Zemplén, 1901. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1901-02-17 / 7. szám

lágosultság, az emberszeretet korszakában: tán nyugodtan folytak volna továbbra is ezek a tisztátalan üzelmek. De akadt a közbirtokosság tagjai között néhány — a közérdekért érdeklődő — tisztább lelkű hazafi is, kik méltó felhábo­rodással vettek tudomást minderről, s egyéni érdekeiket háttérbe tolva, nagyobb összegű bér­ajánlatot tettek a birtokkezelőségnek, hogy ők, mint humánusabb bérlők, egyhébb feltételeket adjanak a nép elé. És mit látunk ekkor ? Annak a birtokosnak nagy összegű bér­ajánlatát, ki lehetővé tette volna, hogy a nép 14—16 korona bérért ugyanazokat a jogokat élvezze, a mit most 36—40 korona bérért élvez, mondom, annak a birtokosnak ajánlatát még csak figyelembe sem vették, dacára annak, hogy ez ajánlattevő a birtokkezelőség figyelmét kí­méletes hangon felkeltette a visszás állapotokra s a nép terjedő nyomorára. E soroknak célja sem akar más lenni, csak felkelteni az illetékes körök figyelmét me­zőgazdaságunk vázolt bajára; — csak megpen­díteni az eszmét, hogy az ilyen üzelmek széles­körű elterjedését el kell fojtani. Hogy hogyan: a módszert szívesen bízzuk azokra, kik hivatva vannak e visszás állapotok megszüntetésére! Elvégre is itt az ideje, hogy letépjük a kényszerzubbonyt a nép senyvedő testéről, melyet a társadalmi betegségeknek elég sok fekélye borit I Korunknak nincs szebb hivatása, mint enyhíteni az istenadta nép bajait; tehát enyhít­sék az arra hivatottak! Kigyóssy István. Vármegyei ügyek. Leköszönés. Főispánunk Öméltósága a zemplénvármegyei gazd. egyesület szőlészeti és borászati szakosztályában viselt elnöki tisztéről leköszönt, mit, bizonyára nemcsak az egyesület, de az érdekelt nagy közönség is mély sajnálat­tal vesz tudomásul. Néh. Szerviczky Ödön emlékezetének megörökitósével a f. hó 11-én tartott közigaz­gatási bizottság ülésében két oldalról is foglal­koztak. Napirend előtt a főispán szólalt fel és teljesítette szomorú kötelességét, indítványozván, hogy a „közigazgatási bizottság legkiválóbb és legszorgalmasabb tagjai egyikének, Szerviczky Ödönnek“ emlékét jegyzőkönyvben megörökít­sék, erről egyszersmind a gyászoló özvegyet és családot jegyzőkönyvi kivonaton értesítsék; mert úgymond, felejthetetlen jóbarátunk, ki a közügyekkel mindig szívesen, alaposan, önzet- lenüt és fáradhatatlanul foglalkozott, ezt a gyön­géd figyelmet mitőlünk még hálóporában is meg­érdemli. — A kegyeletnek hasonló lerovását indítványozta az alispán is havi jelentésének első pontjában, a hol nemes érzésű sorokat szen­telt a néh. Szerviczky Ödön emlékének. — A bizottság mély részvéttel tette magáévá az őszinte érzésektől diktált indítványokat és az „érdem­teljes működés elismeréséül“ határozattá emelte. — A gyászoló özvegyhez intézett részvétirat, melyet Thuránszky László tb. főjegyző fogal­mazott, igy szól: Nagyságos asszony! Megdöbbenve vettük a hirt a megren­dítő csapásról, mely oly hirtelen jött és Nagy­ságodat oly mélyen sújtotta. gal lettek egymásután asszonyok — e szegény szép leány olyanféle nyugtalanságot kezdett érezni, mint az a vadász, a ki hiába lő jobbra- balra, egyetlen nyulat sem tud napestig lepuf- fantani. A hogy egy jóravaló vad feltűnt az er­dőben, az elfutott, mihelyt a puskaport meg­érezte. Addig