Zemplén, 1901. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1901-03-24 / 12. szám

elharapódzó duhajkodás. Egész rendszerré kezd válni Liszkán, hogy 16—20 éves tacskók részegen és ordítozva járják be vasárnap esténkint az uscákat, veszélyeztetve a közbiztonságot és a járó-kelök testi épségét. Nem ártana szorosabb pórázra fogni ezeket a korhely csavargókat.

— Két feleség — nincs férj. A ,Zem

plén“ múlt számában Bigamia c. alatt közölt hírünk kiegészítéséül Írja tudósítónk: A mai rossz közgazdasági viszonyok mellett szegény embernek egy feleség is untig elég; hogy valaki kettőt tartson, ehez már igazán fényes anyagi, vagy ideális szellemi és erkölcsi állapot kell. Az utóbbiakban bővelkedhetett Graffy Antal, felső-csebinyei segédjegyző, ki egy asszonyt kevésnek tartván egy családnál, törvényes házasságot kötött rövid egymásutánban — kettővel. Közelebbi adatok még hiányoznak, hogy a hozomány mennyisége, vagy a szép szemek tüze csábitotta-e a tisztelt „segédjegyző ur“-at e szokatlan lépésre; de az tény, hogy a sátoralja-uj- helyi kir. törvényszék más véleményen van, mint volt ő kegyelme, s oly atyai gondosKodás- sal viseltetik Graffy Antal irányában, hogy a háremalakitás veszedelmétől megóvandó, vizsgálati fogságba helyezte őt. így Graffy uram most a helyett, hogy a személyes kereseti adólajstromokat róná össze és a rideg hivatalos órákon kívül két szép asszony mosolya mellett feledné földi gondjait: abba a prózai helyzetbe jutott, hogy a törvényszéki fogház egyik cellájának vasrácsos ablakán keresztül küldi epedő sóhajait árván maradt szerelmeseihez, s átkozza a kir. törvényszék szívtelenségét, mely őt az ölelő négy kar közűi rideg falak magányába taszította. C.

— A tavasz hirdetői. Nem az „eresz alatt

fészkelő fecskéről,“ sem a fiatal mamák kedvenc madaráról szól az ének, hanem az egyenlő szürke darócba öltöztetett rabokról, kik a beállott kedvező időjárás óta, kora reggelenként mint egy gyakorlatra kivonuló baka-zászlóalj, hosszú vonalban rukkolnak ki a hegyekre, hol a szőlők tavaszi munkája javában megindult. Mint illetékes helyről értesülünk, március 18-ika óta naponként 200 rab dolgozik 10 emberes csoportokban egy -egy fogházőr felügyelete alatt a szőlő- birtokosoknál, a kikre valóban megbecsülhetetlen előny, hogy rabmunkásokat kaphatnak szőlőikbe. Mert be kell ismernünk, hogy városunkban a napszámos-munka oly szerfelett drága, sőt a a munkáskéz olyannyira kevés, miszerint a rabok felhasználása nélkül szőlőink bizony nem mutatnának oly viruló képet, hogy az újhelyi határbeli telepítésnek párja az országban nem található. Mint értesülünk, a helybeli kir. ügyészség feje oly irányú felterjesztéssel járult a királyi igazságügyi kormány elé, hogy ha a kassai kir, főügyészségi kerületben letartóztatottakból a kellő számú rabmunkás nem lenne importálható Ujhelybe, engedje meg más főügyészségi kerületekből is a szükséges számú raboknak ideszál- litását. — Tekintettel az ügy nagy közgazdasági jelentőségére, kétségtelen, hogy a magas kormány ez óhajt teljesíteni is fogja. — Hlavathy József kir. főügyészi helyettes és Schweitzer János kir. fogházfelügyelő fáradhatlan buzgalommal működnek azon, hogy a szőlőtulajdonosok igényei teljesen kielégittessenek. C.

