Zemplén, 1900. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)
1900-12-23 / 51. szám
Sátorai]a-Ujliely, 1900. december 23. 51. (2087.) Harmincegyedik évfolyam. ELŐFIZETÉS ÁRA: Egész évre . . 12 kor. Félévre .... 6 „ Negyedévre . . 3 „ Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 30 fill. A nyilttérben minden garmond sor dijja 40 fill. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉN-VÁRMEGYE KÖZÖNSÉGÉNEK ÉS A ZEMPLÉN-VÁRMEGYEI „TANÍTÓ-EGYESÜLET “-NEK HIVATALOS LAPJA. i nsr id e őst -stla. s tz ist -a. t3. HIRDETÉS DIJJA hivatalos hirdetéseknél: Minden szó után 2 fill. Petitnél nagyobb, avagy diszbetükkel, vagy körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden négyszög centim, után 6 fill, számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik. Hirdetések és pénzküldemények a kiadóhivatalhoz intézendők. Karácson. Itt a szeretet ünnepe, a szent Karácson, mely megtölt minden tisztán érző keresztény keblet édes, víg örömmel, égi érzetekkel. Izaiás próféta jövendölésének beteljesedése ez ; Áron vesszejének kivirágzása, Dávid Piának születése: öröme, megváltása az egész világnak. A milyen fenséggel hirdették ezt évezredek előtt az istenfélő próféták a bűnben tespedő emberiségnek : oly fenséggel teljesedett az be tizenkilenc századdal ezelőtt Betlehemben. És tizenkilenc száz esztendő folyásán változatlan fenséggel, lelki örömmel ünnepli e napot a kerek földön az egész keresztény világ — maiglan. Az az égi fény, mely a csecsemő Megváltó felett a rongyos istálót megvilágította, szétsugárzott az egész világon; bevilágított minden érző kebelbe a hitnek boldogító világával, hogy minden kebelben szülessen meg a Megváltó: a béke, a szeretet! Az az égi fény, melynek sugaraiban legelőször az együgyü betlehemi pásztorok fürödtek, örök itt e földön; összekötő lánca a földieknek az égiekkel, hogy az emberiség földi tespedéséből fölébredjen, a hitnek szárnyain felemelkedjék oda, honnan e fény eredt. Az angyalok Glória énekének égi vará- zsu melódiájával tele van a világnak hegye, völgye, bérce, rónája, pusztája, sivatagja. Még a tenger zúgó moraján is áthallatszik az a maga fenségében, behat a jámbor szivek rejtekeibe, melyeket az Úr előkészít a béke, a szeretet befogadására és feldíszít a hit világával. Világ legnagyobb csodája: Istennek emberré lenni, születni barmok között, is- tálóban és ezt a csodát hírül adatni a világnak szegény, tudatlan, együgyü pásztorokkal. „Kit a bölcs lángesze föl nem ér“; kinek bölcs keze munkája a magas ég, „aether uránjai, a bősz szélvész,“ a villám égi tüze, a hannatcsepp, a pici bogár; kit dicsőit a kelet, a uyugat, a „zenith a nadir,“ az angyal, a pásztor, az oroszlán földrengető börabölése, a csicsergő madár dala: istálóban született, barmok között, legmélyebb alázatban, legnagyobb szegénységben. Ember! Ha a nagyravágyás, a kevélység, a gőg, a könyörtelenség, a bűn ütött volna tanyát gyarló szivedben: jusson eszedbe a betlehemi rongyos istáló és az abban született isten-ember mély alázatossággá. E rongyos istáló felé vonnak most szent vágyaink. Ott pihen most, e szent napon, az egész keresztény világ népének tekintete, sóhaja, áhítata ; hogy lelkét az istálóra szórt égi féuynyel boldogítsa s magának és kedves övéinek áldást, békességet, léleküdvösséget könyörögjön az ott született isteni kisdedtől. Nem az ma senki, a ki volt tegnap. Ma: a magábaszállás nagy napja van. A szegény, a gazdag, a koldus, -az árva, a szolga, a király: a barmok jászolyában született isteni kisdedet köszönti ma. A tudatlan, együgyü néplakta, szegény, kietlen falucskákba is, a pusztákon lévő pásztorkunyhókba is, az ősi rengetegek örökös homályába is öröm költözött be ma. Háladal, öröm zeng ma minden tájon, minden ajkon. Ma édesebb a szenvedés, enyhébb a fájdalom, a bánat; csendesebb a duzzogó kebel, könnyebb a bilincs terhe, békül az ellen, megrendül a gonosz; mert ma a Messiás születésének ünnepnapja vau, mely betölti örömmel az eget és a földet. A kiért századok