Béla gr., a Ippe Eberhardt gr. négyes fogatai; — továbbá a Molnár Béla dr., a Ne­mes Sándor, a De?ky Gyula, a Meczner Béla, a Zalay Andor, e Thuránszky László, a Ka­zinczy Andor, a patinszky Geyza, a Damjano- vics Ágoston, a Báóczy Kálmán, a piaristák újhe­lyi társháza a Lipti Ignác, a Gortvay Aladár, a Bajusz József, Nomárkay Ödön dr., a Marko- vics Miksa, a Gin Bernát, a Gruska Lajos ket­tős fogatai és mé ezeken felül is számos, összesen 89 kettős magárügat, melyeket azonban följegyez­nünk nem sikerlt. — Ezek során, hozzáadva még azt a sok ezer éezer főnyi közönséget, mely a be­vonulás útját )bbról-balról két sorjában meg­szállva tartott és szünetlen éljenzésben adott fellelkesedett fejezóst örömének : tessék elhinni, hogy kicsibera millénniomi diszmenetre emlé­keztetett ez ífényes bevonulás, a minőt, úgy véljük, hogy Zemplénen kívül eddig még egy vármegyónelorodukálnia aligha volt módjában ! Köszönetünk érette a résztvevőknek a hálás nagyközönsé részéről és elösmerésünk a közvéle­mény nevéU Dókus Gyula cs. es kir. kamarás­nak, mert emsegyedül az ő csüggedetlensége Barkóczy pókkal rokon s velük hazafiságban kitűnő „főián-család“-nak egyik érdemes tagja, a Szent-Istn-jeles-rend nagykeresztese, ki „nem vetett árny honszerető ősei szép nevére,“ mint vetett Lásó gróf, Eperjesen Caraffának belső embere, a„országszerte gyűlölt ember.“ 43. Phy Ferenc gróf (1790—92.) Kiváló hazafias enyeit tettei jellemzik. Hogy azok so­rából csa egyet említsek, a Ludovicea Akadé­miára 12)0 ft. alapítványt tett. 44. rczy József báró (1792—98.) Őse, Ist­ván, IILÍároly királytól azért nyerte a báró­ságot, hy a Pero vezérelte rác lázadást leverte. 45Esterházy József gróf (1799—1821.) Az ő bánsága alatt készítették elő Zemplén rendjei sempléni vitézek emlékoszlopának ügyét, mely ayiból nevezetes, hogy az első e fajta műemh volt az egész országban, mely emlék, időközh újjáépíttetvén, Sátoralja-Ujhely főte­rének dg is egyedül álló ékessége. 4 Vicsapi Malonyay nép. János báró, (1821-5.) A győri csatában (1809. jún. 14-én) elesettentebb említettük zempléni vitézek (in- surgeik) emlékoszlopának leleplezése az ő főispáhelytartósága alatt történt (1821. aug. 6.) Szilasi és pilisi Szilassy József (1825— 30.) :eptemvirből lett főispán, később (1832) kororr a Szent-lstván-jeles-rend tulajdonosa. Mintáén bárói méltóságra emelkedett. i. Mailáth Antal gróf (1830—39.) A Szenstván-jeles-rend nagykeresztese, később udvrfőkancellár. Nyugalmas éveit perbenyiki kastában a szenvedő emberiség és a szegény nép’tápolásának szentelte. Szegény és beteg, ki Király-Helmeczen az ő emlékére lótesi- tetUszonszenvi „Mailáth-közkórház“-ban in­hozta össze a fényes bevonulásnak ragyogó pont­ját képezett bandériomot és az ő kitűnő rende­zése alkotta egybe stilizált felséges széppé a be­vonulás sorrendjét! A diadalkapun át — a vármegyeházáig. Ünnepies díszbe öltözött a július hó 16-ának tiszteletére feldiszitett és fellobogózott székvá- r®sunk. Sátoralja-Ujhelynek és környékének ide sereglett, a tízezer lelket jóval felülháladó nézősége gyönyörködött a menetben. Zászlók lengtek a vasúti állomás épületein, a várostól La dohány-gyárig vezető hozzájáróut két oldalán, ítt-ott „ad hoc“ hevenyészett, fenyűgalyakkal be­árnyékolt páholyok, melyekből a vasúti főtisztvi­selők és mérnökök nejei, leányai rózsákat dob­tak az ifjú főispán kocsijába, mely gyöngéd fi­gyelemért a szeretetreméltóság legnyájasabb nyilvánításával intett nekik köszönetét a főispán. A Kossuth-utca bejáratánál a Sátoralja- Ujhely közönsége részéről imponáló arányokban emelt