Zemplén, 1901. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1901-02-02 / 5. szám

és a szükségletek fedezésénél hátrálékban marad? Azt teszi, hogy az azon évről nem fedezett szükségleteit a következő évi szükséglet megállapításánál számba veszi s ennek megfelelőleg a százalékot magasabban állapítja meg. Ha tehát a községnél fedezetlen szükséglet fog mutatkozni, a következő évre'j felemeli a százalékot. Az adózóra nézve tehát egyre megy, akár országos és vármegyei pótadóba fizet a következő évben magasabb százalékot, akár községi pótadó címén. A szükségleti összeg fedezése, mindig csak fizetni képes egyén terhéül marad.

Az adóbefizetési napi jegyzék úgy az állami, mint a községi adókra nézve a főkönyvnek megfelelőleg egyesítendő volna. Ha az állami adó és a pótadók pósta- chequek által lesznek beszállítva, a napi befizetési jegyzékeknek a vármegyéhez leendő beszállítása is mellőzhető lesz. Mert a járási számvevők közbejöttével teljesítendő ellenőrzések alkalmával meggyőződés lesz szerezhető arról, hogy azok az összegek terjesztettek-e be, a melyek beszedettek s ez a körülmény aztán a vizsgáló hatóság által a napi jegyzéken igazoltatnék.

A vármegyei pótadónak a főszolga- birák és a vármegyei számvevőség által való könyvelése mellőzendő, mert a községek előírás szerinti pótadó tartozásai a pénztárban előiratván, a lerovások is ott lesznek elkönyvelendők. Ezáltal a számvevőségnek és a föszolgabiráknak munkája ismét kevesbedni fog, s azon különbözetek, melyek a számvevőség, a főszolga- birák és a községek nyilvántartásai között felmerülnek s a melyeket főleg az adók beszállítása és a beszállítás bejelentése közötti idökülönbözet s a törlésekről hozott határozatok kézbesítése és elkönyvelése idéznek elő, teljesen meg fognak szűnni. A vármegyék biztos alapokra fék tetetett számításokat tehetnek, mert tudni fogják, mi a valóságosan befolyó kivetési összeg. S mi a folyó szükséglet s igy mi a fedezendő szükséglet.

Kívánatos volna, ha a jegyzők és községi elöljárók az állami adók kezelésétől egyáltalán felmenthetők volnának, ez azonban csak pénzügyi törvényeink teljes reformálásával volna elérhető, a mi ez idő szerint gyorsan nem vihető keresztül. De még az esetben is, ha a községi elöljárók felmentetnének az állami adók előírása, beszedése és könyvelésétől, az adókivetésnél való részvételük nem volna mellőzhető, sőt ez iránybani hatáskörük az adófizetők szélesebb körű bevonásával még tágítandó is lenne, mert az illető adófizetők és elöljáróság sokkal tájéko- zottobbak az adóképesség elbírálásánál, mint bármely távol álló, habár szakértő egyén. Az adózóknak és elöljáróknak az adókivetésnél való nagyobb fokú közreműködése, főkép a kereseti és tőkekamát adókat tartva szem előtt, azt eredményezné, hogy megszűnnék a sok panasz és igazságtalanság s lehetetlenné tétetnék az adófizetés kötelessége alóli kibúvás.

Az 1889. VI. te. végrehajtása tárgyában kiadott utasítás 25. §-a szerint a második és harmadik korosztályhoz tartozókról külön ősszeirási lajstrom nem készítendő, hanem csak az első, illetőleg a második korosztálybeli összeírás igazítandó ki. A népfelkelésről alkotott 1886. XX. te. végrehajtása tárgyában 1886. évi február hó 2-án 762. sz. alatt kiadott utasítás 26. §-a értelraébeu a népfelkelésre kötelezett, de korosztályba még nem tartozó ifjak épen úgy Írandók össze, mint az első kor osztálybeliek. Az első korosztálybeliek ösz- szeirása pedig ahelyett, hogy a népfelkelési összeírás kiegészítésével lenne foganatosítható, egészen újból szerkesztendő meg, ami kétszeres munkát igényel, mert az első korosztályban ugyanazon egyének

lesznek összeírva, akik, mint népfelkelőkötelezettek, az előző évben már összelátták. Javaslom, hogy az első korosztály uj összeírása mellőztessék, hanem e célra az előző évi népfelkelési összeírás igazit- tassék ki, úgy, mint a második és harmadik korosztály összeírásánál az első, illetve második korosztály összeírása ki- igazittatik. A községeknél és a föszolga- biráknál ez is munkamegtakarítást fog eredményezni. >

