Zemplén, 1901. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1901-01-13 / 2. szám

patak pedig olyannak van feltüntetve, a hol beszélnek ugyan magyarul is, de a nagyrész tót és orosz stb. — Azokban a régi Írásokban buk­kantunk arra a kuriózumra, mely a felül cím­nek irt kérdésre ad feleletet, még pedig betü- szerint való magyarsággal, amint következik: „Szirmay József N -Géresből — Írja a kuriózum „feljegyzője 1850 ben — beszélte el nekem: O „K.-Helmeczen a Szolga Bírónál volt; éppen ak- „kor állították ősz ve a népszámlálás kerületi „summáriomát; látja, hogy a’ Táblázat e’ rova­rába : Literaten und Künstler a Bodrogközről „ŐS egyén Íratott be. Gondolkozik s feltűnő volt „előtte, hogy a Bodrogközön 53 literator és „künstler létezhetne — ’s ezek eránt végre a’ szol- „Birónak Przinszky Hites urnák, kérdést teszen, „a ki felelte, hogy a künstlerek számát a Bod- „rogközi muzsikus czigányok teszik ki.u . . . — Számítsa ki az ur! A most ország­szerte megejtett népszámlálás terhes munkát adott, különösen a falusi népszámláló biztosok­nak, kik munkájokat nagy lassúsággal végez­hették, nemcsak azért, mert faluhelyen a szám­lálólapok kitöltése is az ő feladatuk, hanem azért is, hogy egy-egy kurucnyaku parasztember a fogas kérdésekre még fogasabb feleleteket adott. — Az egyik pl. úgy felelt, hogy: Gergely- napkor került ki a király kosztja alól; a másik meg, hogy az ő népszámlálandó fiát kukorica­töréskor bérmálták; a harmadik meg, hogy az ő édes magzatja kenderáztatáskor lép kamasz­korba. Ebből és hasonlókból tessék aztán ki­okoskodni, hogy hát melyik évben és hónapban született? — Legérdekesebben felelt meg e kér­désre egy büszke tartásu, hegyesre fent baju- szu vén atyafi. — A számlálóbiztos rettenetes komolysággal kérdi tőle: „Mely évben született ?“ Mire az öreg még nagyobb flegmával vissza- replikáz: „Hát instálom az urat a Kossuth- velágban szénagyüjtéskor hosszú ingbe jártam ... Számítsa ki az ur! . . . (wj ) — Elmaradt bál. Említettük lapunkban, hogy a vármegye dsentri fiatalsága a farsang végén Sátoralja-Ujhelyben, a vármegyeháza ter­mében nagyobb szabású fényes bált szándéko­zik rendezni. A mint látszik a terv csak terv marad, mert máig'a rendezőség megalakulásáról, annak műküdéséről és általában az előkészületek­ről semmit sem tudunk. Szóval a nagy bál, — a mire pedig nem egy szivecske várt epedezve — el­maradt. Bezzeg élelmesebb a szomszéd Abauj- Torna-vármegye ifjúsága! Elegáns meghívó tu­datja velünk, hogy a zemplén- sáros- borsodi és szabolcsi dsentri fiatalság jórészének bevoná­sával— úgy hogy csak a rendezők száma 141-et teszen — febr. elsején Kassán, a Schalkház ven­déglő összes termeiben, táncmulatságot rendez, a melynek ily nagy arányokban bizonyára orszá­gos hire lesz. — Színészet Munkácson. A „Bereg“ legfrisebb számából olvassuk : Csütörtökön (vagy­is f. hó 3-án — szerk.) fejezte be Halasy Béla társulata munkácsi sziniidényét. Ezzel egy- időre bezáródtak Thalia kapui. Összesen 46 elő­adás. A műsoron levő darabok elég jól voltak megválasztva, több darab négyszer is adatott. Az előadások, leszámítva a férfiak közt az utóbbi időben járványszerüleg dühöngő rekedtséget, jók­nak mondhatók, sőt több Ízben művészi szín­vonalon állottak. A szinpártolás a közönség ré­széről közepes volt. A két utolsó esetén a „Baba“ és „Szép Heléna“ nagy operettek kerültek színre, melyekben a mi aranyos Fedák Zsázsánk, mint vendég, a címszerepeket játszotta. A kedves vendég kellemes zengésű énekével, ügyes játé­kával, bájos megjelenésével, plastikai mozdula­taival s utánozhatlan, bóditó, elragadó táncával teljesen meghódította a színházat zsúfolásig megtöltött nagy sziniközönséget, A társulat 4-én S.