még csak mosolyogtak valahogyan a kiszemelt áldozatok, a mig az öreg a szomorú üzleti viszonyokról nem tájékozta őket és azt nem erősitgette, hogy a pénz nem boldogít, de a műveltség, a jó nevelés fontos tényezője a boldog házasságnak; a szerelem pedig mindent kárpótol. Hanem ezek a regényekből ösmert hangulatok egyszerre fanyar melankóliára vál­toztatták át a vőlegényjelölt urak kedves mo­solyát, a kik igen udvariasan tudták aztán egy ünnepi ebéd után ajánlani magukat mindörökre. És egyszer csak észreveszi Telky Évi, hogy a kis városban egyáltalában nem beszélnek többé róla, vagy ha beszélnek is, hát bántó szánalommal, elkeserítő sajnálkozással; a korzón nem csinál többé szenzációt a legpazarabb toa­lettjeivel sem, az ablaka alatt éj szakáról-éj sza­kára minden csendes; a négyesekre is csak az utolsó percben, úgyszólván már a beharango­záskor kérik fel és a táncosok akkor is óvato­san kerülnek minden olyan témát, a melylyel kapcsolatosan szerelemről, eljegyzésről, vagy házasságról eshetnék szó. Hogy mi mindent érez, mikor ezt a rideg valóságot megérzi, egy ilyen valamikor ünnepelt vidéki szépség: azt bizony leírni is rettenetes, Megrendített e csapás minket, tagtársait is, a kikkel e bizottságban kevés megszakí­tással majdnem folyton együtt működött és önzetlen ügybuzgó működésével csak becsü­lésünket, tiszteletünket és barátságunkat vívta ki magának. Meghatva mély megilletődéssel állunk a sir előtt, a mely oly sok nemes ambíciót, tetterőt zár örökre magába. Nagyságos asszonyunk és a megboldogult részéről rajongásig szeretett gyermekei leg­többet veszítettek a hű szerető férj és család­apában ; de veszített a vármegye, a társadalom és közigazgatási bizottságunk is, mert a meg­boldogultban egyik legtevékenyebb, ügybuzgó, minden közjóért lelkesülő tagját veszítette el. Nehéz a vigasz! — mert azt csak a jó­ságos Mindenható tudja megadni az ő emberi észszel föl nem fogható bölcsességével és ke­gyességével; de szolgáljon Nagyságtok gyó­gyíthatatlan sebeire egy csepp gyógyírul az a tudat, hogy boldog emlékezetű férje a mel­lett, hogy a legjobb, leglelkiismeretesebb, leg­hűségesebb férj és családapa volt, úgy a tár­sadalom, valamint a közügyek terén oly te­vékenységet fejtett ki, melyért mindenki csak a legmélyebb tisztelettel és kegyelettel fog adózni emlékének. Fogadja Nagyságod igaz, mély részvé­tünk őszinte kifejezését. Az egek ura gyógyítsa meg azokat a sebeket, melyeket Nagyságtok szivein a kér­lelhetetlen sors ütött e kegyetlen csapással. Sátoralja-Ujhely, 1901. évi febr. 11-én. Molnár István s. k., főispán, mint a közig, bizottság elnöke. Az idei fó'sorozás vármegyénk területén a következő sorrendben és határnapok közt lesz: I. Sátoralja-Ujhely városban: március hó 8. és 9-én. — 2. A Bodrogközön: március hó 1—6. napjain. — 3. Az újhelyi járásban : már­cius hó 10—14-én. — 4. A szerencsi járásban : március hó 16—20-án. — 5. A tokaji járásban : március hó 22—26-án. — 6. A szinnai járás­ban : március 24—27-én. — 7. A homonnai já­rásban : március 29-től ápril hó l-éig. — 8. A sztropkai járásban : ápril hó 4—10-ig. — 9. A varannai járásban ápr. hó 13—18-ig. — 10. A gálszécsi járásban : ápr. hó 20—23-ig. — II. A nagy-mihályi járásban: ápr. hó 25—30-ig. — A sorozásra felhívott — I—III. korosztálybeli