— Azok a mai cselédek! A gálszécsi

kir. adóhivatali ellenőrnél szakácsnői minőségben szolgált Erdős Júlia, 32 éves viruló (?) hajadon, ki a tisztességes munkával megszolgált keresményt kevésnek találván, oly módon vélte magasabb [igényeit kielégíthetni, hogy tésztás keze bele tévedt gazdájának pénzes tárcájába s véletlenül hozzáragadt a tárcában pihent 240 korona is A szakácsnői tudomány ilyetén üzelme következtében az élelmes hajadont csendőrkézre juttatta. De a csendőrség is oly szívtelen, hogy nem vall egy hitet Erdős Júliával, s igy a kedves hölgy ma már a helybeli kir. törvényszéki fogház rabkosztján siratja a hajdani jó szakácsnői falatokat. — Ez a másik meg Palkó István, Dámócz községbeli kocsis, a ki gazdájával nem volt éppen égy véleményen és saját akaratát hatalmasabb argumentumokkal is óhajtván támogatni, az összekülönbözés hevében oly alaposan megtapintotta a gazda koponyáját, hogy ez szegény feje már soha többé ellent nem mond egyetlen cselédnek sem. Halált okozó súlyos testi sértés büntette miatt vádolva lépett Palkó István uj gazdájának, a kir. büntető törvényszéknek színe elibe. C.

Uj szer a tüdővósz ellen. Simon dr. német orvosprofesszor, több évi tapasztalatainak és kísérleteinek eredményeképen olyan gyógyitószert talált fel, a mely a betegségek leg- komolyabbikát, a tüdővészt meggyógyítja. Az általános megfigyelések ugyanis azt bizonyítják, hogy tüdőbajos munkások, a kik állandóan olyan helyen dolgoznak, hol kénsav-gőzzel van telítve a levegő, hosszabb idő után kigyógyulnak betegségükből. Ez arra vezette Simon doktort, hogy vegyészeti utón állítsa elő „Ligno- szul/ií“-ját, a mely a kénsavgőzökön kívül folyékony állapotban arómatikus és ózondus fenyőkivonatot is tartalmaz. Ezzel a szerrel Simon dr. magán-prakszisában számos beteget gyógyított meg, a kik hat-nyolc héten belül teljesen kigyógyultak sorvasztó betegségükből. Az orvosszert akként használják, hogy a folyadék páráival telitik a szoba levegőjét, a mi nemcsak a betegség csiráit semmisiti meg, de hathatósan elősegíti a megtámadott tüdőcsuesok lélegző képességét is, mert a tüdőlikacsokat átjárja és a beteg kiköhögi a genyet és a tüdő likacsait oxidálja. A lignoszulfittal már több gyógyító intézetben számos beteget gyógyítottak meg és igy a tüdőbaj gyógyítása egy nagy lépéssel haladt előre. (Görög Kát. Szemle.)

— Kiváló esetek bizonyítják, hogy a csúz és köszvényes bántalmak leghasznosabb gyógyszere a Zoltán-féle kenőcs. Üvegje 2 kor. Zsoltán B. gyógyszertárában Bpest: Sétatér u. A leghíresebb orvosok is ajánlják e páratlan kenőcsöt, mely nemcsak a bel-, hanem a külföldön is nagy elterjedtségnek örvend.

— Hogyan aludjunk ? Az álom, az emberiség legnagyobb jól tevőinek egyike és az a csavargó, a ki fáradtan a földre heveredik, mély álomba merül, sokkal irigylésreméltóbb, mint a millomos, a ki álmatlanul hánykolódik puha ágyában. Mivel életünk jó részét alvással töltjük, érdekes azzal a kérdéssel foglalkozni, miként alszunk legészszerübben és leghelyesebben ? Ennél a kérdésnél legfontosabb testünk helyzete. A test alvásközben ép úgy gyarapodik, mint a mikor ébren vagyunk. Hogyha tehát görcsösen összehuzódva, természetellenes helyzetben alszunk, ezzel nagyon ártunk testünknek. Az emberi test úgy fekszik legtermészetesebben, ha könnyedén befelé meghajlik, a mint pl. az ujjat nyugalmas állapotban könnyedén és természetesen a tenyér felé behajlitjuk. De ha testünket labda módjára össszegöngyölitjük, vagy macska módjára ineggörnyesztjük, úgy ezzel ártunk lélekző és emésztő szerveinknek, mert térre van szükségük, hogy hivatásukat szabályszerűen végezhessék. Föltétlenül óvakodjunk a kelleténél több párna használatától, mert a vállunk elveszti tőlük egyenességét, a keresztcsontunk pedig meghajlik és meggyöngül tőlük. Helyesebb ha jobb oldalunkon fekszünk, mert a baloldalon való fekvés kártékonyán hat a szív működésére. Az orvosok megfigyelték, hogy azok az emberek, a kiknek beteg a tüdejük, szeretnek beteg oldalukon feküdni, hogy az egészséges szárnynak megkönnyebbitsék a lélegzést. Ez a dolog figyelmet érdemel, mert valóban könnyebbséget szerez a betegnek. Sokan nem tudnak aludni, ha ágyuk kelet és nyugat között van; nyugvóhelyüknek észak és dél között kell lenni, a delejtű irányában. Hogyha az egészségtan törvényeinek megfelelően akarunk élni: télen déli, nyáron pedig északi szobában kell aludnunk. Sokan jobban alusznak, ha karjukat fölemelik és fejük alá teszik; ez a tartás megkönnyebiti ugyan a mély lélegzést, de azért mégse ajánlatos, mert a vért a fejbe kergeti. Egészen laposan, vagy csak alacsony fejpárnán feküdni sem a mi nyugalmunkat, sem embertársunkét nem fogja előmozdítani, mert ebben a helyzetben nem kerülhetjük el a hortyogást. Ha este sokat, vagy nehéz ételt eszünk, roszat álmodunk tőle. Alvásunk jórészt attól függ, hogy mikor és mit vacsorálunk. Egy modern iró azt beszéli, hogy a füstöltjj kolbászt tartja a legjobb altatónak.

