Zemplén, 1900. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)

1900-02-04 / 5. szám

lásig meg volt töltve volt híveimmel: Boly, Zétény, Szolnocskába való utasokkal. Kér­désembe, hogy hová utaznak, könybe lábadt szemekkel felelték: Megyünk Amerikába pénzt keresni. íme! egy tránszport 30 fiatal férfiú és leány megy e boldog vidékről Amerikába; innen, hol minden jókkal szol­gál az áldott föld tulajdonosainak, kiknek Isten áldása mellett éhezniük nem kell!!! Volt még elég idő a vonat indulásáig. Föllelkesítettem őket, hogy jöjjenek velem az intézetbe, hol bemutattam nékik az ipar ral foglalkozó ifjúságot. Azoknak készen lévő müveit, hol 2 ft. 4 ft. sőt 8 ft.-os darabok vannak kiállítva és mondám: Íme! itt van Amerika; a ki keresni akar, itt tud. Álmélkodva nézték a szép tárgyakat, de azért egy se maradt vissza. Mentek sze­gények sirva Amerikába, a honnan ta'án ismét sirva fognak visszajönni, vagy ott vesznek el. . . . Most még az ismétlő falusi iskolákról egy pár szót! Mint olyan, ki a népnevelés szerény szolgája voltam annak idejében, vasárnap délután magam tartottam a felnőtteknek hittani előadást, persze addig, mig testi erőmnél és koromnál fogva bírtam, most már hogy visszavonultam, fiatal erő vette át a munkát. — Fel lett állítva Lelesz-Pólyán- ban a rendszeres ismétlő iskola, hetenkint három órával. Nem is hittem, hogy annyi lelkesültséggel fog a fiatalság tódulni — nemcsak 13 — 15 éves ifjak, de 20 évesek is járnak szorgalmasan az ismétlő iskolába. Hogy minő eredménynyel: arra csak egy esetet hozok fel. Egy 15 éves fiút fogadtam fel, ki nekem kiszolgál, u mondta nekem di­csekedve, hogy mily szép előmenetelt tesz­nek az ifjak, mindkét nembeliek, az ismétlő iskolában különösen a számadás érdekli őket. Mint iskolás gyermek — mondja ő — nem tudtam kellően felfogni a számadás szükségét, nem gyakoroltam, azóta egyátal- jában mindent elfelejtettem; most látom, mily fontos, mily nélkülözhetetlen a szá­madás tudása és tanulom szorgalmasan, hogy hasznát vehessem. Ebből az egy esetből is látszik, mily üdvös a törvényhozás intézkedése, mely az ismétlő iskolák felállítását sürgeti! A Bodrogközön a keresztény fogyasztási szövetkezetek is kezdnek terjedni. Ez mind a szegény nép érdekében, hogy lehető leg­olcsóbban juthasson azokhoz az élelmi és ru­habéli cikkekhez, melyre szükségök van és hiteles mértékkel kapja meg az árut, melyért pénzt ad; végre hogy a tiszta jövedelem a szövetkezet tagjainak jusson osztalékul. Itt a Bodrogközön a nemeslelkü gróf pártfogása alatt alakult Perbenyikben a fogyasztási szövetkezet. A gróf adott hozzá helyiséget. Ez fényesen virágzik, ügy hal­lottam, hogy az ünnepek előtt volt olyan nap, melyben 800—1000 korona bevétellel záródott be a napi eladás. Leleszen és Pólyánban szinte létrejött, mint fiókja a perbenyiki szövetkezetnek. A leleszi plébáuos és polyáni lelkész kez­deményezése révén meglehetősen fejlődik. Leleszen 280 kor. napi bevétellel, Polyán- ban 40 — 50 kor. átlagos árusítással. Itt megemlítendő a község bírája, Bandi János és Plesa Ferenc tanító ur, az egyik pénztáros, a másik mint ellenőr, buzgón és lelkiismeretesen teljesitik kötel­meiket ! Mindezek a dolgok nekem nagy lelki örömömre szolgáltak és kötelességemnek éreztem, hogy erről az érdeklődő nagy­érdemű közönséget értesítsem. Antalóczy Imre, kiérd, esperes, ny. áldozópap. A „Zemplónmegyei kereskedelmi ipar-, termóny- és hitelbankinak folyó évi február ho ll-iki köz­gyűlése elé terjesztendő igazgatósági és felügyelő- bizottsági jelentése. Tisztelt közgyűlés! A lefolyt 1899-ik évre vonatkozó zárszám­adásunkat évi jelentésünk kapcsán beterjesztve, van szerencsénk üzletünk menetéről a követke­zőkben beszámolni: Az év első felében a váltóüzletet meglehe­tősen