Zemplén, 1900. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)

1900-11-18 / 46. szám

1900. november 18. II. Melléklet a „Zemplén“ 46. számához. Az újhelyi iparosok érdekében. A sátoralja-ujhelyi általános ipartestület, mint iparhatóság elnöksége az I. és III. ozztályú kereseti adó kivetését a testület tagjaira sérel­mesnek vélvén, a következő folyamodást intézte Lukács László dr. kir. pénzügyministerhez. Nagyméltóságu Pénzügy minister Ur! Kegyelmes Urunk ! A sátoralja-ujhelyi ált. ipartestület köteles­ségének tartja a most történt I. és III. osztályú kereseti adó kivetés ellen feljajdult tagjainak, a sátoralja-ujhelyi összes képesitéshez kötött ipa­rosoknak érdekében, Nagyméltóságodhoz folya­modni. A tönk szélén álló kisiparosok zöme fordnl Nagyméltóságod igazságszeretetéhez és nem kér elnézést, nem kér még méltányosságot sem, csak a törvényt kéri a pénzügyi közegekkel tisz­teletben tartatni. Kegyelmes Urunk! A törvényt mindnyájan kötelesek vagyunk megtartani, — esedezünk, kegyeskedjék az adótörvényt is megtartatni. Mi jól tudjuk, hogy az állam fenntartá­sához hazafiul kötelességünk hozzájárulni. — Szívesen tesszük azt, de csak a törvény korlátain belül. — Ha a törvény sokszoros megterhelteté- sünket fogja elrendelni, meghajlunk előtte. — de egyes pénzügyi közegek, bizottságok önkényes eljárása ellen hangosan tiltakozunk. Városunkban az adókivető bizottság előtt személyesen jelentek meg a kisiparosok és hely­zetük, anyagi viszonyaik megfontolás tárgyává tétetvén, az adóalapul elfogadható jövedelem után lettek III. osztályú kereseti adóval megróva. — Ezen kivetésbe látszólag a pénzügyi előadó ur is megnyugodott, majd felebbezéssel élt, s ennek folytán az adófelszólamlási bizottság meghallga­tásunk és vagyoni viszonyaink mérlegelése nél­kül, s az 1875. évi XXIX. t. e.-ben. és minis- téri rendeletekben adott kedvezményeket mel­lőzve, megrótta az iparosokat oly magas adóval, hogy mig egyesek a múlt 1899. évben 7 frt. (14 korona) egyenes állami adott fizettek, a folyó évre 50—60 korona adóval rovattak meg! Iparosaink kézhez vevén az adófelszólam­lási bizottság végzését, tájékozatlanságukbau azt sem tudták mit tegyenek vele és csendes békes­séggel várták a következendőket, s csak akkor, a panasz beadására adott 15 nap eltelte után, ébredtek öntudatra, a mikor fel lettek világosítva nagy megterheltetésükről. És ez kényszerít minket arra, hogy Nagy­méltóságodhoz forduljunk, s alábbi indokaink felsorolása mellett revisióért esedezünk. Mindennek előtt az I oszt. kereseti adó kivetésére vagyunk bátrak Nagyméltóságod nagy­becsű figyelmét tiszteletteljesen felhívni. Tudvalevő, hogy ily kissebb városban, mint Sátoralja-Ujhely, alig akad iparos, a kinek ál­landó segédje van. A 8850/894. számú pénzügy- miniszteri rendelet pedig félreérthetetlenül intéz­kedik, hogy azoknak a segédeknek és segéd­munkásoknak adója, ki állandóan alkalmazva nincsenek, közvetlenül az adóköteles féltöl sze­dendő be. Ezen világos rendelet dacára, a sátoralja- ujhelyi iparosok, tetszés szerinti számban felvett segédek után lettek megadóztatva és az adó tőlük szodetik be, sőt olyan eset is van, hogy külön az az iparos es külön a segéd is megrovatott I. oszt. kereseti adóval. Ez tehát nem törvényes, s erre nézve mély alázattal kérjük Nagy méltóságod kegyes intéz­kedését. A Ill-ad. oszt. kereseti adó kivetésénél, az adófelszóllamlási bizottság, a magas kincstár érdekében méltányosságra hivatkozik és ugyan­ekkor mellőzi az iparosok részéré adott törvé­nyes kedvezményeket. Az iparosok nem a méltányosságot, hanem a törvényt és a törvényes alapon nyugvó ren­deleteket kérik respektálni. Az adó felszóllamlási bizottság nem vette tekintetbe az „üzlet tőke adósságainak kamatait és az adókötelezett fél vesztességeit, melyet iparánál szenvedett, pedig ez elő van Írva és köztudomású, hogy a kisipar általában pang és veszteséggel dolgozik. Önkényesen járt el a bizottság az 1875. évi XXIX. t.-c. 19. §. 