Zemplén, 1901. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1901-02-24 / 8. szám
Sátoralja-Ujhely, 1901. február 24. 8. (2096.) Harminckettedik évfolyam. ELŐFIZETÉS Ara : Egész évre . . 12 kor. Félévre .... 6 „ Negyedévre . . 3 „ Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 30 fill. A nyilttérben minden garmond sor dijja 40 fill. E Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. 2EMFLÉN-VÁRMEGYE HÖZÖUSÉGÉNEK ÉS A ZEMPLÉN-VÁRMEGYEI „TANÍTÓ-EGYESÜLET *-NEK HIVATALOS LAPJA. MEGJELENIK: IsZE I IbT ID !B InT HIRDETÉS DIJJA hivatalos hirdetéseknél : Minden szó után 2 fill. Petitnél nagyobb, avagy diszbetükkel, vagy körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden négyszög centim, után 6 fill, számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyuj tátik. Hirdetések és pénzküldemények a kiadóhivatalhoz intézendők. A kenyér. ) A kenyér, a mindennapi kenyér! Mi, a kik a kenyeret nem ismerjük másképp, mint szükséges járulékát Ízletes lakomáinknak, nem gondolunk arra, hogy vannak testvéreink, embertársaink sok ezrével, a kiknek a kenyér az egyedüli tápláléka ; a kiknek imája nem megy azon túl, hogy „add meg mi nekünk, a mi mindennapi kenyerünket.“ Pedig mennyi édes emlék szövődik e szóhoz a múltból, saját életünkből! Az elbujdosott fiúra azt mondtuk „majd visszahozza az édes kenyér!“ A jégverésre azt mondjuk: „eltört a kenyér botja.“ Az apának a neve volt a „kenyérkereső.“ A jó baráté „kenyeres pajtás.“ Amit az apa az utjából hazahozott, az volt a „madárlátta kenyér;“ a mit az anya otthon kisütött, azt hivuk „kakastejjel, varjú- vajjal sütött kenyérnek.“ De jó is lehetett. . . Csodákban, szent emlékekben is' meg van örökítve a kenyér. Illés prófétának a holló hordja a pusztába a kenyeret. A Messiás hat árpakenyérrel megvendégeli ezereit a hallgatóinak, s mikor utolsó vacsoráját a tanítványaival költi el, a kenyeret megtörve, igy szól: „Ez az én testem.“ Ez a szentséges kenyér hiányzik százezernyi honfitársunk asztaláról, üres taris- nyájából. A betegek, a gyámoltalan asszonyok, a kisdedek ajka imádkozik érte. Gyorsan repül föl az ima az égbe, még gyorsabban jön alá a parancsoló válasz az égből mi hoz* Ezt a szózatot — mely, fájdalom, ma-holnap vármegyénk felvidéki Ínségeseire értve is időszerű példázattá válik — a székes fővárosban alakult ingyen kenyérosztó bizottságnak most megjelent és szerkesztőségünkhöz is beküldött „Album“-ból vettük át. Az „Album“ ára : 1 korona. Kapható Lővy Adolf sátoraljaújhelyi könyves boltjában. Szerk. zánk, a kiknek isten áldásait költsön adta, bizonyára költsön és beszámolásra. Kincseink, földi dicsőségünk, nagy hatalmunk, mind nem kisér bennünket az örök biró itélőszékéig. Az a darab kenyér ott lesz az osztó igazság mérlegén. Hallgassuk meg a százezrek elsóhajtott imáját: add meg mi nekünk a mi mindennapi kenyerünket!“ s teljesítsük, a mit Isten válaszul küld ez imára. Nekünk szól az: Amen ! Jókai Mór dr. Iparosaink táncmulatsága. Sátoralj a-Ujhely, febr. 19. „Édes a munkásnak álma, ha sokat, ha keveset eszik; de a bőség a gazdagot aludni nem engedi.