állitáskötelesek összes száma: 6062 legény, és­pedig Ujhelyben: 268, a Bodrogközön : 1095, az újhelyi járásban : 722, a szerencsiben : 740, a tokajiban: 520, a szinnaiban: 400, a homon- naiban : 404, a sztropkaiban: 200, a varannai- ban: 311, a gálszécsiben: 524, végre a nagy- mihályiban : 878. — Ujhelyben, úgyszintén az új­helyi, a bodrogközi, a sztropkai, a varannai és a gálszécsi járásokban maga az alispán lesz polgári elnök; a tokaji járásban Székely Károly, a szinnaiban Kelemen Kálmán, a nagy-mihályi- ban pedig Ferenczy Elek dr. bizottsági tagok fogják ellátni a polgári elnöki tisztet. A nagyerdei Bodrog-hid újjáépítésének ügye, abból az alkalomból, hogy a felsőbodrogi vizszabályozó társulat a hidépités költségeiből reá 66°/o arányában kirótt teher viselése ellen feleb- bezett, hosszasan foglalkoztatta f. hó 11-iki ülésén a közig, bizottságot. Abban történt meg­állapodás, hogy a hidépités költségeinek arányai Azok a drámaírók mindig ott keresik a tragédia tárgyát, a hol leghangosabb a boldog­talanság s a hol a szenvedélyek nyíltan törnek elő és öldökölnek, pusztítanak a zugó vihar vadságával. Csak azoknak a szegény, sok báj­jal, de kevés hozománynyal rendelkező leányok szivében nem keresik az igazi tragédia anyagot, a kik a húsz éven túlhaladva, csöndes kétség- beeséssel, titkos epekedéssel hajszolnak egy vőlegényt, — egy férfit, a ki megmentse őket attól az irtózatos, megőrjítő gondolattól, hogy vén leányok maradnak, attól a sorvasztó tudat­tól, hogy mindenkinek jussa van a boldogság­hoz, egyedül csak neki nincs, hogy ujjal mu­tassanak rá az emberek és fojtó iróniával sug- janak-búgjanak: — Ni hát ez még mindig leány! Ez még mindig nem tudott férjhez menni ? rüS valahányszor egy-egy újabb eljegyzés kerül nyilvánosságra, mindenütt azt mondják: — Hát ez is,! No lám! De mikor kerül már a sor Telky Évire! ? . . . * Arra bizony jó sokáig nem került a sor. Szegény leány utoljára már vidéki rokonaihoz is utazott, hogy hátha uj ismeretségek révén sikerül fogni egy vőlegényt. A házasságközve- titőket is igénybe vették már, ígértek nekik szives közreműködésükért fűt-fát, rémitően nagy percenteket. A vőlegényhez fűzött igényeket is tetemesen leszállították, de egy fülig adós pro­fesszornál alkalmasabb nem akadt a horogra. iránt rendelkező alispáni határozatot feloldották; illetve, minthogy a 200 mtr. hosszban 55 mtres középnyilással tervezett vashid felépítése tisztán állami érdeket szolgál: utasították az alispánt, tartson a hozzájárulás iránt újabb tárgyalást, egyszersmind arra az állami és katonai kincstár képviselőit is hívja meg. Árvaszékek tevékenysége. Á f. év jan. havában elintéztetett a t. vármegye árvaszéké­nél 3140 ügydarab, hátrálékban maradt: 201. Sátoralja-Ujhely rt. város árvaszékénél pedig elintéztek 136 beadványt, elintézetlenül átjött febr. 1-re: 35 db. Rablétszám. A sátoralja-ujhlyi kir. tör­vényszéki fogházban volt a januáriusi létszám : 287 egyén, ebben elitéit: 274. Az általános egészségi áUapot várme­gyénk területén rosszabbodott az ez évi január hó folyamán. Az influenza olyan jelleggel lépett föl, hogy a tifuszszal könnyen összecserélhető. — A közig, bizottság átirt a közgyűléshez, hogy Kelese szókhelylyel a sztropkai járás terüle­tén körorvosi állomást-létesítsen. A kir. tanfelügyelőség, abból az alka­lomból, hogy Érti Heribert Krassó-Szörény vm. kir. segédtanfelügyelővé neveztetett ki, uj toll- nokot kapott Dudits Miklós Beregszászon volt áll. el. iskolai tanító személyében. Egyenes állami adó befizettetett várme­gyénk területén az ez évi januárius hó folya­mán : 71,507 K. 72 f. (most több, mint tavaly januáriusban, 5787 K. 96 f.