Zemplén, 1901. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1901-02-17 / 7. szám

lágosultság, az emberszeretet korszakában: tán nyugodtan folytak volna továbbra is ezek a tisztátalan üzelmek. De akadt a közbirtokosság tagjai között néhány — a közérdekért érdeklődő — tisztább lelkű hazafi is, kik méltó felháborodással vettek tudomást minderről, s egyéni érdekeiket háttérbe tolva, nagyobb összegű bérajánlatot tettek a birtokkezelőségnek, hogy ők, mint humánusabb bérlők, egyhébb feltételeket adjanak a nép elé.

És mit látunk ekkor ?

Annak a birtokosnak nagy összegű bérajánlatát, ki lehetővé tette volna, hogy a nép

14—16 korona bérért ugyanazokat a jogokat élvezze, a mit most 36—40 korona bérért élvez, mondom, annak a birtokosnak ajánlatát még csak figyelembe sem vették, dacára annak, hogy ez ajánlattevő a birtokkezelőség figyelmét kíméletes hangon felkeltette a visszás állapotokra s a nép terjedő nyomorára.

E soroknak célja sem akar más lenni, csak felkelteni az illetékes körök figyelmét mezőgazdaságunk vázolt bajára; — csak megpendíteni az eszmét, hogy az ilyen üzelmek széleskörű elterjedését el kell fojtani.

Hogy hogyan: a módszert szívesen bízzuk azokra, kik hivatva vannak e visszás állapotok megszüntetésére! Elvégre is itt az ideje, hogy letépjük a kényszerzubbonyt a nép senyvedő testéről, melyet a társadalmi betegségeknek elég sok fekélye borit I

Korunknak nincs szebb hivatása, mint enyhíteni az istenadta nép bajait; tehát enyhítsék az arra hivatottak!

Kigyóssy István.

Vármegyei ügyek.

Leköszönés. Főispánunk Öméltósága a zemplénvármegyei gazd. egyesület szőlészeti és borászati szakosztályában viselt elnöki tisztéről leköszönt, mit, bizonyára nemcsak az egyesület, de az érdekelt nagy közönség is mély sajnálattal vesz tudomásul.

Néh. Szerviczky Ödön emlékezetének megörökitósével a f. hó 11-én tartott közigazgatási bizottság ülésében két oldalról is foglalkoztak. Napirend előtt a főispán szólalt fel és teljesítette szomorú kötelességét, indítványozván, hogy a „közigazgatási bizottság legkiválóbb és legszorgalmasabb tagjai egyikének, Szerviczky Ödönnek“ emlékét jegyzőkönyvben megörökítsék, erről egyszersmind a gyászoló özvegyet és családot jegyzőkönyvi kivonaton értesítsék; mert úgymond, felejthetetlen jóbarátunk, ki a közügyekkel mindig szívesen, alaposan, önzet- lenüt és fáradhatatlanul foglalkozott, ezt a gyöngéd figyelmet mitőlünk még hálóporában is megérdemli. — A kegyeletnek hasonló lerovását indítványozta az alispán is havi jelentésének első pontjában, a hol nemes érzésű sorokat szentelt a néh. Szerviczky Ödön emlékének. — A bizottság mély részvéttel tette magáévá az őszinte érzésektől diktált indítványokat és az „érdemteljes működés elismeréséül“ határozattá emelte. — A gyászoló özvegyhez intézett részvétirat, melyet Thuránszky László tb. főjegyző fogalmazott, igy szól:

Nagyságos asszony!

