Zemplén, 1900. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)
1900-10-07 / 40. szám
1900. október 7. II. Melléklet a „Zemplén“ 40. számához. kiadványára, melyet Marczali Henrik fordított és látott el bevezetéssel és helyezett a jelen nemzedék olvasó asztalára, felhívjuk a .Zemplén« közönségének hazafias érdeklődését A Bp. Hl. ujságvállalata ezt az ereklye-köuyvet fényes kiadásban, a modern tehnika minden vívmányának felhasználásával adta ki. Megszerezte Leiningen tábornok nak és nejének eddig ismeretlen és kiadatlan arcképét és művészi színnyomású sokszorosításban mellékelte a könyvhöz, valamint fakzimilóben közli Kossuth Lajosnak Lein ingenhez intézett levelét, a tábornok naplójának két lapját és a parancsovai, cibakházai és szo'noki ütközeteknek a tábornoktól papírra vetett tervrajzát. A könyv ára lü koroim és megrendelhető a Budapesti Hírlap kiadóhivatalában (Vili. kér., Rökk Szilárd utca 4. szám) úgyszintén Lővy A. újhelyi könyvkereskedésében is. (Szénásy, (Hoffmann és föársa párisi és lyoni «elyemgyári raktára Budapest, IV., Bécsiutca 4- Raktárunkon található a legszebb és legnagyobb választék divatos selyemkelmék, csip kék és szalagok, valamint g\öngytüldis ek point- lace*ruhák és pointlace-kelmékből. Fekete, fthér <s színes selyemkelmék 85 krtól 14 frtig. Foulard-Pongis és Satin-Liberly-selymek 65 krtól kezdve. Angol mosó selyem 80 cm. szélességben 1.25 krtól kezdve. Mintákkal kivánatra készséggel szolgálunk. A közönség köréből. — Alak és tartalomért a beküldő felelős. — Áldozat a tanügy oltárán. Tek. Malonyay Tamás, a varannai járás szolgabirája kegyes volt a mihalkói ág. hitv. ev. iskolának 16 koronát adományozni. Midőn ezt registrálva hálás köszönetemnek adnék kifejezést, nem tehetem a nélkül, hogy szívem őszinte érzelmeit ne tolmácsoljam; azt t. i. miszerint a nevezett szolgabiró úrban olyan tisztviselőt nyert járásunk s közvetve Zemplén-vármegye, milyent az Isten csak jó kedvében adhat egy járásnak. Meglátszik rövid itt működésén is, hogy azt a helyes elvet vallja, miszerint : „Rend a lelke mindennek 1“ Ki hivatását nemcsak a szorosan vett közigazgatási ügyek pontos elintézésében találja, de kinek minden ténye oda konkludál, hogy a közös anyának, a szeretett hazának tegyen szolgálatot. Ezt bizonyltja s önmagát dicséri az a ténye is, mely azt célozza, hogy az anyagilag szegény mihalkói iskolát a szükséges taneszközök birtokába juttassa s ez által a népmivelődést s a hazai nyelv határait terjessze. Sok iiyen szolgabirót a hazának. Kelt Mernyiken, 1900. október 4-ike. Lörincz János, f. zempléni ev. körlelkósz. TAN ÜGY. 1 Zemplén vármegyei Taoití-lpit hivatalos rovata — A rovatért felelős: A szerkesztő-bizottság. — Az »irvaolvasási“ és ,phonomimikai< módszer. Az újabb időben igen élénken foglalkoztatja a népoktatásügy embereit egy eszme, gondolat, mely az irvaolvasás tanitásanak uj irányt kíván adni, mely utón könnyebben és gyorsabban lehet elérni a célt, t. i. az irás és olvasás tökéletes és biztos elsajátítását. Ez eszme, gondolat, vagy nevezzük a nevén, tanítási mód: a phonomimikai elnevezésben csúcsosodott ki. E módszerről úgy egyesek, mint tantestületek és tanítói egyesületek sűrűn tárgyalnak, értekezéseket Írnak, lapokban dicsőítő himnuszokait zengenek ; vannak, a kik már is e módszer szerint tanítanak iskoláikban s hihetetlen, csudás dolgokat beszélnek az eredményről: „Játszva tanulnak a gyermekek“ ! „Nem öli magát tanító és tanítvány az irvaolvasási előgyakQrlatokkal“ ! „Nehány hónap alatt olvasni és Írni tudnak a tanítványok“ ! stb. stb. Igazán sokat mondó, sokat ígérő kijelentések! Nem vagyok az újításnak ellensége, nem a törekedésnek, mely egy tökéletesebb, egyenesebb, igazibb útra kívánja terelni a cél elérésében buzgólkodó embert; de viszont nem tarthatok minden újítást jónak csupán azért, mert uj. Egyáltalában nem azért emelem fel a szavamat, hogy épen én is beszéljek, hanem azért, hogy tisztázódjanak az eszmék. Tárgyilagos bírálat soha sem ártott semmiféle névén nevezendő közügynek, sőt ez alkalommal, megkívánja azt a dolog természete, hiszem, hogy megkívánja az uj módszer legelső alkalmazója, terjesztője; mert hiszen tökéletes müvet ember nem hozott létre; törekedünk a tökéletesedés felé s törekednünk is kell, mely — isteni eredetünknél fogva — emberi természetünkben gyökeredzik. Miután az irás- és olvasás-tanításnak igen érdekes és tanulságos múltja van, lehetetlenség — a múltat feledve — ez uj kornak hirdetett ténykedés küszöbén, ha csak egy pillanatra is meg nem államink; s vagy keserves köny- nyeket hullatva a múlt baklövésein: tépjük ki azt emlékeinkből is s az újat, a jobbat öleljük kebleinkhez, boruljunk le annak nagysága előtt; vagy pedig a múlt megcsontosodott igazságaiban megszilárdulva: el ne hagyjuk a járt ösvényt, melynek pallérozásán nagy elmék fáradoztak s melyen hallhatatlan mestereknek lábnyomai biztos Útmutatóul szolgálnak nekünk, gyarló tanítványoknak, s melyet a történeti fejlődés százados próbái, kisérletei szentesítettek s tettek népek, nemzetek közös sajátjaivá, ez újat, mint közönséges észcsiklandozást hagyjuk szó nélkül. 1. a) A történelem tanúsága szerint az olvasás tanításának legrégibb módja a betűztető (silabizáltató) módszer, mely szerint a betűket neveik szerint tanították meg: a, bé, cé, dé, e, ef, gé, há stb. Még pedig a tanító vagy a falitábláról, vagy a kézi könyvből előbb a nagy, azután a kis betűket; majd a röviden hangzó, azután a hosszan hangzó magánhangzókat tanította meg; ezt követte a mássalhangzók sora, majd az összetett betűk, ismertetése. A betűk tanításának sorrendjében nem vették figyelembe e könnyebben irható betűket, hanem egyszerűen a ma is használt „ABC“ sorrendjét követték. A tanítás módszere abban állott, hogy addig mutogatták az egyes betü-alakokat, mig a gyerek elméjébe be oem vésődött annyira, hogy bárhol felismerte azokat. Mikor a betű ismeretben kellő jártasságot sajátítottak el, következett a betűk egybéfoglalása, melynek segélyével előbb egy, majd két, három és több tagú szók olvasására igyekeztek rábírni a növendéket ilyen formán : i-er = ír ; i-es = is, té-e-en = ten ; == isten ; ká-e = ke, gyé-e = gye = kegye, el-e-em = lem = kegyelem stb. stb. Midőn már igy silabizalva tudtak valahogy döcögni, hozzá fogtak a folyékony olvasás gyakorlásához. Az olvasás ilyetén begyakorlása után kezdték meg az irás tanulását, mely másolás, rajzolgatás utján történt. Hogy ezen módszerrel óriási kin és nyomorúság volt a tanító és tanítvány élete s hogy két, három évet