Zemplén, 1900. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)
1900-08-26 / 34. szám
Sátoralja-Ujhely, 1SOO. augusztus 26. 34. (2070.) Harmincegyedik évfolyam. ELŐFIZETÉS ÁRA: Egész évre . . 12 kor. Félévre .... 6 „ Negyedévre . . 3 „ Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadKéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 30 fill. A nyilttórben minden garmond sor dijja 40 fill. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. 2EMFLÉN-VÁEMEGYE KÖZÖNSÉGÉNEK ÉS A ZEMPLÉN-VÁRMEGYEI „TANÍTÓ-EGYESÜLET “-NEK HIVATALOS LAPJA. MEGJELENIK 2v£ ILT ID E LT VASÁRNAP, HIRDETÉS DIJJA hivatalos hirdetéseknél: Minden szó után 2 fill. Petitnél nagyobb, avagy diszbetükkel, vagy körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden négyszög centim, után 6 fill, számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyuj tátik. Hirdetések és pénzküldemények a kiadóhivatalhoz intézendők. Kereskedelmünk és Iparunk érdekében. — Három közlemény. — I. A király köszöneté. Őfelsége a következő utasítást küldötte Széli Kálmán főminiszterhez ; Kedves Széli! Hetvenedik születésnapom alkalmából a magyar korona országainak összes lakosságától oly számos szerencse- és üdvkivánat érkezett Hozzám és a hűség is oly sokféle alakban nyilvánult, hogy a Személyem iránt való általános ragaszkodás lélekemelő módon nyert kifejezést. Mélyen meghatottan utasítom önt, hogy legmelegebb és legbensőbb köszöneté- met, mely még a legtávolabbi kunyhóba is eljusson, országszerte hirdesse. Tudják meg Magyarország népei, hogy életemet javuknak szenteltem, hogy boldognak érzem Magamat jólétüket elö- mozdítani, hogy a hűség, hazafiasság és kölcsönös bizalomban látom azokat az erős támaszokat, melyeken a haza jövője nyugszik. A mindenható Isten áldja meg és oltalmazza azt a kapcsot, mely Engemet népeimmel összeköt. Kelt lseidben, 1900. évi augusztus hónap 19-én. (gerenc £ózsef, s. k. Széli Kálmán, s. k. Nagaobb szabású országos mozgalom indult meg Magyarország kereskedelme és ipara érdekében, a melynek jelszava az, hogy: „pártoljuk a magyar ipart.“ — Isten és mindnyájunk jóvoltából meg is lesz annak a mozgalomnak a kellőképpen való sikere, ha nemesak annak megindítói — a kereskedelemügyi minister és fen- költ szellemű neje — hanem hazánknak összes ministeriumai, az összes törvényhatóságok, nagy és kisközségek mindnyájan s kivétel nélküi együttesen fognak közreműködni a magyar ipar érdekében. Csak is ily esetben várhatjuk a legfényesebb erkölcsi és anyagi sikert. Én részemről nem aggódom a magyar kereskedelem és ipar sorsa fölött, a mióta hiteles statisztikai adatok igazolják jannak rohamos fejlődését, a mikor a legutóbbi évtizednek meglepő eredményét oly örömmel konstatálhatjuk, vagyis azt, hogy az 1885. évtől egész 1894, év végéig terjedő decennium átlagában 2 milliónyi kiviteli többlet mutatkozik kereskedelmünk és iparunk mennyiségi értékforgalmában az előző évek átlagánál, még pedig oly kedvező formában és körülmények között, hogy az összes forgalomnak legnagyobb összegei kivétel nélkül az utóbbi évekre esnek. Azóta, természetesen, a forgalom fokozatosan még inkább emelkedik. Igaz ugyan, hogy az Ausztriával fennálló viteli forgalmunk állandóan és jelentékenyen passzív.; de viszont Németország, Franciaország, Nagybrítánia, Belgium, Hollandia, Bosznia és Herczegovina, valamint Svájczal fenálló kereskedelmünk erősen aktiv irányt tüntetnek fel; inig Olaszország, Törökország, Keiet-Kumelia, Románia és Bulgáriával fenálló kereskedelmünk