Zemplén, 1901. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)

1901-10-20 / 42. szám

1901. Október 20.

II. Melléklet a „Zemplén^ 42. számához

tanítók szolgálati idejének 35 évre való leszállítását megtagadják akkor, midőn a szülők és iskola fentartók á tál alig érzett 15 kros hozzájárulást el akarják ejteni.

Ez égbekiáltó és a tanítóságot mélyen sújtó igazságtalanság ellen minden tanító és egyesület emelje fel tiltakozó szavát és minden megengéd- hető eszközzel hasson oda, hogy a revisió ily esonka alakban létre ne jöjjön.

Indítványom :

Mondja ki a közgyűlés, hogy kérvényileg a törvényhozás elé járul, hogy a tanítók jogos igényei, a szolgálati időnek 35 évre való leszállítása és részleges nyugdíjazásnál az arány megtartása a nyugdíj-törvény rcvisiójánál érvényre jusson.

E határozat átiratilag a társegyesületekkel közöltessek és országos mozgalommal, ha szükséges az orsz.-gyűlés képviselőinek felkérésével és bevonásával, ez ügyben a legmesszebb menő akció fejtessék ki.

Halálozás. Király Antal, a nagy-mihályi áll. isk. egyik kiváló, íáradhatlan munkásságu tanítója, életének 49. tanítói működésének 38. évében f. hó 10-én elhunyt. A nagy-mihályi áll. isk. tanítótestülete a szomorú esetről a következő gyászjeientést adta ki: A nagymihályi áll elemi iskola tanitó testületé fájdalmas szívvel j lenti, hogy szeretett kartársa Király Antal, életének 49., fáradhatatlan és buzgó tanítói működésének 28. évében f. hó 10-én délután 5 órakor hosszas szenvedés után jobb létre szenderiilt. Hült tetemei f. hó 12-én délután 3 órakor fognak az ev. ref. egyháza szertartás szerint a nagymihályi sir- kertben örök nyugalomra tétetni. Nagy-Mihály, 1901. október lO — Béke lengjen porai felett!

A közönség köréből.

— Alak ós tartalomért a beküldő folelős. —

Úgy hallom, mert nem olvastam, hogy valamelyik helyiérdekű lap az én csekélységemmel is foglalkozik, s úgy tüntet fel, mint a ki a kormánypárt részére vesztegetéssel szereztem szavazókat.

Ezen közleménynek az ellensúlyozására, de meg barátaimnak és ismerőseimnek megnyugtatása végett is, ezennel kijelentem, hogy azon igazán elszomorító eljárását az ellenzéknek, a mit velem szemben a választás alkalmával elkövetett, a bünfenyitő bíróság elé vittem s majd ennek az Ítélete fogja eldönteni, kinek van igaza.

M.-Jesztreb, 1901. évi okt. hó 14-én.

Kozma Antal,

ev. ref. lelkész.

Tekintetes szerkesztő ur 1

Ma jutott kezemhez a „Zemplén“ 41-ik száma s minthogy abban, az u. n. „fekete táblára« bizonyos „megrovási“ kalandban utazó egyén jónak látta — most már másodízben felfüggeszteni a felügyeletem alatt álló ág-csernyői iskolát: szíveskedjék alábbi soraimat az illető részére adandó válaszul közzétenni.

„Quousque tandam“ ? megrovó ur : mig a nép helyzete nem engedi 1 Annak az egyháznak, a melynek iskoláját megrovási kalandjának célpontjául tűzte ki, azt lehet mondani, bogy a hívek szeretetén és áldozatkészségén kívül semmije sincs. Ez a szeretet és áldozatkészség éppen ma egy éve emelte ki a megrótt iskola tő- szomszédságában levő templomot romjaiból 72G0 korona költséggel. De hogy mi módon, azt talán jobb nem firtatni. Á nép önmagát múlta felül az áldozatban, úgy hogy időbe kerül, mig annak az évnek egyházi kiadásait meg bírja emészteni.

