Zemplén, 1901. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1901-04-07 / 14. szám

apai nagy örökségétől és a dicsőséges Habsburg házat, mely a királyasszony atyjában, VII. Károlyban, férfi ágon kihalt, végkép tönkre tenni.

Németország akkor a válság küszöbén állott s hogy az be nem következett, abban nagy érdeme, oroszlánrésze volt báró Wald- bott János Jakabnak.

Mária Terézia változó szerencsével vitte a háborút a poroszok és bajorok ellen, a kiket Franciaország támogatott, hogy szabad kézzel dolgozhasson nyugaton a saját érdekében Ausztria ellen, mikor pompás al- kalmúl kínálkozott VII. Károly császárnak 1745. január 20-án történt váratlan elhunyta. Fia, a még gyermekes bajor Miksa József, a császárválasztásnál nem jöhetett számításba s ezért Franciaország igyekezett a császári koronát a szász választófejedelem felé fordítani, hogy őt, mint lotharingiai Ferenc ellenjelöltjét szerepeltesse. Csakhogy időközben Szászország, Angliával és Hollandiával egyetértve, Mária Teréziával megkötötte a négyes szövetséget, Franciaország Ágost királynak és választónak ajánlotta föl a koronát, kellő segédhadakat helyezve kilátásba. Hasonlóképp igyekeztek a kölni választó- fejedelemre is hatni, mert a terv az volt, hogy a kölni, a bajor és a pfalzi választó- fejedelmeket szövetségbe hozzák. A francia követ Aunillon abbé azt a rendeletet kapta, hogy semmiféle eszközt és Ígéretet ne sajnáljon, hogy e szövetség létrejöjjön, melynek alappontozatai szerint Bajorország fölszabadul Ausztriától való függése alól s a bajor ház minden örökére jogát érvényesítheti Mária Terézia örökére. Az ifjú választó- fejedelem, Miksa József, a királyi címet kapja, a cseh választófejedelmet kizárják, valamint a toscanai nagyherceget is a császárválasztásból s végül a bajor vagy a szász választófejedelem megválasztása római császárrá.

Csakhogy a francia diplomácia e terve kudarcot vallott úgy a bonni mint a dresdai udvarnál, bármily kecsegtető volt is az. A bonni udvarnál mind nagyobb befolyást nyert

a régi császári házhoz hü párt és Waldbott János Jakabot sikerült megnyerni ama törek- vés számára, hogy unokaöcscsét, az ifjú bajor fejedelmet békitse ki a magyar királynővel.

Szívesen hallgatta meg nagybátyját Miksa József fejedelem, a mikor ez fölajánlotta közbenjárását a Mária Teréziával folytatandó békealkuvásokhoz. Hohenzollern gróf, a kölni ministerelnök, borenheimi Waldbott báró titkos tanácsos és Föller államtitkár ültek előzetes tanácsot Bajorország nevében a királyasszony küldötteivel Cobenzl gróffal és kölni residensével Bossart kanonokkal. Természetes, hogy Franciaország minden intri- gát megindított és mindent elkövetett, hogy a meghatalmazottakat saját pártjára megnyerje.

Csakhogy a bécsi titkos okmánytárban olvasható Bossart residens levele, melyben azt írja királynőjének, hogy borenheimi Waldbott báró, a ki az ő pártjának a feje, német nemes, a kinek ereiben egy csöpp olasz vér sem folyik s a kinek becsületében megbizhatik.

A tanácskozások, Cobenzl gróf jelentései szerint, Waldbott Jakab János gróf házában folytak, igy hát a Waldbott-család régi városi palotájában, a bonni Borenheimer Hof-ban tervezték azt az okiratot, melyet 1745 április 22-én Füssenben alá is Írtak a melynek révén Mária Terézia és a pra- gmatica sanctió elismertetett s atoscánai nagyhercegnek, lotharingiai Ferencnek, a német császári korona biztosíttatott, melylyel még abban az esztendőben Frankfurtban meg is koronázták.

*

Eddig a „Szalon Újság,“ melyből az ős germán Waldbott-nemzetségnek, most már zempléni főnemesi családnak, oly érdekesen megírt monográfiáját átvettük.

a „Szalon Újság“ közleményét a magunk részéről kiegészítjük még a következő családtörténeti, nem kevésbé érdekes adatokkal :

1786-ban Bretzenheim Ágost Károly herceg gyámhatósága a ma már Tolcsváról nevezhető Waldbott Frigyes br. ősatyjának, Waldbott Ágost Kelemen bárónak, azt az ajánlatot tette — Oberndorf gróf közbenjárásával — hogy a Rajna melléki Olbruck uradalmat 500,000 rajnai forinton, abban az időben mesés nagy áron, hajlandó megvásárolni.

Hogy az a félmillió forint mily horribilis ősszeg volt abban az időben, egykorú hivatalos becslések tanúsítják. Így pl. Köln, már akkor is dúsgazdag város területén 1794-ben hat nyilvános épületet 10—16,000 frankra értékeltek; a páratlanul nagyszerű kölni dómot pedig csak 13,333 72 frankra becsülték. E becslések mérlegelése után elgondolható, hogy az a félmillió, amelyet az olbrucki uradalomért ígértek Bretzenheimék, mily mesés összeget reprezentált! Waldbott Kelemen báró hajlandó is volt az eladásra; minthogy azonban Olbruck a család ősi birtokához tartozott, az eladásba beleszólásuk volt az anyai ágon érdekelt rokonoknak is. Károly Ferenc, a legidősebb Waldbott-fiu, valamint a család feje, Waldbott gróf, határozottan ellenezték az eladást, azért az öröklevél megiratlan maradt.

Nehány évvel később a Waldbott-család elvesztette Olbruckot, a fráncia forradalom alatt, az ifjú Bretzenheim herceg számára pedig más rajnai birokokat vettek, melyekért a lunevillei békekötéskor (1803.) Lindau hercegséget, ezért pedig s még ugyanabban az esztendőben Ferenc császártól cserébe Regécz és Sárospatak uradalmakat kapta.

E családtörténeti adattal érdekes kapcsolatba jön, hogy 1874-ben, mikor Waldbott Frigyes br., a tolcsvai földesur, házassági frigyre lépett Bretzenheim Ágost Károly herceg egyik dédunokájával, Beust Hedvig bárónővel: Regécz-uradalom legnagyobb része arra a Waldbott-családra szállt, a melynek rajnai Olbruck-uradalmát nyolcvannyolc évvel azelőtt Bretzenheimék félmillióért akarták megvásárolni. *