Zemplén, 1901. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1901-01-20 / 3. szám

1901. január 20.

Melléklet a „Zemplén“ 3. számához.

Javaslatok a közigazgatás egyszerűsítéséről.

Irta: Dókns Gyula, főjegyző.

II.

Az 1868. XXXVIII. te. A népoktatásról.

1891. XV. te A kisdedóvásról.

1895. XLII. te. Az izraeliták vallásáról.

1895. XLVI. te. A vallás szabad gyakorlásáról.

1876. XXVIII. te. A népoktatási hatóságokról szóló törvények és az ezen törvények alapján kiadott kormányrendeletek, törvényhatósági és városi szabályrendeletek folytán keletkezett ügyekben eljárjanak :

1. fokon 1. Vármegyékben a főszol^a- birák.

2. Városokban a kebelükből alakított szakválasztmányok.

3 Budapest fő- és székvárosban a kijelölt elöljárók.

II. fokon Vármegyékben, Budapest fő- és székvárosban s a törvényhatósági joggal felruházott városokban a kir. tanfelügyelők.

III. fokon: A vallás- és közoktatás- ügyi minister.

*

Az 1895. XXXI. te. A házassági jogról.

1895.XXX1II. te. Az állami anyakönyvi vezetésről, valamint az ezen törvények alapján kiadandó kormányrendeleteket és a népmozgalmi statisztika adatgyűjtését illetőleg járjanak el:

I. fokon: Az állami anyakönyvvezetők,

II. fokon : Az állami anyakönyvi felügyelők.

III. fokon : A belügyminister.

A bíróság és az igazságügyminister hatáskörébe tartozó ügyek azonban ezen hatósági fokokat nem érintenék.

*

Az 1879. XXXVI. t. c. A közös hadsereg és honvédség beszállásolásáról.

1893. XXXVII. t. c. A népfelkelés némely csoportjainak jelentkezési kötelezettségéről és az

1899. VI. te. A véderőről szóló törvények, valamint áz ezen törvények folytán kiadott kormányrendeletek, városi és vármegyei szabályreudeletek alapján intézendő ügyekben, kivéve a közös hadsereg és honvédség változásainak nyilvántartását és a behívók kézbesítését, a mi a kapitány, illetve a községi elöljárók intézési köréhez tartozik, eljárjanak :

I. fokon. Vármegyékben a főszolga- birák és polgármesterek,

Törv. hat. joggal felr. városokban a kapitány.

Budapest fő- és székvárosban a katonai ügyosztály.

II. fokon. Vármegyékben az alispán,

Törvényhatósági városokban a polgármester. Budapest fő- és székvárosban a főpolgármester.

III. fokon. A honvédelmi minister.

*

A többi törvények, nevezetesen:

az 1848. XVIII. te.A sajtótörvényről.

1874. XXXIII. te. A képviselő választásról.

1875. L. te. A kézbesítésekről.

1876. VI. te. A közig, bizottságról és az ezt módosító 1882. XX. te.

1877. XX. te. A gyámsági és gondnoksági ügyek rendezéséről és az ezt módosító 1885. VI. te.

1879. L. te. A magyar állampolgárság megszerzéséről és elvesztéséről.

1881. XLI. te A kisajátításról.

1881. LXVI. te. A törvények kihirdetéséről.

1883. XVIII. te. A magyar korona országai egyesitett címerének és az or szág külön eimerének magánosok és magán jellegű testületek által való használatáról.

1883. XV. te. A megyék háztartásáról.

1883. I. te. A köztisztviselők minősítéséről és az ezt módosító 1889. XXVI.

1883. XXIII. te. A fegyveradóról és vadászati adóról.

1883. XXV. te. Az uzsoráról és közös hitelügyletről.

1883. XLIV. te. A közadók kezeléséről.

1884. XIV. te. A Tisza és mellékfolyóinak szabályozásáról,

1885. XXIV. te. A házközösség megszüntetéséről.

1886. XXII. te. A községekről.

1886. XXIII. te. A közigazgatási tisztviselők, segéd-, kezelő- és szolgaszemélyzet tagjai elleni fegyelmi vizsgálatról.

1894. XV. te. Az örökösödésről.

1894. XXXII. te. A gyermekek vallásáról.

189o. XXXIII. te. A bűnvádi perrendtartásról.

1897. XXXIII. te. Az esküdtbiróság- okról.

1898. IV. te. A községi és egyébb helynevekről.

1898. XXI. te. A nyilvános betegápolás költségeiről szóló törvényekben és az ezen törvények alapján kiadott kormányrendeletek, városi és vármegyei szabályrendeletek végrehajtása a jelenleg is eljárni hivatott közegek és hatóságok hatásköre hagyandó meg, az első helyen javasolt jogorvoslati korlátozásokkal.

2.

Törvénykönyveink és a kiadott néhány eljárási szabály a jogorvoslatnak kü- lömböző nemeit állapítják meg. Van olyan jogorvoslati mód is, hogy amidőn már háromszor vagy négyszer fellebbezve lett az ügy, még a negyedik vagy ötödik fokon a közigazgatási bírósághoz is lehet jogorvoslatért fordulni, pl. az 1886. évi XXII. te. 17., 18. és 33-ik §-ai, az 1868. évi XXXVIII te. 23., 26. és 143. §-ai, az

1890. évi I. te. 49. és 50. §-ai, az 1883. évi XX. te. 2. és 3. §-ai, s az 1876. évi XIII. te. 113. §-a eseteiben. Jogorvoslati határidőnk is négyféle van.

