Zemplén, 1900. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)
1900-09-09 / 36. szám
Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉlü-VÁRMEGYE KÖZÖNSÉGEINEK ÉS A ZEMPLÉN-VARMEGYEI „TANÍTÓ-EGYESÜLETMSÍEK HIVATALOS LAPJA. MEGJELENIK 13ST ID IE 2ST "V^. S -A. ES IST _A_ E3. Sátoralja-Ujliely, 1SOO. szeptember 9. 36. (2072.) Harmincegyedik évfolyam. ELŐFIZETÉS ÁRA: Egész évre . . 12 kor. Félévre .... 6 „. Negyedévre . . 3 „ Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 30 fill. A nyllttérben minden garmond sor dijja 40 fill. HIRDETÉS DIJJA hivatalos hirdetéseknél : Minden szó után 2 fill. Petitnél nagyobb, avagy diszbetükkel, vagy körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden négyszög centim, után 6 fill, számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik. Hirdetések és pénzküldemények a kiadóhivatalhoz intézendők. Emlékirat. Az amerikai kivándorlásnak lehető mérséklése évek óta állandó gondot okoz úgy az országos, mint a vármegyei közkormányzatnak. Zemplén-vármegye területén legutóbb a gazdasági egyesület Homonnán és Űj helyben tartott szaktanácskozásaiból külön bizottságot küldött ki, hogy a bonyolódott kérdésnek megoldásmódját tanulmányozván, a S.-A.-Újhelybe f. hó 6-ára e végből öszszehivott értekezlet elé ter- jeszszen javaslatot. A bizottságnak emlékiratba foglalt javaslata — mely a Ferenczy Elek dr. állami anyakönyvi felügyelő, igen tisztelt barátunk és munkatársunk tollából folyt és méltó arra, hogy a vármegyében minden lelkész, tanító, egyházi és világi előjáró megösmerje és megszívlelje — egész terjedelemben itt következik: * Vármegyénk területéről az utóbbi időben oly nagy arányú kivándorlási mozgalom indult mag, hogy e jelenség , megdöbbentette vármegyénk összes köreit. Általánossá lett a kívánság arra nézve, hogy e mozgalom lehetőképp mérsékeltessék. E célból Homonnán és S.-A.-Uj- helyben, az érdekeltség nagyszámú és eleven részvétele mellett, értekezlet tartatott, melyen a legszélesebb körben és behatóan megvitatták e kivándorlási mozgalom mindama alapokait természetét és intézkedéseket, melyek a kivándorlás megszűnését, vagy legalább csökkenését fogják eredményezni. Ez értekezletek mindenek előtt két körülményt konstatáltak. Az egyik az, hogy a kivándorlás utóbbi időben eredeti jellegét megváltoztatta; amennyiben az többé nem munkaszerzés szempontjából, nagyobb kereset végett, csak egy bizonyos időre történik, hanem a kivándorlók most többnyire véglegesen, családostul kiköltöznek és kint is maradnak. A másik az a tapasztalat, hogy a ki- vándorlási mozgalom nem szorítkozik többé vármegyénknek gazdaságilag valóban mostoha viszonyokkal küzködő felvidékére, hanem kiterjedt az vármegyénk déli, aránylag jómódú népére is. És nemcsak a legszegényebb néposztály, a minden napi keresetre rászoruló cselédség és munkások, hanem kivándorolnak a lát- szóan módosabb, sőt jómódú gazdák, illetve ily családok tagjai is. TARCA. A puskagolyó. (Igaz történet.) — A .Zemplén« eredeti tárcája. — Hideg tél volt. A mint a vonat ablakán kinéztem, a sürü hóesés miatt mintha fehér szitán keresztül tünedeztek volna fel a Magas- Tátra hatalmas csúcsai. Az állomásra megérkezve kiszálltam és rögtön megpillantottam három barátomat, a kik óriási medve- és farkasbundákban elém jöttek a vonathoz. Később szükségünk lesz a neveikre, essünk hát túl a bemutatás unalmasságán. A Reither fiuk négyen voltak. Rikárd, a legidősebb, 22 éves, azután két-két év különb ségével következtek egymás után Ottó, Viktor és Jenő. A legkisebb csak Pubi néven szerepelt. Nagy hallali-val fogadtak. Nem is engedtek szóhoz jütni, hanem beburkoltak egy magukéhoz hasonló bundába és feltuszkolva egy kényelmes szánra, ők is felugráltak. Útközben megeredt a beszélgetés. — Hát Pubi hol van ? kérdém. — Visszaszökött a gyerek Pestre, mert nem ízlett neki a nagy hideg, — szólt nevetve Ottó. — Olyan finyás lett, mint egy kontesz. E szomorú jelenségekkel szemben megállapították az értekezletek, hogy a kivándorlás ily megdöbbentő nagy mértéke nem csak annak a körülménynek következménye, hogy az amerikai kivándorlás következtében sok számosak által elért kétségbevonhatatlanul nagy anyagi eredmény mindig uj meg uj vállalkozókat csábit a kivándorlásra; hanem a kivándorlás ily általánossága és nagy mértéke igen nagy részben — a mostoha gazdasági viszonyokon kívül — abban a szomorú állapotban leli indító okait, hogy köznépünk megélhetési viszonyaival, azok megfelelő gondozásával — a legújabb időkig — úgy a társadalom, mint az állam mit- sem törődött. De sőt az állami intézkedések némely része, minők a nagyon magas közvetett és pótadók, a helytelen és teljesen inpratikus irányban vezetett népoktatás és mindenek felett a pálinka-kimérés és fogyasztásnak a statusgazdaság érdekében történt nagy megkönnyítése, népünk — és cselédségünk — közéletére valóban romboló hatásúnak bizonyult. Az összes körülménynek legalaposabb megbeszélése, földerítése után, az értekezletek két főirányban hoztak megállapodásokat és tesznek javaslatokat, Egyrészt konkrét alakban rámutatnak azokra a leginkább közgazdasági természetű intézményekre, a melyek állandó jellegű létesítésétől köznépünk gazdasági viszonyainak az egész vonalon való javasulását remélik; másrészt megjelölik azokat az inkább rendőri természetű intézkedéseket, a melyek által a ki- vándorlási mozgalom nagy általánossága és veszedelmes jellege volna azonnal lefokozható. Önként érthető, hogy miután társadalmunk — a társadalmi élet pangása, közönye és különösen korlátolt anyagi ereje miatt — a javaslatba hozott intézmények legnagyobb részét önerejéből megvalósítani nem képes : javaslataink kivitelénél az államkormánynak nemcsak fen- tartó, de részben kezdeményező támogatására a legnagyobb mértékben rászorulnak. Ezek sorsán a földmivelésügyi kir. minister figyelmébe ajánlja az Emlékirat, hogy: 1. Ez elvekből kiindulva javasoljuk, hogy azon nagy szabású állami közgazdasági intézkedések amelyek „ruthén actio“ néven ismeretesek, terjesztessenek ki Zemplén-vármegye területére is. Vármegyénk sztropkai, szinnai, ho- monnai, varannai, nagymihályi, sőt s.-a. újhelyi járásáinak, különösen pedig annak felső részi — Mikor találkoztál apával ? kérdé Rikárd. — Ezelőtt négy nappal voltam nálatok. Mondta az üregur, hogy mára vártok, de a Pubi szökését nem említette. — Persze, mert csak tegnap ment el. Hát mama mit csinál? — Aggódik érettetek. Azt mondta, hogy csak az a jó a vadászati robinzonkodástokban, hogy nem veritek úgy el a pénzeteket. De megnyugtattam a jó mamát, hogy majd helyrehozzátok. A mi az aggodalmat illeti, különösen téged félt Ottó. A telkemre kötötte, hogy ne engedjelek könnyelműsködni. — Ah 1 . . . Tehát akkor szelíd felvigyázómat tisztelhetem önben... Es nem védte kegyed a jámbor Ottót a mama előtt ? — Nem biz én. — Akkor kérek egy más vendéget! — Hiszen mama örökké félt minket, — szólt Viktor. Képzeld csak, mielőtt eljöttünk, arra kért minket, hogy ha vadászunk, ne töltsük meg a puskát, hanem csak durrogtassunk puskaporral, úgy is jó lesz. — No annak örülnének a vaddisznók. — Miféle podgyászt hoztál magaddal ? — Pár napra való fehérneműt, a puskámat és töltéseket. — Hiszen van nálunk egy egész arzenál. — Nem szeretek más fegyvert használni. * Megérkeztünk. A hatalmas hóval borított fenyőfák között álló magányos épület úgy mutatott, mint egy régi vár. Hamarosan átöllakossága, a mely nagyrészt ruthén, nem ke- vósbbó szorul rá egy nagyszabású állami segély- actióra, mint Ung és Bereg-vármegyók rokon származású, rokon viszonyok között élő népessége. 2. Ejtse módját az állam vármegyénkben is annak, hogy a lakosság — lépést tartva számszerinti szaporodásával — egyidejűleg ingatlan földbirtok szerzési szükségletét is kielégíthesse. Ez irányban az államhatalom kétféle egyidejű működésére volna szükség; a mely egyrészt — mindig a helyi viszonyok szerint — nagyobb állami bérleteknek elaprózva történő albéreietbe adásában, másrészt oly intézmény létesítésében állana, a mely népünket nagyobb ingatlanok parcellás vásárlásában megfelelően támogatná. Valamely állami segedelemmel támogatottpénzintézet által lehetővé lenne teendő, hogy a parcellázott birtok megvételénél egy tagban történhessék a vétel és nem több darabban a földek fekvése és minősége szerint. Az a körülmény, hogy a vásárló nép jelenben kénytelen a többféle minőségű (jobb földek, rosszabb legelők, erdőtalaj stb.) és több dűlőben fekvő földbirtokból több — kisebb nagyobb — különálló, egymással össze nem függő parcellát vásárolni: az előnyösebb gazdasági kihasználást lehetetlenné teszi; a birtokok végtelen elaprózását pedig elkerülhetetlenül elősegíti. Nóvszerint pedig: vármegyénk bodrogközi járásában a nagyobb birtokokból kihasítandó tanyarendszer szerint leendő kisebb bérletek létesítését javasoljuk. 3. Vármegyénkben különösen a felvidéken a legnagyobb fontossággal bir a marhatenyésztés. A felvidéken ez az egyedüli jövedelmező gazdasági ág. Ennek lehető gyámolitására szükséges volna, hogy a községeket több, jobb és jutányosabb tenyész-apaállattal lássa el. Bikák 50—öO"/o kedvezménynyel volnának kiadandók, mert a legjobb minőségű bikák — a minők e vidékekre adatnak — oly magas árúak, hogy a szokásos 10—20°/o kedvezmény mellett még nem képesek a községek azokat beszerezni. A A sztropkai, homonnai, iszinnai járásokban részben épen nem, részben csak nevetségesen kis számban és igen sok panaszra okot szolgáltató minőségben alkalmaztatnak állami mének, ennek nagy hátránya kézen fekvő; mielőbb megfelelő hegyi ló-anyaggal ellátott ménállomások rendszeresitendők. 4. Nem kevésbé fontos a gyümölcstermetöztem és az ebédlőbe mentünk. Ebéd felett aztán rátértem a dologra. — Hát sok-e a disznó, fiuk ? — Vannak szép számmal, — szólt buzgól- kodva Ottó, — olyanok, mint egy-egy elefánt. — Te, nagy lesz egy kicsit. — Hát ha nem is elefántnagyságuak, — mondá Rikárd — de derék példányok vannak az idén. Tegnap éjjel lőtt az erdész egy hárommázsásat. Csak a második lövésre adta be a kulcsot. A szőre meg a sertéje kőkeményre volt összefagyva. Nem jó rájok a rendes golyót kockáztatni. — Mikor megyünk ? — Félóra múlva indulunk szánon. Hétre a juhászoknál leszünk, ott meghálunk és reggel aztán szent Hubert segítségével rákezdjük. — Hát addig mulattassatok valamivel. —■ Menj a fiukkal a fehérszobába, sok uj dolog van benne tavaly óta, nekem egy kis elintézni valóm van. — A fehérszobában voltak a fegyverek, agancsok, agyarak és néhány nevezetesebb törtónetü kitömött vad-fej. Az első újdonság, mely a szemembe ötlött, egy gyönyörű medvebunda volt. — Ki lőtte ezt? — Ottó meg én, — szólt Viktor. Kettőt kapott egyszerre, a mikor felállt. Tőlem a hasába, Ottótól meg blattra. — Büszkék lehettek rá. — Akadhatunk egyre holnap is, ámbár nagyon ritkán szerencséltetnek. HT -A Zemplén mai száma tíz oldal.
