Zemplén, 1901. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1901-02-02 / 5. szám
Az 1886. évi XXII. te. 81. §. ^pontja azt mnndja, hogy a közrendőrséget a község kezeli. Ez a rendezett tanácsú városokra nézve helyes intézkedés, mert a rendezett tanácsú városok a kihágási ügyekben első fokú hatóságot is képeznek és mert anyagi erejök a rendőrség szervezését megengedi. A nagy- és kisközségekre nézve azonban illuzórius, mert sem anyagi erejök nincsen rendőrségi közegeket tartani, sem pedig az elöljáróságnak nincsen meg a szellemi képesítettsége a közrendőri teendők ellátására. Számtalan panasz merült fel az országban, a melyeket a községi elöljáróknak a közrendészet hiányos, öuhatalmu vagy tudatlan intézkedései szültek. Különben is a kis- és nagyközségek rendőri eljárási jogköre tulajdonképpen nem egyéb, mint ellenőrizni a rendőrhatóság intézkedéseit; mert már arra, hogy a rendőri kihágásokat törvény szerint intézzék, a kis és nagyközségek nyolc-tized részében, az írástudatlan bírák szellemi képzettsége uem elegenndő. Addig is, mig a rendőrség gyökeresen átalakíttatnék és államilag szervezetnék, javaslom, hogy a nagy- és kisközségekben a közre'ndészet, t. i. az ellenőrzés és az első fokú hatóságnak teendő jelentés kötelezettsége a m. kir. csendőrségre ruháztassék. A mi különben ma is gyakorlatba van véve, mert a csendőfség, ha a községben megjelent, a bírót kérdezi ki a történtekről és hírekről s azután teszi meg a jelentést, vagy indítja meg a rendőri eljárást. Azon intézkedést szükségessé teszi még az is, hogy főleg a kisközségek bírái a rendőr ellenes eseteket a főszolgabirák előtt — nehogy a lakosság eiőtt vádas- kodóknak látszassanak — rendszerint elhallgatják, sőt még a csavargókat, kóbor cigányokat sem merik a községbői kiutasítani, mert attól tartanak, hogy felgyújtják, vagy leütik őket. * A nagyméltóságu belügyminisztérium által 1890. évi julius hó 28 án 2608. sz. alatt kiadott rendelet szerint, a mely a kihágási ügyek felebbvitelét módosítja, azon ügyekben, a melyekben a büntetés mérve 2 frtot meg nem halad, első fokban hozott ítéleteket nem lehet megfeleb- bezni. Ezen intézkedés akként lenne megváltoztatandó, hogy az I. fokban csupán 5 koronáig, másodfokban 10 koronáig, vagy 2 napi elzárásra büntetett panaszlott felebbezési joggal ne bírjon. Mert különösen azok, a kik a zárórák be nem tartása, a záróra utáni el nem távozás, a nyilvános táncvigalom és előadásra kiadott engedély, a rendfentartására kiadott rendőri intézkedések megszegése, a kiskornak által a vasúti közlekedés biztonságát veszélyeztető cselekmények, a községek közelében hatósági tilalom dacára lövöldözés, a lőfegyvernek járatlan egyén gondjaira való bízása, az utcák közlekedésének — hatósági engedély nélkül — áruk és anyagok kirakásával megakadályozása, a figyelmeztető jelek eltávolítása, ki nem tétéle, elrendelt időbeni el nem távolítása, állati hullának elásatása, vagy a hatóság értesítésének elmulasztása; a súly, hossz és űrmértékek szabályának be ne tartása; a bus és kenyérnemüek árszabályának ki nem függesztése; az áruknak hiányosan való kiszolgáltatása; a megállapított árszabályok megszegése; a tüzrendőri szabályok megszegése által követnek el kihágást, magasabb büntetéssel rendszerint nem lesznek sújtva; már pedig ezen elősorolt kihágások