Zemplén, 1901. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1901-04-07 / 14. szám

Különfélék.

— T. olvasóinknak boldog húsvéti üimspeket kívánunk!

— Királyi adományok. Őfelsége a király, kabinetirodája utján és főispánunk közbenjárásával, Sztarnovszky Péter priszlopi, Mondok Illés o.-hrabóczi és Osornyák Miklós izb.-rad- ványi tanítóknak 30—30 kor. legkegyesebb adományt küldött.

— Személyi hir. Dókus Gyula cs. és kir. kamarás vármegyei főjegyző Sztropkóról, hol a fősorozáson elnökölt, tegnapelőtt este Ujhelybe hazaérkezett.

— Ünnepi követ. A sárospataki főiskola tanárai Sátoralja-Ujhelybe, a ref. hitközségbe, Tóth István főiskolai ifjút küldötték ki a feltámadás drága hitének hirdetésére ünnepi követül, kit is a hívek kegyességébe atyafiui szeretettel ajánlunk.

— Kinevezés. Á vallás és közoktatásügyi minister Spotkovszky Károly újhelyi főgimn. rajztanárt, t. barátunkat, jelen alkalmazásában való meghagyásával, a Vili. fizetési osztályban 3-ik fokozatába kinevezte. — Gratulálunk!

— Jubiláns orvos. Lapunk ma egy hetes számában közöltük, hogy vármegyénk főispánja Szepesi Arnold dr., városi főorvost, vármegyei tiszteletbeli főorvossá nevezte ki. Az általános kedveltségnek és népszerűségnek örvendő főorvos huszonöt éves, példás és lelkiismeretes prak- szisának volt elismerése eme kitüntetés. Ezt a kiváló alkalmat az ünnepelthez közel álló baráti kör közös szívből esteli lakomával ülte meg, melyen Székely Elek polgármester, Meczner Gyula az idősebbik és Staut József az ékes- szavú főispáni titkár köszöntötték fel a jubilánst, a ki nem keresve semmi külső ünneplést, őszinte meghatottsággal fogadta barátai figyelmét és jó kívánságait. — Ünnepelve mindenkitől, sokáig éljen!

— Eljegyzés. Ooícs Endre a múlt héten váltott jegyet Homonnán Kelemen Margit kisasszonynyal, Kelemen Kálmán t. barátunk ho- monnai ügy védő kedves és müveit leányával. Szívből gratulálunk I

— Alapítvány. Néhai ft. Kovács János, piarista-tanár, az újhelyi főgimnáziomnak a múlt 70-es években kitűnő igazgató-tanára rendelkezéséből, a piarista-rend kormánya 1400 korona körül járó összegről kiállított takarékpénztári könyvet juttatott ft. Kovács Endre igazgatóhoz, hogy azt a rendelkező intenciója szerint „Kovács János-alapitványa“-ként kezelje, illetve, hogy az alapítvány kamatait évenkint a magyar irodalomban legjobb előmenetelt tanúsító nyolcadik osztályos tanuló jutalmazására fordítsa. Ilyen a „monumentum, aere perennius !“

— Gólyák. A tavasz közeledésének hírét hozó hosszú orrú s még hosszabb lábú gólyamadár e héten megérkezett. A parasztházak tetején kitelelt fészkeiket már elfoglalván, nagy kelepeléssel adják tudtára a ház népének, hogy itt a tavasz, nem kell már búsulni, a rét, fü, fa, virág megindul és együtt fognak az Úr ege alatt a napi keresmény után látni. Am az idén csalódás érte őket, mert a kissé jókor érkezett gólyapárok ugyancsak dideregtek a háztetőkön, a mikor sűrűn hullott alá a hó és a békák is elsompotöbbi velejáró kiadásokat annak rendje és módja szerint fedezni tudja. Különösebb változás azonban nem állott be. A fiuk a városban iskoláztak. A leányok hajadonokká serdültek. A kérők, háztűznézők pedig egymásnak adták az ajtó kilincsét. Aztán, hogy a jövedelem még fedezte a kiadásokat, a világ gazdag embernek hitte; mig jó barátai, előttük indokolatlannak látszó takarékosságáért, holtig „szegény“-nek csúfolták az öreg Gércsit. És mindaddig nem hittek neki, mig nem egy napon az a hir kezdett szárnyra kapni, hogy — az öreg eladta a birtokát.

