Zemplén, 1900. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)
1900-02-04 / 5. szám
lásig meg volt töltve volt híveimmel: Boly, Zétény, Szolnocskába való utasokkal. Kérdésembe, hogy hová utaznak, könybe lábadt szemekkel felelték: Megyünk Amerikába pénzt keresni. íme! egy tránszport 30 fiatal férfiú és leány megy e boldog vidékről Amerikába; innen, hol minden jókkal szolgál az áldott föld tulajdonosainak, kiknek Isten áldása mellett éhezniük nem kell!!! Volt még elég idő a vonat indulásáig. Föllelkesítettem őket, hogy jöjjenek velem az intézetbe, hol bemutattam nékik az ipar ral foglalkozó ifjúságot. Azoknak készen lévő müveit, hol 2 ft. 4 ft. sőt 8 ft.-os darabok vannak kiállítva és mondám: Íme! itt van Amerika; a ki keresni akar, itt tud. Álmélkodva nézték a szép tárgyakat, de azért egy se maradt vissza. Mentek szegények sirva Amerikába, a honnan ta'án ismét sirva fognak visszajönni, vagy ott vesznek el. . . . Most még az ismétlő falusi iskolákról egy pár szót! Mint olyan, ki a népnevelés szerény szolgája voltam annak idejében, vasárnap délután magam tartottam a felnőtteknek hittani előadást, persze addig, mig testi erőmnél és koromnál fogva bírtam, most már hogy visszavonultam, fiatal erő vette át a munkát. — Fel lett állítva Lelesz-Pólyán- ban a rendszeres ismétlő iskola, hetenkint három órával. Nem is hittem, hogy annyi lelkesültséggel fog a fiatalság tódulni — nemcsak 13 — 15 éves ifjak, de 20 évesek is járnak szorgalmasan az ismétlő iskolába. Hogy minő eredménynyel: arra csak egy esetet hozok fel. Egy 15 éves fiút fogadtam fel, ki nekem kiszolgál, u mondta nekem dicsekedve, hogy mily szép előmenetelt tesznek az ifjak, mindkét nembeliek, az ismétlő iskolában különösen a számadás érdekli őket. Mint iskolás gyermek — mondja ő — nem tudtam kellően felfogni a számadás szükségét, nem gyakoroltam, azóta egyátal- jában mindent elfelejtettem; most látom, mily fontos, mily nélkülözhetetlen a számadás tudása és tanulom szorgalmasan, hogy hasznát vehessem. Ebből az egy esetből is látszik, mily üdvös a törvényhozás intézkedése, mely az ismétlő iskolák felállítását sürgeti! A Bodrogközön a keresztény fogyasztási szövetkezetek is kezdnek terjedni. Ez mind a szegény nép érdekében, hogy lehető legolcsóbban juthasson azokhoz az élelmi és ruhabéli cikkekhez, melyre szükségök van és hiteles mértékkel kapja meg az árut, melyért pénzt ad; végre hogy a tiszta jövedelem a szövetkezet tagjainak jusson osztalékul. Itt a Bodrogközön a nemeslelkü gróf pártfogása alatt alakult Perbenyikben a fogyasztási szövetkezet. A gróf adott hozzá helyiséget. Ez fényesen virágzik, ügy hallottam, hogy az ünnepek előtt volt olyan nap, melyben 800—1000 korona bevétellel záródott be a napi eladás. Leleszen és Pólyánban szinte létrejött, mint fiókja a perbenyiki szövetkezetnek. A leleszi plébáuos és polyáni lelkész kezdeményezése révén meglehetősen fejlődik. Leleszen 280 kor. napi bevétellel, Polyán- ban 40 — 50 kor. átlagos árusítással. Itt megemlítendő a község bírája, Bandi János és Plesa Ferenc tanító ur, az egyik pénztáros, a másik mint ellenőr, buzgón és lelkiismeretesen teljesitik kötelmeiket ! Mindezek a dolgok nekem nagy lelki örömömre szolgáltak és kötelességemnek éreztem, hogy erről az érdeklődő nagyérdemű közönséget értesítsem. Antalóczy Imre, kiérd, esperes, ny. áldozópap. A „Zemplónmegyei kereskedelmi ipar-, termóny- és hitelbankinak folyó évi február ho ll-iki közgyűlése elé terjesztendő igazgatósági és felügyelő- bizottsági jelentése. Tisztelt közgyűlés! A lefolyt 1899-ik évre vonatkozó zárszámadásunkat évi jelentésünk kapcsán beterjesztve, van szerencsénk üzletünk menetéről a következőkben beszámolni: Az év első felében a váltóüzletet