Zemplén, 1901. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1901-06-02 / 22. szám

1901. június 2.

II. Melléklet a „Zemplén^ 22. számához.

Ezután a felolvasásokra került a sor. Kötse István kép. tanár, a „Tanítóegyesületek működéséről“ tartott nagyérdekü értekezést, melyben kimerítően ismertette azokat a tárgyakat, a me- lyt kkel az egyesületek foglalkozni szoktak s azon irányelveket, melyeket az egyesületek értekezleteinek hogy azok tartalmasak és hasznosak is legyenek, szem előtt kell tartaniok. — Ezután Mihályfi József lépett az előadó székre, ki értekézésének megtartása előtt a sátoralju-ujhelyi áll. isk tantestületének gyűlésen tett s a tantestület által határozottá emelt azon indítványát terjesztette elő, hogy addig is, a mig a »Zemplénmegyei Tanítók Háza« létesülhet. létesítsen az egyesület társadalmi utón Sátoralja-Ujhelyben, Sárospatakon, Homonnán szabad asztalokat azoknak a vidéki kartársak középiskolát látogató gyermekei részére, kik az egyesületnek állandóan tagjai. A köri gyűlés a javaslatot egyhangúlag elfogadta. — Majd egy remek beszéddel magát az egyesületnek bemutatván, megtartóba >Az iskola szabad fejődéséről« irt széles látókörre, komoly tanulmányra mutató, minden részében érdekfeszitő culturpoli- tikai értekezését. Neveléstörténeti alapon nyugvó értekezésében megvilágítja az iskola fokozatos fejlődését, rámutat azokra az okokra, a melyek az iskola szabad fejlődését úgy a múltban, mint a jelenben akadályozták, megjelöli azokat a reformokat, melyek a népiskola szabad fejlődésének érdekében minél előbb megálkotandók.

Végül Szitovszky Ágoston tartotta meg felolvasását ,A kézügyességi oktartásról, ismertetve értekezésében azokat az intézkedéseket, melyeket á kormány a slöjd meghonosítása, terjesztése érdekében tett, rámutatva azokra az anyagi előnyökre, melyet a slöjd különösen a földmivelésre nem alkalmas vidékeken nyújt a lakosoknak.

Mind a három felolvasás a jelenlevő tanítók és tanügybarátok élénk figyelme mellett folyt ie s a gyűlés a felolvasóknak magas nívón álló, tanalságos felolvasásaikért jegyzőkönyvi köszönetét szavazott. — Ezzel az igazán szép lefolyású gyűlés véget ért.

Gyűlés után a társaság a fehér asztalokhoz vonult, hol egymásután hangzottak el a szebbnél szebb magvas pohárköszöntők. Az első poharat György Mózes ürítette a magyar tanítóság láng- lelkü vezérének, Wlassics Gyula dt.-nak égés. sé- gére. Utána Zsák Frigyes emelt poharat Bernáth Béla országgyűlési képviselő, a tanügy és a tanítóság igaz barátjáért. Majd Mihályfy József vármegyénk fáradhatlan a tanítósággal mindig együtt érző, érdekeiket igaz szívvel szolgáló h. tanfelügyelőjéért ürítette poharát, kívánva, hogy minél hamarább mint valóságos tanfelügyelőt üdvözölhessük. Hodossy Béla Tokaj város vezetősége és polgárságáért mondott szívhez szóló szavakban pohárköszöntőt. Kötse István a volt és az uj tisztviselőket éltette. Bernáth Béla szónoki hévvel előadott magas szárnyalásu beszédében szépen ecsetelvén a tanítói állás fontosságát, a tanítókért ürítette poharát. Ugyancsak a tanítókért ütitette poharát két Ízben is Székely Károly Először az összes jelenlevő tanítókért, másodszor pedig Gönczy Bertalanért, ki immár 25 éve soha nem lankadó buzgalommal munkálkodik a tanügy terén. Ezután Gönczy Bertalan állott fel s szellemsziporkáktól szikrázó versében a nőkért emelt áldomáspoharat. Pohárköszöntőt mondtak még Gaal Ferencz a lelkészekért, Horváth János Hodossy Béláért és Kötse Istvánért, Gönczy Bertalan Jokaj város in- telligentájáért, Kiss Károly Székely Károlyért, Kárpáthy Péter Tokaj városért, az izr. hitközségért, a tokaji kartársakért, Vitt József az igazságszolgáltatás jelenvolt képviselőjéért, Nem Andorért. Sooural János a tokaji kartársakért Nemes Andor a tanítók boldogságáért, Palóczy József a tanítóegyesületért, Gaal Gerencz Mihályfy Józsefért és még többen.

