Zemplén, 1901. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1901-10-06 / 40. szám
/ 1901 Október 6. H. Melléklet a „Zemplén' 40. számához. karácsoni ajándékul diszos kiállítású nagy képes naptárt kap az i9<)2-ik évre, mely tehát minden más karácsoni mellékletnél és ajándék-könyvnél többet ér, mert egész éven át hasznát veszi az olvasó. Az uj évnegyed küszöbén jobb lapot nem ajánlhatunk az olvasóközönségnek. A Pesti Hirlap előfizetése negyedévre 7 korona; október hóra 2 kor. 40 fillér. A Divat Szalon cimü dustartalmu és igen praktikusan szerkesztett, igen szépen kiállított di- vatujsággal együtt negyedévre "2 koronával több (azaz 9 korona). A kiadóhivatal cime: Budapest, V., Váci- körűt 78. sz. A közönség köréből. — Alak és tartalomért a beküldő felelős. — A .Zemplén* ez évi szeptember 29-iki számában megjelent és Lantos Józsefné által irt »Közönség köréből* cimü közleményre nézve a »Tokaj város brigantija* cimü cikk beküldője annak idején a rágalmazó és hazug jelzőkért a törvényes lépest m gteszi; ugyancsak ezen körülmény a csendórség tudomására jutván, illetékes parancsnokságukhoz — a lap egy példányával — a jelentést beküldötték és annak utasítása szerint fognak cselekedni. A nagyközönséget megtéveszteni és félrevezetni célzó közlemény pedig e Lp hasábjain (a t. szorkesztő ur becses engedelmével) a kellő értékére fog leszállittatni. Botrány egy halott körül. Tokaj városban — írja levelezőnk — botrányos és kegyeletetsértő temetés tanúi voltunk a hét keddjén. Városunkban Krausz Miksa korcs- máros régi szolgája, az öreg Galli János, meghalt a nevezett gazda padlásán; a város költségén vásárolt koporsóba a váios emberei bele helyeztették s a fentirt nap délutánján 4 órakor az ev. ref. lelkész s a kántor megjelentek a halottas háznál, hogy az elhunytnak a végtisztességet megadják. Nagy volt azonban meglepetésünk, mikor, a házhoz közeledve, a koporsót a halottas kocsira téve táláltuk, éppen indulóban, s az alkalmazottak ama hírrel jöttek elénk, hogy a házigazda nem engedte meg az udvaron a ravatal felállítását s kiutasította a koporsóval együtt. Megütközéssel vettük ezt tudomásul, mindazáltal közeledtünk a házhoz, melynek nagy kapuja már akkor be is volt lakatolva; a mi megérkezésünkkor azonban kijött rajta a házigazda sógora, Lazaro- vits Dávid, s a lelkész kérdésére, hogy miért akadályozza a temetést, hiszen mi is épp úgy az Isten teremtései vagyunk, mint a zsidók, azt felelte, hogy odabent gyász van, nem lehet hát az udvaron keresztény temetést tartani, — mire a lelkész a szeretet hangján válaszolt:- Mi nem akarunk ott bent se táncolni, se dalolni, hanem énekelni s imádkozni, - a mi a zsidóknak is szokása. Hangzottak azonban ott a közönség részéről szenvedélyes szavak is, s a csoportosulás nőttön nőtt, a mit a protestáló ur látva, megnyitotta a kaput s szabadságot adott, hogy a kocsiról a koporsót levéve, bevihessük s a szertartást megejthessük. Mi azonban már annyira fel voltunk e váratlan ese en indulva, hogy nem éltünk a j j lelkű atyafi e szívességével, hanem az utcán a kocsi mellé állva rázendítettünk a halotti énekre s a pap megható imája után — melyb n a megholt üdvezülésén kívül a kölcsönös türelem, az egyesség lelkének mindnyájunk-a kitöltéséért is esedezett Istenhez — kikisértük a sokat hár nyatott és hűségéért