Zemplén, 1900. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)

1900-02-11 / 6. szám

vállalkozott arra, hogy az atyafiakat Bécsig minden bántódás nélkül elkíséri. Kihallgatásuk során ezt elismerték ; sőt azt is elmondták, hogy a vezetőjüknek ezért a fáradságáért fejenként 110 koronából álló csekélyke (?) összeget fizettek. Schmidt Lajos rendőrkapitány ezért a tiltott műveletért Tkacsik Bélát egy hónapi elzárásra és 200 korona pénzbüntetésre ítélte, a kivándorlókat pedig a szinnai főszolgabíróhoz utasította.

— Sebeők Sárika diadala. Munkácsról

írják a „Zemplénének : Sebeők Antal dr. m. kir. honvéd-ezredorvos szeretetreméltó kedves szép leánya, Sárika, a ki Budapesten most készül elő művésznői pályájára a Maleczkyné vezetése alatt levő opera-énekesnői iskolában, meghívásra f. hó 9-én mutatkozott be Munkácson a tisztán az ő kedvéért rendezett hangversenyen, mely alkalommal Sebeők Sárika Mascagni- nak a „Santuzza románca“ cimü nagy áriájában tüneményes szép hangjával a szó legnemesebb értelmében elbájolta és meghódította Munkács és környéke műértő nagy közönségét, mely a színházat egész a szorongásig megtöltötte. Mikor az ifjú szép művésznő-jelölt énekét befejezte, a taps elementáris erővel tört ki; mikor pedig Káldi „Csalogánydal“-át remekül előadva búcsúzott a pódiumról, nem kivesebbszer, m'nt tizennyolcszor hívták Sebeők Sárikát a lámpák elé. A munkácsi fényes diadal Sebeők Sárika operaénekesnői életében azt jelenti, hogy ő az énekművészet terén egy fényes jövő felé megtette az első elhatározó lépést és hogy a jövőben egy egész babérerdő virul az ő számára. (Hogy úgy legyen: annál őszintébb örömmel kívánjuk, mert Sebeők Sárika S.-A.-Ujhely szülöttje. Épp ezért ez első nagy debüjéhez, mely oly fényesen sikerült, szívből gratulálunk. Szerk.)

— Időjárás. Azt tartják az öreg emberek, hogy febr. 2-án (Gyertyaszentelő-Boldog-Asz- szony-napján) a téli álmába merült medve felocsúdik, barlangjának szájadékához el vánszorog, azután kiszagol a nagy világba, s ha azt szagolja, hogy kint szép idő van : visszakozik, újra nagyot alszik, mert még messze a tél vége. No hát ha ez igy van : azt a talián medvék érezhették igy ez idén, mert a mig ott, Itáliának mosolygó ege alatt, hóviharok dühöngenek, nálunk, dacára annak hogy febr. 2-án szép napsütős idő volt, az időjárás mind máig olyannak meg is maradt. Különben a helyzet szignaturája: hogy a téli álmukból felserkent ácsok szorgalmasan ácsolnak.

— Kávóház-megnyitás. A főtéren lévő modern berendezésű „Clubb-kávéház“-at Takáts János kávés vette át s f. hó 8-án nyitotta meg. Takáts már egy Ízben lakott Ujhelyben, s akkor a központi kávéháznak volt tulajdonosa.