reducáltuk és úgy ez okból, valamint be­téteink felszaporodása folytán nemcsak hogy viszleszámitolási hitelünk igénybevétele egyidőre teljesen szünetelt, hanem tekintélyes pénzfeles­legeinket hosszabb időn át fővárosi intézetek­nél helyeztük el csekélyebb kamatláb melletti gyümölcseztetésre. A második félévben ellenben az általános pénzviszonyoknak világszerte be­következett rosszabbodása és ennek csaknem crisisszerü fejlődése nem engedte meg, hogy tartózkodó álláspontunktól nagyon eltérjünk és természetesnek található, hogy ezen körülmé­nyek nem hathattak közre üzleti jövedelmünk tetemesb emelésére. Mindezek dacára azonban a jövedelem ma­gassága az előző évét meghaladta, de a múlt évben bekövetkezett több rendbeli fizetéskép­telenség — miként azt alább kitüntetjük — an­nak apasztására vezetett. Az előadottakhoz képest tehát váltóüzle­tünk évi forgalmában tekintólyesb csökkenés forgott fen, habár váltótárczánk állománya az év végén az előző évhez mérve lényegesebb változást nem mutat; ellenben betétállomá­nyunk ismét emelkedett. Hasonlóan, habár ki­sebb mérvű emelkedést mutat az előleg- és az ingatlanokrai kölcsönüzlet is. Különben üzletágaink forgalmáról a fel­ügyelő-bizottság által is aláirt zárszámadások mellett a következő számszerű adatok nyújta­nak részletesebb áttekintést: Rózsabokor nyiltát gyönyörűség látni a jóknak ; Dókus örömkeltőbb úri családja között; Gyöngéden szerété unokáit, mig ver a szive S gyermekeit bölcsként harcra tanítja korán. Ily apa s honfi fölött méltó hő dalra fakadni: Jót tett és szeretett nemzete hű fiaként. Azt hiszem, úgy tartom, csak azért él lelke a [mennyben], Nemzeti üdvünkért kérje az ég kegyeit. * Élete tisztesség, áldását adta az ég rá; Küzde a közjavakért s fénye a honszeretet. * Tűrni, szeretni nagyul jó lelkek tiszta erénye, Dókus a szép- s jóért tenni s kitartni tanít. * Jer tavasz! és hantját koszoruzd meg Flóra , [diszével I] Élete példa-adó, álma igaz szeretet. (Szeged.) M ajzik K. Teincxpi pa-sssbti. 1869—1900. — A .Zemplén* eredeti tárcája. — (3. Folytatás.) Irta: Szabó Kálmán. Ez az eset nem Patakon történt, de mivel rajta van még a diákélet zománca, ize, szaga, azért elmondom. Y. Kis-Patakról való fiú volt. Mint min­denki, a ki még fiatal, a kiről nem törölte le az élet az ifjúság hamvát és nem mocskolta bo jellemét annak rondasága, ő is szerfelett becsü­letes, de kissé gyönge fejű, a mellett az ide­gességig félénk természetű volt szegény. Ezen felül fösvény egész az utálatig. Valódi Harpagon. O vele tettük meg a következő csintalanságot. Y. a Sárköz egyik falujában volt már ak­kor református tanító, vagy köznyelven: kosta. Én vándorló, kóborló, afféle „peregrinus.“ Épp akkor mentem le Budapestről. Állást keresni jártam oda. Mint minden, a mihez az életben hozzáfogtam, természetesen ez sem sikerült. Le kellett tehát már tudja isten hányadszor ván­dorolnom. Sem apám, sem anyám, sem egy szál rokonom. Mi tévő legyek. Ez a gondolat zaka­tolt át agyvelőmön, midőn az újhelyi pályaház­nál kiszállottam. É melié garnirungul az idő szerfelett kegyetlen is volt. Reomür 12°-ot irt. Eolusz őrülten vágtatott végig a mezőségen s a havat nem épp valami gyöngédséggel szólta az ember szemei közé. Toronyát, Bárit hózápor fedte. Összes ruházatom egy nyári kabát, egy viseletes nadrág, egy szánalmas cipő és egy — inggallér. Pénzem : egy könyök mélységű lyukas zseb. Veszett egy helyzet. De az isten megjelent nem csipkebokor, hanem egy paraszt képiben. Szegény paraszt! Mennyire lenéznek, semmibe sem vesznek, fél- rerugnak, szidnak, mocskolnak, elneveznek bug- risnak, cipurkásnak, szemétnek, rongynak. Pe­dig neked csak a ruhád rongyos, szived ra­gyogóbb, mint a királyi palást, nemesebb, mint a kövek között az opál, a gyémánt, nemesebb A takarék-betétek állománya: volt 1898. év végén . . 