ilyen felebaráti bánással jutalmazott szegény szolgát az örök nyugalom helyere, a temetőbe Az ilyes cselekmények, melyek a büntető törvény 191. §-ában körülirt vétségnek minősíthetők, a mellett, hogy sajnálatosán sötét színben tüntetik fel némely izr. polgártárs ósdi gondolkozásmódját, mely szerint szabadon foly a »gyász ház*-ban a korcsmái üzlet és megeng dhető az udvari helyiségben a dorbézolás, de tilalmas a keresztény temetés, — úgy vélem — csöppet sem alkalmasak arra, hogy az annyira kívánatos kölcsönös bizalom s egyetértés előmozdítói és meg- szilárditói legyenek. Cantor. TAN ÜGY. 1 Zemplén vármegyei lanilHpilet hivatalos rovata — Rovatvezető: Molnár Gynla. Köziratok rovatvezetőhöz Sátoralja-Ujholybo küldendők. A magyar nyel/ tanítása idegen ajkú iskolában. (Folyt, és vége.) Nézzük a kérdésnek más szempontját is. Láng szerint az I. osztályban csak játszani kellene; az igaz, hogy ezzel könnyebben beplántálható a magyar nyelv, de hát ez az óvoda feladata. Az igaz— mint Láng mondja — bogy természetszerűleg az a 6 éves gyermek még nem igen viseltetik érdekkel e ssáraz ismeretek iránt; az érdeklődést és kedvet felébreszteni — hiányozván az áthidalás eddigi sajátos lelki élete s az iskolai élet között — nagyon nehéz, de lehetőleg tegyük tanításunkat e fokon minél vonzóbbá, játékszerévé. Tartsunk Igen is minél gyakrabban játékórákat énekkel kapcsolatban — a játékoknál használt vezényszavak is gazdagítani fogják a gyermekek magyar szókészletét, a dalok, versikék pedig a kiejtést fogják csiszolni —; de ezen kívül az elemi iskolának már más reális céljai is vannak, mit figyelmen kívül hagynunk nem lehet. Hiszen bár lenne minden nemzetiségi vidéken levő iskola mellett óvoda is, akkor munkánk nagyban megkönnyittetnék, de az elemi iskolából egészen óvodát nem csinálhatunk. Az a szüle — különösen a mai túl anyagias korban nagy kívánalmakat s kilátásokat fűz az iskolához, életbevágó reális hasznú ismereteket és tudást is vár attól; — azt mondja, hogy játszani otthon is tud gyermeke, nem azért küldi iskolába. Kell tehát Írást, olvasást és számolást is azonnal tanítani igyekezve, hogy mihamarább látható, kézzelfogható legyen az e tárgyakban elért eredmény, mert igy fogja az a nép megkedvelni az iskolát, különösen, ha az új intézmény a községben, meg aztán mi is, könnyebben haladhatunk akkor a magyar nyelv tanításánál, ha a gyermekek már olvasni, Írni fognak tudni; — nem azt mondom ezekkel, hogy tehát siessünk és paedagogia ellenesen mellőzzük a betartandó fokozatokat. Minden tantárgyat kezdettől fogva magyarul tanítsunk: ez mondhatom semmi nehézségbe nem fog kerülni. Sokat vitatkoztak arról is, hogy szükséges-e a nemzetiségi vidéken működő tanítónak a nép nyelvét is bírnia. Én is azt mondom, hogy az iskola, a tanítás szempontjából erre semmi szüksége nincs; más szempontokból azonban talán jó ha tudja, mert akkor a szülők a nép bizalmát s ragaszkodását hamarabb kivívhatja ; ellenben nem érthetvén meg magát a néppel, félrernagyarázhatják tetteit s vitás ügyekben nem világosíthatja fel, nem hódíthatja a maga részére a népet, pláne ha izgatok is vannak, kik rosszakaratból a tanító s érdekei ellen heccelhetik őket. Meg aztán jönnek a községbe bírósági végzések s más hivatalos iratok : ezeket megmagyarázni is a tanító lenne hivatva. De aztán