Ebéd végeztével a programúihoz híven az egész társaság, az állami kosárfonó intézet mun- kakiállitásának megszemlélése végett a kosárfonó intézetbe vonult, hol a vezetőség a vendégeket szívélyesen fogadta s nemcsak bemutatta az intézetben készített remzk kivitelű munkákat, hanem a jelen volt kölgyeket egy-egy darab szabadon választott tárgygyal is megajándékozta; a férfiakat pedig ismét Tokaj nedűjével telt poharak mellé sorakoztatta a szives vendégszeretet. A gőzfürdőnék beillő meleg levegőben a legkedélyesebb társalgás között egy teljes órát töltött a társaság.

Ezzel véget ért a szép nap s hálás kézszo- ritásokkal vett búcsút a vendégsereg a legszívesebb házi gazdáktól, kik már ezelőtt is meghivták az egyesületet városuk falai közé, most pedig, a mikor odatette gyűlését, oly kiváló szívességgel fogadták, hogy azzal nemcsak a tanítóságot kötelezték le maguk iránt örök hálára és tiszteletre, hanem követendő példát mutattak arra is, hogyan kell és lehet a társadalomnak a magyar nemzeti kultúra és állam kiépítésén, erősítésén a tanítósággal vállvetve munkálni. Fogadja itt, e helyen is úgy Tokaj város, mint annak intelligentiája, az izr. hitközség, ottani kedves kartársaink, a tokáji

cognacgyár a szives fogadtatásért, a tanítóság leg- hálásabb köszönetét. Isten éltesse boldogan mindnyájukat! m.

Elmaradt segély. A varannai ip. tanonciskola ez évi államsegélye, 800 kor. már kiutal- ványoztatott, a lielyb. adóhivatalnál. Munkakiál- litást azonban az intézet nem rendezhet, mert a kassai ip. és kér. kamara jutalmakra szánt segélye úgy tavaly, mint ez idén elmaradt s a tavalyi jutalomdijakat még ma sem fizette ki a bizottság.

CSARNOK.

Vallonjások.

I.

Rajongó lelkem mély hevületével,

Mindig, mindig terólad álmodik.

Előttem reszket édes hajnal-arcod S bearanyozza lelkem vágyait.

Te vagy, a kit már lelkem akkor ismert, Mikor nem láttam még arany-hajad;

Még nem hallottam hangod csendülését S — szivembe már fogva tartottalak.------Aztán megláttam rózsaszín ruhádat

S olyan nagy boldogság szakadt. reám ! Azóta igy jelensz meg álmaimnak Aranyhaju, aranylelkű leány !...

II.

Ha szótalan melletted ülök,

Némán tekintve rád,

— Körülöttünk jókedvű, boldog Falusi társaság.

Olyan vidám, derült a lelkem,

És oly sokat beszél!

Nincsen más vágya semmi, semmi:

Oh, csak megértenél!

Ha kék szemed sugára néha Titkon rajtam pihen,

Fehérebb lesz sápadó orcám És megdobban szivem.

Óh, hátha elolvastad, a mi Szivembe Írva van:

A mély, valódi szerelem, az . . .

Az . . . néma, hangtalan!-----(Agárd).