“ Szép gondolat rejlik bölcs Salamon e mondásában. Á szorgalmas és józan gondolkozásu munkás szerény műhelyében, családi otthonában föltalálja emberi rendeltetését, élete boldogságát. A tudat, hogy keze munkájával hasznos dolgot cselekedett önmagának és a társadalomnak, jól eső megnyugvást, önelégedettséget szül, nyugodtan hajtja fejét álomra, édesen alszik, új erőt gyűjt uj munkára, mert — a munka nemesit. Nem úgy a gazdag! Bőségben és vágya telbetetlenségében mértéket nem tartva, mint űzött vad testet és lelket ölő élvek után nyargal, hogy hervadt testének, léha lelkének izgató táplálékot nyújtson; mint gyertyaszál emészti önmagát, nyugalomban, csendes álomban pihenést nem talál. Ha az iparkiállitások a munkásságnak, szorgalomnak és ügyességnek bemutató vizsgálatai : úgy a táncmulatság a munkás ember kedélyvilágának valódi hű tükre. Összefüggésben van a kettő, mint feltétel és következmény, mint ok és okozat. Ki munkáját jól végezte: oka és joga örvendeni az életnek. Az iparososztály felé fordul most állam és társadalom tekintete, jobban mint valaha. Mindinkább kezdik fölismerni nemzetalkotó erejét, mint, közgazdaságunk leghatalmasabb tényezőjét. És ha e tudat felemelő hatással van az iparososztályra, büszkeséggel tölti azt el, agy másrészről nagy kötelességeket is ró reá. Szorgalmas munka, józan és mértékletes élet, takarékos gazdálkodálkodás: ezek azok az erények, melyek a munkás osztálynak elégedettséget, jólétet és boldogulást biztosítanak. Ebben a jelben válik aztán hasznára és üdvére a hazának. Ezért tud a munkás elem mulatni, mulatságban kedvet lelni. Mily természetes, mily mesterkéltség nélkül megy itt az érintkezés, a tánc és szórakozás, a tisztességes gondolkozás, az illemszabály legszorosabb határain belől. A szurtos kéz tud finom is lenni. Tanulhatna tőlök sok ficsur, kik ha nőhöz közelednek, azt hiszik már hogy . . . pedig, dehogy 1 . . . És tetszett nekem különösen az egyszerű és mégis ünnepies öltözködés, mintha csak harangszóra, istenházában gyűltek volna imádni az Urat, hamisitatlan természeteséggel. A virág is szebb, bájolóbb a szabad természet ölén, mint a mesterséges aranypohárba téve. Az ipartestület vezetősége gratulálhat önmagának a szép erkölcsi és anyagi sikerért egyaránt. Örvendhet neki joggal; mert övé az érdem. Önként megteremtette azzal a leleményességgel, hogy a m. kir. honvéd-zenekar szereplésével nem csak változatosságot teremtett az egymásután következő és igy közömbössé vált táncmulatságok szezonjában, de a Sátoralja-Ujhelyben már jól ismert és mindig rokonórzéssel fogadott zenekar remek és dicséretes működésével magas műélvezetet is szerzett a hálás közönségnek. Nyáry, a derék és rendkívül ügyes karmester, oly jól fegyelmezett és kitanitott zenekar felett rendelkezik, mely immár országos hirre- névre tett szert. Minden számot oly precizitással, oly szépen adott elő, hogy egészen magával ragadta a közönséget, különösen pedig feltűnést keltett saját szerzeményeivel és Hausernek a „Madár a fán“ cimü hegedűszólójával. Egyes táncdarabjai is, melyeket talp alá játszott, nagyban fokozták a tánckedvet. A közönségre gyakorolt e vonzóerőnek volt köszönhető, hogy a színházban minden páholy, ülőhely és táncterem zsúfolásig megtelt. De megteltek a pénztárasztal tányérjai is — a hármas bizottság nagy örömére. Megemlítjük még, hogy Bánóczy Kálmán- nét (az ipartestület elnökének nejét) és Gáthy Gézánét (az