Megdöbbenve vettük a hirt a megrendítő csapásról, mely oly hirtelen jött és Nagyságodat oly mélyen sújtotta.

gal lettek egymásután asszonyok — e szegény szép leány olyanféle nyugtalanságot kezdett érezni, mint az a vadász, a ki hiába lő jobbra- balra, egyetlen nyulat sem tud napestig lepuf- fantani. A hogy egy jóravaló vad feltűnt az erdőben, az elfutott, mihelyt a puskaport megérezte. Addig még csak mosolyogtak valahogyan a kiszemelt áldozatok, a mig az öreg a szomorú üzleti viszonyokról nem tájékozta őket és azt nem erősitgette, hogy a pénz nem boldogít, de a műveltség, a jó nevelés fontos tényezője a boldog házasságnak; a szerelem pedig mindent kárpótol. Hanem ezek a regényekből ösmert hangulatok egyszerre fanyar melankóliára változtatták át a vőlegényjelölt urak kedves mosolyát, a kik igen udvariasan tudták aztán egy ünnepi ebéd után ajánlani magukat mindörökre.

És egyszer csak észreveszi Telky Évi, hogy a kis városban egyáltalában nem beszélnek többé róla, vagy ha beszélnek is, hát bántó szánalommal, elkeserítő sajnálkozással; a korzón nem csinál többé szenzációt a legpazarabb toalettjeivel sem, az ablaka alatt éj szakáról-éj szakára minden csendes; a négyesekre is csak az utolsó percben, úgyszólván már a beharangozáskor kérik fel és a táncosok akkor is óvatosan kerülnek minden olyan témát, a melylyel kapcsolatosan szerelemről, eljegyzésről, vagy házasságról eshetnék szó. Hogy mi mindent érez, mikor ezt a rideg valóságot megérzi, egy ilyen valamikor ünnepelt vidéki szépség: azt bizony leírni is rettenetes,

Megrendített e csapás minket, tagtársait is, a kikkel e bizottságban kevés megszakítással majdnem folyton együtt működött és önzetlen ügybuzgó működésével csak becsülésünket, tiszteletünket és barátságunkat vívta ki magának.

Meghatva mély megilletődéssel állunk a sir előtt, a mely oly sok nemes ambíciót, tetterőt zár örökre magába.

Nagyságos asszonyunk és a megboldogult részéről rajongásig szeretett gyermekei legtöbbet veszítettek a hű szerető férj és családapában ; de veszített a vármegye, a társadalom és közigazgatási bizottságunk is, mert a megboldogultban egyik legtevékenyebb, ügybuzgó, minden közjóért lelkesülő tagját veszítette el.

Nehéz a vigasz! — mert azt csak a jóságos Mindenható tudja megadni az ő emberi észszel föl nem fogható bölcsességével és kegyességével; de szolgáljon Nagyságtok gyógyíthatatlan sebeire egy csepp gyógyírul az a tudat, hogy boldog emlékezetű férje a mellett, hogy a legjobb, leglelkiismeretesebb, leghűségesebb férj és családapa volt, úgy a társadalom, valamint a közügyek terén oly tevékenységet fejtett ki, melyért mindenki csak a legmélyebb tisztelettel és kegyelettel fog adózni emlékének.

Fogadja Nagyságod igaz, mély részvétünk őszinte kifejezését.

Az egek ura gyógyítsa meg azokat a sebeket, melyeket Nagyságtok szivein a kérlelhetetlen sors ütött e kegyetlen csapással.

Sátoralja-Ujhely, 1901. évi febr. 11-én.

Molnár István s. k.,

főispán, mint a közig, bizottság elnöke.

Az idei fó'sorozás vármegyénk területén a következő sorrendben és határnapok közt lesz:

I. Sátoralja-Ujhely városban: március hó 8. és 9-én. — 2. A Bodrogközön: március hó 1—6. napjain. — 3. Az újhelyi járásban : március hó 10—14-én. — 4. A szerencsi járásban : március hó 16—20-án. — 5. A tokaji járásban : március hó 22—26-án. — 6. A szinnai járásban : március 24—27-én. — 7. A homonnai járásban : március 29-től ápril hó l-éig. — 8. A sztropkai járásban : ápril hó 4—10-ig. — 9. A varannai járásban ápr. hó 13—18-ig. — 10. A gálszécsi járásban : ápr. hó 20—23-ig. —