legyen abban a nép nyelvét is biró tanítóban erős akarat, önuralom arra, hogy bármilyen akadály merül fel a magyar nyelv tanításánál, ne vegye segélyül az anyanyelvet. Azonban nem baj, ha nem is tudja a tanító a nép nyelvét, sőt magyarosítás szempontjából ez előny. A nép bizálmát igy is megnyerheti jó viselkedésével s magatartásával; ha egész lényéről a nép iránti szeretet és jóakarat mintegy le fog sugározni; ha a gyermek sze- retetét megnyerjük az iskolában, ez a szülőkét is maga után fogja vonni. S az ily győzelem az igaz nehezebben, későbben érhető el, de szilárdabb és maradandóbb lesz. Tovább fűzve az elmélkedést e kérdésről, azt hiszem sokak nézetével s meggyőződésével találkozom, ha kimondom, hogy a magas kormánynak nemzetiségi vidékre csakis magyar tanítókat kellene kinevezni, mig ellenben azokat, kik oláh, szerb, szász stb. szülőktől származtak s anyanyelvűk eredetileg nem magyar, tiszta magyar községekbe az Alföldre kellene küldeni. Mert hiába, ha látszólag le is veti pl. az az oláh környezetben nevelkedett ifjú az állami tanítóképzőben a fajához való szitást, de a csirája esetleg megmaradhat benne s agitátorok által az ismét életre kelthető lehet. Ily radikális kúrával eleje vétetnék a nemzetiségi agitátorok terjeszkedésének is, a magyarosítás ügye pedig hatalmasan fellendülne. Áttérek végül a tárgy módszerére, illetve egyes gyakorlati fogások bemutatására. Kiinduló pontunk a szemléltetés lévén: gyűjtsük össze az anyagot, szedjük fokozatos sorrendbe az ismertetendő tárgyakat és kifejezéseket. A tárgyakat lehetőleg természetben mutassak be. Keressük ki először azon szavakat, melyek hangzásilag leginkább megegyeznek az anyanyelvi hasonórtelmü szókkal; azokat tanítsuk előbb, melyek a gyermekeknek kedvesebbek, pl. kalács, cukor, muzsika, táncolni, játszani. Fektessünk nagy súlyt a tiszta kiejtésre; kitartással a kiejtési nehézségek szépen leküzdhetők. Először tanítom a tárgynevet igy: megfogom vagy feltartom a tárgyat és számat feltűnően formálva, erősen hangsúlyozva megnevezem őket; „Kalap, tojás, villa, tányér.“ A gyermekben meg van az utánzási hajlam és csakhamar észre fogja venni, hogy minden szót utánnam kell mondani és szépen fogják után- nam mondani. Egy pár napig igy gyakorolva, a dolog- és szókép egyszerre és égybekapcsolva bevésődik a gyermek emlékezetébe, mely után — ez lesz második fokozat — 'már én nem fogom a tárgyat megnevezni, hanem csak egymásután fal tartom. Ekkor kezemmel intve mondom. »Mondjátok !“ És ők szépen fogják sorban magyarul megnevezni a tárgyakat. Ujjammal mutatok egy mellettem levő tárgyra s mondom : „Ez kalap“ — egy távoli tátgyra: „Az kályha.“ Most a távolihoz megyek s arra mondom : »Ez . . a másikra: ,Az . . Ezt gyakoroljuk s én már itt kérdezem mindig: »Mi ez, mi az?< A villára mutatok s kérdezem: »Kalap ez ?« és fejemet tagadólag rázva moodom: »Éz nem kalap.« Mondatom s gyakorolatatom velük az „igen« és „nem“ szavakat és az „is“ kötőszót. Kiteszem a krétát az asztalra s mondom: „Van kréta“ igenlőleg rázva a fejemet. Eldugom a krétát, a helyére nézek s mondom: „Nincs kréta.“ Kiteszek az asztalra egy tojást s mondom: „Egy tojás“, egy ujjamat feltartok : „Egy ujj“. „Hány kendő, hány kalap ?“ „Itt van könyv, ott van szivacs.“ „Hol van . . .?“ Beteszem a kést az asztalba, felteszem a széket az asztalra : „A . . . asztalban, asztalon van.