Zemplén, 1901. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1901-02-24 / 8. szám
G. Viktor 6 kor., Fuchs Emil dr. 5 kor., Szki- csák István, Weinberger József dr., Aczél Izidor, Czéklássy Sándor 4—4 kor. Szilágyi Bertalan, Pauliczky Géza 3—3 kor. Steinfeld István, Krisz- ten Viktor, Emődy László, I’sépy Zoltán, Fuchs Sándor, Groszmann Vilmos, Pintér Ferenc, Dobé Bertalan, Czinczel István 2—2 kor. Némethy János, Zinner Géza, Schuszter György, Frieder Zsigmond dr., Somogyi Gerő, Nagy Barna és Pauliczky Gusztáv 1—1 koronát. Fogadják a felülfizetők az önkéntes tüzoltó-egyesület részéről hálás köszönetünket. Király-Helmecz, 1901 febr. 21-én. Némethy János, parancsnok. Zachár Ferenc, Bajkay Imre, pénztáros. titkár s. tiszt. Nyilvános nyugtató. Alexy Emil és neje 17 koronát, Erdélyi János és neje 17 koronát, Mokcsai István 9 koronát, Komjáthy István 8 kor 40 fillért, Oxer Mór 9 koronát, Klein Mór 9 koronát s alólirott 9 koronát kaptak a kir törvényszéktől, mint ta- nuzásból kifolyó fuvar- és napidijaikat. Ezeket az összeget mai napon neverettek kezeimhez tették le oly célból hogy az a Pelejtén felállítandó állami isk. javára forritassék. A midőn az adományozott összeget nyuj tatom, a nagy lelkű adakozóknak hálás köszönetemet nyilvánítom Pelejte, 1901. febr. 22. Mészáros Elek. közs. bíró. Nyilvános számadás. Varannón, 1901. febr. 16-án megtartott jótékonycélu műkedvelői előadás alkalmával a jótékonyeólra felül fizettek: Werner Gyula, 6 kor. Csőke József dr. 4 kor. 80 fii. Diószeghy János, Gaál Sándor 3—3 kor. Lampel Nándor, Spinethy Károly, Filicskó Miksa, Friedmann dr. 2—2 kor. Füzesséry Pál, Másay. Mincsik, Antal 1—1 kor. Lefkovics S. 50 fii. Letényi Armin 40 fii. Fogadják a nemesszivü felülfizetők a rendezőség hálás köszönetét. A rendezőség. TAN ÜGY. A Zempléo vármegyei TaniMpslet hivatalos rovata — Rovatvezető: Molnár Gyula. — Kéziratok rovatvezetőhöz Sátoralj a-Ujhelybe küldendők. A költői müvek tárgyalásával kapcsolatban a nemzet legkiválóbb irói közül kiket ismertessünk meg a népiskola növendékeivel és mi módon ? (Folytatás.) Az ismertetendő költő ezen megtanult költeményeinek a szépségeit a gyermekek lelke elé varázsoljuk s midőn meggyőződtünk, hogy ezek által a gyermek szivét mozgásba hoztuk s lelkesedését felkeltettük, felmutatjuk az illető költő megfelelő képét s rávezetjük a tanulót, hogy ezeket a szép költeményeket ez a költő irta. És aztán minden törekvésünk oda irányul, hogy a már felkeltett lelkesedést a költő életrajzának előadása közben is fokozatosan emeljük. Természetesen mindezt a gyermek értelem-, kedély- és érzelemvilágának megfelelően intézzük. Nem nagyképűsködés, de a tárgy iránti szeretet, nemes hév és igazi lelkesedés kell ide ; oly hév és lelkesedés, mely a gyermeki szivet forróbb lüktetetésre, melegebb érzésre, nagyjaink iránti szeretetre buzdítsa. Hogy pedig a tanuló meggyőződjék arról, miszerint nemzeti Íróink egyúttal kiváló történelmi alakok is, a költők életviszonyait, küzdelmeit, mindig beillesztjük hazai történelmünk eseményeinek a keretébe. Ezek alapján tehát: Kazinczy Ferencnél kimutatjuk, mint lettek a nemzet fiai saját hazájok iránt idegenekké, mint feledték el ősapáink nyelvét s hogy nemeseink még, nevüket