Kremmer Dezső.

Közgazdaság.

Védekezés az „oidium“ ellen.

(Védekezés a szőlő lisztharmat betegsége ellen)

Szőleink egyik legveszedelmesebb betegsége az oidium (lisztharmat), mely már kora tavaszszal megképezi a fiatal hajtásokon azokat a gócokat, a melyekből egész nyáron rajzik ki a veszedelmes gomba. Amint a szőlőbogyó növekedik,! belepi piszkos fehér porával és vagy megráncositja vagy elrothasztja. Ellene nehezebb védekezni, mint a peronoszpora ellen.

Általánosan kénport szoktunk ellene használni, beporozzuk vele a hajtást és a fürtöt. De fontos, hogy most, a nyár kezdette előtt porozzunk, mert igy a baj keletkezését előzhetjük meg. A tiszta kénport legalább 3—4 szer, de sokszor 5—6-szor kell egy nyáron használnunk. Ugyanis a kénpor leginkább azzal hat, hogy belőle kénessav fejlődik, a mi megöli a gombacsirát. Hogy azonban a gombasav kifejlődhessék, oda 15—20 C. fok melegre van szükség.

Különösen nyár elején és őszszel, de meg akárhányszor nyár derekán is, a mi éghajlatunk alatt alig van a napnak 2—3 ilyen meleg órája, az is rendesen délközben.

A porozást pedig az egész nap kell folytatni. A tiszta kénpor nem tapad a növényre, a legkisebb szellő leviszi. Azért nagy szerencse kell ahoz, hogy a reggel és délután kifujtatott kénport az a 2—3 meleg óra érje, különösen ha a hatás bekövetkezése előtt a pornak az éjszakát is a tőkén kell töltenie, a mikor a reggeli harmat is árt neki.

Ez az oka, hogy oly gyakran nem hat kedvezően a tiszta kénpor használata és hogy a szőlős gazdáknak oly sokszor kell hiába porozni.

Ezen a bajon segít a kénpornak egy uj kompozíciója, az Aschenbrant dr. „rézkénpor“-a, melyet Magyarországon egy fővárosi előkelő kémiai gyáros állít elő. Ennek a pornak nagymennyiségű preparált réz és mészhydrát tartalma van, a mi a kifujtatott szert oda tapasztja a növényhez és ott tartja addig, mig a levegő a kellő hőfokra felmelegedett. Ez a tulajdonsága a rézkénpor hatását függetlenné teszi az időjárástól. Az Aschenbrandt dr. „rézkénpor11 használata tehát már ebből az okból is összehasonlíthatatlanul előnyösebb mint a tiszta kénporé.

Sokkal kevesebb is kell belőle, mint a tiszta kénporból, mert a legfinomabb kiporozott réteg is, állandósága folytán, elegendz arra, hogy a szőlőtőkét az oidiumból megvédje.

Réztartalma is sok mindenre jó. Számos tapasztalat van arra, hogy használatával megtakarítható, a megfelő viszonyok között az első vagy az utolsó permetezés. Sok gazda állítja, hogy megvédte szőlőjét az őszi rothadás Jbizo- nyos nemétől. A ,,rézkénpor“ sietteti és elősegíti a szőlőfürt érését és a mustot és a bort nem büdösiti úgy, úgy, mint a tiszta kénpor.

Terjed is használata. Számos előkelő gazda tapasztalatairól küldi meg bárkinek, a ki érdeklődik, a szakjelentéseket a Budapesten székelő „Magyar Mezőgazdák Szövetkezete“ mely a szert forgalomba hozza.