ipart, titkárának nejét) a rendező fiatalság egy-egy szép virágcsokorral lepte meg. A táncmulatság reggel 7 óráig tartott. r DALAIMBÓL. í. Ráhajolt a rózsaág . . . Ráhajolt a rózsaág a sirhantra, Talán ő is a lenn nyugvót siratja; Sirasd, sirasd, te bánatos rózsaág, Sirasd végig Boldogságom sötét, hideg sirlialmát. Abban is egy rózsa pihen letörve, Véle szállt el szivem, lelkem öröme; Reggel-este sirasd azt a sirhantot, Benne te is Legkedvesebb testvéredet siratod. II. Letörték a boldogságom . . . — Megzenésítette: Hosszú Lajos. — Letörték a boldogságom virágát, Elhantolták a falu legszebb lányát: Falu legszebb lánya volt a szeretőm, Ott nyugszik most szép csendesen, Megsiratott hü kedvesem Künn a csöndes temetőn. Vadvirágos temető az én hazám, Reggel-este ott búsulok sirhalmán; Ráborulok, ölelem a fejfáj it, Úgy siratom, sirva áldom Korán letűnt boldogságom Összetépett szép álmát. iSzendröi Ho ozsnyay <Qínl. Állami iskolánk hangversenye. Sátoralja-Ujhely, febr. 1". Az újhelyi állami elemi iskola gondnoksága és tanítótestülete folyó hó 17-én, a vár- megyeháza nagytermében, az állami iskola szegény tanulóinak felruházására oly fényes és minden tekintetben magas színvonalon állott hangversenyt és sikerült táncestét rendezett, minőben évek óta nem volt alkalma az ott nagyszámban megjelent válogatott közönségnek gyönyörködnie. A nemes célú mozgalom, mint értesültünk, az igazgató indítványára, a tanítóságtól indult ki s talált kedvező visszhangra s lelkes pártolásra a gondnokság tagjainál. Mi csak elismeréssel adózhatunk úgy a gondnokságnak, mint a derék tanító-testületnek, hogy a szegény gyermekek ügyét felkarolva, az ők nyomorának enyhítése végett a cselekvés terére léptek, s lehetővé tették, hogy Ujbely ne- mesen érző közönsége, a neki nyújtott nem mindennapi műélvezet révén, a legszebb, a legnemesebb cél érdekében, ez alkalommal is, a jótékonyság oltárán áldozhatott. Ennek, az állami iskola jól felfogott célját tekintve, igy is kell lenni! Lehetővé teszszük ezzel a legszegényebb s talán árva gyermekeknek is, hogy iskolai kötelezettségűk a zord téli időben akadályokba ne ütközzék. Itt, az állami iskolában, a mely iskola mindnyájunknak közös iskolája, kínálkozik a legjobb alkalom, hogy tömörüljünk a szegény nép gyermekei nyomorának enyhítése érdekében. S bizonyára a mi derék állami iskolai tanítóink előtt is ez a cél lebegett, a midőn fáradságot nem kiméivé, célul tűzték ki maguk elé, hogy a fényes sikert elért, még sokáig emlékezetes hangverseny és táncmulatság rendezése után az intézet szegónysorsu növendékeinek nyomorát enyhíthessék, ezzel a nagyközönség figyelmét még jobban a mi közös kincsünk, az állami iskola felé tereljék. Csak rajta, előre, a nemes cél felé továbbra is! Az a közönség, a mely sokáig nem fogja elfelejteni az állami iskola jótékonycélu mulatságát, s az ott neki bőségesen nyújtott műélvezetet, Önökkel lesz továbbra is ! Az a nemes cél, a melynek megvalósítása érdekében a tantestület minden tagjának együtt kellett munkálkodnia, az a fényes siker, a melyet az állami iskola hangversenyének és táncestéjónek rendezésével arattak a közreműködők és rendezők: mindig ugyanazt a fényes közönséget fogja összehozni, valahányszor az állami A Zemplén mai ezama tíz oldal.
