Zemplén, 1901. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1901-05-19 / 20. szám
Sátoralja-Ujhely, 1901. május 19. 20. (2108.) Harminckettedik évfolyam. ELŐFIZETÉS ÁRA í Egész évre . . 12 kor. Félévre .... 6 „ Negyedévre . . 3 w Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 30 fill. A njrllttérben minden garmond sor díjjá 40 fill. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉN-VÁRMEGYE KÖZÖNSÉGÉNEK ÉS A ZEMPLÉN-VÁRMEGYEI „TANÍTÓ-EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. MEGTELEITIE IMI 12ST13 IE UST TTVA. S -Á. IS ÜST .A. I3. HIRDETÉS DÍJJÁ hivatalos hirdetéseknél : Minden szó után 2 fill. Petitnél nagyobb, avagy diszbetükkel, vagy körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden négyszög centim, után 6 nil. számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik. Hirdetések és pénzkülde- mények a kiadóhivatalhoz intézendők. A távozó főispán. Sátoralja-Ujhely, máj. 14. A magyar alkotmányjogi „Ordines et Status,“ vagyis a Főrendek és Nemesi Karok egyenes ágon való leszármazói, a mai vármegyebizottsági tagok — virilisták és választottak egyaránt — feltűnően nagy és díszes számmal sereglettek össze ős Sátor- alja-Ujhelybe, a t. vármegye székvárosába, az ősi terembe a f. hó 14-re hirdetett vármegye-gyűlésre. Hogy mi is hozta együvé mindany- nyiokat oly nagy és oly díszes számban erre a „nem választó“ májusi közgyűlésre : az okát könnyű kitalálni és nem nehéz a magyarázat. Egy közös ügy, helyesebben egy közös érzelem indította őket, a bizottság tagjait — többeket még a „végek" ről is— a vármegyének erre az idei májusi közgyűlésére: a szeretet, helyesebben a ragaszkodás közös érzelme t.i. a „kar-kán“ iránt, kinek ős alkotmányjogi utón szintén egyenes leszárma- zója nemzeti közéletünkben — a főispán. Rebesgették, hogy távozóban levő főispánunk Molnár István Öméltósága ezen az ő tizenkilenc éves múlt főispánságának utolsó rendes közgyűlésén vesz búcsút főispáni székéből t. Zemplénvármegye közönségétől. Bizonyosan ez a nem egészen alaptalan feltevés egyfelől, avval szemben a távozó főispán szeretettel teljes egyéniségéhez való törhetetlen ragaszkodás másfelől, volt az ok, az indíték, hogy olyan népes lett május második keddjének délelőttjén az ősi terem, mint aminő volt — hogy t. i. a hatalmas U formába telepitett asztalok zöld mezején környöskörül üresen hely nem maradt. Azzal a katonás pontossággal, mely Molnár Istvánt vármegyei közéletünk irányTARGA. A. Műcsarnokból. — A »Zemplén« eredeti tárcája. — (2. folyt, és vége.) Budapest, május 5-ón. (dg.) De korántsem tessenek arra gondolni, hogy talán azért fogom most a külföldieken folytatni leírásomat, mert ők érdemlik meg az elsőbbséget, kivéve Segantínit és Lembach-ot. — Oh nem! Csupán udvariasságból. Mert hogy őfelsége a király szavait idézzem: A magyarok nincsenek a külföldiek háta mögött. Bizony nincsenek, sőt több tekintetben felülmúlják őket. (Mellékesen megjegyzem, hogy mindössze harminchétén jöttek el hozzánk, de ha azért, hogy megcsodáljuk őket, akkor csalódtak, nagyon csalódtak.) — Nem mondom éppen, hogy nem jeles művész-emberek, de a mieink jobbak, mert sokkal intinzivebb hatással festenek. A külföldi művészek közül — szives türelmükkel — még nyolcról fogok szólani, s ők: Lembach, Dali occa Bianca, Palmie Charles, Bunni Rupert, Haite, Walton Eduard, Lee Hankey és Borteles Hans. Tehát nézzünk be legelőször is a Lem- bach-terembe. Nézzük