váltakozó, tehát hol aktiv, hol passzív irányt tüntetnek fel, — de hála légyen a jó Istennek — itt is általánosságban véve kedvezőbb szim- ptomák mutatkoznak kereskedelmünk kiviteli forgalmában. Ausztriának immens behozatala ellen leginkább s legtöbben, vagy a magyar önálló vámterület, vagy szigorú véd vámolt behozatalát ajánlgatják ; azonban presszionált eszközök egy- átalában nem alkalmasak a kereskedelem forgalmi áramlatai ellen, sem a terjeszkedés, sem megakadályozás szempontból; s ily intézkedésekkel csakis saját iparunk és kereskedelmünknek ártanánk, mert elvégre is Ausztria teljesen virágzó ipar állam lévén, csekély számú gyárvállalataink nem elegendők gazdasági és nyersterményeink feldolgozására s ennek következtében Ausztria gyárai dolgozzák fel legtöbbnyire azoknak nagyrészét, mely feldolgozott kész áruknak visszaterelésével a mi kereskedelmünket is feltétlenül Ausztria előmozdítja és országunkat beutazó képzett kereskedelmi ügynökei a magas kereskedelmi szellemnek bőven termő magját hintették és hintik szét manapság is a magyar szent korona országaiban mindenfelé, a mely példákon felbuzdulva, fejlődik lassan, de alaposan hazánkban a magyar ipar és kereskedelem s menőéi szakavatottabb értelem, tehetség és képzettségekkel fog párosulni a kis és a gyáripar az egészséges kereskedelmi szellemmel, annál hamarább fogja kiszorítani iparunk és kereskedelmünk önmagától a külföldnek s igy Ausztriának is összes iparcikkeit. Hogy tehát iparunk és kereskedelmünk fejlődésére nézve megadjuk a reális alapot, első és legfőbb kötelességünk oda irányuljon, hogy mindenek előtt is a legnagyobb gondot arra fordítsuk, hogy kereskedőink és iparosaink jól kiiskoláztassanak, szellemileg kiképeztesse- nek, mert a szellemi tehetségekkel párosult kézi ügyesség lehet egyesegyedül az igazi iparnak megteremtője és istápolója! Az iparos és kereskedő ifjaknak kioktatására törekedik már évtizedek óta a magyar kereskedelmi és ipar politika is legfőképpen; idáig azonban meglehetős lassúsággal, míg végre a mostani kereskedelmi minister a legnagyobb erélylyel fogott hozzá számtalan ipariskolák felállításához s egyszersmind az első foka ipariskolák ténykedéseire is nagyobb gondot kezd fordítani elődeinél, tudván azt, hogy tisztán a nyers és kézi ügyesség nem elegendő tulajdonságok arra, hogy egy iparos a mai művelt világban kellőképpen boldogulni tudjon. Azért is első sorban a szülőknek erkölcsi kötelessége azokat a gyermekeiket is kellő iskoláztatásban részesíteni, a kiket az iparos vagy kereskedői pályára szántak, s ne azt az elvet kövessék, hogy nem tanul a fiuk, jó lesz kereskedőnek vagy iparosnak, mert bizony az iparos és kereskedő, fia kellő műveltsége vau, pályája a legszebb élethivatásokhoz tartozik, a legszebb és legfüggetlenebb pályák egyike, a hói az igazi tehetségeknek határtalan tér, mondhatni világoknak egész tere kínálkozik a működésre s a hol s mondhatni csakis egyesegyeTÁRCA. Seréd.37" G-áspár.* * — Korrajz.— Mohácsnak »hős vértől pirosuk« mezején, 1526. aug. 29 én, elhullott a magyarság szine, java, Ugyanakkor lehullott a nemzet feje-koronaja is Vesztett csatából menekülő »gyermek-király« or gyiloknak esett áldozatul a C'sele-patak partján Mikor ugyanott közös sirt ástak a 2U,00Ü fony halott magyar vitéznek, közöttük Zemplén főispánjának, Paloczy Antalnak, velük együtt eltemették Magyarország nemzeti önállóságát is, n.ert »a magyar a töröknek másfélszázig rabja lett*. ...» A mi megmaradt az országból magyarnak, az is pré dája lett a hatalmasok rút kapzsiságának, a telhetetlen sobrákoknak. Ennek az országpusztitó, vagyonharácsoló kapzsiságnak egy népszerűtlen, kortarsaitól megutalt alakja Serédy Gáspár, vármegyénkben a »Serédy kiskiralyság« feje és megalapítója. Származása szerint ugyan nem zempléni fi. Tuladu- náról, a fejérvármegyei Seréd községből vezérelte ide (ha nem a viz vagy tűz hozta 1) szerencsecsillaga. 