is alig tudták magyarul kimondani. És aztán kiemeljük Kazinczy érdemét, ki megvédte és reformálta az édes anyai nyelvet, mely nyelvújítás nélkül a nemzet talán önkezével ásta volna meg a sírját. Kisfaludy Sándor- és Károlynál, Berzsenyi- és Kölcseynél kiemeljük, hogy mint ébresztették a magyar nemzetben a haladás és nemzeti művelődés vágyát, hogy örökbecsű műveik által mint buzdítottak fel ezreket meg ezreket a hazafiui működésre s hogy hatásuk alatt még főuraink is kezdőnek melegebben érezni és érdeklődéssel viseltetni a hazai ügyek iránt. Vörösmartyt már mint a költők királyát mutatjuk be, a kinek sikerül a nemzetet teljesen felrázni zsibbadtságából s megértetni a nemzet fiaival, hogy* „nyelvében él a nemzet,“ hogy a mely nemzet dicső múltjáról megfelejtkezni tud s jövője iránt nem érdeklődik, az kétségtelenül a biztos enyészetnek néz elébe. Kimutatjuk aztán, hogy a százados álmából felébredt nemzet mint fog ujült erővel munkához ; mint pirulnak nagyjaink azon körülmény miatt, hogy őseik erkölcseitől s szokásaitól eny- nyire eltértek; mint kezdik a nemzeti nyelvet mivélni, a nemzeti érzelmeket ápolni s hogy mindezek eredménye az lett, hogy férfi és nő vetélkedve mutatja magát nyelvben és viseletben magyarnak. Petőfinél megértetjük növendékeinkkel, hogy százados ellenségeink nemzetünk ilyen rohamos haladásának mint vetnek akadályokat s mint igyekeznek a nemzetet haladásában visz- szatartani; és mikor oda jutunk, hogy a nemzetnek fegyverrel kell megvédelmeznie veszélyeztetett alkotmányát: előtérbe állítjuk Petőfit, a mint „Talpra magyar“-jával sorakoztatja a nemzet fiait s honfitársaival egy sorban ő maga is küzd nemzete ősi jogaiért, mignem beteljesül drámai jóslata: „Ott esspm el én, a harc mezején !“ . . . Tompánál kiemeljük a dicső, de szerencsétlen véget ért szabadságharc utáni időszakot, a mikor gyász borult az országra s a nemzetnek még csak sóhajtozni, panaszkodni sem volt szabad. Egyúttal megértetjük növendékeinkkel mint siratja meg Tompa nemzetünk gyászos sorsát, de egyben allegorikus szép nyelvezetével mint vigasztal, bátorít. Végre midőn Tompa sovárgó vágyai beteljesednek s az elnémult madarak ismét zenghetnek örömdalt: a gyermekek elé állítjuk Aranyt, a ki összehasonlítva a jelent a múlttal, igen bölcsen konkludál: „Nincsen olyan puszta ínség, Hogy magának benne A halandó egy tenyérnyi Zöld virányi ne lelne!“ És ugyanezért mondja nemzetének : „Nem törik a szenvedő szív Oly könnyen darabbá Csak ellágyul s az örömre Lesz fogékonyabbá“... És igy tovább — — íme, miért mondám elébb, hogy kiválóbb Íróink élete egy-egy nemes eszmét képvisel; miéit mondám azt, hogy nemzeti eseményeink mikénti kialakulásában költőink mindenkor oroszlánrészt követeltek maguknak, és végre miért állitám jelen fejtegetésem elején, hogy kétszeresen hálás fetadat a magyar költői müvekkel és ezek megteremtőivel népnevelés és oktatás szempontjából foglalkozni. Mert gondoljunk csak a reggeli harangszóra! Volt-e közülünk egy is, kit az ájtatosan tiszta, temp- lomian csöndes reggeli levegőben fölszárnyaló érc-zengés meg nem indított volna? . . . Nos, körülbelül ily hatást gyakorol az ifjú kedélyre a költészet is. Ébredhet a világ, jöhet annak vásári lármája