*

A védtörvényi utasítás 25. §-ának 9. és 10. pontja szerint a teljesen ismeretlenek puhatolandók és ezen puhatolásokról jegyzőkönyvek veendők fel. A puhatolás ismétlendő mind a három korosztályon keresztül, s évről-évre mindannyiszor jegyzőkönyv veendő fel. Amennyiben ez célra nem vezet, valamint célra nem vezet az ismeretlen tartózkodású és távollevő hadkötelesek jegyzőkönyvi nyomozata sem, mert a jegyzőkönyvelés csak arra szolgál, hogy a jegyzőknek és a katonaügyeket intéző községi elöljáróknak idejét rabolja. Javaslom, hogy a puhatolások alkalmával jegyzőkönyvek felvétele ne kivántas- sék, hanem ehelyett a teljesen ismeretlenek névsora a vármegyei hivatalos lapban, mely a szomszédos törvényhatóságoknak is megküldetnék, oly figyelmeztetéssel tétessék közzé, hogy az, aki a névsorban felsorolt hadkötelesek hollétéről tudomással bir, az illetékes hatóságot értesítse. Ez bizonyosan több eredményre fog vezetni, mint a hivatalos helyiségben felvett nemleges jegyzőkönyv.

*

Az 1874. évi október hó 2-án 17351. sz. alatt kelt földmivelésügyi, az 1887. évi 30104. sz. alatt kiadott pénzügyministeri rendeletek és az 1888. évi VII. te. végrehajtása tárgyában kiadott 40000. számú utasítás szerint a marhalevelek a községek részére a törvényhatóságok közvetítésével lesznek kiadva, a 40000. számú utasítás 13. §-ának rendelkezése szerint pedig az űrlapok, mielőtt a törvényhatóság által kiadatnának, pecséttel, folyószámmal és évszámmal látandók el. A kiadott űrlapok kezelését a levéltári vagy számvevőségi személyzetre bízzák. Az űrlapok számozásához egy vagy két számozó gép szükséges, melyeknek értéke 100—100 korona. Vármegyénkben két ilyen gép van alkalmazva, melyeknek ára tehát 200 korona, azonfelül minden évben uj évszámmal látandók el, ami póstaköltséggel 11 korona 32 fillérbe jön. Elfogy nálunk 180—200,000 űrlap, melyeknek számmal és pecséttel való ellátásához legalább 300 óra szükségeltetik, ami 60 hivatalos napot tesz ki. Az átszámolásra, a megrendelések iktatására, a megrendelés szétosztására, csomagolására, a szállító levelek kiállítására, póstakönyvbe való vezetésére és a számadás készítésére 451 községnél még kétszér annyi idő fordítandó, s igy egy munkaerő fél éven keresztül egyebet sem tesz, mint a marhalevelekkel foglalkozik. A kezeléssel megbízott, az adóhivatalnál a községi elöljáróság által tett befizetés nyugtáját átveszi, s annak ellenében szolgáltatja ki az űrlapokat. Erről száraádást vezet ép úgy, mint az adóhivatal. A községi elöljáró elmegy vagy elküld az adóhivatalhoz, s aztán a vármegyéhez. Ez mind felesleges idővesztegetés és munkaszaporitás.