meg azt a nagy mestert, a ki ezidőszerint a legjobb arcképfestő. —- Sokaknak ő sem tetszik, azoknak t. i. kik a ru- hát, a fényt, a drapériát nézik. Ámde: milyen zásában innen-onuan két decenniumon át jellemzi, lépett főispánunk a közgyűlésterembe, d. e. pontban 10 órakor. Minden oldalról elsimult a zsibongó zaj és átváltozott lelkes köszöntésre harsány „éljen“-ek alakjában. A főispáni szék előtt csakugyan a távozó „comes comitatus,“ a vármegye vezetője állott élünkön —Molnár István Öméltósága képében. Ugyan a távozó, de még nem a búcsúzó főispán. Megnyitó beszédében legelőször is visz- szapillantást vetett tizenkilenc éves múlt főispánságára, a nem sok hiján két évtizedre terjedő érának sikerekben termékeny, eredményekben gazdag életfolyására. „Memor pristinarum virtutum“. . . Írja Hannibál hadvezérről a római klasszikus történetiró egy helyen. „Elmerengett az ősi erények felett.. .“Ráalkalmazhatjukmié helyen azt a klasszikus mondást Molnár Istvánra, a mi közéletünknek tizenkilenc éven át volt épp oly szerencsés, mint bátor (olykor vakmerő, de mindig szerencsés) vezérére. Távozása után főispáni emléke iránt mindig hálás vármegyéje sem fog megfeledkezni azokról az ősi erényekről. És nem engedi, hogy rátelepedjék azokra az ősi erényekre a feledés moha. És tisztelettel bizza azokat az ősi erényeket p. jövendő- ségre drága szellemi örökségül. A búcsú órája május 14-én tehát még nem ütött, de a percenésen túl jár. Azért mondotta megnyitó beszédében : „. . . azokkal az örömfáklyákkal pedig, melyeket egyesek szándékoznak felgyújtani eltávozásomkor, siessenek /“ Síri csend támadt erre a kijelentésre környöskörül az „Ordines et Status“ körében. Csak egy gyenge hang — mely talán orkán szerepre vágyik — rebegett örömfáklyás „éljen“-t. elevenek a személyei! Kezelése könnyű, váz- latszerü, nagy formákban dolgozik, nem részletez, de keze biztos. A mit vásznára festett, az ól. — Különösen két remekműve „Bismarck“ és az „Asszony gyermekkel“ perfekt művészi alkotások. Menjünk tovább. Szenteljünk pár percet Dali occa Bianca „Négyes“-ének. — Duhaj legények, vidám leányok pajzán kedvvel, egész önfeledten táncolnak kecses taglejtéssel; a zenét egy olasz suhanó szolgáltatja, ki a buja növésű fűben heverészik és szinte hallani véljük, hogy húrjaiból milyen pompás talpalávalót penget ki. Szinte hallani nemcsak a zenét, de a szép leányok vidám kacagását, a legények kurjongatá- sát. Ez is teljes tudással megfestett kép: hogy él, hogy mozog 1------De menjünk tovább. A többiekről kevés a mondani valóm. A képek igen jók, de a tárgyaik nem eléggé hatásosak. Itt van Palmie. Két képe ébreszt különösebb figyelmet. Az egyik „Wörnitz mentén“ a másik az „Alkony.“ Az előbb említettem folyó partján elterülő szép kis táj. Szép a kezelése is, csak talán a színezés egy kissé hamis. — Sokkal közvetetlenebb hatású az „Alkony.“ A nap leszállt, köd ereszkedett alá s mint fátyol takarja a környéket. Nyugodni tért minden. Szinhatása annyira közvetetten, hogy szinte látni, mint sötétül jobban- j óbban, mindég határozatlanabbak a táj kontúrjai — s végre — este lett. — Bunni Rupertet azért érdemes megnézni, mert a színei oly különösek és mégis melegek. Különösen jó képe „Blanka és János.“ Egyébként a közgyűlés megnyitásának lefolyásáról adjuk magát a meghitelesitett jegyzőkönyvet, a mint következik. 