Zemplén, 1900. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)
1900-11-25 / 47. szám
1900. november 25. II. Melléklet a „Zemplén“ 47. számához. zártkörű táncvigalmat rendez. Belépődíj : Családjegy 3 korona, személyjegy 2 korona. Felülfize- tések köszönettel fogadtatnak. Kezdete esteli 8 órakor. Társas összejövetel. A Petsár Gyula al- elnöklete mellett funkcionáló sátoralja-ujhelyi, ugyan csúnya nevű, de szépen éneklő „dalárda“, tegnap este 8 órakor, a „Friss“-féle étkezőteremben, társas összejövetelt tartóit. Gyermekek felruházása. Az embersze- retet gyakorlásának ez az egyik legszebb neme ment végbe Hemonnán f. hó 20-án az izr. hitk. iskolában, mely alkalommal a nőegyesület a szegénysorsu iskolásgyermekeket téli ruhával látta el. A felruházott gyermekek, illetve az iskola nevében Lengyel Samu igazgató mondott köszönetét az egyesületnek és a humánus cselekedetekben buzgolkodó Moskovics Ervinné dr.-né egyesületi elnöknek. Ugyanakkor az egyesület titkára kegyeletes szavakban emlékezett meg néh. Thomán Dávid dr.-néról, az egyesület nagyérdemű volt elnökéről, kinek nevét férje tett alapítványban is megörökítette. Meghívás. A nagymihályi állami iskolai gondnokság és tanítóegyesület Walkovszky Bé- láné úrnő, Gara Gizella, Roediger Kamilla ur- hölgyek és Sztankó Ernő ur közreműködésével, a f. évi december hó 1-én a „Barnai szálló“ nagytermében segitőegyesületük javára, hang- .versenynyel egybekötött táncestét rendez. A közönség köréből. — Alak és tartalomért a beküldő felelős. — Felhívás és kérelem a t. vármegyebeli lelkész és tanító uraihoz! Különösen a Bodrogköz vezető férfiaihoz fordulok az iránt, hogy az egyes községekből Amerikába kivándorolt és ott elpusztult, vagy munkaképtelenné vált, vagy bármiként kárt vallott egyénekről, családokról nekem levélben felvilágosítást küldeni szíveskednének. A kivándorlás kérdésével úgy társadalmi, mint nemzet- gazdasági szempontból mérlegelve már régebb idő óta foglalkozván, azt minden részleteiben ismerni szeretném. T. i. egy népszerű — mulattató és oktató — füzetet szándékozom a nép kezébe adni az ő szájaűzének megfelelő alexandrinusi verssorokba irt rigmusokban, a Bodrogközi jótékony — és a várm. gazdasági egyesületek remélt szives erkölcsi és anyagi támogatásával. Abban a füzetben óhajtanám adni a kivándorlás lázának enyhítésére vonatkozó tanulmányomat is. A közleményeket Alsó-Bereczkibe (postahely, Sárospatakon át) hozzám ez év végéig sziveskedjenek eljuttatni. — Szívesen fogadnék bodrogközi eredetű népregéket, mondákat, anekdotákat, tájszókat, lakodalmi verseket, vigalmi és lakodalmi diszkurjantásokat, találós meséket stb. Hazafiui szives üdvözlettel: id. Berecz Károly., néptanító. TAN ÜGY. 1 Zemplén vármepyei Taii-ipiet iatalos irata — Rovatvezető: Molnár Gynla. — Kéziratok rovatvezetőhöz 8.-A.-Ujhelybe küldendők. Az „irvaolvasási“ és >phonomimikai< “ módszer. (Folytatás és vége.) b) Hát azokra a kézjelekre mit mondjak? Megáll az eszem s önkéntelenül azt kérdezem magamtól, mely lélektani megfigyelés vezette e módszer művelőit e cselekményre?! Az ujjam mutatom = „i“, a ruhámat rángatom = „r“, a gégémet megbőköm hüvelykemmel = „g“ stb. Vajon mi köze lehet a gyermek nevetésének a mutató ujjomhoz? Hát ha a gyermek nevet, mindig emeli a mutató ujját? Kifejezője az ujj- mutatás a nevetésnek? Következménye? A nevetés feltétele ? Hogy miféle képzettársítás alapján vonható e két cselekmény össze, én meg nem foghatom. Nincs ebben egy garas ára lélektani következetesség sem. Vagy csak azért higyje el a gyermek, mert a tanító mondja?! Igaz, a növendéknek el kell hinnie a tanító szavát; de ám a tanító szavának meg igaznak kell lenni s tetteiben következetesnek. A tanítás nem egyéb, mint az igazság keresése, melyet álutakon el nem ért soha senki. Valóban e mimikák használata egyenlő a lélektani törvények csődbe jutásával, arculverésével. De ha már annyira benne vagyunk a mimikázásban, becses engedelmükkel ajánlok én egy még kézzelfoghatóbb módszert: egy toppantás = „á“, két toppantás = „két á“ . . . . vagy ha épen akarjuk lehet „b“ is, három toppantás meg egy pofonütés = „cs“ és igy tovább .... Higyjék el uraim ezzel is oda fogunk jutni mint amazzal! Szegény kis leánykák! Úgy sajnáltam, midőn egy alkalommal láttam az olvasás-tanulás érdekében a levegőben hadonázni őket. Elő, érző, ép érzékszervü, gondolkodó kis teremtések kénytelenek a tanító bácsi (néni) parancsára Peru őslakóinak jelbeszédét megtanulni, megtanulni azért, hegy a nénik és bácsik uj módszerrel dicsekedhessenek. Többet uraim a komoly megfontoltságból és minél kevesebbet a mondva-csinált mesterkéltségből s célnál leszünk ! Ha Robinson, az ő Péntekjét igy tanította volna a puszta szigeten angolul beszélni, olvasni, semmi csudálkozni való nem volna rajta, de midőn látjuk, hogy a XX-ik század küszöbén a müveit Európa kellő közepén ily badarságok kapnak lábra, meg kell botránykoznunk. Minden századnak volt jellemző vonása, vajon a XX. század a felületesség, ellaposodás, el- posványosodás százada lesz!? c) Hogy a betű levezetése is mennyire ötletszerű, ízléstelen, alaki hűséget nélkülöző, fényesen igazolja minden betű levezetése, de különösen a szegény megnyomorgatott „g“ betű. Egy egyenes vonal és a kutyafüle helyett azt is mondhatom „r“, a kisbiró meg a dobja helyett azt is mondhatom „d“ stb. stb. Ezen kéz- zelfoghatóság olvasása közben egy jellemző adoma (mely ugyan lehet igaz is) jut eszembe: „Bemegyen a végzett földesurból lett tanfelügyelő egy iskolába, hol a taniró épen Magyar- ország folyóit tanítja. A magas látogató előtt kettőzött igyekezettel tanít. A tanfelügyelő rosszalólag rázza a fejét, nem tetszik a tanítás. A tanító zavarba jő, nem tudja mit csináljon. Végre a tanfelügyelő, hogy megmutassa, miképen kell kézzelfoghatólag rávezetni a növendékeket a folyók megismerésére, átveszi a tanítást s imigyen tanít: Tf: Figyeljetek! Hány kr. ez ? (Két kr. mutat a kezében.) Gy.: Két krajcár : Tf. : Hogy nevezzük a két kr. másképen ? Gy.: Egy garas. Tf.: Lássátok, garas helyett azt is mondhatom : G a r a m, mely egy folyó, ime itt van! (mutatja a térképen). Tf.: (félig kinyitja az ajtót) Hogy van most az ajtó? Gy.: Nyitva! Tf.: Lássátok e helyett azt is mondhatom : N y i t r a, ez is egy folyó, ime itt van (mutatja). Tf.: Számláljatok egyesével tiz-ig! Gy.: 1, 2, 3, ...........10. Tf.: Bizony gyerekek fiz a! E helyett azt is mondhatom: Tisza! íme itt van, egy folyó az! (mutatja). A tanító átlátva a módszer nagyszerűségét, kéri a tan- felügyelőt engedné át a tanítás folytatását. Tani tó : Számláljatok egyesével fölfelé! Gy.: 1, 2, 3, ..................13! Álljatok meg, e helyett azt is mondhatjuk: Feketetenger! (íme itt van!) ......... Vajon a phonomimikai módszer nem egy gyárban készült e jellemző adomával?! A hasonlatosság feltűnően nagy! d) Hiszem, meg vagyok győződve róla, hogy sem Comeniust, sem Grasert, sem követőiket nem a véletlen vezette arra, hogy az írást az olvasástanulással egybekapcsolják, hanem a mély pedagógiai bölcsességgel párosult élettapasztalat, mely előtt meg kell hajolnia mindazoknak, a kik a dolgokról komolyan szeretnek gondolkodni s nem a külsőségekben, a látszatban keresik a sikert. Bizonyára jól tudták ezen férfiak, hogy a hangról szerzett észrevételek, képzetek sokkal jobban be fognak vésődni a gyermek emlékezetébe, ha annak képét, a betűt nyomban leírják s azt egy leirt alakhoz fűzik ; egyúttal a betüalak annak hangját is jobban eszébe juttatja; igy az Írással, az olvasástanitás célját is elősegítjük. Mig a gondolkozó fők igy lélektani alapra fektették a tanítást, mint egyedüli helyes alapra, addig a phonomimika barátai letérve az egyedül helyes útról, különválasztják az olvasástanítási az írástanítástól s a a hangokat, a komoly törekvést nélkülöző, oda nem illő, a célt egyáltalában nem szolgáló, sőt a figyelmet szétszóró cselekményekkel, a kézjelekkel igyekeznek a gyermek lelkében megrög- ziteni. Igazán olyanforma eljárás ez, mintha valaki Sárospatakról Sátoralja-Ujhelybe akarna menni s az Olaszi felé induló vonatra ülne s onnan indulna vissza rendeltetési helyére. Azt hiszem, elég világosan látható ezekből, hogy a phonomimikai módszer a lélektani törvényeket sem vette figyelembe, melyek nélkül pedig okos és észszerű munkát végezni nem lehet. Vége a II. résznek. Balogh Kálmán. 