“ (Itt a neveket már névelővel kapcsoljuk egybe.) A tányért az asztal alá, fülé, mögé, elé teszem: „A tányér az asztal alatt, fölött, előtt, mögött van.“ A széket a tábla mellé teszem s mondom: „Hol van a kályha"?“ ,,Mi van az ablak mellett?“ Mindezeket mutatva csinálom, mondom és mondatom, a tárgyakat helyezgetem; a mutatást, a tárgyhoz menést is végeztetem velük : szóval mozgással, cselekvéssel összekötve mondatunk mindent a mit lehet. Feltűnő élénk szinü tárgyakat simogatva mondom : „Sárga, sárga; piros, piros. Milyen szinü a papír ?“ Váj kálóm a fát, a falat, ,a vasat és mondom : „Fából van, földből van: Miből van a szék?“ Elütő fehér szinü papirt mutatok : „Ez fetiőr, ez fehérebb, ez legfehérebb.“ Pálezákat: „Ez hosszú, ez hosszabb, ez leghosz- szabb.“ Egy gyermeket mellém állítok , egyot távolabb; mellemet érintve mondom: „Én“,,, a mellettem állóra : „Te“, a távolira mutatva: ,,0.“ A névmásokat cselekvésszóval kapcsoljuk ösz- sze és a cselekvést végezzük is. A mozgás nyelvét -- hadd látszassák a felnőttek és laikusok előtt nevetségesnek — mindenkor alkalmazzuk ; az ártatlan gyermekre a fura helyzet, legfeljebb deritőleg fog hatni, a mi tanításunk élénkítését idézi elő. Táncoljunk, ugráljunk, sírjunk, nevessünk a gyermek előtt; végeztessük velük s a mint kezdik á cselekvést kérdezzük: „Mit csinálok én, mit csinálsz te, mit csinál ő ?“ Megfogom a kalapom s mondom: „Az én kalapom. Ki könyve ez ? Éz az ő könyve. Éz a te kendőd.“ Ha igy már jól tudják, ak-, kor egyszerűen: „Ez ez enyém, tied, övé; az a Sziszák Jánosé, az a Tanító űré.“ Kiveszem órám, késem, pénzem: „Nekem van órám. Mi van neked ? Nekem van pénzem, neked van kalapod, neki van kendője “ így azután fokról- fokra, folytonosan gyakorolva és ismételve áthaladunk a nyelv összes sajátos alakulatain és a szóbőséget mindig szaporítva, később egész önálló beszélgetési órákat fogunk tartani; ha már olvasni is megtanultak, az olvasmányokat is feldolgozzuk a beszélgetés anyagául. íme egy pár beszélgetési óra kérdései: 1. Ha az utcán látsz egy urat (embert, asszonyt), mit kell csinálni? Mit csinálsz a kalappal? Tudsz te kö- szönnni? Hogy kell köszönni reggel, nappal, este, ha mégy haza ? Hogy hívnak ? Ki fia (leánya) vagy ? Van neked édes apád (édes anyád, testvéred)? Hogy hívják édes apádat? Hol van édes apád (édes anyád) ? Mit csinál ? Mit főz, mit varr, mit dolgozik? Kinek varr inget? Szereted te a paszulyt, a kalácsot? Mit ettél ma reggel, délben, tegnap este? 2. Voltál te már Varannón? Mi lesz holnap Varannón? Mégy te a vásárra? Ki megy a vásárra? Mit visz apád eladni? Mit vesz édes apád a .vásárban neked, testvérednek, anyádnak, magának ? Voltál te már vásárra? Láttál te már vásáj'tJ? Juszkó-Volyán van vásár? Miért nincs? írásbeli feladatul előbb a feleleteket írjuk a táblára s ezt lemásolják ; későbbi fokon a kérdéseket írjuk fel a melyre Írásban is megfelel-. nek. Ez által a kifejezések még jobban bevésődnek az emlékezetbe, mert Írásukban azokat mintegy megtestesülve is szemlélhetik. E fokon már nagy haszonnal alkalmazható Zemplénvárraegye tanítósága egyik közszeretet és becsülésnek örvendő kiváló zéver alakjának, Zseltvay Bogdán úrnak „Beszéd- és értelemgyakorlati kérdések.“ czimű gyakorlati művecskéje. Domonics Mihály.
