Zemplén, 1900. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)
1900-09-30 / 39. szám
Sátoralja-Ujhely, 1SOO. szeptember 30. 39. (2075.) Harmincegyedik évfolyam. — ELŐFIZETÉS ÁRA: Egész évre . . 12 kor. Félévre .... 6 „ Negyedévre . . 3 „ Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 30 fill. A nyilttérben minden garmond sor dijja 40 fill. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMFLÉN-VÁEMEGYE KÖZÖNSÉGÉNEK ÉS A ZEMPLÉN-VÁRMEGYEI „TANITÖ-EGYESÜLETMSTEK HIVATALOS LAPJA. MEGJELENIK 13ST ID E 3sT VASÁRNAP. HIRDETÉS DIJJA hivatalos hirdetéseknél : Minden szó után 2 fill. Petitnél nagyobb, avagy diszbetükkel, vagy körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden négyszög centim, után 6 fill, számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyuj tátik. Hirdetések és pénzküldemények a kiadóhivatalhoz intézendők. A „harmadik“ rendről. (dr.) Nevezhetném mai értelemben véve úgy is, hogy polgári vagy közép- osztály. Különben: a vagyon, szakműveltség és hivatásos életmód révén egymáshoz húzó államelemeknek az összessége; tehát társadalmi alakzataik szerint: a közép földbirtokosok, a tőkepénzesek, az okleveles egyének, a nagyobb gyárosok, kereskedők és iparosok társadalma együtt véve. Mindezek együtt a társadalom tudományában— mert ilyen is vau s a jelen aktuális cikkely is egy parányi részecskéje annak — az u. n. „harmadik“ rend. Régen, 1848. előtt, a mikor még Magyarország rendi alkotmánya is bizonyos tekintetben hierár- kikus volt, igy sorakoztak egymás után: „első“ a főpapi — „második“ a főúri — „harmadik rend“ a köznemesi — „negyedik“ az anyagi munkát két kezűkkel vé- gezőknek már nem is rend-je, hanem csak osztálya. ■— Máig abból a rendületlenül szilárdnak tartott állami szervezetből csak egy társadalmi szállóige maradt fenn, hogy: „ecclesia praecedit“ . . . Az 1848-iki törvényhozás az elvek kodifikálása. Azoké az elveké, a melyek, miután egy évszázadon át rázták Práucia- ország társadalmi épületét, végre a harmadik rend felemelésében törtek ki. Az állampolgár szabadsága saját hazájában, saját hatóságaival szemközt is — az egyeseknek egyenlősége születésükre és társadalmi helyzetükre való tekintet nélkül — és igy a nemességgel szemben a polgári elemnek az állam sarkkövévé tétele: ez a cél és eredmény általában abból a vulkánszerü tisztitó kohóból, melynek neve fráncia forradalom. És az elvek, melyek ott az örök fejlődés törvényei szerint irányadók lettek, TARCA. A Vay-család. (Történeti rajz.) — A .Zemplén« eredeti tárcája. — Irta: Zombory Gedő. Legendák, hegedősök énekei zengik, hogy midőn a hont keresők, a népek áradatától sodortatva, nagy ősük Etele országának vágyától lelkesítve, a mikor már folyókon, hegyeken, té- reken áthatoltak, megállották a mai Oldenburg és Uralszk bércei alatt elterülő nagy síkon, a hol a Volga, óriási hullámokat küldve előre, a Káspi tenger felé siet. A folyam, mintha szerelmes lett volna e daliás, e hős népbe, mintha ott akarta volna marasztaló, hogy lássa mindig partjain: kijátszotta minden átkelési kísérleteiket, halált osztott annak, a ki áttörni kísérelné habjait. S ime, mintha abból az ős-hazából látatlanul, kisérte volna a sereget: egy hím szarvas tör elő. Sok időt mutat királyi agáncsa. Alakja szép, ugrása merész, szeli a folyam hullámtajtékjait. Utána vágtat Űzd vitéz, a 108 nemzetség egyikéből, s őtet követik a bátrak s átúsznak a hadak ... És a szarvas ott járt mindenütt, mutatva az utat az uj haza felé, a mig végre megállóit, egy percig, visszanézett a Kárpát bérceiről és aztán eltűnt végképp .