A jogorvoslatnak csak egy módját, még pedig a fellebbezést, három fokban javaslom megállapítani. A harmadik fokot azon ügyekben, a melyeket az 1896. év. XXVI. te értelmében a közigazgatási bírósághoz is lehet fellebbezni, — ezen bíróság képezze:

A kihágási ügyekben, mint azt részletesen előadtam, az 5 korona pénzbírságot meg nem haladó I. fokú, továbbá a 10 korona pénzbüntetést, vagy 2 napi elzárást, esetleg mindakettőt együtt alkalmazva meg nem haladó II. fokú, vala- miut a 100 korona pénzbüntetést és 5 napi elzárást, vagy mindakettőt együtt alkalmazva meg nem haladó és az I. fokú határozattal egybehangzóit II. fokú határozatok ellen fellebbezéssel élni ne lehessen.

Azon többi közigazgatási ügyekben, a melyekben az I. és II. fokú határozat egybehangzó, fellebbezéssel élni csak azon egy esetben engedtessék meg, ha az 1896. évi XXVI. te. a jogorvoslat elbírálására illetékes hatóságul a közig, bíróságot jelölte ki.

A jogorvoslat határidejét kihágási ügyeknél 5 napban, minden más közigazgatási ügynél 15 napban javaslom megállapítani, a mely a határozatnak szóval történt kihirdetése esetén az ezt követő naptól, az írásban kiadott határozatoknál a kézhezvételt követő naptól és a jogorvoslatnak póstára tételéig, nem pedig a megérkezésig számitandó. A jogorvoslat jogosultságára az, hogy a szóval lett kihirdetésnél be lett-e jelentve, vagy sem, jogbatálylyal ne bírjon.

A kihágási és más közigazgatási ügyekre egyenlő jogorvoslati határidőket

megállapítani célszerűnek nem tartom, mert a kihágási ügyek természete megkívánja, hogy azok lehető gyorsan befejezést nyerve végrehajthatók legyenek, vagyis, hogy a megtorlás lehető gyorsan kövesse a cselekményt vagy mulasztást, mert csak ez szolgál méltó büntetésül, példaként ez hat és ez adja meg a kö- zöuséguek a hatóság iránti jogbizalmat. A nem kihágási ügyekben a fellebbezési határidő ugyanolyan rövidre nem szabható, mert azok között sok olyan van, amelyhez a jogorvoslathoz szükséges adatok a rövidre szabott határidő alatt be sem szerezhetők. De ha túlságosan rövid a jog- orvoslatu határidő, bizonyes esetekben jogsérelmet is képez, a melyet egy jogállam sem alkalmaz. A porosz közigazgatás pl. a melyet ez idő szerint a legtökéletesebbnek kell elismernünk, az 1883. évi július hó 30-án kiadott általános köz- igazgatási törvényében a jogorvoslatok határidejét 14 napban állapította meg.

A közigazgatási hatóságok hatáskörébe utalt kihágások eseteiben követendő eljárás szabályozása tárgyában 1880. évi augusztns 17-én 38547. sz. alatt kiadott szabályrendelet 75. §-ának azon intézkedését, hogy a jogorvoslati szándék az Ítélethirdetésnél bejelentendő, s 3 nap alatt Írásban beadandó, azért javaslom mellőzendőnek, mert ez csakis a rendőri kihágásokra alkalmazható anélkül, hogy jogorvoslati korlátozást ne képezzen, már pedig törvényeink nagyobb része olyan cselekményeket és mulasztásokat sorol a kihágások közé, a melyek egyáltalán rendőri kihágásoknak nem minősíthetők, s igy a nagyobb személyi szabadságot adó jogorvoslati határidőt kell alkalmaznunk.

3.

A közigazgatási ügyek kézbesítése ma a járási hatóságok és a községek közvetítésével eszközöltetik. A birói kézbesítésekről alkotott 1875. X. te. és az ezen törvény végrehajtása tárgyában 1875. évi julius hó 5-én 2036. sz. alatt kiadott szabályrendelet, továbbá az 1880. évi julius 28-án 21363. sz. alatt kelt igazságügyi és 1877. évi március hó 22-én 4924. sz. alatt kiadott belügyi miniszteri intézvények a bírósági és adóügyi kézbesítéseket, a véderőről rendelkező 1889. évi VI. te. végrehajtása tárgyában kiadott utasítás pedig a katonai behívó jegyek kézbesítését a községi elöljárók kötelességévé teszi, s különösen a jegyzők munkafeladatát szaporítja.

Úgy a közigazgatási, mint az adóügyi és bírósági kézbesítések, valamint a katonai behívók kézbesítése a pósta utján könnyen volna eszközölhető. Erre nézve javaslatom a következő:

Magánfeleknek és hatóságoknak szóló mindennemű ügyek közvetlenül, pósta utján legyenek kézbesítendők, még pedig akként, hogy azon intézkedések, melyeknél az átvételnek igazolása az ügy elbírálására vagy befejezésére befolyással bir, a félre címzett zárt borítékban póstára adandók; a leadó pósta állomás kézbesítő vényt állít ki, amelyre nemcsak a levél, hanem az ügy iktatói száma is feljegyeztetvén, a félnek kézbesittetik, aki viszont a vevényt aláírván, a küldeményt kézhez kapja. A kézbesítés ezen módja nemcsak saját hatósági területén, hanem más hatóságok területén is alkalmazandó volna. Azon helyekeu, ahol pósta nincsen, az ilyen levelek épen úgy lennének kezelendők, mint a község lakosai részére érkező ajánlott levelek, vagy csomagok, ott ugyanis, ahol pósta nincsen, előbb a vevényt kell az érdekelt, magán egyénnek aláírni, s csak azután kaphatja meg a csomagot, vagy küldeményt. Azon ügyek pedig, amelyek egyszerű tudósítást tártál-