Sem a helybeli, sem a környékbeli „felsők“ nem jöttek segítségére, pedig de sokszor lettek az iránt megkeresve. Zörgettünk, de sehol sem nyílt. Az ígéretnél tovább sehol sem mentek, s igy történhetett meg az, hogy az építési évfordulón még mindig fizetetlen egy tekintélyes összeg, mely ismét csak a hívek áldozatkészségére nehezedik.

T. Megrovó ur! Századok mulasztásait rövid 2 év alatt helyrepótolni nem lehet. A mit „most már nem kér, de követe7“ majd megvalósítjuk lassanként, ha fogja bírni az istenadta nép.

Ha minden évben erején felül terheljük azt, hova jutunk? Koldus botra a nép, elha- gyatottságra az egyház 1 Azért csak lassan a követeléssel, s gondolja meg, hogy Ag-Csernyő nem rendezett tanácsú város, iskolája nem sub- vencionált, s ha mindezek dacára is sérti szemeit az, hogy az iskola körül kerítést nem lát: követelés helyett nyissa meg erszényét; annak a szegény kálvinista egyháznak ne kalandok s „megrovások“ felaggatásával, de áldozatkészségével tegye lehetővé azt, hogy a vármegye urai szép külsővel felókesitett iskolát találjanak ott, hol

eddig csak a nyomorúságos helyzet jelei tanúskodnak arról, hogy úgy az egyház, mint hívei szegénységgel küzdenek uap-nap után!

Azért mert a kormány sokat költ a nép iskoláztatására, az neküak nem ok arra, hogy lehetetlen dolgok megvalósításába fogjunk.

Miért lehetetlen ?

Jöjjön el irodámba majd megmondom.

Addig pedig tegye le a tollat.

Kéri:

Szabó Béla

felügyelő lelkész.

Az igazság érdekében kötelességünknek tartjuk, hogy a „Zemplén“ tokaji levelezője részéről lapunk múlt számában a „Közönség köréből“ c. rovatban közölt támadást ellensúlyozzuk a Lazarovits Dávid tokaji lakosnak hozzánk most beküldött igen terjedelmes védelméből a következőkkel: „Hétfőn meghalt G a 1 1 i János Krausz Miksa vendéglős padlásán. A vendéglő zárva volt, minthogy az- mp temették a tulajdonos kis lánykáját, az évek óta súlyos betegen fekvő édes anya kegyeltjét és az egész család dédelgetett csemetéjét. A szörnyű csapástól sújtott család fájdalma a hetekig tartott hiábavaló virasztás és küzdelem után rendkívüli volt. A hosszú időig erőszakkal visz- szatartott fájdalmas könyek a kegyetlen halál beköszöntése után vehemens záporban törtek ki egyszerre. Zokogó sírásuktól hangzott nemcsak a ház, hanem annak egész környéke is. A legidősebb nővér fájdalma a legvégső kétségbeesésbe csapott és a temetési szertartás izgalmától kimerülve annyira roszul lett, hogy az annyi csapástól sújtott család a legnagyobb aggodalomba esett... A súlyos gondoktól terhelt családfő mindazonáltal bejelentette a hatóságnak a véletlenül portáján történt halálesetet és felkérte a városi biztost, hogy tekintettel arra, miszerint az ő családja a házában végbemenő szertartás újabb izgalmait elviselni nem bírná és tekintettel arra, hogy a megboldogult úgyis a város szegénye volt, vinnék a halottas-házba, vagy a szegények házába és temetnék el Isten nevében onnan. Ezt a városi biztos készséggel meg is ígérte. Délután azonban — nem lévén tudomásuk a városi biztos ígéretéről — megjelentek a hatóság alkalmazottjai a végtisztességre, de a v.biztos Ígéretére tett hivatkozásom után feltették a koporsót a halottas kocsira és avval indulni kezdettek. Épp indulóban jött az ág. ev. lelkész és ref. kántor, s a lelkész kérdésére, hogy miért akadályozom a temetést, „hisz ők is épugy az Isten teremtései, mint a zsidók,“ én teljes tisztelettel azt válaszoltam: „Ha tudtuk volna, hogy most lesz a temetás és hogy tisztolendőséged már idefáradt, akkor bizonyára nem vitettük volna el a halottat; és ha tisztelendőséged úgy akarja, tessék csak elvégezni a szertartást az udvarban,“ a mi meg is történt.. . Ez a való tény és a leplezetlen igazság 1“

Közgazdaság.