minden visszás hangjával ... A ki annak idején leikébe hagyta rezdülni az áj- tatos hang szavát, az a kalmár élet zsivajában is hallani véli azt s annak lelke jobb, tisztább, az emelkedésre képesebb. Ezek után még csak egy körülményre kell rátérnem és pedig arra, hogy fenti Íróink tárgyalásánál milyen útmutató könyvet használhat a tanító legsikeresebben. Részemről a „Magyar Helikon“ cimü műnek azon füzeteit ajánlom, melyek jeles férfiaink életrajzait tartalmazzák. Nem csak azért, mert ezekben kiválóbb íróink életrajzai lelkes hévvel, szépen a gyermek értelem- és kedélyvilágának megfelelő modorban vannak megírva s megfelelő illusztrációkkal ellátva, hanem azért is, mert a csinosan kiállított' füzetek olcsóságát tekintve, minden iskola s igy a szegényebbje is megszerezheti könyvtára részére. (Folyt, köv.) Iftene Gyula, áll. isk. igazgató. Jótékonycélu hangverseny és tánc- mulatság. A gálszécsi és tőke-terebesi áll. iskola tantestülete Gálszécsen f. hó 16-án a „Tanítók országos háza“ javára hangversenynyel egybekötött táncmulatságot rendezett A hangverseny — melyen Bejczy Emilia, Cserniczky Ilona és Nemvirth Anna kisasszonyok, főtiszt. Malcher Béla, László Lajos, Laubner Károly és Tóth Jenő urak működtek közre — fényesen sikerült. Az est sikerét különösen emelte Laubner művészi hegedüjátéka, kit elragadtatással hallgatott a jelenvolt műértő közönség. A hangversenyt hajnalig tartó tánc követte. A tiszta jövedelem, mely a „Tanítók országos háza“ javára fordittatik, több mint 200 korona, r. 1. Nyilvános köszönet és számadás. A gálszécsi és tőke-terebesi áll. isk. tanítótestületek tagjai f. évi február hó 16-án főt. Malcher Béla ur közreműködésével Gálszécsen a „Tanítók Háza“ javara minden tekintetben sikerült hangversenynyel egybekötött táncvigalmat rendeztek, mely alkalommal: Bevétel volt belépődíjakból és felülfizetésekből ....................418 K. — f. Kiadás ...................................... 198 K. 40 f. Tiszta jövedelem . . 219 K. 60 f. mely összeg a mai napon elküldetett a „Tanítók Háza“ javára. Felülfizettek: A gálszécsi takarék- és hitelpénztár 40 kor., Fábry Béla 18 kor., Novák István dr. 16 kor., Malonyay Ferenc és Tamás 14 kor., Zersebe Hartvig br. (Bacskó), Klein Sándor (Sz.-Polyánka), Bessenyey István (Mig- iész) 10—10 kor., Obláth Mór dr. 8 kor., Reis- mann Henrik 6 kor., Kende Miksa dr., Grün Armi ifj. 5—5 kor., Nemes Sándor, Koch Gábor id., Maltzovszky János (Zebegnyő) 4—4 kor., Ihnátko Emil, Elek Imre dr., Kemény Dezső dr. 3—3 kor., Dienes István (K.-Azar), Sztanko Ernő, Károlyi István (Yécse), Oravecz Sándor (Parnó), Steinfhöfer Sándor (T.-Terebes), Mari- kovszky Béla (Hardicsa), Gáy János, Eperjessy Lajos dr., Hodobay Ernő (Vécse) 2—2 kor., Eperjessy Elémór, Pékáry Géza, Friedmann Mór dr., Kimák János (Zebegnyő), Rácz János (T.-Terebes), Juhász Pál, Neuwirth Béla (0- Liszka) Neuwirt Géza (Kassa), Pásztor Géza, Pattenhäuser Mátyás, Bálint Kálmán, Rak mányi Jenő (Visnyó), Berkó Elek (N.-Ruszka) és Gulanics Mihály (N.