-. . A hagyomány után hihető, hogy Űzd, ez a bátor vitéz volt a Vay-család őse. Ez a név előfordul egy a mantovai könyvtárban őrzött, bejárták Európát, Magyarországra 1848-ban jutván el. Nálunk a papirra letevésig gyorsan ment minden, ha nem is rázkód- tatások és súrlódások nélkül. A nemzet, melyhez tartozunk, vérében bírja a szabadság és egyenlőség szeretetét. Ez az oka, hogy mint egy mohó gyermek, oly roha- mossággal kapott az uj és szép elvek édessége után a magyar nemzet. De elv a papíron nem annyi, mint elv az életben. Könnyű volt a gyakorlatba átvinni az elméleteket Fránciaország- ban, hol nem átallották leölni az arisztokratákat és gillotinnal irtani ki a nem demokrata érzelmeket. Ezt Magyarország nem tette. Örült és örül, hogy maradt és van egy erős osztálya: a főnemesség. A középosztály a „harmadik rend“, a melynek érdekében folyt a nagy küzdelem, még ma is igen gyenge, akkor pedig csak a csirája volt meg. A 30-as éveknek tulajdonítandó a „honoratior“-oknak, ennek a magyar szel- lemTarisztokráciának kiképzésére törekvő irány. Ekkor kezdték egész élénken hangoztatni eme rend jogai emelésének a szükségét s ekkor vártak ennek kifejlődésétől legtöbbet. A legszebb és legvérmesebb reményeket fűzték a „honoratior“-ok szaporításához és erősítéséhez. Éppen úgy a zászlóra volt Írva, mint ma például a dzsentri-forgalom. A század dereka máig betöltötte a houoratiorok szaporodása után esengők vágyait. Az ügy védő, orvosi s más „diplomás . karok“ nemcsak számban, hanem erőben, tekintélyben, sót szerepvivésben is megállották helyeiket. És az érdemek hosszú sora van ezeknek az úgynevezett „honoratiorok“-nak a nevéhez fűzve. De a honoráciorok száma tekintetében nemzetünk a tultengés szélén áll. A 1028-ban kelt adomány-levelen, a hol Uzdur „de genere Rumbud et Voja“ emlittetik, a kil, Béla királyt Lengyelországba is követte, s ezért Erdélyben nagy birtokokat kapott és „comes“- nek van címezve. Erre mutat a Vay-család címere is, egy folyón átúszó szarvas, szájában akkor szőlőfürt s talán egy kalász, melyekkel Etele földjének gazdagságát jelezve úszik. Még ezelőtt két századdal is csak ez a szarvas volt a családi koronás címerben, fölötte nap és hold. A címer azóta kibővült. A bárói címerben ma a szarvasnak arany szarvai közt ezüst kereszt van, kék paizson, zöld mezőben. A címert kétfelől kiterjesztett szárnyú két fekete sas, mellükön kettős arany kereszttel, tartja. A címer tetején is a bárói koronán ugyan az a szarvas, szájában nyilat tartva. Összeállításában, színeiben egyike a legszebb címereknek. Annyi bizonyos, hogy a Vay-család (nemes, báró és gróf, a vajai és laskodi predikátumokkal) egyike a lehető legrégibbeknek. Elei az őshazából jöttek ki, a honfoglalásban részök volt. Voja, a ki e nevet legelőször viselte, Gejza fejedelem udvarában nevekedett, Vajkkal egyszerre vette fel a keresztsóget, a keresztségben Temás nevet nyert. Ennek a Tamás-nak, a kit a Vay-család törzsatyjának tartanak, apja Rumbud, a fejedelem nővérének a leányát bírta nőül. A Vay-család történetéről hiteles okmányok azonban csak 1300 elején kezdődnek, a mikor Miklós („Nicolaus de Woja“), a kiről már mint nagyhatalmú úrról emlékeznek, Zechen Mihályiéi — előbb budai prépost, később váezi és egri érsektől — bizonyos nógrádi birtokrószellemi munkásosztály hemzseg a szellemi proletárjelöltektől. A nagy verseny nem egy pontban üt csorbát a houoratiorok tekintélyén is . . . Mindamellett a honoráciorok magokban egy igazi középosztályt nem alkotnak. Saját karuk és a nemzet érdekeit kitünően felfogják átalában, de egy erőteljes jövendő középosztályéit nem. Hogy miért van az ú. u. középosztályra minden államnak szüksége: azt profeszorkodás volna itt elmondani. De hogy nekünk, magyaroknak, különösen szükségünk volna reá, mert az ország még ma is túlnyomóan földmivelő nép, azt minden gondolkozó fej tudja. Pénzügyi bajainkból csak egy erőteljes ipar és lendületesebb kereskedelem segíthet ki. Ezeknek érdekeit alig látjuk védve a törvény- hatóságokban és az életben. Az iparos és kereskedő el van különözve a többi osztályoktól s tevékenysége távol áll a közélettől. Szakemberek hiányoznak! Mind ez a polgári elemnek, az érett és müveit polgárságnak hiányára vezethető vissza. Pedig középosztály nélkül nincs erős ipar. Középosztály nélkül nincs gátja a szerviliz- musnak. A középosztály fejlesztője a tiszta, demokrátikus szabadságnak. A honoráciorok áthidalták az alsó osztályok és a nemesség közt tátongott és áthidalhatatlannak látszott űrt. De mivel a honoráciorok magukban véve gyenge középosztályt alkotnak s mivel az állam csak úgy erős, ha hatalmas középosztály képezi talapzatát: keresni és képezni kell e talapzatot. Kétségtelen, hogy a tágabb értelemben vett termelőkön nyugszik az állami terhek zöme. E termelők: földmivelő, iparos és kereskedő osztály. Ezekkel szemben a honoráciorok (hivatalnok, ügyvédő, orvos stb.) inkább fogyasztó székét erőszakkal elvett. Talán ennek fia volt az a Dienes, a kinek már Szatmár vármegyében is terjedelmes birtokai voltak. Utódai közül István mint hadvezér, Imre, László és János, kit a „literatus“ ez időben nagy címmel tiszteltek meg, mint nagytudományu emberek tűnnek ki. Ez a János szerezte meg a borsodi birtokot, talán Zsolczát is, de a mit később elvesztettek. Ezt később, tudtommal, Vay László nagy pénzösszeggel vásárolta vissza. Ettől kezdve a család legfőbb birtoka és temetkező helye lett. Ez a László az, kit különösen a testvéri szeretet jellemez. Ifjú korában a katonai pályára lép, 1744-ben a saját költségén szervezett 4U0 lovassal vesz részt a porosz háborúban. Haza jövet kiváltja ősei elidegenített birtokait — testvérei számára. Ennek atyja volt az a Vay László, Teleky Bóra grófnőnek a férje, ki a 11. Rákóczi Ferenc fejedelem legodaadóbb híveinek egyike volt. Nagy ész, nagy^bátorság, diplomata ügyesség. Mint a ki IL. Rákóczi Ferenchez külsejével is bámulatosan hasonlított, a fejedelem oldalánál van a csatában, s mint dip- plomata közbenjár a külföldi udvaroknál. Három ízben szenvedett fogságot a fejedelemért és a szabadság ügyéért. A szatmári békekötés után a protestánsok sérelmeinek orvoslását sürgeti, s az 1715. évi nagyfontosságu országgyűlés mint követet a vallási sérelmek orvoslására kiküldött bizottság tagjává válásztotta*. A Vay-családot * Hát azt is ő cselekedte meg 1693-ban, hogy mikor az eperjesi hiénát, Caraffát, inasai ravatalra helyezték ,a magyar vérrel magát teli szitt piócának« az orrát alaposan felfricskázta, — a mint Szirmay István Írja: „omni nisu constringit mortui nasum.« SzerkHT Zemplén ma,i szóma tűé oldal. *^|