A kassai gyümölcskiállitAs, a melyen, mint többször említettük, a zemplénvármegyei Gazdasági Egyesület is részt vett, nagy ünnepiességgel, impozáns stilben folyt le Kassán. A kiállítás f. hó 14-én ért véget, mikor a jury a kiállítókat kitüntetésben részesítette.

Az Abauj-Torna-, Borsod-, Sáros-, Zemplén- és Szepesvármegyék gazdasági egyesületi inek kezdeményezésére rendezett gyümölcs-kiállítás e hó 12-, 13. és 14-ik napjain át tartatott. A kiállítás iránt igen nagy volt az érdeklődés s kétségtelen hogy az minden tekintetben jól sikerült. A kiállításon összesen 140 termelő jelentkezett, akik 2288 tányér almát és körtét, 223 tányér szőlőt, 180 tányér zöldségfélét, 120 tányér vegyes gyümölcsöt, 1800 cserép virágot, továbbá gyümölcsbort, befőttet, aszalt gyümölcsöt stb. állítottak ki. Be volt továbbá mutatva tizenegy gyümölcs prés, négy gyümölcssajtó, gyümölcshámozó gépek, konyha kerti eszközök, e szakmában használatos vegyi anyagok, konzervek stb. A kiállítás ünnepies megnyitása f. hó 12-én volt s ez alkalommal Oerlóczy Géza tartott ott beszédet. A kiállítást Hadik János gróf, az Abauj Torna vármegyei gazdasági egyesület elnöke, orsz. képviselő, nyitotta meg. A földmivelésügyi miniszter 4 állami arany-, 8 ezüJ- és 16 bronzérmet bocsátott a kiállítás juryjének rendelkezésére. E hó 13-én Tisza László miniszteri biztos, !jL4-én pedig Győry István dr., a budapesti kertészeti tanintézet tanára, szakelőadást tartottak.

A zempléniek nagyobbrészt a szőlészeti cso- jportban voltak képviselve, kik közül:

állami arany érmet nyert: a bodrog- szerdahelyi „Immunis“ szőlőtelep 34 faj csemege- gyűjteményért s a csomagolási eljárás bemutatásáért. Elsőrendű elismerő oklevelet nyertek: Hornyay Béla dr. és Thuránszky László csemegeszőlőért. Bronzérmet: Kun Frigyes csemegeszőlőért. Közreműködő oklevelet; Magyar András

(Bodrog-szerdahely) és Hadas Sándor (Sátor- alja-Ujhely)

Kérelem a gazdaközönséghez. A zemplénvármegyei Gazdasági Egyesület titkári hivatala ezúton is tisztelettel kéri a gazdaközönséget, hogy mindazok, kik a titkári hivataltól ez év augusztus végén a búza átlagos termesztési költségeinek megállapítására vonatkozó kérdőivet kaptak, szíveskedjenek a kérdő ivekben foglalt kérdésekre a feleletet megadni, s azokat a Zemplén vármegyei Gazdasági Egyesület titkári hiva'alá- nak címére e hó 20-ikáig visszaküldeni.

Értesítés.

Az ungvári állami faiskolából folyó év őszén s a következő tavaszon több ezer darab alma, körte, szilva (oltott besztercei) cseresznye, meggy, kajszin és őszi barack, nemes gesztenye, nemes mogyoró, doncin, paradicsomalma, birsalany és füzdugvány kerül eladásra.