4474. sz T. Zemplén-vdrmegye tanfelügyelőségétől. A róm. és gör. kát. egyházak T. Elöljáróihoz ! A nagyméltóságu vallás- és közokt. m. kir. Miniszter ur 1900. évi november hó 2 án 30,812. sz. a. kelt körrendeleté folytán a „Werbőczy“ könyvnyomda részvénytársaság magyar szentképek vállalatát (Budapest, IV. kér. Vármegye-utca 1113.), melynek művészi kivitelű s bármely külföldi készitménynyel vetekedhető szentképei úgy a vallás-erkölcsiség fokozását, valamint magyar motívumaiknál fogva a hazafias érzés és kegyelet ápolását, nemkülönben az eszthetikai érzék fejlesztését vannak hívatva előmozdítani, — a róm. és gör, kát. egyházak T Elöljáróinak szentképek beszerzése céljából a legmelegebben ajánlom. Kelt S.-A.-Ujhely, 1900. nov. 22. Beregszászy István, a tankerület önálló vezetésével meg- bizottkir. s, tanfelügyelő. CSARNOK „Haza jön a fiain.“ Szegény özvegy asszonyosak úgy sürög-forog, Pedig az már nála nagyon ritka dolog. Kimegy a szobából, bemegy a szobába, Oly öreg pedig már, oly gyenge a lába. Látják a szomszédok, látj’ a falu népe S összesugnak-bugnak, hogy ugyan: „mi érte ?“ Megkérdezik végre tőle kíváncsian, — Hát nem tudják —felel — „haza jön a fiam!“ tTolesva) Farkas Alajos. % Közgazdaság. Gyümölcstenyé3ztésünk fejlesztésé. Irta : Szmik Gábor. III. 2. A homokos talaj nemek. Ezek kisebb- nagyobb kvarc és csillámlemezkékből állanak más talaj anyagokkal keverve. Ha az agyagos kötőrészek abban majd teljesen hiányzanak, futóhomoknak nevezzük. — A homoktalaj fizikai tulajdonságait illetőleg, éppen ellenkezője az agyagtalajnak ; nagyon laza, a léget, nedvességet könnyen magába bocsátja, de az utóbbi a felső rétegekből könnyen el is párolog úgy, hogy száraz idők alkalmával nagyon felmele- gittetik különösen azon esetben, ha finom humus által sötétre van festve. A meleg lég nappal könnyen belé hatol, abban — leginkább éjjel — lehűtetvén, a homok talajban nedvesség csapódik le. Ha a homok barnavörös szinü, úgy vaséleget tartalmaz, mely a homok felmelegedését még elősegiti. A homoktalaj tápanyagokban szegény szokott lenni, a növényrostok nehezen és tökéletlenül bomlanak fel benne. 3. A meszes talajok. Ezek 20—30% mo- szet tartalmaznak finom por alakjában, mindig mészkőzeten vagy azok közelében fordulnak elő. Összetartási képessége tekintetében ezen talaj az agyag és homoktalaj között áll, felmelegü- lési képessége jelentékeny, a gyökérzet benne könnyen terjedhet, vegyileg tevékeny és erőteljes, a korhadó anyagok benne könnyen felbomlanak, különösen ha szénsavat is tartalmaznak. Ha a m észtalaj ban mintegy 20% mész is 20—30% agyaggal bensőleg van vegyülve, akkor a szerint, a mint mész, agyag, vagy homok tulajdonságai túlnyomók, mész, agyag és homok márga talajnak nevezzük. A vas, a mésztartalmú kőzetekben sohasem ártalmas, mert mindig vasoxyd alakjában van jelen. Hogy a talaj minőségének temperaturájára minő befolyása van, azt a következő egy meleg nyári napon észlelt kísérleti eredmény mutatja: Sima világos mésztalaj mutatott 32 R. fokot, a laza vörös agyagtalaj 38 R. fokot, feketés szürke homok talaj 46 R. fokot, a miből látszik, hogy a talaj színe is jelentékeny befolyással van annak felmelegülésére. Zemplén-vármegye községeinek gyümölcs- termő belsőségei az egyes járásokban következő magassági fekvést mutatják a tenger színe felett: 1. a tokaji járás községei 101 m.-től 260 m.-ig 2. a szerencsi n 96 n 198 3. a bodrogközi » 98 » 119 n 4. a sátoralja-ujhelyi n 102 286 5. a gálszécsi n 128 n 232 n 6. a n.-mihályi v> 103 180 n 7. a v^rannai »5 116 184 )) 8. a homonnai 5Í 152 394 9. a szinnai >1 194 í? 475 10. a sz trop kai » 146 » 330 H
