Zemplén, 1901. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1901-06-09 / 23. szám
Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉN-VÁEMEGYE KÖZÖNSÉGÉNEK ÉS A ZEMPLÉN-VÁRMEGYEI „TANÍTÓ-EGYESÜLET *-NEK HIVATALOS LAPJA. MEGJELENIK MINDEN TT-A. S A. ES IfcT -A. Sátorai]a-Ujhely, 1901. június 9. 23. (2111.) Harminckettedik évfolyam. HIRDETÉS DÍJJÁ hivatalos hirdetéseknél: Minden szó után 2 fill. Petitnél nagyobb, avagy diszbetükkel, vagy körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden négyszög centim, után 6 fill, számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyuj tátik. Hirdetések és pénzküldemények a kiadóhivatalhoz intézendők. ELŐFIZETÉS ÁRA: Egész évre . . 12 kor. Félévre .... 6 „ Negyedévre . . 3 „ Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 30 fill. A nyilttérben minden garmond sor díjjá 40 fill. Az iszákosságról.* Keletnek gyönyörű országaiban a legborzasztóbb nyavalyák egyike volt a poklosság. A kit ez a betegség megszállott, annak tagjai izenkint rothadtak el s iszonyú fájdulmakat szenvedett mindaddig, mig a halál véget nem vetett kínjainak. A mellett oly ragadós betegség volt az, hogy az embereknek még azt a levegőt, helyet, határt is kerülniük kelle, hol a szerencsétlen poklos tartózkodék. Azért a törvény ki- tiltá őket az emberek társaságából. A mi világunkon is, a mi társadalmunkban is, mint a tüzláng rohan végig az élvezni vágyás, ez a modern poklosság. Mintha jelszó lett volna napjainkban: mulassunk, dőzsöljünk . . . vagy még szebben kifejezve: koccintsunk, igyunk 1 . . . igyunk a rogyásig — rövid az életi A következmények pedig ennek az epikuri bölcsességnek nyomában rohannak előre hanyatt-homlok. Bomlik a társadalmi rend, lazulnak a kötelékek állam és nép között; kivész a felsőbbség iránt érzett tekintély, csorbul a tisztelet azok iránt a kiket illetne — és nyílik az örvény, a sötét, mély, feneketlen. A kultúrában előrehaladó nemzetek lassan- kint kigyógyulnak azokból a maradi illúziókból, a melyekben eddig leledzettek s keresve-keresik az ideált: a legfőbb, legnagyobb jónak, az anyagi és erkölcsi tökéletesedésnek minden honpolgár részére való biztosítását. Csodálatos! Dacára annak a nagy és cáfolhatatlan előrehaladásnak, a melyet kultúrában, anyagi és szellemi téren egyaránt tesz az emberiség, egy dolog van a mire eddig ügyet alig vetettünk, a mit kulturális haladásunk mellett alig méltattunk figyelemre, vagy legalább is mostohán kezeltünk, s ez: az iszákosság, az alkohol, a szesz mértéktelen élvezete. Sőt némi szégyennel kell bevallanunk, hogy újabb időben, sűrűn szaporodó törvényeink között, az iszákosság ellen alig van intézkedés, s a mi van is, csak papíron van, de nem hajtatik végre. Pedig, hogy ez nagyon fontos kérdés, azt • Azzal az omberszerető kéréssel ajánljuk ezt a lelkes fllippikát a t. lelkész urak figyelmébe, hogy olvassák, prédikálják és hódítsák vissza a lelkeket, ha lehet a kárhozat átjáróll Szeri. TARGA, „Uraim, nem tudunk magyarul!“ (2. folyt, és vége.) Irta: Réthy l’ál. — A »Zemplén* eredeti tárcája. — Hát a torn a (nem a torma — de a torna) szó hogy tetszik ? Evenként olvasom a sárospataki főiskola „Értesitőjé“-ben, hogy ott van: tornacsarnok, tornatanár. . Hát vájjon mi lehet az a torna ? Torna vármegyét ismerek, az az hogy ismertem, mert ma már nem létezik, a törvényhozás örökre eltemette, beolvasztotta Abauj-vármegyébe. (1881. XIY. t.