1525. novemberben még a váci káptalanban kanonok s apátur, de már a következő évben szegre akasztotta a reverendát, s mint a ki A „Budapesti Hirlap“ aug. 24-iki Tárcáj'ából, visszájáról csinálja a Loyolai Ignác példáját: Krisztus katonájából fölcsapott a Ferdinánd regementjébe. Itt Zemplénben az AlagAy-családdal összesógorosodva, főképp pedig a Bodrogközön meg a Tokaj-Hegyalján temérdek birtokot és vagyont magához csikarva, a korszakra, melyben Zemplén ege a'att élt és uralkodott (1526—1550) úgy rányomta képe mását, hogy vármegyénk történelmének azt a szomorú, huszonnégy esztendőből álló korszakát, hőséről, Serédy Gáspárról, jellemzően nevezhetnők a »Serédy féle kiskirályság megalapításáénak. Szomorú egy korszaka volt Zemplén köztörténetének az a Serédy féle kiskiralyság megalapítása. »Nem a haza, nem a nemzet iránt való szeretet vezérelte a honfiakat“ — mondja e történeti korszaknak egyik tudós írója, Balassa Antal báró — „hanem vastag önzés, nyomorú birtokvágy . . . még az egykori büszkeséget is letették s az egyik királytól a másikhoz (t. i. Ferdinándtól Zá- polyához) csúsztak birtokokért.« , . . Ferdinánd király maga is érzékenyen panaszkodik egyik levelében, a melylyel Serédy Gáspárt megtisztelte, hogy a magyar főurak »figyelembe sem veszik az ország védelmét, hanem eléje helyezik saját hasznokat a közjónak“ ... A pénz prédikált akkor, a pénzt tisztelték, szerették legjobban az egész házán. És ,hópénzhez szegeztek a maguk kedvit a hazafiak.« Egymástépó, kaszaboló »kis háború« kát folytattak egymás ellen az akkor élt főurak. Egyik a másik vagyonáért, hatalmáért, sőt életéért is. A mint Balassa br. mondja » . . . folyt a A Zempléni mai «zárna tizenkét oldal. IlcllU, Ildii cL lldZdd L, Ildlldll Cgymásnak a birtokáért; folyt a magyar vér nem a szenvedő közanyáért, hanem bosszúvágyból, piszkos önérdek miatt « Élet-halálharcot víttak egymással a főurak, mikor halálos veszedelemben forgott a nemzet élete; az »osztrák párti« főur halaira kereste a „nemzeti párti« főurat és viszont. A „puska végelések«, a véres események sorozatában napirenden volt a nemesi családok magvaszakadása. Isten csodája, hogy magva nem szakadt a magyarnak 1 * A nemzet három pártra darabalódott. Úgy hívták, hogy török párt, nemzeti párt, osztrák párt. A jelszó, az egy volt: „A ki bírja — marja!« vagy a mint akkor mondották: «cape-rape.» Közös jelleme volt a hatalmasoknak a jellemtelen- ség, az ide-oda hajlás Ma itt, holnap amott: a hol többet ígértek, s a mi fő, többet is adtak. Nem a hazafias meggyőződés erénye, de a dur^a önhaszonlesés ereje hozta és tartotta össze a pártbelieket. Kar és kard: dobraütött főúri áruc kk. Ki ad többet érte ? Szolimán a török császár, meg a két királyjelölt, t. i. az osztrák Ferdinánd és a magyar Zápolya voltak a vevők. ígérni: ígért mindegyik. Adni is : az már bajosabb dolog volt. Vedd el: igy mondották akkor »kedvelt híveik« -nek Szolimán, Ferdinánd, Zápolya. Hajrá : igy mondotta aztán az ő hópénzes csatlósainak a «kedvelt hiv». És támadt és dúlt ádázul egy-egy «kis háború» a sobrák magyarok közt, az «enyém»