Ha kérdezték, hogy igaz-é? azt mondta, hogy igen. Ha kérdezték, hogy miért gazdálkodik hát tovább benne? azt mondta rá, hogy az uj tulajdonostól bérbe vette. Ha azt kérdezték, hogy miért tette ? azt felelte rá, hogy szorította a sarkát a csizma. Többet nem lehetett belőle kivasalni. Az igazi ok pedig az volt, hogy a két első lány férjhez adásával járó költségeket nem tudta másként fedezni.

Azontúl aztán, a milyen szilárdan megmaradt mindig a becsületesség ösvényén, épp oly rohamosan közeledett a teljes elszegényedés felé.

A bérletből eredő jövedelem alig fedezte a fiuk iskoláztatását. A harmadik lány kiházasi- tása magával vitte azt a kevés tőkét is, a mi a birtok árából még megmaradt. A legidősebb fiú katonáskodása és egyéb apró-cseprő, máshonnan fedezetet nem találó kiadások pedig lassan felemésztették vagyona töredékét, a marhaállományt is.

Más közönséges ember ilyenkor, a menynyire módjában áll, kiaknázza hitelét. Aztán

lyogtak az odojukba a hideg elől. így a szegény gólyák alig találtak napokon át táplálékra s talán még ma is szűkölködniük kell a békacombokban.

„U. K.“

— Szélhámos nő. Nagycsötörtökön egy urias öltözetű fiatal nő azzal állított be S. Rá- kóczi-utcai egyik órás boltjába, hogy ő az And- rássy Sándor grófné komornája Ve'ejtéről. A grófné megbízásából — hazudta — jött, hogy ékszereket válasszon és vigyen Velejtére, a melyekből a grófné vásárolni kíván. Az órás-ékszerész ennek a nem várt szerencsés látogatásnak felült és nagyobb értékű gyűrűket csomagolt be a „komorná“-nak, a ki eközben kis időre kiment a boltból, mint mondá, malacokat eladni. Ezalatt S. az utcán esetlegesen meglátta Kovácsot, a velejtei grófi kulcsárt, s elmondta neki a nagy szerencsét, hogy grófncja őt tisztelte meg bizalmával és épp ő tőle szándékozik smukkokat vásárolni. Kovács, némi álmélkodás után, felvilágosította S-1, hogy a képzelt nagy szerencsében csakis csalásról lehet szó, a mi be is bizonyosodott, mert a mikor a komorna a boltba visszatért, Kovács kulcsárral való szembesítés után a rendőrség elfogta és bekísérte. Azután hamarosan kitűnt, hogy a szélhámos nő Róthman őgyelgő hajadon, ki böszörményi illetőségűnek vallja magát. Birtokában több gyanús tárgyat találtak. A rendőrség azt hiszi, hogy a zónahölgynek bűntársai is vannak.

— Dobránszky — Csertészen. Hogy ki volt Dobránszky (vagy mint ő szerette magát életében neveztetni oroszosán Dobzsánszky) 1849- ben a hírhedt „muszkavezető“, jól tudja minden hazáját igazán szerető hű magyar. Most, hogy Insbruckban felvette a „néhai“ nevet, talán végső óhajtását kívánták teljesíteni hozzátartozói, midőn a f. évi márc. hó 24-én az egykor hatalmas, most már örökre csendes „földes- urnák“ hült tetemét Csertész határszéli községünkbe haza szállíttatták. Mindez hagyján. A magyar haza földje elég hatalmas ahhoz, hogy megbocsásson még lghűtelenebb fiának is, ki haldokló ágyán őszinte megigazulással kér tőle hantot, mely örökre eltakar. A hullaszállitás és az eltemetés körülményei azonban ex-lex módon történtek, a miért, természetesen, nem a halottat, hanem élő hozzátartozói közül az értelmi intézőt vonja felelősségre majd a vármegye és a kormányhatóság. Az ex-lex módozatokról, melyet Csertész községben a beavatottak néh. Dobránszky Adolf földi maradványainak eltakaritta- tására nézve kieszeltek, tájékoztatást nyújt a következő jelentés: «... Dobránszky Adolf csertószi birtokos Insbruckban elhalván, hullája e hó 24-én ide hozatott s 25-én eltemettetett. A me- zőlaborczi vasúti állomásról egyházi zázlók alatt 3 pap kisérte, nagyobbszámu hívekkel a szekerén szállított hullát Borróig; onnan a baburai határig már a borróiak kisérték egyházi zászlókkal a menetet, majd a haburai határtól Csertész határáig a haburaiak és aztán a csertésziek. A járás főszolgabfiájának arról, hogy nyert-e a család s kitől a hullaszáliitásra engedélyt, semmi tudomása. Dobránszky holttestét Chanát Irén csertészi pap a templom hajójába akarta elte- mettetni s már ásatta is a talajt, a mikor a nép oda ment, tiltakozott az ellen különösen hangoztatva, hogy ha Dobránszky gyűlölte a magyarokat s éltében nem akart Magyarországon lakni, mért kívánkozott ide halála után