-el) hátrálékban maradt: 1.041,882 K. 07 f. most kevesebb, mint az 1900. évi jan. hó 31-én, 32,524 K. 25 f.-el. A kassai közig, tanfolyamról írja tu­dósítónk : Az első fél évi vizsgálatok a f. évi január 31-én bevégződtek; az eredményt folyó hó 9-én kirdették ki, mely szerint az 56 hallgató közül ll-et visszavetettek 1, 2, 3 tárgyból egy hónap múlva javitóra. Az egész uj magánjog, közjog, büntetőjog s még más tárgyak voltak azok, melyekkel a visszavetett jegyzőjelöltek nem tudtak megbarátkozni. Dóbé István, a szinnai járás szolgabirája, súlyos és hosszas betegségéből szerencsésen ki­épülvén, örömmel hozzuk köztudomásra, hogy már feljár hivatalába, hol a régi ügybuzgalom­mal intézi a hozzá utasított teendőket. A törvényhatósági útadók ez évi ja­nuár havi befizetése (10,365 K. 01 fi) az 1900. évi január havi befizetéshez mérve 8213 K. 17 f.-el volt kedvezőbb; mindez azonban nem en­gedte meg, hogy a közig, bizottság a közvetetten fizetőknél febr. hó 1-én befizetetlenül kint ma­radt 6587 K. 93 f. és a községeknél „ut,átkelési hozzájárulás“ címén hátrálékos 13,919 K. 96 f. erejéig a vagyoni felelősség kimondatását meg ne kéresse a mulasztó hatósági tagok ellen. A sztropkai járás ínségesei számára, mint már közöltük is, 15,000 K. segedelmet küldött a kereskedelemügyi minister. Most a közig, bizottság felirt a belügyi kir. minister- hez és 16,000 K. segedelem utalványozását ké­relmezte annyival is sürgősebben, mert a kö­zelgő ínség jelei már a szinnai járásban is mu­Avval is csak két hónapig volt eljegyezve szegény Telky Évi. Akkor aztán tisztelettel be­jelentette a professzor egy ajánlott levélben, hogy miután a hozomány az ő zilált anyagi ügyeinek rendezésére nem elégséges, visszaküldi inkább a jegygyűrűt, sem minthogy rajongásig imádott menyasszonyát magával taszítsa a nyo­morúság örvényébe. A professzor után^ jött elvégre az a bizo­nyos úr, a kit Telky Évinek az Isten rendelt. Egy jeles úr, a ki rövidáruban utazott az oszt­rák-magyar monarkia különböző vidékein és kilátásba helyezhette, hogy minden esztendőben két hónapot szeretett neje körében fog tölteni. Steiner Andorra, — mert igy hívták a jeles férfiút — azután úgy vigyázott az Éviké az es­küvőig, mint a bebörtönözött rabra. Óvta még a szellőtől is, nehogy az valamiképp hozzáfér­kőzzék és lebeszélje a házasságról; jelentkeznie kellett korán reggel, délben és este és a boldog menyasszony mindenkor kémkedő tekintetekkel kutatta arcvonásait, hogy nem-e változott meg időközben, nem gondol-e valahogyan a visszalé­pésre ? Mikor azután hat héttel az eljegyzés után Steiner Andor úr egész komolyan és visszavon­hatatlanul az oltár elé vezette bájos menyasz- szonyát: Telky Évi úgy lépett oda, mint egy megűzött lihegő vad, a ki végre annyi futás, annyi hajszolás után menedéket talál egy bo­korban, a hol megpihenhet. A mikor a pap szívhez szóló poétikus szép Folytatta as I. mellékleten

Next

/
Thumbnails
Contents