meglehetősen reducáltuk és úgy ez okból, valamint betéteink felszaporodása folytán nemcsak hogy viszleszámitolási hitelünk igénybevétele egyidőre teljesen szünetelt, hanem tekintélyes pénzfeleslegeinket hosszabb időn át fővárosi intézeteknél helyeztük el csekélyebb kamatláb melletti gyümölcseztetésre. A második félévben ellenben az általános pénzviszonyoknak világszerte bekövetkezett rosszabbodása és ennek csaknem crisisszerü fejlődése nem engedte meg, hogy tartózkodó álláspontunktól nagyon eltérjünk és természetesnek található, hogy ezen körülmények nem hathattak közre üzleti jövedelmünk tetemesb emelésére. Mindezek dacára azonban a jövedelem magassága az előző évét meghaladta, de a múlt évben bekövetkezett több rendbeli fizetésképtelenség — miként azt alább kitüntetjük — annak apasztására vezetett. Az előadottakhoz képest tehát váltóüzletünk évi forgalmában tekintólyesb csökkenés forgott fen, habár váltótárczánk állománya az év végén az előző évhez mérve lényegesebb változást nem mutat; ellenben betétállományunk ismét emelkedett. Hasonlóan, habár kisebb mérvű emelkedést mutat az előleg- és az ingatlanokrai kölcsönüzlet is. Különben üzletágaink forgalmáról a felügyelő-bizottság által is aláirt zárszámadások mellett a következő számszerű adatok nyújtanak részletesebb áttekintést: Rózsabokor nyiltát gyönyörűség látni a jóknak ; Dókus örömkeltőbb úri családja között; Gyöngéden szerété unokáit, mig ver a szive S gyermekeit bölcsként harcra tanítja korán. Ily apa s honfi fölött méltó hő dalra fakadni: Jót tett és szeretett nemzete hű fiaként. Azt hiszem, úgy tartom, csak azért él lelke a [mennyben], Nemzeti üdvünkért kérje az ég kegyeit. * Élete tisztesség, áldását adta az ég rá; Küzde a közjavakért s fénye a honszeretet. * Tűrni, szeretni nagyul jó lelkek tiszta erénye, Dókus a szép- s jóért tenni s kitartni tanít. * Jer tavasz! és hantját koszoruzd meg Flóra , [diszével I] Élete példa-adó, álma igaz szeretet. (Szeged.) M ajzik K. Teincxpi pa-sssbti. 1869—1900. — A .Zemplén* eredeti tárcája. — (3. Folytatás.) Irta: Szabó Kálmán. Ez az eset nem Patakon történt, de mivel rajta van még a diákélet zománca, ize, szaga, azért elmondom. Y. Kis-Patakról való fiú volt. Mint mindenki, a ki még fiatal, a kiről nem törölte le az élet az ifjúság hamvát és nem mocskolta bo jellemét annak rondasága, ő is szerfelett becsületes, de kissé gyönge fejű, a mellett az idegességig félénk természetű volt szegény. Ezen felül fösvény egész az utálatig. Valódi Harpagon. O vele tettük meg a következő csintalanságot. Y. a Sárköz egyik falujában volt már akkor református tanító, vagy köznyelven: kosta. Én vándorló, kóborló, afféle „peregrinus.“ Épp akkor mentem le Budapestről. Állást keresni jártam oda. Mint minden, a mihez az életben hozzáfogtam, természetesen ez sem sikerült. Le kellett tehát már tudja isten hányadszor vándorolnom. Sem apám, sem anyám, sem egy szál rokonom. Mi tévő legyek. Ez a gondolat zakatolt át agyvelőmön, midőn az újhelyi pályaháznál kiszállottam. É melié garnirungul az idő szerfelett kegyetlen is volt. Reomür 12°-ot irt. Eolusz őrülten vágtatott végig a mezőségen s a havat nem épp valami gyöngédséggel szólta az ember szemei közé. Toronyát, Bárit hózápor fedte. Összes ruházatom egy nyári kabát, egy viseletes nadrág, egy szánalmas cipő és egy — inggallér. Pénzem : egy könyök mélységű lyukas zseb. Veszett egy helyzet. De az isten megjelent nem csipkebokor, hanem egy paraszt képiben. Szegény paraszt! Mennyire lenéznek, semmibe sem vesznek, fél- rerugnak, szidnak, mocskolnak, elneveznek bug- risnak, cipurkásnak, szemétnek, rongynak. Pedig neked csak a ruhád rongyos, szived ragyogóbb, mint a királyi palást, nemesebb, mint a kövek között az opál, a gyémánt, nemesebb A takarék-betétek állománya: volt 1898. év végén . . 