is igénybe vett csupán az olvasás elsajátítása, azt mondanom sem kell s hogy akadtak gondolkodó emberek, kik e bajon segíteni igyekeztek, szintén magától érthető. Ilyen javítási kísérleteket végeztek a phi- lantrop-iskoia hívei, kik között leginkább kitűnt Olivier, kinek eljárása a következő volt: Mindenek előtt egyes mondatokat diktált a no - vendékeknek s addig ismételtette velők, mig teljesen nem tudták emlékezetből; ezen mondatokat aztán szókra, majd a szókat hangokra bontatta (analysis). A felbontást addig gyakoroltatta, mig teljesen jól nem ment. A mássalhangzók mellett hangzó magánhangzókat mind e-vé változtatta: be, ce, de, fe, ge, he, ke stb. Ezek hallás utáni begyakorlása után fogott a betűk ismertetéséhez oly formán, hogy tárgyakat vett fel, melyek nevében az ismertetendő betű előfordult, még pedig hátul; a szó első tagját ő maga mondta ki, a másodikat pedig a gyermekkel mondatta utána, pl. ha a ve betűt ismertetni akarta, felmutatta a medve képét s kérdezte, ugy-e ez itt med- a gyermek rá mondta ve; a kimondás után megmutatta a betű nyomtatott képét stb. Ilyen ujitó volt Rachov, Ge- dicke stb., kik nem annyira a módszer megváltoztatását, mint inkább a tananyag megválasztását tartották szem előtt. Mig Oliver a hangok ismertetésénél az analytikus módszert követte, addig Pestalozzi a synteticus módszert alkalmazta ; ugyanis ő előbb tanitott hangokat s azokból szótagokat, szókat rakatott össze. O a szülőktől kívánja, hogy a családban tanítsák a gyermekeket játék közben egyes szótagokra. A betű ismertetésénél kivágja a betűt vastag papírból s azt egy fatáblára ragasztja ; a kirakott betűket egyenként megös- merteti s nevűket kimondatja. A betűk begyakorlása után elő vesz egy magánhangzót s ahoz hozzá tesz ő maga egy mássalhangzót s meg mondja, hogy mikép kell kiejteni; majd a magánhangzó elé is ugyanazon mássalhangzót téteti. Később ugyanazon alap-szóhoz más-más mássalhangzót ragaszt elől és hátul, igy rakatja össze a többtagú szókat is. Balogh Kálmán. (Folyt, köv.) Értesítés. A „Zemplén-vármegyei Tanítóegyesület“ f. évi közgyűlését közbejött akadályok miatt nem október 11-én, a mint múlt számunkban jeleztük, hanem október 18-án tartja meg. Az elnökség által kibocsátott meghívó a következő: Meghívó. A „Zemplén-vármegyei Tanítóegyesület“ f. év október hó 18-án, d. e. 10 órakor, a nagy-szálloda dísztermében közgyűlést tart; melyre T. Cimet ezennel tisztelettel meghívjuk. —r Tárgyak : 1> A közgyűlés megnyitása. — 2. Elnöki jelentés. — 3. Pénztárnoki jelentés. — 4. Egyéb folyó ügyek. — 5. A „Zemplén-vármegyei Tanítók Háza.“ — 6. „Arvay Emlék.“ — 7. a) A tisztikar és választmány lemondása ; b) az uj tisztikar és választmány megalakítása. — 8. Indítványok. (Az indítványok gyűlés előtt legalább egy nappal elnökhöz írásban nyújtandók be.) — 9. A cukorgyár s Szerencs egyéb nevezetességeinek megtekintése. — Gyűlés után közebéd. Egy teríték ára 2 korona. — A kik a közebéden résztvenni — vagy épen elszállásoltatni óhajtanak, szíveskedjenek ez iránt mielőbb Vig Farkas szérencsi tanító kartársunkhoz fordulni. Sárospatak, 1900. október 1. Hodossy Béla, Hubay Bertalan, t. e elnök. t. e. főjegyző. * Felhívás. „A Zemplén-vármegyei Tanitó-egyesület“ életének s működésének 3 évi cyclusa