— A tokaji polgári énekkar mulatsága. Tokajból írja levelezőnk: Társadalmi életünk élénkítésére a helybeli polgári énekkar, ez a kicsiny, de igazán lelkes csapat, tehetségéhez képest mindent megtesz. Közreműködik a hazafias és az egyházi ünnepségeken; rendez időnként mulatságokat, a melyeket kardalok előadásával igyekszik — szerény tehetségéhez képest — fűszerezni. Hogy mily áldozatot hoznak e testület kivétel nélkül szerény társadalmi állású földmivelő és iparos tagjai, csak azok tudhatják igazán méltányolni, kik annak munkáját közelről figyelemmel kisérik s városunk geográfiai helyzetével tisztában vannak. Ha felgondoljuk, hogy vannak tagok, kik készek voltak e változatos, többnyire folyvást kellemetlen, téli időszakban hetenkint 3-szor, sőt az utolsó héten naponként 2 kilométernél nagyobb távolságról is megjelenni a gyakorlati s próba-órákon ; ha hozzászámitjuk azt a körülményt is, hogy a kar tagjai kivétel nélkül csakis hallás után, hangjegy ismeret nélkül tanulnak: fogalmunk lehet arról a türelemről s kitartásról, mely úgy a tagok, mint a kar vezetősége részéről e tekintetben nyilvánul. — A vezetőség igyekezett e mulatságot az eddigieknél változatosabbá tenni. Megkereste a sárospataki tanítóképző igazgatóját, Dezső Lajost, hogy a többiek közt két növendékét, kik igen ügyes szavalok hirében állanak, bocsássa el mulatságunkon közreműködni. Nevezett érdemes igazgató készséggel teljesité kérésünket, a miért fogadja e helyen szives köszönetünket. Felkértük helyben Gönczy Juliska kisasszonyt is, hogy bálunkon egy monológot előadni legyen szives. — Eképp eiőkészülve viradtunk fel február 3-ára, illetőleg értünk el annak estvéjéhez. Vártuk — az igazat megvallva — szorongva vártuk, mi lesz törekvésünk jutalma, siker-e, vagy bukás? Eljött az esteli 8 óra! Jó jel! már is érkeznek vendégeink ! És a mint halad az óra mutatója, érkeznek, robognak a kocsik; örömmel pillantjuk meg az értelmi osztály szinét-javát: egyenesen pestről jött orsz. képviselőnket, a polgárságot, a föld gyermekeit, változatos, kedves csoportokban, díszítve szebbnél-szebb hölgyekből alakult koszorúval. Itt a kezdet pillanata. Felhangzik a kar ajkairól Zsasskovszky „Dalra hivó“-ja, majd a „Búrok szabadságdala,“ mely Hodossy pataki tanár átiratában oly kellemes hatást tett,

hogy most az s éj folyamán máskor is meg kellett ismételni. Most Demeter József, a pataki tanítóképző növendéke, lépett az emelvényre, elszavalván „A lengyelek fehér asszonya“ cimü költeményt; előadása mély hatással volt a komolyság iránt is fogékony közönségre és sűrű tapsokkal fejezte ki elismerését. A kar előadván Lányi Érnő „Régi nóta“ cimü népdal-egy- vplegét, Gönczy Juliska k. a. „Bakfis-Almok“ cimü monológja következett. A monológon elomló derült hangulat, az ügyes, humoros előadás élénken , visszatükröződött a hallgatóság arculatán is. Éljenzés, taps bőven jutott a kisasszonynak elismerés gyanánt. A kar egy darabja ntán most Náci bandája tette keresztbe a vonót, a fiatalság táncra perdült s ugyancsak ropta a csárdást; mikor az újrázások után szünet állott be, az énekkar zenditett rá egy „Szerenád-polka“ cimü darabra, mely után Szabó Géza, IV. éves tanítójelölt jelent meg az emelvényen, előadván Rudnyánszkytól „A mama kedvence,“ majd ezután a szűnni nem akaró taps, éljen, újra stb. tetszésnyilvánítás következtében ráadásul Gabányitól „A volapük“ cimü monológokat. A közönség részéről frenetikus tetszésnyilvánítás lön a páratlan vénáju komikus ifjúnak osztályrésze. — Ha még hozzáteszem, hogy éjféli szünet idején a táncterem mintegy varázsütésre étkezőteremmé alakult át, melynek a jobbnál-jobb izü ételekkel, zamatos borokkal megrakott asztalainál gyönyörködve szemléltük, mint érintkezik a polgárságunk s értelmiségünk osztálya a legszebb hármóniában egymással hogy ekkor is voltak sikerült szavalatok, énekszámok, felköszöntők a közönség szórakoztatására: elég hű képét festettük a lezajlott emlékezetes mulatságnak. Következnék még sablon szerint a jelenvolt hölgyek névsora. Megkisérlettük ugyan azt a helyszínén egybeállitani, de tudományunk —- megvalljuk — cserbenhagyott, oly sok volt a szép nő, az ízléses toalet, hogy gyengének érezzük toliunkat azok leírására; azért csak annyit említünk fel, hogy az első négyest 50 pár táncolta. — Végül az énekkar nevében ez utón is legmélyebb köszönetemet fejezem ki Gönczy Juliska kisasszonynak, továbbá Demeter József és Szabó Géza tanítójelölteknek, kik szerepléseikkel dalesténk sikerét előmozdítani szívesek valának. — Adja isten, hogy a törekvő énekkar kívánatosán gyarapodjon szellemi s anyagi erőben egyaránt. r. 1.