-c.) Nézem a fráncia, latin szótárt, ott nincs; nézem a német szótárt, ott találom és tüstént arra a meggyőződésre jutottam, hogy az nem magyar szóból van faragva, hanem a Csáky Albin kedves germán nyelvének turnén (test- gyakorlás) szavából eszkábálták. Hát minek idegen nyelvből, erőltetett alakítással venni át szavakat ? Hiszen a testgyakorlás, testmozgás, elég jó szó. Ezt fejezi ki a görögös gymnasium is, melynek első jelentése: testgyakorló hely, nem pedig közép-iskola! Csudálkozni lehet, hogy nem akad Sárospataknak egy Szarvas Gábora, a magyar nyelvnek valódi őre, ki a német nyelvből rosszul faragott, a testgyakorlás fogalmára alakított, valóban érthetetlen torna szót kiirtná és e helyett, a mit a cselekedet jelent, t. i. testmozgás, testgyakorlás valóban jó kifejezéseket léptetné életbe! Hát a torna-tanár? Ennél az összetett Ür a érzi és tudja mindenki, hisz ez a kérdés mélyen belevág a nemzet testébe, ragadós természetével s átörökölhetőségénól fogva annak jövőjébe, — hogy úgy mondjam : gerincébe ! Iszákosság — alkoholizmus — alatt nem azt értjük, ha valaki rendes italát, akár naponta is, módjával-szerivel elfogyasztja ; hanem értjük azt az extremitást, túlzást főképp, mely a nap- ról-napra terjedő veszedelmes iszákosságban, részegeskedésben és főképp a eszevezett szertelen pálinkaivásban nyilvánul, melyet az állam, — ez a fő és első korcsmáros, hogy jövedelmét, bevételeit fokozza, — még protegál is avval, midőn az emberirtó helyeket, korcsmákat, fölös számban engedélyezi. Az iszákosság elterjedése rengeteg, annak pusztítása rettenetes az emberek között. Égy óriási nyavalya ez, a mely útjában szinte feltartóztathatatlanul halad előre, szedve az áldozatokat egyre a társadalom minden osztályából. Össze- dönti a családi életet és tűzhelyet, kipusztitja az erkölcsöt, rombadönt illemet, érzést, vallást, hitet, terjeszti a bűnt, istápol minden emberi gonoszságot. Rengeteg az a pusztítás, melyet az alkoholizmus, az iszákosság, a gazdaságban, a népek egészségében tesz; s azért az iszákosság a legnagyobb bűn ' nemcsak következéseiben, de önmagában is a lehető legborzasztóbb csapás az emberre; nagyobb mint az árvíz, jégeső, tűzvész, vagy döghalál; nagyobb mint bármiféle testi nyavalya, mert ez a bűn az embert a mellett, hogy testét, egészségét sorvasztja, teszi tönkre, az ész helyes használatát is elveszi; ha pedig valaki eszét helyesen és okosan használni nem tudja: őrültebb minden őrültnél. Szóval ez a bűn, az iszákosság, nagyobb rósz minden képzelhető rosznál, még a pokolnál is; mert hiszen a pokol csak az ő gyümölcse : ő termi, ő szüli a poklot már itt a földön önmagának és másnak. —- Az iszákosság az emberi szívre irányzott gyilok, a fejre nehezedő mázsás teher s a belsőnket szétmarcangoló halálos méreg. Egy gonosz fejsze az, melylyel a balgatag ember saját kezévél sújt életefájának gyökerére; egy legnagyobb ellenség, a mely tönkreteszi az eszes teremtménynek kimondhatatlan becsű páratlan kincsét, eszének használatát s megfoszt az életfájának gyümölcseitől, midőn megzavarja a test és lélek között lévő szónál meg már kettős hibával van dolgunk. Az eleje német, az utolja meg rossz magyar szó („tanító“ helyett.) Régen olvastam, nem tudom jól emlék- szem-é rá, hogy a múlt század 3-ik tizedében Álmási Balogh Pál vagy Bugát Pál, a nagy szófaragó, csinálta ezt a doctor (doceo-ból = tanít) helyett, de a közhasználat, meg a rangkórság nem erre, hanem a professor szóra fogadta el a tanár szót. Kellett tehát a doctorra ismét másat faragnia és faragta is a tudor szót. Vannak ugyan ár-ba végződő igen szép szavaink, mint pl. a huszár (Mátyás király idejében 20 jobbágytelek tartozott egy lovaskatonát adni,) de ez összetett szó (húsz egy ember árán váltotta meg katonaadásbéli tartozását); továbbá bodnár, tímár, gunár, hínár, kalmár stb. Ezek meg mind gyökérszavak. Melyek hát a tanárhoz hasonló származott szavak ? Talán csak nem bankár ? (az olasz bancóból) A futár-ón, búváron kivül (mert a négylábú példát nem akarom említeni) a'ig tudok találni magyar szót, melynek hasonlatára az erőltetett tanár szó faragva, származtatva van. A „Rendek és Karok“ haldokló korszakának estvéjén, a múlt század 30-as és 40-es éveiben (meg mondjuk ki, hogy manapság is — szerk.) a cimkórság mérges tejével táplálkozó hiúság és nagyralátás nem nyugodott abba bele, hogy a néptanító és a gimnáziomi vagy akadémiai