5 pontjának alkalmazá­sánál is, s a tiszta kereseti nyeremény minimu­mának vett lakbér 11/2—21/2 szeres összeget tetszés szerint alkalmazta, kisebb és nagyobb összegben, — s a mikor a törvény sulytó ren­delkezését alkalmazza, nem oeszi tekintetbe ezen törvény ugyancsak 19 §-nak kedvezményét, mely- szerint az adóköteles minden kiskorú gyerme­kér, a lakbérnek 10 °/o-a levonandó, — s igy a sok gyermekkel megáldott és a mindennapi ke­nyerükért is nagy küzdelemmel és fáradsággal kereső iparosok, a törvény ezen humánusan, gon­doskodó intézkedésének kedvezményében nem részesülhet. Kegyelmes Urunk 1 Mély tisztelettel járu­lunk Nagyméltóságod elé : kegyeskedjék az adó­kivető — adófelszóllamlási-bizottság s általában az összes adóügykezelők munkálatát felülvizs­gálni, s ennek eredményeként az I. oszt. kere­seti adó kivetése és beszedése tekintetében az erre kivatott közegeket törvényes eljárásra uta­sítani, a III. oszt. kereseti adó kivetését pedig újból foganosittatni. Ezen alázatos kérelmünk támogatásául bátrak vagyunk még azt is felhozni, hogy S.- A.-Ujhely város csak most lett nagyközségből rendezett tanácsú várossá, s ezzel járó adó te­her viselés következményeiről és körülményei­ről iparosaink még kelíően felvilágosítva nem lévén, jogaik gyakorlásáról — úgy szólván — megfosztatták. Méltóztassék tekintetbe venni, hogy a számtalan címen megadóztatott kis-iparos ma már nem képes családját fentartani és ha idő­szakonként tart is segédet, azt kényszerűségből teszi, hogy a segédnek adott munkabér előleget ledolgoztathassa, nem pedig hogy abból talán nyeressége, adó alapul szolgáló jövedelme lenne. A kis-iparosnak pár hét csak, a mikor munkája akad, s a mikor segédre van szüksé­ge, a kit csak előleggel szerez, s abból, hogy a segéd az előleget sem képes ledolgozni — lát­szik, hogy nincs munkája, s az iparosnak nincs jövedelme. Mindezek tekintetbe vételéért esedezve, alázatos kérésünk megújítása mellett, a leg­mélyebb tisztelettel vegyünk S.- A-Ujhely 1900 évi november hó 10-én alázatos szolgái: a s.-a.-ujhelyi ált. ipartest, elöljárósága nevében Gáthy Géza, Bánóczy Kálmán, titkár. elnök. Nyilvános számadás a „sátoralja-ujhelyi könyvnyomdászok segélyző egyesület“-ének f. évi november hó 11-én a vár- megyeháza termében rendezett „Gutenberg-em- lékünnepe“ alkalmából. Bevétel volt összesen : 370 K. 34 f. Kiadás „ „ 281 28 „ Tiszta jövedelem : 89 K. 06 f. mely összegből 20 koronát a „Kossuth-szobor“ alapja javára az illető helyre eljuttattunk. Felűlfizetni szívesek voltak : Éhlert Gyula 14 kor., — Dongó Gy. Géza és Landesmann Miksa 10—10 kor., — Molnár István főispán 7 kor., — Katinszky Geyza és Alexander Vilmos 5—5 kor., — Szánky Nándorné 4 kor., — Lö- cherer Lőrinc dr., Schön Vilmos dr. é§ Fedák István 3—3 kor., — Biró Pál, Jurcsó Ágoston, Ócskay László és Breiner Herman 2—2 kor., — Vass József, Kótits István, Schön Andor, Lan­desmann Sámuel és Zinner Vilmos 1—1 kor. Fogadják a nemesszivű adakozók szíves adományaikért, — úgy a hangversenyen közremű­ködők és egyáltalán mindazok, a kik ünnep­lésünk sikerét előmozdítani szívesek voltak, e helyen is leghálásabb köszönetünk nyilvánítását. Sátoralja-Ujhely, 1900. nov. 16. Uhrinyi Imre Werner Miksa • e. titkár. e. elnök. Weinstein Tóbi e. pénztáros. Nyilvános nyugtató. A „sátoralja-ujhelyi könyvnyomdászok se­gélyző egyesülete“ által f. hó 11-én rendezett Gutenberg-ünnepély bevételéből 20 korona ado­mányoztatok a „Kossuth-szobor-alap“-ra. A magasztos célra jutatott összegért a szobor bizottság nevében hálás köszönetünket nyil­vánítjuk. Sátoralja-Ujhely, 1900. november 17. Widder Oyula, Hornyay Béla dr., b. pénztáros. b. elnök. Nyilvános nyugtató. Breiner Hermanné, Reichard Gyuláné és Schveiger Ignácnó a sátoralja-ujhelyi izr. nép­konyha-egyesület egy ebédjének fedezésére 10—10 koronát adományoztak. Fogadják a nemesszivű adakozó úrnők az egyesület nevében hálás köszönetünket. Sátoralja-Ujhely, 1900. november 17. Widder Oyula, Haas Adolf, e. titkár. e. pénztáros. Köszönet. a mező-laborczí tüzkárosultak részére érke­zett adományokért. (4 közlemény.) 