epedtek, a kiért a szemek könyezve néztek az égre: eljött az új király. Eljött a jó pásztor, ki a bárányokat hordozza ölében. Földre szállt mint a harmat: bíboros fia a piros hajnalnak. Ifjak, öregek, szüzek, gyermekek! Vig, édes örömmel örvendezzetek, virágot hintsetek, mert az „idők Atyja“ születésének örömüunepe van ma: a hatalmas Úrnak, ki lábaival az eget meghajtja. Az angyalok égi melódiájába vegyüljön ma a mk dicsőítő dalunk is. Zengjen ajkunk örömdalokat a született isteni kisdednek, hogy az Üdvözítő Ígéretében, áldásában, örök örömében egyforma jussunk legyen a betlehemi jámbor, együgyü pásztorokkal. Dicsőség Istennek — békesség embernek 1 (Rád.) <Kovách $ndor. fi hitelszövetkezetekről. A hitelszövetkezetek üdvös voltát bizonyítgatni igazán fölöleges dolog lenne, mert fönál- lásuk és sikeres működésük révén életrevalóságukat fényesen bebizonyították; valamint olyképpen is, hogy sok szegény embert kiszabadítottak a merkantil szellemben működő és törvényesen uzsoráskodó takarékpénztárak körmei közül. De van a hitelszövetkezeteknek — fényoldaluk mellett — árnyoldaluk is. Sietek azonban megjegyezni, miszerint az árnyoldalakat csakis szegénységükben látom (pedig hát a szegénység nem szégyen!) Igen; mert az az 1—2 száz üzletrészszel megindult hitelszövetkezet, ebben a pénzszűk világban: 1. Sok hitelkereső szegény embert elutasítani kénytelen, mert nincsen pénz. 2. Kényszerhelyzetben van arra nézve, hogy vezetői ingyen, minden díjazás vagy jutalom nélkül, vezessék. Erre pedig a mai világban, midőn minden embernek, de legkivált a TARGA, Karácson! fiánkul at. I. etlehemi csillag 1 Ragyogj be, ragyogj be A hideg, elfásult Emberi szivekbe. Gyújtsd föl nemes lánggá Azt a pici szikrát, Mely minden emberben Felebarátot lát. Költsd fel azt a mélyen Szunnyadó meleget, Melytől megmozdúl az Isteni szeretet. Hadd olvaszsza tüze A kőkemény fagyot, A melyet szivünkben Az önérdek hagyott. Hadd szeressük egymást Úgy, mint szeretnünk kell, Mint írásunk írja Örökszép betűkkel 1 .A II. Kihűlt a föld, nincs melege, Fázom, reszketek, Yerőfényes nyári napok Isten veletek 1 Érzem, érzem, itt van a tél, A zord fagyos tél. Föld apó — te bohó öreg — Mondd csak, mit tevéi ? Miért nem hagytál vénségedre Egy kis meleget? Felel a Föld: Éreztem én Ifjan eleget. Jobb én nekem kihűlt szívvel Halni csöndesen, Hiszen egykor úgy is minden Hó és jég leszen . . . Hallja az Ég a Föld búját, Megszánja legott És kirendel vigaszképen Egy szép csillagot. E szép csillag, pásztoresillag Annak jelképe: Hogy az égi szeretetnek Soha sincs vége. (Szegőd.) * !<mi gagy Zajos. a,rx3ra,. (Karácsom rajz.) — A „Zemplén“ eredeti tárcája. — Miért avatja a betlehemi kisded születését a százados szokás a család ünnepévé ? Mi adja meg Karácson ünnepének azt a drága-fényes zománcot, melyet a legnagyobb családi szerencsétlenség is csak befutni, de letörölni nem képes ; azt a dicsőséges glóriát, melynek súgárké- véje épp úgy beragyogja most is a családtagok arcát, mint áthatotta egykor, az első kará- csonkor, a betlehemi szűz egész lényét? Mi adja meg neki azt a tulvilági, azt a valódi örök békét, mely kibékili az apát fiával, testvért testvérével, az egész emperiséget pedig Istenével ? 1 Mi teszi a Karácsont népszerűvé, v árva-várttá és kedvessé ? E varázsige a legtisztább, legszentebb és legerősebb érzésé itt e földön: az anyai szereteti. Áz anyai szeretet adta ott a betlehemi rozoga jászolyban kisdedének a világ első karácsom ajándékát: az anyai csókot. Ünnepeltek az angyalok, ünnepeltek az emberek, de legnagyobb ünnepe volt az anyának. A szív ünnepe thát- térbe szorítja az észét; a család szive az anya; a Karácson az ő ünnepe. És ha az az anya egyedül, hideg szobában, összecsukló térdekkel, gyermeke betegágyánál kénytelen átvirrasztani a szent estét: váljon ün- nepel-ó? A paloták lakóinak fölfogása és egyá- taljában a korszellem szerint: nem. De ünnepel ő az anyai szív törvénye szerint, mely egy jottát Zemplén mai «xöm i tizennégy oldal.