II. A nagy-mihályi járásban: ápr. hó 25—30-ig. — A sorozásra felhívott — I—III. korosztálybeli állitáskötelesek összes száma: 6062 legény, éspedig Ujhelyben: 268, a Bodrogközön : 1095, az újhelyi járásban : 722, a szerencsiben : 740, a tokajiban: 520, a szinnaiban: 400, a homon- naiban : 404, a sztropkaiban: 200, a varannai- ban: 311, a gálszécsiben: 524, végre a nagy- mihályiban : 878. — Ujhelyben, úgyszintén az újhelyi, a bodrogközi, a sztropkai, a varannai és a gálszécsi járásokban maga az alispán lesz polgári elnök; a tokaji járásban Székely Károly, a szinnaiban Kelemen Kálmán, a nagy-mihályi- ban pedig Ferenczy Elek dr. bizottsági tagok fogják ellátni a polgári elnöki tisztet.

A nagyerdei Bodrog-hid újjáépítésének ügye, abból az alkalomból, hogy a felsőbodrogi vizszabályozó társulat a hidépités költségeiből reá 66°/o arányában kirótt teher viselése ellen feleb- bezett, hosszasan foglalkoztatta f. hó 11-iki ülésén a közig, bizottságot. Abban történt megállapodás, hogy a hidépités költségeinek arányai

Azok a drámaírók mindig ott keresik a tragédia tárgyát, a hol leghangosabb a boldogtalanság s a hol a szenvedélyek nyíltan törnek elő és öldökölnek, pusztítanak a zugó vihar vadságával. Csak azoknak a szegény, sok bájjal, de kevés hozománynyal rendelkező leányok szivében nem keresik az igazi tragédia anyagot, a kik a húsz éven túlhaladva, csöndes kétség- beeséssel, titkos epekedéssel hajszolnak egy vőlegényt, — egy férfit, a ki megmentse őket attól az irtózatos, megőrjítő gondolattól, hogy vén leányok maradnak, attól a sorvasztó tudattól, hogy mindenkinek jussa van a boldogsághoz, egyedül csak neki nincs, hogy ujjal mutassanak rá az emberek és fojtó iróniával sug- janak-búgjanak:

— Ni hát ez még mindig leány! Ez még mindig nem tudott férjhez menni ?

rüS valahányszor egy-egy újabb eljegyzés kerül nyilvánosságra, mindenütt azt mondják:

— Hát ez is,! No lám! De mikor kerül már a sor Telky Évire! ? . . .

*

Arra bizony jó sokáig nem került a sor. Szegény leány utoljára már vidéki rokonaihoz is utazott, hogy hátha uj ismeretségek révén sikerül fogni egy vőlegényt. A házasságközve- titőket is igénybe vették már, ígértek nekik szives közreműködésükért fűt-fát, rémitően nagy percenteket. A vőlegényhez fűzött igényeket is tetemesen leszállították, de egy fülig adós professzornál alkalmasabb nem akadt a horogra.

iránt rendelkező alispáni határozatot feloldották; illetve, minthogy a 200 mtr. hosszban 55 mtres középnyilással tervezett vashid felépítése tisztán állami érdeket szolgál: utasították az alispánt, tartson a hozzájárulás iránt újabb tárgyalást, egyszersmind arra az állami és katonai kincstár képviselőit is hívja meg.

Árvaszékek tevékenysége. Á f. év jan. havában elintéztetett a t. vármegye árvaszékénél 3140 ügydarab, hátrálékban maradt: 201. Sátoralja-Ujhely rt. város árvaszékénél pedig elintéztek 136 beadványt, elintézetlenül átjött febr. 1-re: 35 db.

Rablétszám. A sátoralja-ujhlyi kir. törvényszéki fogházban volt a januáriusi létszám : 287 egyén, ebben elitéit: 274.

Az általános egészségi áUapot vármegyénk területén rosszabbodott az ez évi január hó folyamán. Az influenza olyan jelleggel lépett föl, hogy a tifuszszal könnyen összecserélhető. — A közig, bizottság átirt a közgyűléshez, hogy Kelese szókhelylyel a sztropkai járás területén körorvosi állomást-létesítsen.