-A.-Ujhelyre költözött, hogy az újonnan épült remek színházban hirdesse tovább a zengzetes magyar nyelvet. Mi is óhajtjuk, hogy e derék társulatot mielőbb körünkben üdvözölhessük s művészi játékukban gyönyörködhessünk. — Uj koronaértékü postai bélyegek. A korona-pénzértéknek megfelelő tagozatokban eddig kibocsátott posta-táviró értékjegyeken kí­vül. még húsz (20) és harmincöt (35) fillér, — továbbá két (2) és őt 5) koronás értékjegyek hozattak forgalomba. Ezek közül az 5 koronás értékjegyek, melyek főképp a magasabb dij alá eső csomag és pénzküldemények bérmentesíté­sére szolgálnak, csakis kincstári hivataloknak adatnak ki. A még forgalomban lévő három (3) koronás értékjegyek érvényessége az 1901. évi március hó 31-ével megszűnik. Ezen időn túl a közönség a 3 koronás értékjegyeket, ha azok valódiak, épek és használatlanok, 1901. évi jun. hó 30-ig bezárólag a posta (táviró) hivataloknál a bemutató által kívánt megfelelő értékű más frankójegyekre cserélheti be, 1901. évi július hó 1-től azonban 3 koronás frankójegyek becseré­lésre sem fogadtatnak el. — Égi tünemény. F. hó 4-én este sokan bámulták azt negyedórákig tartott égi látvá­nyosságot, a mi a hold körül volt látható. A telt holdnak ugyanis tökéletes keresztalakban szabályosan kilövelő négy sugárkévéje hatalmas, fénylő keresztet rajzolt az égboltra, a mi a rit­kább csillagászati tünemények közé tartozik. Az égre rajzolt hatalmas fénylő keresztnek sok volt a csodálója s természetes, hogy rögtön szárnyra kaptak a babonás vélemények — véres hábo­rúk, döghalál s több efajta veszedelmes dolog be­jelentőjének állitván az égi jelt, melyről Flammari- on „Népszerű csillagászat“-ában megtalálhatja az érdeklődő a tüzetes magyarázatot. — Megfagyott. Falb apó, a derék ger­mán időpróféta, mint rendesen, megint elszámi- totta magát. Enyhe telet jósolt és lön olyan hideg, kemény telünk, a milyenben már jó régen nem volt részünk. — Szegény Kohut András, Őrös község öblös torkú csordása meg épp a bőrével számolt be a rettenetes hidegek mián! Ezt ugyan nemcsak a rideg télnek, hanem öblös torkának is köszönheti. Újév napján ugyanis ő kelme sem mulaszhatá el, hogy az uj század örömére torkát meg ne öblöngesse holmi jófajta pálinkával. Nagyon is sokat talált önteni a garatra, minek folytán nem sokat törődött a mostoha idővel s az istálóba feküdt le aludni. Másnap aztán meg­fagyva találták a házbeliek. Minden segítség hiábavaló volt. A rettenetes idő ellen még be sem takarta magát szörnyűséges jókedvében. M) — Elgázolta a vonat. Bély községből írja tudósítónk, hogy tegnapelőtt este, a vasúti általjárónál, a Csap felől robogó személyvonat elütött egy oda botorkázott paraszt fogatot. A sze­kér izzé-porrá tört az egyik ló is darabokra sza­kadt, de maga a gazda a ki pedig erősen pityókos állapotban volt, csodálatos módon „ép bőrrel menekült ki a veszedelem torkából, ütet ugya­nis a szekérbe ütközött vonat jó messzire elrö- pilette a vágánytól s csak azon vette magát észre hogy él, mikor nyekket mondott. — Nagy tűz. H.