lulajdonképen rendőri és nem bűncselekményi kihágásokat képezvén, a megtorló büntetés — a közrend érdekében — azonnal végrehajtandó volna. A mi a másodfokban, sőt a harmad fokban is tetemes munka megtakarítást eredményezne. Vármegyénkben a múlt évben 418 ügy került másodfokú elbírálás alá. Ezen számnak csak Vö-e volt olyan, amely az elősorolt kihágási ügyek közzé nem tartozott. Teliét már a másodfokban 250 számmal lett volna kevezebb kihágási ügy elintézendő. * Az 1876. évi XIII. te. végrehajtása első fokban vármegyékben egyedül a főszolgabíró vagy helyettese, rendezett tanácsú városokban a polgármester vagy helyettesére volna egyedül bízandó s a törvény 121. §-ának azon engedménye, hogy a törvény egyes, tüzetesen meghatározott részei szabályrendelet által a községi elöljáróságokra ruházhatók, hatályon kivüi helyezendő. A kihágás és a törvény általános rendelkezésének végrehajtása a főszolgabíró, illetőleg a polgármester hatáskörébe tartozik ; az ügyek egységes kezelése, de meg a cselédügynek a közönség és maguknak a cselédeknek érdeke szerinti intézése is azt kivánja, hogy a községi elöljárók, akik kellő elókészültség és megfelelő függetlenség hiánya miatt ily fontos ügykör ellátására nem képesek, a törvény bármely szakaszának intézésére se legyenek felhatalmazhatók. A fórumok egységes szervezése pedig megkívánja, hogy egy törvény egészben ugyanazon hatósági fokozatok hatáskörébe tartozzék. Másodfokban vármegyénkben és Budapest székesfővárosban a közigazgatási bizottság, városokban a tanács illetékességébe és harmadfokban — miután a cselédügy nem tartozik a rendészet, hanem a gazdaság körébe — a földmivelásügyi mi- nisterium hatáskörébe volna utalandó. * Az 1876. évi XIV. te. intézkedései szerint a közegészségi ügyekben vármegyékben elsőfokban a főszolgabíró, polgár- mester és egyes esetekben az alispán, másodfokban az alispán és közigazgatási bizottság és harmadfokban a közigazgatási bíróság és belügyi minister jár el.A hatósági fokozatokat itt akként javaslom megállapítani, hogy vármegyékben elsőfokban a főszolgabíró, polgármester, másodfokban a törvényhatóság vagy közigazgatási bizottság és harmadfokban — ha a két elsőfokú határozat nem egybehangzó — a belügyminister legyen illetékes. A főszolgabíró, a polgármester elsőfokú közigazgatási hatóság — a járásorvosban és városi orvosban szakértő közeggel rendelkezvén — hatékonyan elláthatja ezen ügykört. Mindenesetre azonban a község, a főszolgabíró és alispán jelenlegi hatásköre újból lenne megállapítandó: mert az idézett törvény 157. §-a több oly intézkedési jogot ruház az alispánra, amely az ügy sürgősségénél fogva azonnali és helyszíni intézkedést igényel, amelyet az alispán az idő és térbeli távolság folytán nem foganatosíthat oly sikerrel, mint a főszolgabíró. így például: a tanodák bezáratása, a törvényhatóság területén levő egészség- ügyi jótékony köz- és magánintézetek feletti felügyelet a főszolgabíró, polgármester hatásksrébe lenne sorolandó. A törvény 1. §-a azt mondja, hogy a közegészségügy vezetése az állami igazgatás köréhez tartozik; mégis a 158. §. szerint a közigazgatási bizottság másodfokú határozatai csak az ott meghatározott esetekben kerülnek a ministerium elé. Ha a közegészségügy vezetése az állam igazgatási köréhez tartozik, akkor az egészségi ügyeknek