A kir. tanfelügyelőség, abból az alkalomból, hogy Érti Heribert Krassó-Szörény vm. kir. segédtanfelügyelővé neveztetett ki, uj toll- nokot kapott Dudits Miklós Beregszászon volt áll. el. iskolai tanító személyében.

Egyenes állami adó befizettetett vármegyénk területén az ez évi januárius hó folyamán : 71,507 K. 72 f. (most több, mint tavaly januáriusban, 5787 K. 96 f.-el) hátrálékban maradt: 1.041,882 K. 07 f. most kevesebb, mint az 1900. évi jan. hó 31-én, 32,524 K. 25 f.-el.

A kassai közig, tanfolyamról írja tudósítónk : Az első fél évi vizsgálatok a f. évi január 31-én bevégződtek; az eredményt folyó hó 9-én kirdették ki, mely szerint az 56 hallgató közül ll-et visszavetettek 1, 2, 3 tárgyból egy hónap múlva javitóra. Az egész uj magánjog, közjog, büntetőjog s még más tárgyak voltak azok, melyekkel a visszavetett jegyzőjelöltek nem tudtak megbarátkozni.

Dóbé István, a szinnai járás szolgabirája, súlyos és hosszas betegségéből szerencsésen kiépülvén, örömmel hozzuk köztudomásra, hogy már feljár hivatalába, hol a régi ügybuzgalommal intézi a hozzá utasított teendőket.

A törvényhatósági útadók ez évi január havi befizetése (10,365 K. 01 fi) az 1900. évi január havi befizetéshez mérve 8213 K. 17 f.-el volt kedvezőbb; mindez azonban nem engedte meg, hogy a közig, bizottság a közvetetten fizetőknél febr. hó 1-én befizetetlenül kint maradt 6587 K. 93 f. és a községeknél „ut,átkelési hozzájárulás“ címén hátrálékos 13,919 K. 96 f. erejéig a vagyoni felelősség kimondatását meg ne kéresse a mulasztó hatósági tagok ellen.

A sztropkai járás ínségesei számára, mint már közöltük is, 15,000 K. segedelmet küldött a kereskedelemügyi minister. Most a közig, bizottság felirt a belügyi kir. minister- hez és 16,000 K. segedelem utalványozását kérelmezte annyival is sürgősebben, mert a közelgő ínség jelei már a szinnai járásban is muAvval is csak két hónapig volt eljegyezve szegény Telky Évi. Akkor aztán tisztelettel bejelentette a professzor egy ajánlott levélben, hogy miután a hozomány az ő zilált anyagi ügyeinek rendezésére nem elégséges, visszaküldi inkább a jegygyűrűt, sem minthogy rajongásig imádott menyasszonyát magával taszítsa a nyomorúság örvényébe.

A professzor után^ jött elvégre az a bizonyos úr, a kit Telky Évinek az Isten rendelt. Egy jeles úr, a ki rövidáruban utazott az osztrák-magyar monarkia különböző vidékein és kilátásba helyezhette, hogy minden esztendőben két hónapot szeretett neje körében fog tölteni. Steiner Andorra, — mert igy hívták a jeles férfiút — azután úgy vigyázott az Éviké az esküvőig, mint a bebörtönözött rabra. Óvta még a szellőtől is, nehogy az valamiképp hozzáférkőzzék és lebeszélje a házasságról; jelentkeznie kellett korán reggel, délben és este és a boldog menyasszony mindenkor kémkedő tekintetekkel kutatta arcvonásait, hogy nem-e változott meg időközben, nem gondol-e valahogyan a visszalépésre ?

Mikor azután hat héttel az eljegyzés után Steiner Andor úr egész komolyan és visszavonhatatlanul az oltár elé vezette bájos menyasz- szonyát: Telky Évi úgy lépett oda, mint egy megűzött lihegő vad, a ki végre annyi futás, annyi hajszolás után menedéket talál egy bokorban, a hol megpihenhet.

A mikor a pap szívhez szóló poétikus szép Folytatta as I. mellékleten