1 * Főispán ur Öméltósága a bizottság tagjait szives szavakkal üdvözölvén, a tisztviselők működéséről megemlékezik s biztosítja a törvény- hatóság tagjait, hogy minden alkalmazott megteszi kötelességét, panasz sehol fel nem merült, munkásságuk iránt elismeréssel kell adóznunk. — Az Ínség, mint azt a beérkezett jelentések is igazolják, nagyobb mérveket nem öltött, mert a szükséges óvintézkedések kellő időben megtétettek úgy a kormány, mint egyesek és társulatok segélyeikkel jöttek enyhíteni a bajt. Az ínséges bizottságok lelkiismeretes gondozásának sikerült a veszélyt elhárítani s ma már nyugodtan mondhatjuk, hogy nincs mitől tartani. — A vármegye közönségét évekkel ezelőtt figyelmeztette azokra a visszaélésekre, melyek a katonai sorozásoknál előfordultak; segítségükkel sikerült is azokat, a kiket a visszaélések gyanúja terhelt, hivatalaikból eltávoztatni, ma már ennek nyoma sincsen ; hogy azt most felhozza, az az oka, mert most a sorozásnál oly veszélyes jelenségeket figyelt meg, a melyeknek orvoslásához szükséges lépések megtételére ismét a vármegye segítségét kéri, mert a mezőgazdaságra felette fontos. Most ugyanis átlagba a hadkötelesek 45°/o-jét sorozzák be részint a hadsereg és honvédséghez, részint a póttartalékba; ha ezek mind alkalmas egyének lennének, nagyon örvendene, mert azt bizonyítaná, hogy lakosságunk testi fejlettsége emelkedik; de éppen az a baj, hogy a nem megfelelő testű embereket is besorozzák, a kik a katonai fáradalmakat kibírni nem tudják, kórházba kerülnek és az államkincstárnak költségeket okoznak; miután pedig az ifjakat most nagyobb számba sorozzák be, a leányoknak nincsen kihez férjhez menni, Amerikába vándorolnak ki, a hol a katonai szigorú sorozás elől kiszökött legényekkel egybe kelve, családot alapítanak s többé hazánkba vissza nem térnek. Felkéri a vármegye közönségét, hogy ez ellen szólaljon fel addig, mig nem lesz késő. — A vármegye közönségétől ez alkalommal még nem búcsúzik ; mert habár kérte a minisztériumtól nyugdíjaztatását, de eddig még választ nem kapott s igy nem jött még el az alkalom, hogy a köMenjünk már most a VII. terembe, ottan ismét egy külföldi, Haite, vonja magára a szemlélő figyelmét „Szélmalom“-jával. — Teljes tudással megfestett kép ez, különös kezelés és mily hatás! Waltonnak „Fiatal ángol leány “-a, a milyen ángol, olyan hosszú. Különös barna színek, sima kidolgozás, kevés plasztika, de azért összehasonlítva a többivel, magára vonja a figyelmet. A VIII. teremben kénytelenek vagyunk megállani Lee Hankey „Szellős nap“-ja előtt. Ez egy aquarelle nagyméretű kép igaz színekkel festve. Lehet mondani róla, hogy a vizfes- tészet remeke. — Ugyan ott látható Bartales Hans „Három leány a Dünék vidékéről“ c. kép. Három egymás mellett ülő leány nemzeti viseletben. A' hold még fent van, a nap nem jött fel még és ők már dalolgatva ott várják sziveik választottjait a parton. * Hogy portréval végeztem, folytatom avval. Áttérek a mieinkre. Azt hiszem, ők több élvezetet nyújtanak. Itt van Benczúr utolérhetetlen magasságban, — azután Balló, László. Mily remek művészek ! A határozott tudás sugárzik le vásznaikról és alkotásaikban mindenütt csak szépet, igazat, élőt látunk. Kezdem Benczúron. Berthold Lipót gr.-nét és a kis fiát festette. Mily üde, eleven színek és mily igazak. Hogy él a fej, az alak, minden. Mily kézzel megfoghatóan plasztikus a drapéria! Nem is szólok róla többet, hisz’ úgy is tudják, hogy ő ma a legnagyobb mester, A Zemplén mai svátna tiz oldal. * *^1