1.103,076 K. 08 fill, az év folyamán betétetett és tőkésittetett . . . 791,574 „ 04 „ összesen : 1.894,650 K. 12 f. visszfizettünk a múlt év folyamán.................... 744,721 „ 80 „ felmaradt tehát 1899. évi deczember 31-én . . . 1.149,928 K. 32 f. A váltó-leszimitolási üzlet: 1898 év végén a váltó- tárcza állása volt . . . 1.194,001 K. 58 f. leszámitoltatott 1899 évfo­lyamán ......................... 4.383,296 K. 98 f. a viszleszámitolási üzletben visszaváltottunk . . . 422,198 K. 26 f. összesen: 5.999,496 K. 82 f. Beváltatatt az év folyamán . . 4.458932 K. 40 f. viszleszámitolás utján kiment 358534 K. 16 f. lehatott az év végén mint vesztoség 19134 K. — f 4.836,600 K. 56 f­és ehez képest váltótár­czánk állása 1899. deczem­ber 31-én ................... 1.162,896 K. 26 f. Viszleszámitolás utján. tartoztunk 1898. évvégével 216,364 K. 10 f. viszleszámitolásra küldtünk 1899. év folyamán . 358,534 K. 16 f. összesen : 574,898 K. 26 f. a múlt óv folyamán vissza­váltottunk .... 422,198 K. 26 f. maradt ebbeli elkötelezett­ségünk 1899. év végén 152,700 K. — f. Az eló'legezési üzlet : egyenlege volt 1898. év de­czember 31-én .... 3664 K. 20 f. a lefolyt évben kölcsön ad­tpnk.............................. 5350 K. — f, összesen : 9014 K. 20 f. erre visszafizettek és rész­ben törlesztettek . . . 2064 K. — f. maradt 1899. év végén . . 6950 K. 20 f. Az ingatlanokrai kölcsön üzlet: egyenlege volt 1898. év vé­gével ............................. 73,519 K. 12 f. uj kölcsönt adtunk . . 26,500 K. — f. összesen: 100,019 K. 12 f. erre visszafizettek az év folyamán .................... 9,996 K. 56 f. maradt 1899. évi dec. 31-én , 90,022 K. 56 f. Értékpapírok, szelvények stb. adásvételében a forgalom 88408 K. 36 f. re rúgott Összes üzleti forgalmunk : a nyersmérleg szerint pénz­tárilag......................... 14.038,468 K. 60 f. az előjegyzeti napló szerint 6.387,055 K. 96 f. összesen: 20.425,524 K. 56 f. Á mérleg összeállítása előtt szükségesnek találtuk, hogy a függőben levő peres követelé­sekből és pedig a váltótárezából 11134 koronát, úgyszintén a tőzsdei árfolyam változásánál fogva az értékpapírok értékéből 516 korona 74 fillért a fedezeti alap terhére, a folyó üzletből folyó- lag pedig a váltótárezából 8000 koronát, a per­mint az emberek között sok olyané, a ki fel tudja vinni őseit Árpádig és Botondig. Ezt én tapasztaltam. Épp a befutt országúton ballagok, félig magam is beesve hóval, midőn egy paraszt szekér állott meg mellettem. — Gyüjjék fel öcsémuram, mert megveszi az isten hidege! Sok kocsi ment el mellettem, a benne ülők közül egy se hederitett még csak rám sem, nemhogy szánakozott volna rajtam. A köszönést azonban kegyesen fogadták. A szegény paraszt, a rongyos, a cipurkás, a bugris, a kuvasz — felvett. Látta, hogy reszketek : pálinkát is adott. Aztán rám adta pokrócát, lábamat szalmával gondosan betakarta. — így ni, most már mehetünk. Isten áldja meg érette. Estére már Erdélyi barátomnál voltam. Itt vártam meg, hogy mikor jön meg számomra már egyszer a „szőlő és lágy kenyér.“ Itt történt az, a mit mondandó vagyok. Mikor Erdélyi barátom lekötelező szívessége és gyöngédség némiképp elfeledteté velem vaga- bund sorsomat, akkor előállott tervével. Jerünk — mondá — Y.-hoz. Te leszesz a tanfelügyelő, tudod? Nálam voltál iskolát lá­togatni. Érted ? Ez a szereped. A többi az enyém. Másnap csakugyan elmentünk Y.-hoz. Y. mindenütt volt, csak az iskolában nem. Alig tudtuk kikapartatni a faluból. Erdélyi bemuta­tott neki, mint újonnan kinevezett tanfelügyelőt és azzal megkezdődött az egzámen. Persze a gyermekek nem tudtak semmit. Amit tudtak, Folytatás az I. mellékleten'

Next

/
Thumbnails
Contents