ismét lejárt. A választmány megbízásából kartársi szeretettel kérjük föl Zemplén-vármegye összes tanítóit s tanítónőit, hogy a f. é. szeptembertől számított újabb 3 évi időszakra a „Zemplén- vármégyei Tanitó-egyesület“ kebelébe lépni szíveskedjenek. Meg vagyunk róla győződve, hogy megyénk tantestületének minden tagja tisztában van egyesületünk nagy hivatásával; mindnyájan érzik, tüdják, hogy az egyesülésben erő van s tanítói egyesületünk sikeres működéséhez életbe vágó anyagi és szellemi érdekeink fűződnek. Midőn vármegyénk tanítóit s tanitőnőit a „Zemplén-vármegyei Tanitó-egyesület“-be való belépésre ismételten is fölhívjuk, a belépni szándékozókat kérjük, szíveskedjenek f. é. okt, 18-án tartandó közgyűlésünket megelőzőleg az alábbi — levelező lapra is irható — nyilatkozatot az egyesület ez idő szerinti elnökéhez mielőbb beküldeni. A nyilatkozat a következő tartalmú: „Alulírott ezennel nyilvánítom, hogy a „Zemplén-vármegyei Tanitó-egyesület“-nek az 1900— 1903. évekre újonnan nyílt időszakra tagja kívánok lenni s a tagsággal járó kötelezettségek teljesítésére magamat kötelezem. Kelt stb. Megjegyezzük, hogy e fölhívást s vele együtt a f. évi okt. 18-ára szóló meghívót oly iskolához, melynél több tanerő is működik csak egy példányban, a Tanító-testület címére küldjük s kérjük, hogy a tagsági jelentkezéseket is a testületek közösen kiállítva s személyen- kint aláírva szíveskedjenek elnökhöz beküldeni. Mindazok a tanítók s tanítónők, kik bármi ok miatt meghívót nem kaptak, szíveskedjenek ez iránt elnökséghez fordulni. Kartársi szives üdvözlettel maradtunk. Sárospatak, 1900. október 1-én. Hodossy Béla, Hubay Bertalan, t. e. elnök. t. e- főjegyző. Felhívás. Felkéretnek az egyesület t tagjai, hogy a hátralevő tagsági dijaikat, még pedig a felső- járásköriek : Jelen Mátyás, nagy-mihályi állami, az alsó-járásköri tagtárs urak pedig: Szourál János, mádi r. kát. tanító, mint pénztáros uraknál még a nagygyűlés előtt befizetni szíveskedjenek. A járásköri pénztáros urakat ugyancsak felkérem, kogy a központi pénztárt megillető pénzrészleteket posta utján hozzám elküldeni legyenek szívesek. (Posta: Bodrog Olaszi.) Kelt Bodrog-Zsadány, 1900. okt. 1. Kartársi üdvözlettel: Kárpáthy Kohut Péter, az egyesület főpónztárosa. Városi és községi ügyek. * Választások a városnál. F. hó 4-én töltötték be a Pataky Miklós főjegyzővé történt alkalmaztatása után megüresedett közig, tanácsosi s az ennek betöltése után megüresedett többi állásokat. A választó közgyűlésen, melyen a 136 képvt. tag közül alig nehányan maradtak el, Matolai Etele alispán elnökölt. — A tanácsosi állásra az egyedül pályázott Bogyay Béla alkapitányt közfelkiáltásai választották meg. Az igy megüresedett alkapitányi állásért , négyen folyamodtak: Pilissy Béla, Jurcsó Ágoston, Kellner Sámuel és Hell Jenő. Jurcsó visszalépése után nagy többséggel megválasztották Pilissy Bélát. A megválasztottak a közgyűlés színe előtt hivatali esküjöket letették. * Városi szinház. A városi színház ép>i- tése gyorsan halad a végbefejezés felé. A Zellerin- cég szerelője a süllyesztőt e héten már beállította a színpadra, a jövő héten pedig, több szerelő segítségével, a munkát teljes erővel fogja folytatni. A menyezet gipszelése rövid napok alatt kés$