-Ruszka) 1—1 kor. Úgy a nemesszivü felülfizetők, mint a hangversenyen közreműködők, különösen főt. Malcher Béla ur, ki közreműködésével nagyban hozzájárult az est sikeréhez, fogadják a jótékony cél érdekében hozott áldozatukért, illetőleg közreműködésükért az előlnevezett tanítótestületek hálás köszönetét. Gálszécs, 1901. évi február hó 19-én. Maximovics János, Andrejkovits Pál, ellenőr. pénztáros. Közgazdaság. Néhány szó a Tok aj-Hegy alján létesítendő borértékesitő vállalat kérdéséhez. Irta: Évva Ödön. II. De indokolja ezt az álláspontot az a körülmény is, hogy mig az üzleti nyereségre alapított részvénytársaságok, ha bármily fontos közérdeket szolgálnak is, csak igen korlátolt mértékben, vagy éppen nem részesülhetnek az államtól anyagi támogatásban — addig a gazdasági és ipari szövetkezetek részére az államnak erkölcsi és anyagi támogatását, mint az I. cikkelyben előadottakból is láttuk, törvénybiztositja. Már pedig ennek a borértékesitő vállalatnak mindenek felett nagyszabásúnak, hatalmas és biztos alapokra fektetettnek — s tekintettel arra, hogy ily módon egy igen nagy fontosságú állami érdek is vétetnék ápolás alá — az állam részéről is hathatósan támogatott vállalatnak kell lennie ; olyannak, mely felveheti és meg is küzdheti az előre látható versenyt és harcot azzal a hatalmas érdekcsoporttal szemben, mely a pancsolások és olasz, s egyáltalán idegen borok felhasználásával a külföldet a hegyaljai borok iránt tévedésbe ejtvén s Ízlését átalakítván, hegyaljai boraink renoméját, keresletét s igy kereskedelmét tönkre tettók; tehát imponálnia kell annak a vállalatnak úgy a bel, mint a külföldi fogyasztók és kereskedők előtt, hogy biztos tájékozást nyújtván a tiszta és eredeti tokaj hegyaljai bor milyensége iránt, visszaszerezhessük az elvesztett bizalmat és hírnevet ’s hegyaljai borunk ismét dominálja a világpiacokat. Ily fontos cél megvalósítására, borkereskedelmünknek hathatós fellendítésére és a mellett a bortermelők érdekeinek önzetlen és lehetőségig teljes kielégítésére egy 2—3 — mondjuk 400,000 korona alaptőkével biró részvénytársaság — menynyi üzleti tőkével akár hány magán bor- kereskedő is dolgozik — nem képes ! Már magában véve egy ily alaptőkével biró részvénytársaságnak létrehozása is kétségessé válik, tekintettel arra, hogy éppen a bortermelők vannak a telepité-i költségek okozta kimerültség, az elmúlt évi fagykár és a borüzletben létező pangás következtében a legk vésbbé abban a szerencsés helyzetben, hogy részvényeket jegyezhessenek és azt készpénzzel be is válthassák; — ha pedig más érdekkörök bevonásával sikerülne is a 2000 db. 200 koronás részvény jegyzése, minden valószínűség szerint a bortermelők oly kisebbségben vehetnének abban részt, hogy kellő képviseltetés és önvédelem hiányából a bortermelők érdekei előbb-utóbb kockáztatottakká válnának De — ha tekintetbe vesszük a részvény-tár saságnak rendszerint elkerülhetetlen és magas kezelési költségeit, a nagy tandemeket s az első berendezkedés igen tetemes kiadásait — egy ily társaságnak borvásárlásra alig maradna annyija a menynyiért 2500 — 3000 hordó bort vásárolhat meg; miután pedig enynyi bora, csak középszerű termés mellett is, akárhány 10—15 bortermelő nek is teremhet: mi fog tkrténni a többi bortermelőkkel? — Ezeket az a remény és kecseg- tetés, hogy boraik majdan eladóra közvetítve lesznek, legkevésbbé sem elégítheti ki és nyugtathatja meg, mert esetleg éppen a szükség leg-