— Halálozások. Kolcshosszúmezei Kört- vélyessy Amália férj. szemerei Szemere Gé- záné, a kiterjedt rokonság nevében is mélyen megszomorodott szívvel jelenti a legjobb édes anyának és nagyanyáuak, Özv. kolcshosszume- zei Körtvélyessy Istvánné szül. vékei Wékey Erzsébetnek folyó hó 7-én reggeli 5 órakor, életének 82-ik évében, hosszas szenvedés után történt gyászos elhunyták A köztiszteletben élt úrnőnek liült tetemét f. hó 9-én d. u. 2 órakor helyezték örök nyugalomra az ev. ref. hitvallás szertartásai szerint a lasztóczi sirkertben általános részvét mellett. — Almássi Almássy Mária, férjezett Szladek Károlyné, a számos rokonság nevében megtört szívvel jelenti a legönfeláldozóbb és legforróbban szeretett édes anyának, Özv. almássi Almássy Istvánné szül. garam- szegi Géczy Máriának, élete 55-ik évében, hosz- szas szenvedés után f. évi február hó 5-én d. u. fél 5 órakor Tőke-Terebesen történt gyászos elhunyták — Janovics Gyuláné szül. Petraso- vics Mária, a nagyszámú rokonság nevében is, mély fájdalomtól megtört szívvel tudatja a felejthetetlen édes anya özv. Petrasovics Jánosné szül. Gerbery Veronnak S.-A.-Ujhelyben, élete 73. évében hosszas szenvedés és a halotti szentségek ájtatos felvétele után folyó hó 5-én d. u. fél 4 órakor történt gyászos elhunyták A megboldogult porrészeit közrészvét mellett folyó évi február hó 7-én délután 3 órakor helyezték örök nyugalomra. — Füzesséri és tövisi Füzes- séry Péter mint férj úgyis mint gyermekei Erzsiké és Zoltán, ÍSalgó Antal és neje mint szülők, gyermekeik és nagyszámú rokonság nevében is mélyen megszomorodott szívvel jelentik, hogy : füzesséri és tövisi Füzesséry Péterné, született Salgó Irén, Varannón a f. évi február hó 4-én délután 5 órakor rövid szenvedés után, életének 26. boldog házasságának 3. évében az Urban elhunyt. A drága halott temetése f. hó 6-án délután 3 órakor volt a róm. kát. szertartás szerint általános nagy részvét közt. — Lasztóczi Dely Emma, Dely Endre szinnai körjegyző nővére, f. hó 1-én Pcsolinán tífusz-betegségben elhalálozott, A fiatalon s oly hirtelen kimúlt hajadon holt tetemét f. hó 3-án Pcsolinán a róm. kát. szertartás szerint nagy részvét mellett adták át az anyaföldnek. — Áldás és béke lengjen hamvaik felett!

— A szabad stóláról. Hogy micsoda fán terem — igen gyakran a zsarolás csúnya fáján — az u. n. „szabad stóla“ fogalma, arról szükségtelen bővebben szólanunk. Halljuk inkább Bubics Zsigmond kassai megyés püspököt, a ki a szabad stóláról („libera stola“-ról) igy ir: A stola libera még veszedelmesebb (t. i.

mint a „párbór“), mert annak kivetése és behajtása igen sok esetben hallatlan zsarolással és zaklatással jár. Van erre elég példa, sőt vannak oly példák is, melyek valóságos borzadályt keltenek az emberben, s azt kérdezzük : katolikus papok, s általában katolikusok képesek-e ilyenekre? Egy szegény özvegy, kinek 5 gyermeke volt, járult egyszer hozzám azzal a panaszszal, hogy férje temetéséért a „stola libera“ címén 300 U háromszáz) ftot követel tőle a lelkész ; ugyanebben az esetben pedig a kántor durván azt felelte a költséget sokalló félnek, „ még az Atya Úristent sem temetem el 50 fton alól“. Ha az ily esetek szórványosak is — a mint hiszem, hogy azok — meg kell szüntetni az okokat, hogy ilyenek épenséggel ne forduljanak elő.