j mi ...riiTi "~i 1 ii liif —in' • , . ,

szép szóval, ígérgetésekkel, kapkodással huzza egy kis ideig. Es végül bukik és másokat is magával rántva visszatarthatatlanul gurul lefelé azon a lejtőn, a melyik a teljes névtelenséghez vezet.

Az öreg Gércsy azonban nem igy tett.

Volt neki még otthon egy negyedik lánya is. Ha a sok ismerős fiatal ember közül olyan vetődött a házhoz, kiről fel lehetett tételezni, hogy komolyabb szándékai is vannak, mihelyt alkalom kínálkozott rá, felvilágosította vendégét:

— Jól nézz körül öcsém! A mit látsz, abból már semmi sem az enyém. Gazdálkodni már csak azért gazdálkodom, mert jól esik még dolgozni. És, ha a lányomat akarnád elvenni, figyelmeztetlek, hogy áldásomon kívül legfeljebb egy üsző borjucskát adhatok vele.

A vendég aztán, ha valami sürgős ügyben még aznap tovább állott, azt mondta rá, hogy — tudta. Ha pedig csak egy-két nap múlva távozott, megjósolta, hogy nem jön többet visz- sza.

És rendesen igaza volt.

*

Egyszer azonban mégis csalódott. Egy kérő minden szegénysége dacára sem akart tágítani. Annak leány és nem pénz kelletett. Azt meg a leány utasította el. Nem tetszett neki. Azt mondta, hogy inkább megy dolgozni, semhogy olyanhoz menjen, a kit nem szeret. Az öreg Gércsy se nem kényszeritette a leányt, se nem haragudott meg érte. Azt felelte neki:

Helyes leányom, akkor én sem takargatom tovább a szegénységünket.

Aznap éjjel aztán nem aludt az öreg sems ók nem engedik, hogy a templomukba temessék s hogy ők nap-nap mellett felette imádkozzanak s mivel a pap tágítani nem akart, négyen elindultak Homonnára a főszolgabíróhoz, hogy a történendők ellen panaszt emeljenek; azonban Mezőlaborczon már utánok jött egy lovas küldönc, hogy térjenek vissza, nem fogják eltemetni a templomba s csakugyan a templomon kívül temették el s a templomban addig ásott sirt betömték.“ A jelentés már a beiügyminis- ter előtt van — és a mi sejtelmünk azt súgja nekünk, hogy a hétnek ez a botrányköve tova- gördüiésében a csertészi papot aligha fogja érintetlenül hagyni.

— Nagy téli fagykár szőlőinkben.

Fénylett az idén „Vince“, tehát azt reméltük, hogy elvégre valahára már egyszer tele lesz újonnan ültetett szőlőink terméséből a pince. Azonban — mint a hegyen dolgozó munkások s általában e részben alaposan vizsgálódó szőlő- birtokosok állítják — a rendkívül kemény tél zordsága és a hóhiány szőlőinkbenfoly káros nyomokat hagyott hátra, hogy a vesszőkön a szőlő rügyszemek majdnem mindenütt elfagytak. így termőcsapokat alig, vagy csak nagyon keveset lehet hagyni; tehát nagy termésre az idén már eddig sincs kilátásunk. Mindenesetre jó lesz — véleményezi egy kitűnő szőlősgazda — ha a szőlőbirtokosok a metszéssel az idén nem sietnek.

