Zemplén, 1900. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)
1900-09-30 / 39. szám
1900. szeptember 30. I. Melléklet a „Zemplén"* 39. számához Vármegyei ügyek. Személyi hir. Dobé István, a szinnai járásnak régóta betegeskedő szolgabirája, mint örömmel értesülünk: súlyos betegségéből már annyira kiépült, lio'gy a jövő hó elején eljárhat hivatalába. A közig, bizottság legközelebb oki hó 9-én d. e. kilenc órakor tartja rendes havi ülését. Községnév megállapítása. Hunyad- vármegye alispánja lapunk uiján is tudatja, hogy a Hunyad-vármegye dévai, j árásásához tartozó Piski község elnevezését Opiski községnévben állapította meg a belügyminister azzal, hogy a törzsnév az előnévvel egybeírandó azért, hogy az uj községnév úgy a maga teljes egészében menjen át a közhasználatba. A fentebbi név megállapítása egyelőre, vagyis addig míg Hu- nyad-vármegye összes községneveinek rendezése napi rendre nem kerül, ideiglenes jellegűnek tekintendő. Levelezés. Varannó, szept. 27. Tek. szerkesztő ur! ürömünnepe volt ma a varannai egész járás közönségének. Megmozdult itt mindenki, aki örülni és lelkesedni tud s a mai nap oly szép alkalmat szolgáltatott arra a milyen ritkán adatik egy egész járásnak. Bár 26-án, arra a hírre, hogy I)iószeghy János a járás főszolgabírójává választatott, már déltájban érkezett hozzánk, lobogódiszt öltött az egész város s öröm sugárzott le az arcokról, hogy a közóhaj teljesedésbe ment. Az állami iskola mellett, azon az utón, hol az őrmezei v. állomástól jő be az ember, diadalkapu emelkedett, ráírva a járás lelkes óhaja: „Isten hozottI“ a túl oldalon pedig: „Éljen Diószeghy János főszolgabiránkkét oldalt magyar korona s a zöld díszben pompázó diadalkapun nem- zetiszinü lobogók lengtek. Másnap déltájt 100 lovas-legény a járás területéről ünnepi öltözetben vonult át a város alatt Őrmező felé, kiket négy, magyar csikós öltözékü fiatal úri ember, vezetett és kalauzolt le az állomásig. Mauks Árpád, Madarász János, Guzeo Frigyes és Fuksz István voltak a vezetők. Délután 50 kocsi, a város és járás intelligenciájával, gördült le utánuk s várták a vasúti állomás perronján a megérkezendőt. Négy órakor robogott be a vonat s a mint kiszállott a főszolgabíró, Gsőke József dr. fogadta a tőle megszokott elokvens beszéddel, mely azonban a melegség és a szeretet erejével gyújtott s óriási éljent eredményezett. A főszolgabiró meghatottan köszönte meg a fogadtatást s utána fölült a számára kijelölt négyes fogatra, a bakon tiszti hajdújával, dignitásának eme, most már állandó jelvényével. Elől robogott a száz bandá- rista,utána a hosszú kocsisor s igy közeledtek a járás székhelye Varannó'felé. Itt már a kora délutáni órákban gyülekezett az ünneplő közön- * * és a zsolczai sírbolthoz, hogy megtanulja, mint kell szeretni a hazát, egyházat és a királyt egyszerre és egyformán. Fivére, Vay Lajos br., a Borsodmegye tör ténetében örökre emlékezetes, a nehéz viszonyok közt (1848.) oly hazafiasán és bölcsen kormányozó főispán, fiára Vay Béla br., ma egyházkerületi főgondnokra, főrendiházi elnökre nemcsak a borsodi főispánságot hagyta, hanem a szilárd jellemet, bölcseséget, tiszta hazafiságot áldozatkészséget, egyházához hü ragaszkodást. Ez atyai örökségen kívül is Vay Bélának fián, Eleméren, a ki jelenleg borsodi főispán és egyházmegyei gondnok, meglátszik, hogy édes anyja az áldott emlékű, honleányi erényekkel, mély vallásossággal tündöklő Teleky Zsófia grófnő volt, a régi fejedelmi „nagyasszonyokénak a nagy múltból visszatükrözött alakja. * Kedves olvasóm 1 így rajzoltam meg rövidben, halványan egy nagy múltú főúri család képét. Kicsiny és halvány kép ; de tán meglátszik rajta, hogy lehetnek bár harciasabb erényekkel tündöklő családok, de olyan, a mely szebb és áldásosabb munkában élt, mint a Vay-család: nincs egy is! Ebben a családban nem tudtam felfedezni egyetlen jellemtelent, hitszegőt, vagy gyávát. Mind jellem voltak. „Mind hősök ők, mind hű és hazafi/ Milyen szükségünk lenne reájok ma is 1... ség s a diadalkapu környékét egészen ellepte — Földbirtokos, jegyző, pap, tanító, biró, mennyi a járás