harmadfokú intézése okvetlenül a belügyi ministerium hatáskörébe kell, hogy tartozzék; de csak azon hihágási esetekben, a melyekben a két határozat nem egybehangzó. * Az 1888. évi XIX. te. s az 1888. évi április hó 14-én 23C53. szám alatt kiadott pénzügyministeri rendelet alapján a halászjegyeket a törvényhatóság kezeli s a főszolgabirák és polgármester a halászjegy- gyel ellátott egyének névsorát az eladott halászjegyek árával az alispánhoz s az alispán az adóhivatalhoz köteles havonként beterjeszteni. Amennyiben ezen elszámolás, nyilvántartás és jelentés úgy a főszolgabirák és polgármasterre, valamint az alispánra, fő- számvevőre felesleges munkát ró, s az elszámolást komplikálja. Javaslom, hogy a halászjegyek épen úgy, mint a vadászjegyek, a kir. adóhivatalok áttal kezeltessenek s a főszolgabíró és polgármester csupán az adóhivatal által kezelt nyilvántartás vezetésére és a halászjegyet kérő béjelentés láttamozására köteleztessék. A jegygyei ellátottak névsorát a pénzügyi hatóság — éppen úgy, mint a vadászjegyet váltottakat — negyedévenkint közölje az elsőfokú hatóságokkal, akik azt a csendőrségnek kiadják. * Az 1886. évi XXII. te. 106. §-a szerint azon fegyelmi ügyek, a melyekben büntetendő cselekmények merülnek fel, de a melyekben a fennforgó vétségek a hivatalból elbocsátást tisztán fegyelmi szempontból nem indokolják: az iratok azonnal az illető büntető bírósághoz teendők át. Ennek a következménye az, hogy az ily fegyelmi ügyek éveken át eltartanak ; az illető község vagy községek kénytelenek a felfüggesztett elöljáró fizetésének legalább Va részét és lakbérét fizetni s a helyettes ellátását is fedezni, a mi kétszeres megterheltetést idéz elő. Javaslom, hogy azon fegyelmi ügyek is, a melyekben büntetendő cselekmények merülnek fel, a fegyelmi hatóság által folytatandók és tekintet nélkül a bűnvádi eljárás folyamatára, sürgősen befejezendők. * A közigazgatási hatóságok hatáskö- réba utalt és az 1879. évi XL. tc.-ben és az 1880. évi XXXVII. te. 4. és 41. faiban felsorolt kihágási ügyekben való eljárást az 1880. évi augusztus hó 17-én 28547 szám alatt kiadott belügyminiszteri körrendelet meghatározta és a később alkotott törvényeinkben kihágásoknak minősített cselekmények vagy mulasztásokban való eljárás is legtöbb esetben az idézett szabályrendelet szerint foganátosittatik. Államkormányzati és önkormányzati közigazgatásunkban azonban a kisajátítási, kisebb polgári peres, vízjogi, iparügyi, ut- rendészeti, mezőgazdasági és rendészeti ügyeinket kivéve, amelyekben az eljárás, ha nem is egyöntetüleg, de mégis szabályozva van, — végrehajtási szabályok nin- csenék. Felesleges indokolni, hogy általános közigazgatás végrehajtási eljárás nélkül a jogvédelmet igénylők, sőt még a megtorlásban részesülők is mennyi anyagi károsodásnak vannak kitéve, az egyes ügyek ellátása milyen különböző módokon történik és a fiatalabb és igy kevés tapasztalattal rendelkező tisztviselők mennyi felesleges munkát végeznek? Hiszen felsőbb hatóságaink a fellebbezés vagy panasz folytán eléjük került ügyekből, a nagy közönség pedig a mindennapi életben tapasztalhatják. Közigazgatási ügyeinknek végrehajtását, aszerint, amint azok kihágásokra vagy a közigazgatás egyébb ügyeire vonatkoznak, egységesen, de külön-külön javaslom szabályozni. (Vége köv.)