A baromfitenyésztés a legjövedelmezőbb foglalkozás. Olvasva a múlt évi hivatalos statisztikai kimutatást, látjuk, hogy hazánkból a lefolyt évben 72 millió korona értékű baromfit vittek ki. Tehát a kivitt és a külföldi nagy piacokon értékesített baromfiért, tojásért és tollért több pénzt kaptunk, mint a kivitt bu- zatermékekért. Ki hitte volna ezt csak pár év előtt is, hogy baromfitenyésztésünk oda fog fejlődni. hogy ősi foglalkozásunk legszámottevőbb termelési ágában a kivitelünket pénzértékben túl fogja szárnyalni. Pedig az igy van, ez megdönthetetlen tény. A kereslet baromfi és ezek termékeit képező élelmi és használati cikkek iránt folyton fokozódik, a mi annyit jelent, hogy baromfit okszerűen tenyészteni, egy meghatározott és jól átgondolt irány szerint, minden kapkodás és kísérletezés mellőzésével, igen érdemes, sőt a legjövedelmezőbb foglalkozás. Minden kétséget kizáró dolog, hogy hazánk baromfitenyésztésének gyors fellendülésénél igen lényeges szerepe volt a Hreblay Emil kir. államtenyésztési felügyelő által irt és több mint 10.000 példányban kiadott és igen kedvelt baromfitenyésztési szakmunkáknak, melyek közül különösen a „Tyuktenyésztést“ és a >Pulykate- nyésztéstíl tárgyaló kiváló két műre hívjuk fel tisztelt olvasóink figyelmét. E két munka egyenként 2 korona beküldése ellenében kapható a m. kir. állami baromfitenyésztő-telep kezelő- ségénél Gödöllőn.

Városi és községi ügyek.

* Állami elemi iskola építése. Az újhelyi állami elemi iskolát tudvalévőén nyolc tanteremmel és igazgatói lakással fogják kibővíteni, helyesebben e célra uj épületet emelnek. Az uj emeletes épület a régi ref. iskola helyén fog állani s össze lesz kötve az uj elemi iskolával. Az építést, melyet Klein Izidor építőmester vállalt fel, a régi iskola lebontásával a jövő héten fogják megkezdeni.

* Állatvásár. E hó 4-én, kedden, Ujhely- ben állatfelhajtásos heti vásárt fognak tartani.

* Ideje volt! A kik heti vásár alkalmával a Kazinczy-utcán megfordultak, bizonyára szemébe ötlöttek azok a piszkos, rongyos sátrak, melyeket a suszterek szoktak felállítani. Hát biz az egy csöppet sem válott díszére a szép Kazinczy-utcának. Azért a rendőrkapitánytól kemény parancsolatot kaptak a lábbeli árusítók, hogy sátraikat záros határidő alatt megfelelő csínnal és tisztasággal átalakítsák.

* Kelese község magyarosodása. Az

állami segítséggel feltartott iskolában, Kelese községben, a f. évi máj. hó 23-án tartattak meg az évzáró vizsgálatok, Schütz Nándor dr. kerületi esperes-plébános elnöklete alatt. A vizsgálaton a környékbeli intelligencia úgyszólván teljes számban jelen volt, hogy a tót gyermekek magyar feleleteiben gyönyörűségét lelje. Úgy is történt. Örömmel győződtünk meg, hogy a gyermekek mindannyian tisztán és szabatosan beszélik édes hazánk nyelvét, sőt, a mi a fő, egymás között is csak magyarul társalognak, a templomban is csak magyar ének zengi az Ur dicsőségét! A kicsi tót gyermekektől minden iskolai tudnivalóból oly remek feleleteket hallottunk, hogy Fiala János tanítónak, úgy a szülők, mint a magyar nyelv terjesztése iránt érdeklődők részéről, ez utón is gratulálunk dús sikerű működéséhez. (Éljen! — szerk.) A nagy közönségnek pedig vármegyénk hivatalos lapjában büszkén mutatjuk be őt, mint járásunknak egyik „mintatanitó“-ját és buzgó apostolt a magyar nyelv terjesztés munkájában. y.

* Karos községből Írja alkalmi tudósítónk : Beregszászy István kir. h. tanfelügyelő bodrogközi kőrútjában a f évi május hó 24-én