területén van, az mind itt volt, dekórumként a nők és gyermekek százai. El lehet mondani, hogy ezerekre ment a szám, mit itt a kis helyen egy csomóban kavargóit, majd szép rendben két oldalt helyezkedett el. Ä banda zenéje állandóan szólt 4 órától s igy a nagy publikum ünnepi hangulatát emelte. Egyik oldalon helyezkedett el az intelligencia, köztük a fogadó szónokok, a város részéről Gaal Sándor főbíró, a klérus részéről Schütz Nándor dr. esperes-plébános és a jegyzői kar részéről Fűzesséry Pál varannai körjegyző. Egy negyed hatkor dördült el az első mozsár jelezve, hogy közelednek. De sok volt várni, mig a másik is jelezte aztán, hogy már itt vannak ! Végre szólt a jel s rá nemsokára feltűnt három kerékpáros, kik közvetetlen a menet előtt karikáztak. Hatalmas éljenriadal töltötte most el egyszerre a levegőt s a diadalkapu alatt szép rendben .lovagolt el a száz lovas, élükön a dáliás vezetőkkel. Majd megállóit a főszolgabírót hozó kocsi, leszállóit az ünnepelt s meghallgatta a három szónok szívből jött üdvözletét, melyek mindegyikében megnyilatkozott az a szeretet, öröm és remény, melylyel az ünnepelthez szóllottak. Ezután megszólalt a főszolgabiró, s midőn kijelentette, hogy a megnyilatkozott szeretet és tisztelet lelke ogész mélyét eltölti, fogadta, hogy mint a járásnak első tisztviselője, rendithetlen hive lesz az igazságnak, pártok, és felekezetek felett hű szolgája a törvényes és humánus eljárásnak s mindenkor lelke mélyéből fakadt buzgalommal művelője a magyar haza legfőbb érdekeinek. Kérte végül, hogy az a szeretet, mely ily impozánsul nyilvánult meg fogadtatásánál, legyen támogatója és hű segédje nehéz feladatainak megoldásában. Erre sok-sok éljen hangzott el, az ünnepeltet vállaikra emelték s aztán úgy a mint megjelentek, ezeren és ezeren lakására kisérték. Evvel vége volt a szeretet legnyilvánosab ma- nifesztációjának s a közönség eloszlott. De megérkezett a nyolc órai estéli idő s a nagyvendéglő termo megtelt a helyi és vidéki ünneplővel, hogy a banketten részt vegyen, melyen a jelenvoltak alig-alig találtak elég helyet, hogy egy-egy terítékhez jussanak. 150-en felül volt a résztvevők száma s a mint mindenki elhelyezkedett, a felszolgálóknak nem könnyű feladat volt odajutni az asztalokhoz. A tósztok sorrendjét az ünnepelt nyitotta meg, emelvén poharát arra, kinek legmagasabb fensége alatt fogja működését kifejteni: a király őfelségére. Mint egy szál, úgy kelt fel az egész pubiikum e szavaknál s állva hallgatta ama lojális kijelentéseket, melyek itt az első órában, a mint főszolgabírói szókét elfoglalta, elhangzottak. Utána szívből felhangzott a lelkes éljen, az alattvalói hűség eme szép erénye a magyar embernek. A következő szónok Lőrincz, Mernyik község buzgó papja, ajkáról hangzott el s fölhiván az ünnepelt figyelmét emelkedő kultúránkra, a hét nyelvűségből feltornyosuló akadályokra,kérte, hogy a mindnyájunk állandó segedelmével, hivatali elődének, a „nagy“ Füzesséry-nek, példájára legyen ő is mindenkor őre és munkálója a haza legszentebb érdekeinek. A pap után következett a néptanító, Szabó Endre, ki ajánlotta eddig is megismert ügybuzgalmába a népiskolákat s azok munkásait. Ezután Antalóczy Antal kir. járasbiró éltette az ünnepeltet, mint kartársát és buzgó segítőjét a járási ügyek elintézésénél. Ismét Diószeghy éltette Varannó város közönségét. Méhely, Mogyoróska aranyszavu plébánosa, az ünnepekre emelt poharat. Beszéltek még: Dió- szeghy, poharát ürítvén Malonyay szolgabiróra, mint segédtársára és Hobek Jánosra, mint kipróbált irodavezetőjére; Mihely a főispánt, — Schütz Nándor dr. Malonyayt, — Fűzesséry Pál a polgárság nevében az ünnepeltet, — Cséri, az arany humor nagymestere, a Sabinnők révén, Simonovics járásorvost, — Loís jegyző, Simono- vicsot, — Bogdányi az ünnepeltet stb. éltette. Közben felolvasta az ünnepelt a helybeli rabbi üdvözlő sorait, melyekben elmondta polgári érzelmeinek hő kivánatát, egyszersmind felhívta, hogy a szabadság, testvériség és egyenlőség zászlaja alatt kitartóan harcoljon a gyűlölet vallását hirdetők ellen. A banket belenyúlt a késő