Javaslom, hogy a marhalevelek űrlapjainak kezelésétől a törvényhatóságok mentessenek fel. Kezelje azt az adóhivatal és pedig akként, hogy az űrlapokat a községi elöljáróságnak készpénzért szolgáltassa ki. A községi elöljárók a marhalevelek iktatókönyvébe vezessék be az átvett űrlapok kezdő és utolsó számát. Hogy pedig a számozással járó munka az adóhivatali személyzetet ne terhelje, a marhalevél űrlapok százezer számig terjedő és a bankjegyekéhez hasonló sorozati jegyekkel legyenek ellátva, még pedig, miután számításom szerint az országban 8 — 10 millió űrlapra van szükség, az a — b—c nagy és kis betűinek összetételei szerint legyenek a kiállítás alkalmával sorozva, számozva és nyomtatva. A községi elöljárók a marhalevél iktatói számát legyenek kötelesek a ^kiállításkor az űrlapra rávezetni, ami által az ellenőrzés hatályosabbá fog tétetni. így az egész országban körülbelöl 50* alkalmazott munkáját takaríthatjuk meg.

Az ipari és gyári alkalmazottaknak betegség esetén való segélyezéséről rendelkező 1891. XIV. te. 14. és 15. §-a akként lenne módosítandó, hogy az ezen törvény szerint elintézendő ügyek a kihágási hatóságok hatáskörébe utasittatnának, az illetékesség pedig s a felügyelet akként volna szabályozandó, hogy az egyik I. fokú hatóság a másik I. fokú hatóság területén lakó iparos ellen eljárni jogosított ne legyen, sőt a másik hatóság területén levő pénztár ellenőrzését teljesíteni se legyen kötelezett. Ezzel kapcsolatosan javaslom azt is, hogy minden iparhatóság területén külön-kölön betegsegélyező pénztár szer- veztessék.

Az idézett törvény azon rendelkezése, hogy a betegsegélyező pénztárak feletti felügyeletet és eljárást a körébe tartozó összes érdekelteket illetőleg, tekintet nélkül a közigazgatási hatóságok működési területére, a pénztár székhelyén levő iparhatóságra bizza, az intézkedések végrehajtásánál számtalan összeütközésre, levelezésekre, félreértésekre és felesleges kiadásokra ad alkalmat. Sőt az ügymenetet is hátráltatja, mert a hatóság természetszerűleg nem szívesen veszi még társhatóságától sem, ha ez működési körében intézkedési jogot nyer, s ennek az az eredménye, hogy nem lesz olyan mértékben segélyére, aminöben a cél elérése azt megkívánná. Másrészt az érdekeltekre is terhes, hogy amint a törvény 78. §-ának b) pontja rendeli, a pénztár székhelyén levő hatóság előtt kötelesek ügyeik intézése végett megjelenni.

A betegsegélyezési kerületeket a köz- igazgatási beosztásnak megfelelőleg kellene szervezni, mert ezt kívánja az iparosok anyagi érdeke, ezt a nemes cél sikerének biztosítása, de ezt kívánja az illetékességből eredő intézési nehézség és a máukamegtakaritás is. A kerületi betegsegélyező pénztárak számát a terület és székhely megállapítása tárgyában 1892. évi január 29-én 2342. sz. alatt kiadott kereskedelemügyi ministeri rendelet módosítása mellett, megszaporitandónak javaslom.

Az 1896. évi XXXIII. te. végrehajtása tárgyában 1899. évi 130000. szám alatt a nyomozó rendőri hatóságok és közegek részére kiadott utasítás 166—173 §-ai szerint vezetendő iktató, mutató, kézbesítő és postakönyvek, nemkülönben a 215. §. értelmében a panaszokra, feljelentésekre és magán indítványokra vonatkozó jegyzőkönyvek a községi elöljárók által is vezetendők. A nagyméltóságu belügy- ministerium 1900. évi julius hó 31-én 76885. számú rendeletével megengedi ugyan, hogy azon községekre nézve, a hol a községi elöljárók erre nem képesek, a körhöz tartozó összes községekr nézve ezeket a körjegyző teljesítse. A községi elöljáróságokra ez ismét egy oly megter- heltetést rót, a melynek kevés gyakorlati haszna van. A nyomozás eredményes csak úgy lehet, ha az sürgősen, de mégis oly egyén által foganatosittatik, a kinek a jogszolgáltatás terén már jártassága és megfelelő jogi előtanulmánya van. Egy helytelenül, vagy minden jogtudás nélkül bevezetett nyomozás alapján a büntetendő