-Olyka községből Írja le­velezőnk : F. hó 3-án este 10 órakor tűz keletke­zett s elhamvasztott 4 lakóházat, az ahoz tartozó gazdasági épületekkel. A kárt leírni lehetetlen, mivel téli időben, a midőn a gazdálkodó em­bernek takarmánya, életnemüje, mely majdnem összes vagyonkáját képezi, porrá ég, az illető káros a kár összegét maga sem tudja, legfeljebb annyit, hogy teljesen tönkre ment. A dühöngött óriási vihar dacára a tűz tovább terjedését az akadályozta meg, hogy a háztetőket annyi meny­nyi hó födte, különben leégett volna a fél köz­ség, iskola, papiak, templomostól együtt. A tüz- veszedelemnek emberélet is esett áldozatul, mivel egy súlyos betegségben fekvő öreg anyó­kával az égőházból, a tűz színhelyétől távolabb eső helyre a mentők mig megérkeztek, a nagy hidegben valósággal megdermedt s másnap en­nek következtében meghalt. — Szivetrázó je­lenetnek is voltam szemtanúja — folytatja le­velezőnk — egy Svigár Ilona nevezetű özv. asszony, kinek összes vagyonát egy faviskó ké­pezte, porrá égett s a tűz gyors kifejlődése miatt, mert megmenteni semmit sem tudott, 21 fokos hidegben 3 árvájával ott jajgatott beégett háza előtt mindaddig, mig a jószivü emberek rajtok könyörülve, nékiek szállást adtak. — A csend­őrségi nyomozat és a falu népének beszéde alapján jelezhetem, hogy a tűz előidézője egy szolgacseléd volt, ki az égő lámpát az istállóba hagyva, csak akkor ment vissza, mikor már gondatlanságának jutalmául akár meg is sülhe­tett volna. Az égetteknek nincs betevő falatjuk 1 r. 1. — A sóbeszerz^s megkönnyítése. A magyar kormány ismét oly intézkedést tett, amely nagy mértékben hasznára válik a keres­kedelemnek és iparnak, valamint a nagy fogyasztó közönségnek is. Lukács László kir. pénzügyminis- ter ugyanis meggyőződvén arról, hogy a sóbeszer­zés terén ez időszerűit fenálló bonyodalmas és nehézkes viszonyok reformra szorulnak, a Bu­dapesten székelő Magyar kereskedelmi Részvény- társaságot megbízta azzal, hogy a sóvásárló ke­reskedők gyors előnyős kiszolgálásáról gondos­kodjék, valamint hogy az iparsó beszerzését is mindenképen megkönnyítse. Az egész országban minden kereskedőnek sok baja volt eddig a só­vásárlásokkal és ezért kétségtelen, hogy általános örömmel kell üdvözölni a miniszternek ezt az igazán gyakorlatias intézkedését. — Tüzek Tegnap előtt éjjel a Széchényi- téri fődohánytőzsde raktárhelyiségében, a hol a pipadohány van zsákokba rakva, tűz ütött ki és a hosszú éj folyamán vagy tizennégy zsák pakli dohány megsemmisült. A tűz oka kipu hatolható nem volt. Yalószinü, hogy gondatlan­ság, vagy véletlen okozta. — Ugyanazon éjjel a főutcán, a Zinner-féle ház előtt lévő hirdető­oszlopnak szánt árubódéban, tűz támadt és Klein Salamon gesztenye- és töksütőnek csekély készletét elhamvasztotta. A tüzet, melyet a sütő gondatlansága idézett elő, mert eltávozásakor tüzet hagyott a kályhában, a Széchényi-téri és Kazinczy-utcai rendőrök oltották el. — Rendőri hírek. Tolvaj cigányok. Nem is csoda ebben a„nagy hidegben, ha a város- végi cigány lopásra vetemedik, mikor se kenyere se fája. így volt az Hadari Jánossal és négy társával, a kik Birke Józsefné Bereczki-utcai csűrjét apránkint elhordták és ráadásul tyúkjait is ellopták. Ezért persze törvény előtt lesz most melegük. — Kabát- és sapkatolvajok. Özv. Friedman Ábrahámné boltjából Osztroha György lukai paraszt sapkát, Hajkó Jánosné napszá­mos pedig Tóth Lajostól a piaristák sekrestyé­sétől egy téli felöltőt lopott. Ezeket is a hideg vihette a lopásra, ámde tettükért még is megla­kolnak. — Házi tolvaj. Szabó Anna beregszászi származású mosónő, a ki a „Magyar király“ szállóban volt alkalmazva, rövidesen haza hordott vagy két tucat poharat, evőeszközt és többféle vendéglői