éjféli órákba, s úgy 11-től egy kis ropogós csárdás is volt egy pár órára. Legyen ez ünnepünk lelkűnkben zálogként megőrizve a jövőre, melynek minden varázsigéjét szeretett főszolgabírónk tettekkel fogja beváltani. Úgy legyen 1 rl. Hírek a nagyvilgból. Károly, román király, látogatást tett Berlinben Vilmos császárnál. Bulgáriában, Várna mellett, véres parasztlázadás tört ki a termény-tized beszedése alkalmával. A lázadás Várna és Sumla kerületek összes falvait lángba borította. Kihirdették a statáriumot. Waldersee német tábornagy Kínába szerencsésen .megérkezvén, Pekingben átvette a szövetséges hadak fővezérletét. De Wett, a búrok hős tábornoka Jél, kiről az ángolok világgá közölték a minap, hogy a potchestoomi csatában elesett. Hírek az országból. MuzafFer-ed-Din perzsa sah őfelsége, vagy, mint alattvalói nevezik a „királyok királya“, fényes kíséretével négy napig mulatott székes fővárosunkban, mint a király vendége. Csütörtökön Budapestről Konstantinápolyba útazott a török szultán látogatására. Budapesten a magyaros vendégszeretet annyira elbájolta, hogy Konstantinápolyból, mielőtt hazaútjára szánná magát, egy-két napra még ellátogat az ázsiai legműveltebb nemzetnek hatalmas uralkodója, Muzaffer-ed-Din perzsa sah. József főherceg egészségi állapota, mint örömmel értesülünk, folytonosan javul. Törött lábán az összeforradás és csontosodás annyira előrehaladt, hogy már járni is bir. A perzsa sah József Ágost főhercegnek, királyunk képviselőjének és Széli Kálmán fő- ministernek az „Oroszlán-rend“ gyémántokkal kirakott nagyordóját adományozta. Hasonló magas érdemjelekkel tüntette ki az összes ministereket is. BARTHA JÁNOS 1831-1900. 51 évig volt néptanító 1 Lehetséges ez ? Félszázadon túl viselni a tanítói hivatalt, ok- tatni-nevekn évente 100—120 gyermeket és úgy, hogy iskolájának szellemi állapota sohasem volt más, mint kitűnő: szinte hihetetlennek tartanám, ha e tanítói pályának utolsó 10 évét nem a saját szemeimmel szemléltem volna. Mi — pályánk iránt lelkesültsóggel s buz- gósággal eltelt fiatalabb nemzedék, — éppen arra törekszünk szóval-tettel, miképpen lehetne a „40“-ből vagy ötöt, ha nem többet lealkudni; s talán méltán ; mert mérlegelve erőnket s a rá eső terhet, kételkedve, gyenge hittel nézünk a jövendő elé: s ime elibünk tűnik egy veterán alak, ki lelkesültségével, hivatottságával nem kérkedik, a nehéz teher alatt nem panaszkodik ; csak megy lankadatlanúl az elvállalt pályán, még mikor gyengült is ereje, — mindig tovább a végezetig. 51 év 1 Egy ily hosszú, szakadatlan, hív- séges munka más pályán, ott, hol a fokozatos emelkedés biztosítva, mennyi jutalmat, kitüntetést, előléptetést s babért nyújt a küzdőnek ! ?., . . . S nekünk, tanítóknak, — legalább még ma — elég s elégnek kell lenDi ama jutalomnak, amelyet a kötelesség hűséges betöltéséért önszívünk nyújt . . . Én láttam s tudom, hogy boldogúlt kartársunk nemes , munkájáért soha nem is várt más jutalmat. Élt családjának s jutalma sziv- boldogsag; élt hivatásának s jutalma szivnyu- galom, — élt a társadalomnak s jutalma elismerés és tisztelet lön. Igaz lel kíismerettel vallom meg, hogy én közöttünk — egy életúton, egyenlő eszközökkel haladó társak között — nemesebb, a maga egyszerűségében is tiszteletreméltóbb, tisztább életet ritkán s talán alig is láttam még letűnni. Mint atya, jólétet szerez családjának ; gyermekeit a legnagyobb önfeláldozással felneveli s azokban hazájának három lelkes honfit, — egyházának három buzgó lelkipásztort nevel; az árvaságra jutott unokáknak ő volt egyedüli támaszuk és segítőjük. Mint ember, igazán keresztyén alak. Szivébe gyűlölet, harag, irigység sohasem férkőzött. Nem sértett soha senkit, de őt se sértette soha senki. Léleknemességét az élet változó körülményei között soha el nem adta s el nem vesztette. Aranykedélye, vonzó, nyájas modora mindenkit meghódított. Mint tanító, egyike a régi kor jeleseinek. A pedagógiai tudomány haladását s annak újabb és újabb vívmányait örömmel üdvözölte. Rendkívül örült, midőn értekezleteinken egy-egy ilyet sikeresen felmutattunk; de mert elve volt, hogy