— Jutalomjáték. Ráthonyi Tillának, a sátoralj a-újhelyi színtársulat kedvelt koloratur énekesnőjének, kinek szép játéka és kellemes hangjában az újhelyi közönség sokat gyönyörködött, szerdán, azaz f. hó 27-én lesz a jutalomjátéka. Színre kerül ez alkalommal „Lili“ esetleg „Bányamester“ c. szép zenéjü operettek.

Közgazdaság c. rovatunkban Évva dön t. munkatársunk nagyérdekü cikkelysorozatának folytatását, egyéb halasztást nem tűrő közlendőink miatt, jövő számunk fogja hozni.

Színház.

Közeledünk az első téli színházi szezon fináléjához. A búcsú- és jutalomjátékok, vendégszereplés gyors egymásutánban követik egymást. Műsorról már csak annyira lehet szó, a mennyire e kereten belül arra számíthatunk. De hisz ilyenkor nem is ez csinálja a közönséget. Most már valami görcsös ragaszkodás is vonz az utolsó szinházi esték felé, a melyek maholnap annyira hiányzani fognak, olyan sivár egyhangúság marad vissza az első téli évad után, mindaddig amig az uj szezon első hírhozója újból meg nem jelenik köztünk. Dacára az első szezon sok hiányának — megszoktuk már, vágyódunk utána; — mintha egyszerre nagyobb várossá fejlődött volna Ujhely, ahol, valljuk meg őszintén, némi ,agodalommal néztünk a teljes téli évad elé. És im, mily derekasan viselkedett a város, intelligenciájának nívójáról

mily szép bizonyítványt adott. A sokban gyenge szezont pártolta erősen. Hát még mennyire fogja a jövő évit, amikor már jóelőre hozzálátunk úgy a sajtóban, mint a szinügyi bizottságban a bajok és hiányok alapos orvoslásához.

Heti tudósításaink itt következnek:

*

Szombaton, vasárnap és csütörtökön,

három estén át, zsúfolt házat csinált „Ocskay brigadéros,“ az idei szinházi termékek legsikerültebb és mondjuk legbecsesebb alkotása. Her- czeg uj darabját rövid idő alatt az egész magyar olvasóközönség megösmerte, oly feltűnést keltett mindjárt. Becsessé ezt a munkát legkülönösebben az teszi, hogy a mai merész, sokszor Ízléstelen francia pikantériákkal, angol trágárságokkal teli szinházi levegőbe a nemzeti élet, a magyar tradíciók, nemzeti ideálok és hangulatok uj levegőjét lehelte. Nálunk a siker megközelítőleg sem lehetett olyan, mint a minőt a darab megérdemel. Ocskay brigadéros szceneriája oly erős, a színpadi hangulatkeltésre való számítás, a mozgalmas és variált képek festése oly sok a darabban, hogy ezt a mi színpadunkon csak félsikerrel lehet eredményre vinni. A rendezésen meglátszott az igyekezet, de természetesen a lehetetlenséggel meg nem birkózhattak. Az előadás elég jól gördült. Ocskay László szemé- lyesitője Halasy Béla sok igyekezettel, lelkiismeretességgel fáradozott, hogy nehéz feladatának megfelelhessen. — Pyber vikárius szerepében Gulyás színtelen volt. — Krasznay szépen mondta el a remek prológust. — Szénásy a második* szereposztásban affektált modorral. — Gyurrnan Alice Tisza Ilonája nemes, fenkölt alak volt. Ezt a kissé egyhangú szerepet alakitó művészetének biztos erejével oly meleggé, olyan vonzóvá és széppé tette, hogy a szerelem megnemesedve magaslott ki a csaták dúló zajából, a vérszag földi átmoszférájából. — Rápolthy Katinka Difiit játszta. Pillanatnyi hatásra ambícióval csinálta meg a szerepet, de menynyivel szebb lett volna, ha a vadságban inkább a természetesség, mint az affektáció domborodott volna ki! — Radnay Zsuzskának (Tisza Jutka) kedves jelenete volt Ocskay Sándorral (Gabányi I.) a II. felvonásban. Mindketten igyekeztek ezt a szép jelenetet kiemelni. A sikeren közreműködtek ; Gabányi László (Szörény) Széntiványi (Ozoróczy) Szénásy és II. szereposztásban Nagy Jenő (a palóc).

Hétfőn, március 18-án, „Szulamith“-ot ismételték meg félház előtt a szezonban már hatodszor.

Kedden, márc. 19-én, mozgalmas esemény szintere volt a színház Szelestey Elza a vendégjátékokra szerződött fiatal szubret primadonna a „Kis szökevényében búcsúzott. H. Serfözy Etel hosszas betegsége után akkor lépett fel először Carmenita szerepében. Szelesteyt színpadra léptekor percekig tartó tapsokkal fogadták, két remek virágcsokrot nyújtottak fel hozzá és értékes ékszer-ajándékokkal halmozták el. Játékán a meghatottság látszott, de ezen estén át természetes gráciájával minden énekszámát oly hatással énekelte, hogy mindegyiket kótszer- háromszor kellett megismételnie. Jövőre való szerződtetése iránt legilletékesebb helyről határozott felszólítást kapott az igazgatóság. — H. Serfözy Etel Carmenitát szépen énekelte, de játékában alig volt valami a vad, tüzes spanyol utcai táncosné féktelenségéből. A hálás közönség kedvezően, csokorral és tapssal fogadta és bátorította. A spanyol castagnettából nem láttunk semmit. Pedig Hegyi és Bárdy Gabi a Népszínházban igen sokat táncolnak ebből. A toáletjük nem olyan fényes, mint az igazgatónőé volt, de szerény véleményünk az, hogy egy utcai táncosnénak fölöleges a pazar toálet és tollas kalap. Ezt a szerepet toálettel nem lehet megcsinálni. —- Nagy Margitnak — a ki ez estén kedvvel és kedvesen énekelt — szintén kijutott az ünneplésből: ékszert és virág- ajándékot nyújtottak fel a zenekarból, a mely még sohasem volt oly bőkezű, mint ez estén. Ma is sokat tapsolták Gulyás remek Flipperjét.

Szerdán, március 20-án, Miss Mary Halton, a világhírű angol szubret, vendégszerepeit egy estén az újhelyi színházban. A felemelt helyárak dacára a színház zsúfolásig megtelt, hogy a kontinensnek leghíresebb Mimózáját meghallgassa. Ne is említsük most azt, hogy a Gésák a legnagyobb döcögőssel, szánalmasan gyenge előadásban kezdődött ez estén; tulajdonítsuk ezt annak, hogy a világszerte ünnepelt diva lázba és zavarba hozta úgy a színpadot, mint a színházat. Frenetikus tapsviharral fogadták, mikor a színpadra lépett és mulatságos érdeklődéssel lesték, hogyan játsza angolul a szerepét magyar színészek közt, a kik csak a szája járásáról, meg művészi játékáról lesik el, hogy hol is tartanak a darabban. Néha-néha egy pár ellesett magyar szót is vegyitett a beszédjébe — általános derültséget keltve. Elragadó hatást különösen az énekművészetével ért el. Az Ő végtelenül lágy és meleg timbreje valami édes poézissel önti el egész lényét mindjárt, a mint az énekléshez kezd. Mozgásaiban, a hogyan szép Folytatás a III. mellékleten,