Az oltványok ára 60 és 40 fillér, minőség szerint, mogyoró és gesztenye 40 fillér, törpe alany 5 fillér, málna 10 fillér darabonkint, füzdugvány ezre 4 korona. A csomagolási és szállítási költség a vevőt terheli.

A tisztelt vevőközönség saját érdekében cselekszik, ha szükségletét őszkor szerzi be, mert őszkor a teljes készletben jobban lehet válogatni, a csomagolás és szállítás gondosabban történhetik mint tavaszkor, midőn a sok munka megtorlódik s kivévén a zord éghajlatú vidékeket, az őszi ültetés sokkal előnyösebb, mint a tavaszi, mert az ősszel ültetett fa kellőképp megülepedvén, tavaszkor azonnal növésnek indul, s a nyári szárazságot nem sínyli meg any- nyira, mint a tavaszszal ültetett. A hol kifagyástól lehet tartani, ott a fa kerülete télire szalmás trágyával vagy bármi egyébb lommal betakarandó.

Községek díjtalan, magánosok pedig kedvezményes áru oltványokért 1 koronás bélyeggel ellátott kérvényben a nagymélt. földm. m. kir. ministeriumhoz 1902. január hó 1-ig folyamodhatnak.

Ungvár, 1901. október 4.

Bornemissza Zoltán,

. fateDyésztósi felügyelő.

CSARNOK

Száz esztendő előtt volt orvosságok.

(R Brotter öt kötetes könyve.)

A legelmaradottabb laikus is kénytelen beismerni, hogy 100 év alatt sokat, igen sokat haladt az orvosi tudomány. Össze sem hasonlítható a mai tudás a száz év előtt volt állapottal. Szinte hajmeresztőknek kell ama dolgokat deklarálnunk, a miket egy száz év előtt megjelent angol orvosi könyv tárgyal.

Ha manapság ilyen orvosságokat ajánlna valamelyik orvos, rögtön a bolondok házába csuknák az ipszét.

Volt ugyan nemrég még néhány „öreg doktor“, kik a régi világból maradtak meg és igy még ósdi medicinákkal traktálták pácienseiket, de ezekből már csak 1—2 van a felvidéken.

Ilyen volt például Szepesvármegyének boldogult főorvosa: Fleischer dr. Ez a különben nagy természettudós hírében állott fő-fődoktor, ki annak idején Kózmárszky Tivadarral együtt a szülészeti tanszékre volt kandidálva, soha sem irt recipét, mindig csupán házi orvossággal kúrált, vezérelvével pedig halottas ágyán sem hagyott fel, mely szerint a jó italt többre becsülte a láznál. „Besser ein Rausch, wie ein Fieber« — szokta volt mondani az öreg ur.

Ezek a specialisták most már kihaló félben vannak, uj, modem orvosok léptek helyeikbe.

Nem kell azonban hinni, hogy a modem Eskulápok nem alkalmazkodnak helyenkint a régi szokásokhoz. így tudok esetet, midőn maga az illető körorvos is jónak találta arühös beteget oly módon megszabadítani kellemetlen bajától, hogy 100 fokos meleget tartó sütőkemencébe állíttatta, ahol az „Acarus Scabiei“ bizonyára mind elpusztult.

Nem csoda tehát, ha még a múlt században is sok ilyen „specialitásra“ akadunk.

Ilyen volt az ökörcsont, mely R, Brotter könyve szerint kitűnő orvossága az ideggyengeségnek és a végtagok remegésének, valamint az „angol kór“-nak és a skrofulózisnak is. A kecske vérét, faggyúját, ganaját és vizeletét hosszú ideig használták az orvostudományban. A bezoárt régebben, mint kataplazmát, nagy becsben tartották. Afrikában és a Keleten még ma is nagyra becsülik. Különféle bezoár kerül a kereskedésbe ; a legtöbb conkrementum, mely a kecske, kutya, tehén, vaddisznó stb. epehólyagjában és belében képződik. A bezoár szó a perzsa „pa-