— Köszönet és dicséret. Izb.-Hosszume- zőről még az 1899. dec. 17-iki dátummal írták nekünk, de csak most jutott kezünkhöz : „F. hó 15-én este ismeretlen okokból a határunkban fekvő, még csak egy év előtt felépített izr. templomban tűz támadt es teljesen leégett. Ez alkalommal el nem mulaszthatom a mi tisztelt bírónknak, Bodnár Istvánnak, köszönetemet és dicséretemet ezúton is kifejezni, aki a vezetése alatt álló falusi gazdákkal azonnal a tűz helyén megjelent és buzgósággal és önfeláldozással segített a tüzet lokalizálni.“ Fogadja t. szerk. ur stb. Moskovics Herman.

— Egy jó bizonyítványokkal rendelkező nőtlen képesített jegyző f. évi március 1-től vagy legkésőbb április 1-étól megfelelő állást keres. Megkeresések Bolgáry Andornak Alsó- Metzenzéfre küldendők.

— Az idegen keresztnevek és az anyakönyv. Tudvalevő dolog, hogy az anyakönyvi törvény értelmében, miután az állami anyakönyvek az állam nyelvén vezettetnek, az utóneveket is az állam nyelvén kell az anyakönyvbe bejegyezni. E végből, hogy az ország területén lakó külömböző nemzetiségek által használt utóneveknek megfelelő magyar elnevezések tekintetében egységes élj írás követtessék, a vall. és közokt. minister megbízásából a magyar tudományos Akadémia még 1893-ban megállapította a nem magyar utónevek jegyzékét, melyben minden név után annak magyar alakja is közöltetik. Ez a jegyzék azonban sok közkeletű idegen nevet nem foglal magában s igy a belügyminister most két év előtt elrendelte a jegyzékben föl nem található, de azért használatban levő idegen nevek összeirását. Ezen összeírás eredménye fölött a m. t. Akadémia most mondott véleményt, mely szerint az újabban összeirt ilyen nevek csupán becéző, dédelgető nevek, melyek vidékröl-vidékre, korról- korra, családról* családra folytonosan változnak s állandó jegyzékbe nem is foglalhatók. Ennek folytán a belügyminister elrendelte, hogy ez után az ily nevek bemondása esetén, az anyakönyvvezető az annak megfelelő valódi nevet nyomozza ki s annak a jegyzékben meglevő magyar cgyenértékét jegyezze be az anyakönyvbe.

— Helyreigazítás. E.-Horváti községből írják nekünk, hogy a mező-zorabori jegyzőválasztás a f. évi jan. hó 30-án nem közfelkiáltással történt (múlt számunkba tudósítónk igy jelentette), hanem szavazattöbbséggel ment végbe és pedig a megválasztott Sáray Béla jegyzőnek egyik ellenjelöltje Bencsik Sándor oki. jegyző volt, ki is 5 (öt) szavazatot kapott.

Legújabb hir, hogy Bullert visszaverték, Macdonald ángol tbn.-ot pedig elverték a búrok Dél-Áfrikábau.

Ügynököket keres

egy általánosan ismert régi jóhir- nevű biztositó intézet zemplén-vármegyei főképviselősége. Csakis intelligens megjelenésű egyének ajánlkozhatnak. Czim: a kiadóhivatalban.

Foulard-selyem-ruba 8 frt 40 krtól

feljebb — 14 méter ! póstabér és vámmentesen szálitva ! mintákat pádig póstaíordultával küldenek : valamint fekete, Jehér és színes Hennsberg-selyem 45 krtól 14 frt 65 kr. méteren ént. Ilcillieltcrg Cl. (cs. és k. udvari szállító) taclyClII- gyárai Zűriekben.

— Magyar levelezés Svájczba kétszeres levélbélyeg ragasztandó. —■ 2.

Irodalom.

Az „Adalékok Zemplén-vármegye Történetéhez“ c. havi folyóiratunknak 1900. évi, egyszersmind a VI. évfolyamnak februári füzete a következő tartalommal jelent meg: 1. A sz.-ist- ván-baksai halom ásatása. Römer Flóris után. —

2. Zemplén-vármegye történelmi földrajza (XIX. közi.) Irta: Dongó Gy. Géza. — 3. Zemplén- vármegye politikai és helyrajzi ösmertetése. (48. folyt.). Latinból: Matolai Etele. — 4. Történeti Folytatás a II. mellékleten-