tanító (akkor „közoktató« szerk.) pedig mindkettő tanít, oktat, az egyik kicsikéket, a másik nagyobbakat, egy hivatalos nyelven neveztessék; azért kellett uj szót használni a „tanító“ helyett. Lám a lelki tanító megszólítást épp oly melegséggel, nemes indulattal fo- gadja a püspök, mint a nagyon szegény falusi pap 1 Zemplén nini tiz old: összhangot, elszabaditja az érzékiséget, láncra veri a szellemet. Az iszákosság a bűnök atyja, egy zsarnok, kényúr, a mely folyton haragra, veszekedésre ösztönöz; a mely arra kényszerit, hogy minden nemesebb érzés ellen pörpatvart indíts; ő az ki rábeszél arra, hogy földi és mennyei javaidat elpocsékold; ő sugalmaz, hogy tested és lelkedet add át a gyalázatnak, förtelemnek s gyakran az erkölcstelenségnek is! Egy irtózatos pióca, mely kiszopja szived vérét, kiszopja csontjaidból a velőt s nem hagy nyugtot annak, a kit egyszer rabszolgájává tett. űzi, ostorozza, kergeti egyik élvezetből a másikba, egyik bünvéglet- bői a másikba — mindig inni akar és soha jól nem lakik. Nincs, nem lehet rettentőbb, szerencsétlenebb nyomorúlt e világon, mint a bűnnek ez a rabszolgája! Akarata nincs, szeme vak, fülei süketek, nem lát, nem hall, nem érez semmit, minden ellenálló képességét enerválta, kipuszlitotta a mámor, ez a bűnös kéjgyönyör, a mely oly hízelgőén készíti el az anyagi, testi és lelki nyomor Egyptomát, s fekteti Prokrusztesz ágyába, a kárhozatba, szerencsétlen áldozatát. Igen: az iszákos, a szeszesitalokat mértéktelenül használó ember — nevetve, gyönyört és élvezetet színlelve — rohan a veszedelembe ; mert a mámor és részegség miatt nem törődik sem családjával, sem mesterségével; éjről-éjre, nap- ról-napra a lebújok, a korcsmák büdös, füstös levegőjében aszalják düdejöket, örökös mámor, kábultság van a fejőkben ; ez nekik az élvezet, a gyönyör, mint bizonyos állatnak a pocsolya. Egy bűnös szenvedély az iszákosság, egy- egy rablánc, békó, melybe magát veri az oktalan egyén. Súlyos teher az, mely őt a földre nyomja, s a mellett az életerő mozgását, működését akadályozza. Mint barmot a mészáros, akként hurcolja az iszákosokat a szenvedély kötélen a veszedelembe — és ők vakon, ész nélkül kénytelenek követni e zsarnok indulatot bárhova is ragadja őket. (Vógo köv.) Demeter János, lelkész. Áttérek most az ujságlapokban a legújabb időben divatba vett arra a nem helyeselhető írásmódra, melyszerint minden idegen nyelvű szót, tulajdonneveket is, azon a módon írnak le, a miként azokat a magyar ajak kiejti. Nagy igazságot hirdet Matolai Etele, midőn bírálati fejtegetéseiben ez ellen a szükségtelen, eléggé meg nem okolható újítás ellen erősen kikéi. Ha a kihalt latin és görög szavakat Írjuk úgy, miként azokat a magyar ajak kiejti, az még menthető, megbocsátható, — mert már nincsen latin nemzet, mely kérdőre vonna érette; de az élő ángol, fráncia, német szavaknak magyaros leírása, az már már menthetetlen és szükségtelen divatos újítás. Erdélyi János, a jeles költő és műkritikus, kire mint tekintélyre hivatkozni lehet, 1860-ban nekünk filozófiá-t tanított és irt; de azért Des Cartes fráncia filozófust nem irta De Kárt-nak, valamint Voltaires-t nem irta Voltér-nak mint a hogy ki kell mondani. De már mai napon csakúgy hemzseg az ujságlapokban az idegen élő nyelveknek magyaros írásmód szerint alakított nyomtatása. Ilyenek : dzsentri (gentry) velszi (Wales) herceg, Provánsz (Provence), zsáner (genre) stb. szavak. Gentry ángol szó, köznemest jelent. Miért nem mondják és Írják a magyar jelentésével? Minek az ángol Írásmód ellen véteni? Bizony furcsa lett volna, ha Frankenburg Adolf a 40-es években „Zsánerképeket“ szerkesztett volna, nem pedig „Életképeket“, mert a genre-nek első jelentése: életkép, a második : íajta. Mit mondanának az ángolok, ha híres költőjüket, Byron-t, Beierrn-nek (mert igy kell kimondani), Buckingham-ot Bökkinghem- nek, Buchanan-t Bökkenenn-nek, Shakespeare-t