1. Andrássy Sándor gróf ő méltósága ado­mányozott 200 koronát, (nagyságos Haraszthy Miklós főszolgabíró úr a Ferenc-József-rend. lovagkeresztese által kifizetve). — 2. XXII- Beüss uralkodó herceg (Horok Olga úrnő által kifi­zetve) 100 kor. 26 fillért. — 3. Névtelen (Lehóczky István m.-laborczi gyógyszerész úr által kifizetve*) Ezekért úgy a tüzkárosultak, mint a segély­osztó bizottság hálás köszönetét nyilvánítja a nemes szivü adakozóknak. Mező-Laborczon, 1900. november 14-én. Hladonik János, körjegyző. A közönség köréből. — Alak és tartalomért a beküldő felelős. — Nyilvános köszönet. A dávidvágási gör. kát. felekezeti uj iskola- épület f. hó 4-én rendeltetésének átadatván, nem mulaszthatom el, hogy a nyilvánosság terén is forró köszönetemet és hálámat ne nyilvánítsam első sorban méltóságos Hadik-Barkóczy Endre gróf urnák, a ki hitközségemmel szemben több ízben tanúsított főúri bőkezűségét növelte újabban azzal, hogy az iskolatetőhöz szükségelt 600 K. értékű épületfát teljesen ingyen volt kegyes adományozni. Hasonlóan segítségünkre siettek még a munkácsi gkat. egyh. megyei alapok részéről, ahonnan 100 koronát kaptunk és T. Zemplén- vármegye közművelődési alapja részéről segély címén megszavaztatott 300 K. Az igás- és kézi szolgálmányokon kívül 6400 koronába került és a kor igényeinek min­den tekintetben megfelelő iskolának falait a Benzur-Testvérek mogyoróskai cementgyára állíttatta fel a legkényesebb igényeknek is meg­felelően. Amidőn a fentieket jól eső örömmel és mély hálával jelezni szerencsém van, a nemeslelkü jótevőknek hitközségem nevében is mély köszö­netemet .nyilvánítom. Dávidvágás, 1900. nov. 10. Seregéllv Sándor, gk. lelkész, isk. sz. elnök. TAN ÜGY. II Zemplén-vármegyei Tanitó-EpÉt hivatalos rovata. — Rovatvezető: Molnár Gyula. — Kéziratok rovatvezetőhöz S.-A.-Ujhelybe küldendők. Az „irvaolvasási“ és >phonomimikai< “ módszer. II. rósz. 2. a) Ismereteinknek jó részét, az érzék­szervek közvetítése folytán érzetek, észrevéte­lek és szemléletek utján szerezzük. Okos és értelmes szemléletek nem tűnnek el lelkűnkből nyomtalanul, hanem nyomokat hagynak maguk után az agy sejtjeiben, melyeket alkalmas idő­ben újra felújíthatunk. Lelkűnknek azon tulaj­donságát, melylyel az egyes tárgyakról szerzett szemléleteket megtudjuk őrizni emlékezetnek; azon tulajdonságát pedig, melylyel a szemlélt tárgyat annak jelenléte nélkül is magnnk elé tudjuk állítani, vissza tudjuk idézni, visszaem­lékezésnek hívjuk. Az emlékezet által megőr­zött s a visszaemlékezés által felújítható szem­léletet képzet-nek nevezzük. Az egyes tárgyak­ról szerzett képzet a szerint, a mint a szemlé­let körültekintő, alapos, vagy felületes volt, kü­lönböző lehet úgy, hogy mondhatjuk, olyan a képzet, a milyen volt a szemlélet; mindenesetre az egyéni tulajdonoktól is függ a képzetek ki­alakulása a szerint, a mint valakinek emlékezete tartós és visszaemlékezése élénk; de viszont hiába van bármily tartós emlékezete s élénk visszaemlékezése valakinek, ha az észrevételek és szemléletek nem voltak értelmesek, körülte­kintők, alaposak, a képzetek sem lehetnek kö­rülményesek s a tárgyaknak megfelelően igazak. A szerzett képzetek a szerint, a mint azok ha­sonlók egymáshoz s a mint egy helyen és egy időben származtak, sőt ha még ellentétesek is, egymást felköltik, egymással társulnak. Lelkűnk­nek azon tulajdonságát, melylyel a különböző képzeteket társítani képes, képzettársításnak nevezzük. Lelkűnkben a külvilág tárgyairól ke­letkezett képzetek nem maradnak meg a maguk frisseségében, mert a többfelől jövő különféle benyomások által elhomályosittatnak, eltakar­talak úgy, hogy a különböző képzetek örökös küzdelemben vannak egymással, az erősebb a gyengébbet elnyomja. Hogy az egy tárgyról szerzett képzetek maradandók legyenek, azokat szóval jelöljük meg, ezzel biztosítjuk, állandóvá tesszük szerzett képzeteinket. Úgy de a lélek a rokon tárgyakat, a beszéd segélyével egy-egy csoportba igyekszik foglalni, igy jő létre a fo­galom, melylyel karöltve jár az ítélet és kö­vetkeztetés. * Az összeg kiírva nem volt. Szerk.

Next

/
Thumbnails
Contents