Zemplén, 1900. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)

1900-09-23 / 38. szám

oldani, hogy a járás legalkalmasabb pontján egy sajtgyár létesittetnék.

A mai kezdetleges viszonyok mellett is vidékünkön sok métermázsa vaj termeltetik; de mert az nem kezeltetik kellő szakértelemmel, mint selejtes áru a legalacsonyabb áron jön forgalomba.

B téren is lehetne némi eredményhez jutni, ha népünk e tekintetben szakszerű kezelésre oktattatnék, s e mellett ha a termelés értékesítése biztosítva lenne számukra.

Minthogy pedig a felvidéki népet a tervbe vett alagcsövezés keresztülvitelével okszerű gazdálkodásra kívánnánk megtanítani : mindenesetre egy oly földműves- iskola, a minő Nagy Mihályban terveztetik, a mi járásunk székhelyén — Sztrop- kón — is felférne.

Ezenkívül ugyancsak a sztropkai járásban, akár annak székhelyén, akár más megfelelő helyen, egy kísérleti paraszt gazdasági minta- telep lenne felállítandó ; mert e népnek nem állana máskülömben módjában a távolabbi vidéken felállítandó hasonló telepen megfordulva tudáskörét kiszélesíteni.

A lótenyésztés érdekében rég hangoztatott fedeztető állomás Sztropkón leendő létesítésének kérdését is megéretnek látjuk már a megvalósításra.

A sok-sok kivánálom között a gyümölcstermelés meghonosítása, az erdők értékesítése, erre alkalmas helyeken gőzfűrész és fabútor-gyárak felállítása is: méltó helyet érdemel abban a keretben, mely népünk jólétének előmozdítása érdekében előjegyeztetett. '

Egyébiránt, mint a „Zemplén“ legutóbbi számaiból olvastuk, nagy örömünkre és megnyugvásunkra szolgál már csak az a tudat is, hogy a most megindult mozgalom egyesült erővel munkálkodik azon, hogy nyomorral küzdő népünk borult egéről eltávolítsa a vésztjósló, sötét fellegeket!

Unghváry Ede,

Sztropkó város főbírója.

Kereskedők kongresszusa.

A napi lapok hasábszámra számoltak be s egész részletességgel a kereskedők miskolczi Ili. országos kongresszusáról, hol Magyarország kereskedői, egyesitett erővel, oly célokat tűztek maguk elé, melyek hivatva vannak az ország gazdasági konszolidálását előmozdítani; de e mellett sürgős orvoslást követeltek azok ellen a bajok ellen is, melyek a magyar kereskedelmet hasznos és szabad működésében folyvagy pedig, átszellemülve, ezüstös golyócskákban rejtekezz — morfín vagy hazisz — rettenetes vagy!

Imádott vagy. Adsz kéjes fáradtságot, kicsapongó gyönyört, békét, mint isten, gőgöt, mint ördög. Bizony te műveled, hogy feled az ember, feledi az élet keserűségeit. Az embert az álmok és győzelem országába ringatod. A paradicsom tolvaj kulcsa vagy. A ki a te hódolód, a földi leány ajkán Beatrixot csókolja. Azt mondod: Legyenek olyanok, mint az istenek s beváltod Ígéreted; a ki aranyra vágy, egész Niagaráját hallja maga körül torlódni a csillogó pénznek; a ki Dante, a Shakespeare hírnevét kívánja, látja, hogy kiséri utján a tömegek lélekvesztett figyelme; a ki a csatatér mámorának sóvárgója, recsegő kürtök hangját harsog- tatod.

De drágán adod el hazisz a te mámoro dat. Mennyed pokolra válik. Valami különös pokolra, a hol az egyetlen kárhoztatos kin vár reánk, az örökös, végtelen elkeseredettség, a rettenetes^ eltompultság. Ha megelégednél, oh félelmes uram, hogy kioltod a tekintet tüzét, a mosolyt, hogy halotti halványságot borítasz a homlokra, hogy meggörnyeszted a vállakat, hogy a férfiasságból valamelyes nyomorult rongyot csinálsz: rabszolgáid még hálásak lennének, kimondhatatlan ajándékaid emléke okáért. Szenvedni a testtel, micsoda az annak, a ki élvezte az istenné lett lélek minden elragadtatását ? De leleményes bakó vagy. A szellem, a szív eleven kívánságait felcsigázva, megtöröd, megölöd a szivet, a szellemet. Mi sem látszik többé szeretetreméltónak a mi az volt, semmi kívánatosnak, A mi pedig olyan vala. Minek is élni? Hát értőn gátolják; mert immár elvitázhatatlan tény, hogy a kereskedelem az ország boldogulásának, felvirágozásának egyik fontos tényezője.

Ismétlésekbe bocsátkoznám, ha a kongresszusnak politikai súlyát, messze kiható jelentős voltát itt fejtegetni akarnám; jobban és a helyi viszonyoknak megfelelőbben vélek cselekedni, ha a „Zemplén“ hasábjain beszámolok arról a szubjektív hatásról, mit a kongresszus reám, mint éber megfigyelőre gyakorolt.

Egy kongresszusi tag, ki csak úgy köny- nyii szerrel belecseppent a mulatságos és élvezetes, de e mellett komoly munkával járó kongresszusba, fogalmával sem bir annak, minő óriási testi és szellemi megfeszített munkába került a kongresszusnak tervezgetóse, előkészítése, munkába vétele és rendezése — és a mi a fő: egyetlen disszonáns hang, panasz vagy kifogás nem zavarta meg az ünnepség komoly hangulatát, méltóságos voltát. A fényes siker fölött érzett örömben méltán osztozkodnak Mis- kolcz város vendégszerető polgársága, intelligens kereskedői, különösen pedig a keresk. és iparkamara vezetősége. Legyen jutalmuk a már ott kifejezésre juttatott elismerés és köszönet, valamint a hálaérzet, melylyet mindenik kongresszusi tag, onnan távozván, késő időkre szívesen emlékébe zár.

A komoly munkával hozott határozatokról akarok röviden beszámolni, hadd lássák az érdekeltek, hogy a kongresszus nem szenzáció keltése, nem a hiúság vására, de céltudatos, a kereskedelmet közelről érdeklő problémák megfejtésének, a létező bajok megszüntetésének és orvoslásának igazi küzdőtere volt.

A kongresszus nem kevesebb, mint nyolc fontos tárgyban hozott határozatot, mely határozatok a kormányhoz lesznek felterjesztve és — mint remélnünk lehet — a kereskedők jogos igényei kielégítést fognak nyerni.

A tárgyak ezek voltak:

1. Elfogadta a kongresszus Sándor Pál javaslatát, mely szerint: a hazai kereskedők országos központi egyesületet alakítanak, társulati képviselet alapján.

2. Elfogadták Matlekovits Sándor dr. javaslatát, mely szerint kimondották, hogy: Magyarország érdeke, a vámpolitikát szerződéses és nem autonom alapon létesíteni.,

3. Guttman Miksa dr. előadó javaslata értelmében a kongresszus állást foglal fogyasztási a következetek ellen, miután azok nagyobb részt nem szolgálják azt a célt, melyet maguk elé tűztek, hanem hangzatos jelszavak mellett „közönséges verseny boltok“-ká váltak és szakértelem hiányában sem a kereskedelemnek, sem a fogyasztó közönségnek, legkevésbé pedig humánus célnak hasznot nem hajtanak, sőt kárára vannak.

4. Szentpáli István dr. javaslata értelmében a kongresszus kimondja, hogy : az adóügy reformálandó; nevezetesen a házbérosztályadó egyszerüsittessék és szállíttassák be; állapíttassák meg a lét-minimum, mely adómentes lenne; hozassák be a progresszív adó, mérsékelt emelkedéssel ; a II. osztályú keresetadó és általános jövedelmi adó töröltessék el és helyette össz- jövedelmi adó vetessék ki, de csakis az 1600—2000 koronán felüli jövedelemre legyen kiróható.

5. Gelléri Mór és Koós Soma határozati

demes nézni az eget ? Érdemes asszonyt csókolni. Tompa érdektelenség, nem tudom micsoda óriási utálat fog el. Az örökre eltörlött kötelesség tudata. Az ember saját maga hág rá a saját becsületére. A lelkiismeret, sokáig túlterhelve a bűnös gyönyörökkel, enged végre, eltompul, mint a reszeges ember gyomra és setét, sürü végtelen unalomba hal.

III.

Egy napon azt a szerencsétlent, a kiről szóltam, felpofozta egy sétáló, kit véletlenül meglökött s ő elfutott, mint egy gyerek, a kit megvernek, olykor visszafordítva fejét, félve az üldözőtől. Már nem is tudja mit jelentenek ezek a szavak: művészet, szépség, dicsőség. Vájjon ember-e még? Bizony nem. Valaki, aki eszik, iszik, alszik s felébredve nincsenek gondolatai. A választott asszony, az imádott nő, ki előtt terdet hajtott, mint a hivő az oltár előtt, nem létezik rá nézve Nem látja a ragyogást szemében, a rózsát ajakán. Megunva komor gyáva társát, szeretőt szerzett magának. () tudja, nem haragszik. Lassankint mind jobban belemerült az unalom meggyógyithatatlan eltespedésébe.

S igy fog élni — nem lévén — egész addig az óráig, mikor egy szép este a hídon végig menve s csillogni látva a kék vizen a csillagokat s — halvány visszfényeként hazisz-evő ragyogó látomáuyainak — beíeejti magát a folyóba, kétségbeesés nélkül, csak épen alkalom adtából, mint hogyha útját folytatta volna.

Ha megmotozzák a halottat, zsebében egy kis, dohánynyal vegyitett, roszszagu zöld tésztát fognak találni.

Pápay Lajos.

javaslatai értelmében • kimondatott, hogy a kereskedőknek feladatát képezze a hazai ipar legmesszebb menő pártolása.

6. Schreyer Jakab dr. javaslatára kimondta a kongresszus: Sürgősnek tartja, hogy a polgári törvénykezési rendtartás általános reformja keretében a bagate!l-ügyek akkép sza- bályoztassanak, hogy:

a) az ezeknél az ügyeknél szükséges felle- bezhetetlenséget a biró személyében nyújtott garanciák pótolják ;

b) a kisebb jelentőségű ügyek illetékessége tekintetében is megfelelően alkalmaztassanak a 1868. évi LIV. t.-cikknek a könyvkivánati illetékességre vonatkozó helyes szabályai;

c) hogy ezeknél az ügyeknél a költség- megtérítés tekintetében méltányos és oly rendelkezések állapittasanak meg, melyek mellett a hitelező ilynemű követelése érvénytelenítésénél ügyvédői segedelmet vehessen igénybe.

7. A csődtörvény reformját előadta Glücksthal S. dr.

8. Kereskedelmi képviseletet a parlamentben, előadta Auer Róbert.

A kongressuson részt vett 62 testület és kamara 235 taggal. S.-A.-Ujhely kér. társulatát 9 tag képviselte, névszerint: Klein ,Géza, Korn- stein Jenő, Lővy Adolf, Reichard Ármin, Schön Sándor és Zinner Adolf; mint vendégek csatlakoztak Klein Andor polg. pénztári könyvelő és Róth József dr. ügyvédő.

A miskolczi kereskedőkkel a kongresszusnak több mint 400 tagja volt!

Az első napon a miskolczi kereskedők, a második napon Miskolcz város és a kér. és iparkamara fényes banketet rendeztek kedves vendégeik tiszteletére. Hangzott sok szép tószt és üdvözlő sürgönyök menesztettek Széli Kálmán főministerhez és Hegedűs Sándor szakminis- terhez.

A kongresszus befejezése után mintegy 250 tag külön vonaton Diós-Győrre rándult, hogy az ottani vasgyárat s annak berendezését megtekintse. A vendégeket Técsey Ferenc kir. tanácsos igazgató fogadta. A vendégek tiszteletére 8—10 csoportvezetőt rendeltek ki, kiknek előzékeny, szakaikban jártas vezetése mellett megtekinthettük az összes működő gépeket, melyek 5—6000 (ezer) munkást foglalkoztatnak.

A sok érdekes, a laikusnak is figyelemre méltó dolgok között különösen az acélöntés és a budapesti Eskü-téri Duna-hid láncszemeinek készítésére újonnan berendezett gépműhelyek és az ezek működése keltett feltűnést, mit is a vendégek nagy érdeklődéssel néztek.

Este 6 órától kezdve az induló vonatok különféle irányokban vitték szét a kongresszus tagjait. A távozók bucsuzásul még az állomáson is meleg elismeréssel dicsérték a miskolcziak igazi magyar vendégszeretetét, a kamara vezetőségét. A kitűnő rendezésért különösen sok éljent nyert Sugár Ignác, a szeretetreméltó, előzékeny kamarai titkár.

A miskolczi szép napok sokáig meg fognak maradni a kongresszusi tagok kedves emlékei gyanánt I

Schneider J.

Vármegyei ügyek.

Közig, bizottsági tagválasztás. A mi

volt a „geruzia“, vagyis az öregek tanácsa az antik görög világ áliaméletében, az, vagy legalább is annak képe és hasonlatossága a vármegyék mai közéletében a közigazgatási bizottság, melynek szervezeti és törvényszerű hivatása — a jó közigazgatás állandó biztosításán kívül — az öregebbeket jellemző bölcseséggel Ítélni, határozni a joghatósága elé utalt konkrét ügyek fölött. Közigazgatási bizottságunkban egy tagsági hely, mégpedig az, melyet a rk. klérus képviseletében legutóbb Szekerák Kálmán apát- ple bános töltött be, az ő halálával megüresedett. Erre az állásra, mint értesülünk, a geruzia sorrendje szerint, ft. Lehoczky Endre szinnai rk. esperes-plébános és ft. Katinszky Gieyza, s.-a.- ujhelyirk. plébános és szentszóki tanácsos a választó közönség jelöltjei. Hogy a két érdemes jelölt közül arra a díszes polcra és kitüntető bizalomra melyiket tartja érdemesebbnek a választóközönség többségének bölcsesége: megtudjuk majd a szept. 26-án d. e. 9-kor kezdődő Közgyűléstől.

Hivatalok vizsgálata. Főispánunk, titkára közreműködésével, e héten megvizsgálta a n.-mihályi és a bodrogközi szolgabirói hivatalokat.

Pénztárvizsgálat. Az 1870. XLII. t.-c. 58. §. n) pontja értelmében eljáró küldöttség a t. vármegye közpénztáraiban f. hó 17-én tartott vizsgálatot, minek során úgy a pénzkezelést, mint az ügyvitelt is teljesen megnyugtató rendben találta. — A gyámpénztár állapota volt a vizsgálat napján, pénzmaradványban 4195 K. 17 í. takarékbetétekben: 242,861 K. 70 f. letéti be- Folytatás as I. mellékleten.