román stilü, két tornyos és három ives, a város és vármegye címereivel díszített, a kö­zépső iv fölött ISTEN HOZOTT felirásssal el­látott, fenyű-girlandos diadalkapun* át haladt a menet, lassan méltóságosan, szép rendben a hosszú útvonal két oldalán, a gyalogjárókon szorongó, a házak ablakaiból s az erkélyekről kendőt lobogtató sokaság meg-megujuló lelkes éljenzése mellett. — ATalóban: nem is bevonulás, hanem diadalut! Sátoralja-Ujhely és nagy kör­nyéke egész nagy értelmiségének részéről „prima vista“ a szeretetnek impozáns megnyilatkozása! így ért a menet a teljes zászlódiszben pom­pázott, a főbejáratnál cser- és rózsagirlandokkal ékesített ősi székházhoz, az éltes vármegyehá­zához, mely előtt a Juhász Jenő tűzoltó fő- és az alparancsnokok vezetése alatt egyesült városi és vasúti gyártelepi tüzoltócsapatok segítettek feltartani a jó rendet Pilissy Béla v. rendőral- kapitánynak. A tűzoltóság kordont vont és igy szabadon tartotta a kocsiutat, mely mögött szin­tén óriási tömege állott az éljenző közönségnek. Az ősi székházhoz érve a bandéristák be­lovagoltak a székház udvarára. Hadik Béla gr. főispán fogatáról a főbejáratnál leszállóit, utána a többi érkező urak is és bevonulván felmentek az ősi terembe, hol az uj főispán eskütétele és hivatali ünnepies beiktatása volt végbe menendő. Az utca azonban hangos maradt, rajta le- s fel napestig hullámzott a sokaság, robogtak a kocsik. Szóval a vármegyei közélet kalendár- jomának ezen a veres betűs napján, júl. 16-ikán, az uj század uj főispánjának beiktatása napján, a székvárosban szokatlanul nagy és pompás ün­nep zajlott le. Üdvözlés a székház küszöbén. A. fejedelmi pompájú bevonulás után Ma- tolai Etele alispán, mint házigazda, a jobboldali lépcső alján a következő beszéddel üdvözölte a főispánt: Méltóságos gróf — főispán ur ! Tisztelettel üdvözlöm Méltóságodat vár­megyénk nevében, midőn házunk küszöbén * A pompásan festett diadalkapu tervezőjének, Hor- nyay Béla dr. t. barátunknak előkelő Ízlését dicséri. Szerk, gyen kap orvosságot és ápolást, Istennel áldatja ezt a „jóságos gróf“-ot, még halóporában is. 49. Siskovics József (1839 41) helytar­tósága alatt propagálták megvalósíthatónak a Bodrog és Tiszaszabályozás „vakmerő“ gondo­latát. 50. Péchy Manó gróf (1841—48) később Erdély kormányzója. 51. Andrássy Gyula gróf. 1848-ban volt Zemplén vármegyének kitűnő főispánja, később mint „providenciális államférfim“, kidőléseig (1890. febr. 18.) a romjaiból újjáépült Magyar- országnak egyik legerősebb oszlopa! Porrészei a töke-terebesi Mauzóleomban nyugosznak, hol „a nemzeti kegyelet mint örök mécsvilág viraszt felette“ a korona és a nemzet közt való belső egyetértés helyreállítója felett! 52. Andrássy Manó gróf. Az alkotmányos élet októberi hajnalhasadásakor 1860-ban és a csalóka fény letűnése után ismét 1873-ban volt főispán. A magyar közgazdaság terén új, vagyis a bányászati és kohászati ágazatoknak volt út­törője; halhatatlan érdemei vannak a Tapoly- Ondava és Tiszaszabályozás körül is. Mint főis­pán : kortársaitól kiérdemelte a „legalkotmányo­sabb“ jelzőt, a mely túlélte 1891. ápr. 23-án be­következett halálát is. 53. Andrássy Aladár gróf (1867—72), A „nagy idők“ klasszikus tanúja. Hogy miért? A szabadságharc alatt az erdélyi hadseregben Bem- apónak szárnysegéde — most pedig a legmagasabb aranygyapjasrend tulajdonosa és a királynak főkamarásmestere! E pár szónyi életrajz megett a nemzeti életerő evolúciójának csodás története lakozik. 54. Vécsey Sándor br. (1873—75.) A fő-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents