Zemplén, 1900. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)
1900-02-25 / 8. szám
éjjelenkint vándorútokon, úgy világították be ezek az örökké fényeskedő aranyszavak a mi tövises, rögös pályánkat, a küzdelem nehéz napjaiban. Ezek a szavak képezték a mi erősségünket, ez a nagy mondás volt a mi palládiumunk. Ezeknek a szavaknak mélyen érzett hatása alatt szivemből üdvözlöm Önöket, esküdt biró urak, abban a reményben, hogy Önök, mint a közérzület kifejezői, életet adnak a törvénynek, s akkor, midőn az igazságszolgáltatás templomába jönnek, kívül hagyják mindazt, ami szenvedély, indulat, harag vagy gyülölség, s a templom szentélyébe sziveikben nem hoznak mást, mint emberszeretetet és törvénytiszteletet. Ezekben a szent érzelmekben formálódjanak össze a mi sziveink, s ezekkel az érzésekkel igyekezzünk elérni az egyedüli célt, mindnyájunk közös célját: az igazságot. Úgy legyen! * Ezután Szír may István dr., a védelem képviselője, kért szót. Beszéde így hamzik : Azokhoz az üdvözlő szavakhoz, melyek az esküdt-biróság elnökének s a közvád képviselőjének ajkairól ez ünnepélyes alkalomból kifolyólag elhangzottak, nekem nagyon kevés hozzátenni valóm van. Szerénységem is tiltja azt, hogy ez ünnepélyességből nagyobb részt foglaljak le a magam számára, mint a mely a védői széket megilleti, melyet ma a vádlott megbízása folytán véletlenül én foglalok el. Az újonnan alkotott büntető perrendtartást szívből üdvözli minden jogász ; mert mindnyájan át vagyunk hatva a közérdeknek ama fontosságától, melyet szolgálni és kielégíteni az uj törvény által életre keltett intézmények vannak hivatva. Ez uj intézményeknek adatott meg a jog őrt állani polgártársaink legbecsesebb javai: élete, becsülete és szabadsága mellett. Ez intézményeknek adatott meg a hatalom megtorolni a bűnt és elégtételt szolgáltatni az üldözött ártatlanságnak. Természetes és el nem tagadható tehát, ha érdeklődés, remény és aggodalom felváltva ébrednek sziveinkben: vájjon a várva-várt magyar esküdtszéki bíráskodás fel fog-e emelkedni hivatásának magaslatára. Hiszen a bíráskodás nem könnyű dolog. CBerryer, a nagy fráucia védő, azt mondja: Az Igazság nem hat be könnyen az elmékbe; Isten nem minden bírónak adott szemet, mely lát, fület, mely hall. („Oculurn A végzet szertartása elmúlt: Az utolsó lakodalom ! Es a mártirnő zord bujával Immár kolostorban vagyon. Ott böjtölésben töltve éltét, Emészti bú, vigasztalan, S miként szentkép előtt a gyertya: Úgy égett el magányosan . . . (Orosz eredetiből.) ' Máthé Miklós, lasztomőri gk. lelkész. A.z alekszieVsxki erődben.* — Eeliev. — Rossz itt a sorsom, mint az idegenben .... Eltemet el — mikor vetem? Hogy elrepüljek és hogy megpihenjek: Galambszárnyat ki ád nekem ? A nagy világ, miként egy ronda sírhely . . Testemből lelkem már utón — Menedékem s erőm, te Isten, Hallgasd meg jajjom, sóhajom! Tekints esengésem szavára, Figyelj szivem alázatára, Bocsásd meg minden vétkemet. S barátimnak üdvöt ajánlva: Testemből oldd ki lelkemet! (Orosz eredetiből.) Máthé Miklós. * Eeliev, orosz költő, kiről Miezkievvicz, a lengyelek világhírű költője, oly rokonszenvesen emlékezik meg egy költeményében, az alekszievszki erődben huzamos ideig fogságban volt. Ott irta jávorfa levélre a jelen vériét, Ford. videntem et aurem audientem “) (Bossuet pedig Tellier Mihály felett tartott halotti beszédében az Ítélő bíráknak nem alkalmas egyéniségeket a következő, igen találó vonásokkal jellemzi: „Egyik — úgymond — hebe-hurgya módon zavarja meg szellemedet; a másik nyugtalan arccal és bizonytalan pillantásokkal dermeszti meg szivedet ... ez itt kényelemszerető és széjjel jártatja gondolatait a nélkül, hogy beszéded képes lenne elszórt szellemét lefoglalni; amaz még kegyetlenebb; elfogultsága által bedugott fülekkel bir s nem lévén képes befogadni más okot, csak arra halllgat, a mi saját zord szivében lakik.“ Elénk bennem a remény, hogy a Bossouet jellemzése sohasem fog a magyar esküdtekre ráilleni. Az igazságszeretet és az intelligencia, mely a magyar népet mindig jellemezte, nem hiányozhat azoknak szivéből és elméjéből, kiknek a törvény az esküdtszék sorompóit megnyitotta. A jogvitának újonnan megnyílt küzdő homokjáról mély tisztelettel üdvözlöm önöket esküdt urak s nyugodt lélekkel teszem le védencem sorsát az önök kezébe. * A „Zemplén“ t. olvasóközönsége nevében midőn Éljen-1 mondunk, kívánjuk, hogy az a benső és szép frigy, mely szabad és független polgárok esküdtszéke és kir. törvényszék között, tiszta lelkiismeret, benső meggyőződés, igazmondás dolgában oly üunepies módon jött létre: legyen termékeny, legyen egyetértő Justitia szolgálatában. Péter és Pál legyen ezután is, mint volt, jó barát. De a legjobb barát legyen mindig — az Igazság! — vagy a mint a rómaiak tizenkettes bírósága mondotta: „ Amicus Petrus, amicus Paulus, séd magis arnica veritas !“ Levél a szerkesztőhöz. Nagy ■ Mihály, febr. 18. Andrássy Dénes grófnak, a boldogemlékü Andrássy György egyetlen fiutódának nevét mind sűrűbben látjuk említeni a közérdeket szolgáló hírlapok hasábjain, de még sem annyiszor, a hányszor az ő nagy lelke fejedelmi adományaiban és segélyezéseiben megnyilatkozni szokott. íme, alig regisztrálták budapesti lapjaink azt a szép hirt, hogy egy magát megnevezni nem akaró jóttevő főur a kultuszministernek 116,000 ftot küldött alakitványokra, — csakhamar krasz- na-horka-várallyai tisztikarát azzal lepte meg a nagy hitbizomány ideiglenes ura, hogy jövőjük biztosítására 100,000 forintot küldött nekik váratlanul és kötolezetlenül nyugdíjalapra ; a múlt év őszén pedig, midőn az Andrássy-féle 400,000 ftos bérpalota átadási ünnepélye tartatott, — ismét azáltal tette nevét emlékezetessé Kassán, hogy az ottani közkórház s lelencházra 19,000 forintot adományozott s 5000 forinttal járult hozzá az ottani Felsőmagyarországi Muzeum építésének költségéhez. Abauj-Torna, Gömör, Sáros, Zemplón-vár- megyékben, hogy hány templom és iskolának vetette meg alapját a bőkezű főur: abból világ- lik ki legjobban, hogy évi segélyadománya 80 —100 ezer forint között váltakozik. Két év előtt 10,000 forintos adományával mentette meg Szelepka, illetve Dénesfalva vizár által elsodort egész község lakosságát s alig elősorolható kedvezményeivel lehetővé tette a puszta-strázsi vízmentes uradalmi birtokára történt áttelepülésüket. Legközelebb Megyasszó községnek ref. hívei áldják a gróf nagylelkűségét, — a kiknek templomuk javítására 14,000 forintot küldött. Most sem bir pihenni a jótékony bőkezű főur, mert Dénesfalva uj község leendő templomának alapjára 6000 koronát s ugyanezen uj község belterületének fásítására 600 koronát küldött, — a nagymihályi közkórházban pedig 2000 forintos ágyaiapitványnyal tette nevét emlékezetessé; bízvást megérdemlő azért a nemes gróf tőlünk Bajusz bátyám azon meleg közleményét, melyet b. lapja nem rég hozott. Ehhez én azt az óhajt fűzöm, vajha minél többen követnék a szép és lélekemelő példákat, hogy a bölcsőkorban senyvedő emberbaráti intézményeink megerősödhetnének. Kisérje a jóttevőt a nép igaz hálája s a közérdek előmozdításán fáradozók meleg elösme- rése s üdvkivánata. Nagymihályi. Epitsünk-e uj színházat? Alig van város, hol egy színház építése hullámzásba ne hozta volna a kedélyeket, hol ily alkalomkor fel ne merülnének egészséges s jóra való tervek s képtelen ideák, mert ez az alkalom szokott minden városban az lenni, midőn terveik s nézeteik vannak még azoknak is, a kiknek a városi ügyek iránti lethargiáját addig semmi sem rázta föl s éppen azért húzódik minden városban rendesen évek hosszú során egy színház megépítése. Igen helyesnek tartom azt, hogy egy ily — nagy esemény — a lehető legnyilvánosab- ban pertraktáltassék, hogy mindenkinek alkalma legyen tervét, nézetét előadni s minden egyes kapacitálva legyen nézete helyes, vagy helytelen voltáról s végre igy meg- vagy legyőzve elfogadtassák aztán az a mi az adott viszonyok között legjobb, leghelyesebb. Nézetem szerint nem elégséges, hogy a bizottságokban, képviselőtestületben kapacitáljuk egymást, nem elégséges ezen kapacitásoknak a lapokban kivonatos és gyakran hiányos közlése sem, hanem szükséges, hogy egyesek nézeteikkel a nyilvánosság orgánumaihoz a lapokhoz forduljanak. Nagyon örülök, hogy igen tisztelt Meezner Gyula bátyámnak a „Felsőmagyar- országban“ megjelent sorai alkalmat adnak nekem arra, hogy én is elmondjam nézetem, melyet úgy is szándékoztam ugyan tenni, de annál kellemesebb, hogy az alkalmat éppen ő adá meg az ő elég részié tességgek s nagy alapossággal megirt cikkével s igy a tüntetni vágyás vádja nem illethet. Epitsünk-e tehát egy uj színházat, ez a kérdés egy kemény, nehezen megtörhető dió, egy oly csomó, melyet helyesen alig lehet megoldani, hanem átvágni kell. Könnyen mehet az ott, hol már előzetesen, vagy utólagosan a megfelelő hely adva van s hozzá a szükséges pénz, de nehéz, hol sem ez, sem az nincs. Mióta e kérdés szőnyegre került, mondhatom sokat gondolkoztam rajta, valóságos felfedező kirándulásokra indultam, hogy egy a fekvés s e város anyagi helyzetének megfelelő helyet találjak színház számára s ha ilyet felfedezni is véltem, alapos megbirálás után rendesen el kelle ejtenem s rendesen azzal tértem vissza, mily megbocsáthatatlan hiba volt az, hogy abban az időben, midőn a lehetség meg volt s midőn minden ékesszólásommal kapacitálni igyekeztem a várost, a „Vörös ökör“-t meg nem vettük, most nem kellene fejünket törni. En a ki igazán gyermek módra örülök, ha kis városunk ban emelkedést, haladást, szépítést tapasztalok, valósággal szinte lázas izgatottsággal vártam arra az alkalomra, hogy uj színház épitessék, hogy a legnagyobb szolgálatkészséggel felajánljam csekély személyemet a többi erőkhöz egy oly szép kényelmes modern színház felépítéséhez, mely kis városunk dísze és büszkesége legyen s most — most hogy eljött, hogy végre itt van az idő, megbénulva bocsátom le szolgálatkész kezem s szeretném, ha ez a várva várt idő csak egy évtized múlva lenne itt. Mennyi gúny, mily sok elitélő vélemény hangzott el a mostani színháznak csúfolt torz- épitmény fölött, mennyit segítettem én is s mily animozitással azoknak, kik azt szidták, különösen oly alkalmakkor, midőn abban valamely jótókonycélu előadást rendeztem rendesen egy- egy betegség árán. Mennyire elitéltem azt a képviselőtestületet, mely ennek életrehozásához a kcansziót megadta s azt az építészt, kinek fejében ily képtelen idea még képtelenebb kivitellel született meg. Soha nem gondoltam, hogy még egyszer védelmükre fogok kélni és mégis most egy színház felépítése alkalmából védeni igyekezem őket. Nyomorult „állás“-ban, hol Hamlet lelke ökör képében jelenhetett volna meg — rakott fészket nálunk a múzsa, mulatság rendezésére nem volt egy helyiségünk sem, ily viszonyok mellett merült föl az eszme, hogy épitessék egy színház, mely egyúttal egy terem für alles legyen s abban az időben hallatlan áldozatkészséggel 15—20 ezer forint e célra meg lett szavazva. És ily ösz- szegért egy a mi publikumunk kényes Ízlését kielégítő színháznak s táncteremnek kelle épülni, páholyokkal, jó fűtéssel és tűzbiztonsággal stb. Nem akarom azt állítani, hogy a kivitel ez ösz- szegnek is megfelelően sikerült, távolról sincs szándékomban, hogy annak szerencsés megoldása fölött dicshimnuszt zengjek; de tény az, hogy 20 éven át legalább volt városunkban a vándor múzsának egy beszálló helye, hol nem egy jó előadásban egy egy jó darabot ösmertünk meg, s e 20 év alatt nem egy kedélyes mulatság zajlott le ez épület falai között, s a jótékonyságnak meg volt adva a lehetőség, hogy részint már fennálló, részint életre hozandó jótékony intézményei számára nem egyszer impozáns összegeket hozzanak össze. Gondoljunk csak vissza mennyi kulturális, mennyi emberbaráti nemes törekvésnek nyílt meg itt forrása, vagy nyert az épület falai között tápot, ki tudja, ha mostanig kellett volna "várnunk, csak azért, hogy palotát építsünk, Folytatás az I. mellékleten,