1.103,076 K. 08 fill, az év folyamán betétetett és tőkésittetett . . . 791,574 „ 04 „ összesen : 1.894,650 K. 12 f. visszfizettünk a múlt év folyamán.................... 744,721 „ 80 „ felmaradt tehát 1899. évi deczember 31-én . . . 1.149,928 K. 32 f. A váltó-leszimitolási üzlet: 1898 év végén a váltó- tárcza állása volt . . . 1.194,001 K. 58 f. leszámitoltatott 1899 évfolyamán ......................... 4.383,296 K. 98 f. a viszleszámitolási üzletben visszaváltottunk . . . 422,198 K. 26 f. összesen: 5.999,496 K. 82 f. Beváltatatt az év folyamán . . 4.458932 K. 40 f. viszleszámitolás utján kiment 358534 K. 16 f. lehatott az év végén mint vesztoség 19134 K. — f 4.836,600 K. 56 fés ehez képest váltótárczánk állása 1899. deczember 31-én ................... 1.162,896 K. 26 f. Viszleszámitolás utján. tartoztunk 1898. évvégével 216,364 K. 10 f. viszleszámitolásra küldtünk 1899. év folyamán . 358,534 K. 16 f. összesen : 574,898 K. 26 f. a múlt óv folyamán visszaváltottunk .... 422,198 K. 26 f. maradt ebbeli elkötelezettségünk 1899. év végén 152,700 K. — f. Az eló'legezési üzlet : egyenlege volt 1898. év deczember 31-én .... 3664 K. 20 f. a lefolyt évben kölcsön adtpnk.............................. 5350 K. — f, összesen : 9014 K. 20 f. erre visszafizettek és részben törlesztettek . . . 2064 K. — f. maradt 1899. év végén . . 6950 K. 20 f. Az ingatlanokrai kölcsön üzlet: egyenlege volt 1898. év végével ............................. 73,519 K. 12 f. uj kölcsönt adtunk . . 26,500 K. — f. összesen: 100,019 K. 12 f. erre visszafizettek az év folyamán .................... 9,996 K. 56 f. maradt 1899. évi dec. 31-én , 90,022 K. 56 f. Értékpapírok, szelvények stb. adásvételében a forgalom 88408 K. 36 f. re rúgott Összes üzleti forgalmunk : a nyersmérleg szerint pénztárilag......................... 14.038,468 K. 60 f. az előjegyzeti napló szerint 6.387,055 K. 96 f. összesen: 20.425,524 K. 56 f. Á mérleg összeállítása előtt szükségesnek találtuk, hogy a függőben levő peres követelésekből és pedig a váltótárezából 11134 koronát, úgyszintén a tőzsdei árfolyam változásánál fogva az értékpapírok értékéből 516 korona 74 fillért a fedezeti alap terhére, a folyó üzletből folyó- lag pedig a váltótárezából 8000 koronát, a permint az emberek között sok olyané, a ki fel tudja vinni őseit Árpádig és Botondig. Ezt én tapasztaltam. Épp a befutt országúton ballagok, félig magam is beesve hóval, midőn egy paraszt szekér állott meg mellettem. — Gyüjjék fel öcsémuram, mert megveszi az isten hidege! Sok kocsi ment el mellettem, a benne ülők közül egy se hederitett még csak rám sem, nemhogy szánakozott volna rajtam. A köszönést azonban kegyesen fogadták. A szegény paraszt, a rongyos, a cipurkás, a bugris, a kuvasz — felvett. Látta, hogy reszketek : pálinkát is adott. Aztán rám adta pokrócát, lábamat szalmával gondosan betakarta. — így ni, most már mehetünk. Isten áldja meg érette. Estére már Erdélyi barátomnál voltam. Itt vártam meg, hogy mikor jön meg számomra már egyszer a „szőlő és lágy kenyér.“ Itt történt az, a mit mondandó vagyok. Mikor Erdélyi barátom lekötelező szívessége és gyöngédség némiképp elfeledteté velem vaga- bund sorsomat, akkor előállott tervével. Jerünk — mondá — Y.-hoz. Te leszesz a tanfelügyelő, tudod? Nálam voltál iskolát látogatni. Érted ? Ez a szereped. A többi az enyém. Másnap csakugyan elmentünk Y.-hoz. Y. mindenütt volt, csak az iskolában nem. Alig tudtuk kikapartatni a faluból. Erdélyi bemutatott neki, mint újonnan kinevezett tanfelügyelőt és azzal megkezdődött az egzámen. Persze a gyermekek nem tudtak semmit. Amit tudtak, Folytatás az I. mellékleten'