— Egy filléres levelezőlapok. A postai értékjegyeket elárusító helyeken egy filléres levelezőlapok is kerülnek legközelebb forgalomba, a melyek csupán abban különböznek a rendes levelezőlapoktól, hogy az alsó és felső szélükön különböző hirdetések vannak.

— Nagym fontos, hogy felhívjuk s csuz

és köszvényes betegek figyelmét világhírű Zoltán féle kenőcsre, melynek páratlan kitűnő hatásáról ezer és ezer elismerőlevél tesz tanúságot. Így pl. Laficzár ezredes, Zsendovits József kanonok, Dr. Wégh Jánosné, Dr, Richnavszky, Fodor Gábor, Stransky bárónő, gr. Nyáry, gróf Keglevich, gról Auersperg stb. fejezték ki kösző- netüket és hálájukat e kitűnő kenőcsért, mely őket régi. csuz és köszvényes bajuktól megszabadította. Üvegje 2 kor. Zoltán B. gyógytárában, Bpest V. Sétatér ut. (Btt.)

— Egyéves és kadétisko’a jelöltek

figyelmébe. F. április hó 15-én kezdődnek az Etsö pozsonyi katonai előkészítő intézetben (igazgatósági iroda Halászkapu-utca 8.) az uj féléves főtanfolyamok, melyeket Drozdek Viktor honv. alezredes és igazgató vezet kipróbált sikerrel. Az iskola és internatus külön erre a célra mintaszerűen berendezett intézeti épületben van. Az intézetnek berendezése különösen biztosítékot ad a kellő ellenőrzés és az élelmezés dolgában. Az intézeti épületen kívül van még park pihenésre és fürdő s minden megkívántaié járulék, z mi a legjobban megnyeri a tetszését minden családapának. Kiváló tanári kar (államiak és szaktanárok) tanít kitűnő eredraénynyel, a miért is ajánlható ez az intézet a magyar birodalom és Ausztria lakóinak. A hirdetés bőven szól a többi szükséges dologról. (Btt.)

— Nincs párja a fényes cipőnek. E téren egyedül áll, összetétele miatt az utóérhe- tetlen „Éernolendt“ féle fénymáz. Megóvja a bőrt a romlástól s megtartja mellette eredeti *

mit. Másnap számolt, könyveket zárt le és leveleket irt. Utána egy pár napig össze-vissza, szolgabirósághoz, telekkönyvhöz, közjegyzőhöz szaladgált és egy pár hivatalos embert véve maga mellé, hazaérkezte után az egész bérletet átadta a tulajdonosnak. Mindössze azt kötötte ki, hogy a házat és hozzátartozó belsőséget továbbra is használhatja.

Átadás után, a mi még az öreg tulajdona volt, annak értékét kifizették pénzben, aztán külső látszatra haladt minden a régi mederben tovább. Az öreg ott lakott továbbra is a régi kúrián. Reggelenként csupa szokásból épp úgy körölnézett a majorságban, mint azelőtt. A cselédség maradt a régi. A gazdaság kezelése megmaradt a réginek. Mindössze az az egy család beköltözése, mely a birtok kezelését vette át, mutatta, hogy az öreg Gércsynek tulajdonképp semmihez semmi köze.

Mind ez a változás pedig annyira csendben és feltűnés nélkül ment végbe, hogy mire szélesebb körben hire futamodott az öreg Gércsy visszavonulásának, már réges-rógen szegény ember volt.

*

A jó hírneve azonban megmaradt. A falubéliek ma is éppen úgy tisztelik, mint a mikor még urok volt. A barátai éppen úgy szeretik, mint a mikor még vagyonos volt. Ismerősei pedig, ha arrafelé vetődnek, épp olyan szívesen keresik fel, mint azelőtt, a mikor még, ha Gércsen átvezetett az utjok és azt mondották a kocsisnak:

— Nem viszünk az útra semmit. Az öreg Gércsynél megállunk egy pár barátságos szóra ., Folytatás a XI. mellékleten,