felszerelést. Utóbb rajta vesz­tett, mert a rendőrség a nem éppen rendes utón szerzett stafirungot lefoglalta. — Állat vásár. Uj helyben f. hó 8-án tar­tották meg a szokásos havi állat vásárt. Fel­hajtottak összesen 448 darab marhát és 103 da­rab lovat. Ebből elkélt 142 szarvasmarha és 2 ló. A gyenge vásárnak a kemény hideg idő volt az oka. — Körözött tolvaj. Még a múlt év de­cember havában történt, hogy Linder Dávid cipész Jókaí-utcai házának műhelyében egy éj­jel nagyobb szabású lopás történt. Ellopták a mester 9 pár csizmáját és három legé­nyének szerszámjait és ruháit. Hogy ki volt a a tettes, annak a rendőrség csak a múlt héten jött nyomára. Lindernek egy Szilák János nevű kun-szent-mártoni származású 26 éves legényére bizonyult a lopás, a ki a lopást megelőző napon onnan megszökött. Itten lakó szeretője lakásán a rendőrség a lopott holmik egy részét megta­lálta. A tolvaj azonban, mikor neszét vette, hogy el akarják csípni, megugrott. Most körözik mindenfelé. — Az elgázolt leány sorsa. Lapunk ma egy hetes számában közöltük Mihalics Mari varannai 16 éves cselédleány szerencsétlen ese­tét, a ki Budapestre utazása közben, az újhelyi állomás előtt a vasúti kocsiból kiugrott, lábait a vonat kereke összeroncsolta, minek következ­tében jobb lábát térdben amputálták, bal lá­báról pedig két ujját levágták. Akkor, az orvo­sok véleménye szerint, kétségesnek jeleztük a szegény leány állapotát; ma már azonban arról értesülünk, hogy a gyógyulás utján van és nagy bajából, ha csonkultan is, 4—5 hét múltán föl fog épülni. — Halálozás. Vinyiczay Györgyné Ujhely- ben, a Kis-Zsolyonka nevű fürdő és vendléglő tulajdonosa, f. hó 12-én meghalt. — Színházban talált tárgyak. A szín­házban egy női selyemkendő és egy karmantyú találtatott. Igaz tulajdonosa a rendőrkapitánynál átveheti. Szénásy, íjojfmattn és Cársa seiyemáruháza Budapest, IV., Bécsi-utca 4. Báli saisonra dús és szép Tálasztéku raktárt tart yazes, tulles és selyem- ❖❖❖ szövetekben. *** Minták vidékre kívá­natra pontosan kül­detnek. Színház. A próbahétnek vége. Azt mondják : jó kez­det — jó végzet. Nos’ a kezdet ellen nem le­het kifogás, legfeljebb az, hogy az igazgatón egyik bájos dívája kifogott. Kedd estére ugyanis a Baba volt hirdetve. A jegyeket széjjel is kap­kodták hamarosan — vagy 5—600 korona árut — de még som volt előadás, mert hiányzott a baba, vulgó: Gönczi Bella. Hol maradt ? Ta­lán Munkácson az újhelyi vonatról lemaradt. Megtörtént, a minek nem lett volna szabad meg­történnie, hogy a Halasy-társulat apparátusának föltétien megbízhatósága funkcionálásának mára negyedik napján csütörtököt mondott. Hogy mi igaz oka volt Gönczi babának eljátszani igazgató­jával szemben a „haragszom rád“ szerepét, nem tudjuk; azt azonban közönségünk nevében egy­szer s mindenkorra kikérjük, hogy a kedd es­tihez hasonló meglepetések valahogyan ismét­lődjenek ; a direktor úrtól pedig elvárjuk, hogy a szeszély légkörében tétovázni szerető prima­donnákat ezután a kormányozhatóságnak lega­lább is Zeppelin-rendszerű léghajójában engedje csak kiröppeni a társulat fészkéből 1... Egyébként pedig sietünk konstatálni, hogy a Halasy-társulat egy lélegzetű, együttes sziv- verrésű, egymással is, fejével is szervesen egygyé formálódott testület; a milyen kedvünk, igényünk szerint való még egy évek és évek hosszú folyása óta nem adorálta a sátorhegyi Táliát. A szebbik felét nézve: egy, legfelebb két „prisca Venus“ leszámításával — azok is az

Next

/
Thumbnails
Contents