Zemplén, 1900. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)

1900-06-17 / 24. szám

Vármegyei ügyek. Nemes Lajos kir. tanácsos, tanfelügyelő a f. évi júl. hó 1-től kezdve nyugalomba vonul és igy a folyó hó 13-án tartott közig, bizottságon képviselte utoljára a kir. tanfelügyelőséget Vár­megyénk népoktatásügyének huszonegy év fo­lyásán volt intézője, vezetője, ellenőrzője. Zak­latott állásának e hármas vonatkozásában hirt, nevet, dicsőséget szerzett magának s mint a diadaíkoszorus vezér, ő is a kivívott siker bol­dogító érzetével léphet a térre, hol a jól meg­érdemelt nyugalomnak édes gyümölcseit kívánja élvezni; mert „hatott, alkotott, gyarapítóit“, a reá bízott girával jól sáfárkodott, azért egy nagy vármegyének osztatlan köszöneté és a „vezér- vármegye“ legelső embereinek hálája jut neki osztályrészül, pályabérül. — A jeles tanügyi férfiú ünnepies szavakkal vett búcsút a közig, bizottságtól és mély meghatottság érzetével kö­szönte meg a bizodalmát, támogatást, szeretetet, a miben őt hosszú idő folyásán, mig Zemplén- vármegye népoktatásügyének vezetésével foglal­kozott, főispán és közig, bizottság egyaránt részel­tetni méltóztattak. — Az elbúcsúzott tantelügyelő- nek a főispán felelt, szépen méltatván azokat a „nagyszerű“ eredményeket, a mik vármegyénk közokt. ügye révén a Nemes Lajos nevéhez érdemekül csatlakoznak s kívánta a nyugalomba vonulónak, hogy találjon még az életben sok örömet, boldogságot, megelégedést. — Á főis­pán után még Mailáth József gróf szólalt fel s méltányolván azokat az eredményeket, a miket Nemes Lajos tapintatos modorával nehéz viszo­nyok között is kitudott vívni a köz javára, kérte a távozót, hogy jó emlékében és barátságában tartson meg továbbra is bennünket. — Az el- bucsuzás és búcsúztatás mindkét részről az el- érzékenyülésig megható volt, — s jegyzőkönyv­ben megörökittetni rendeltetett. A belügyi kir. minister leiratát, mely- lyel Bencsik István bodrogközi járási főszolga­bírót a fegyelmi vizsgálat alól felmentette és állásába visszahelyezte, f hó 13-án tartott ülésén tárgyalta a közig, bizottság. A belügyi kir. mi­nister a fegyelmi választmány elsőfokú határo­zatát jóváhagyta, azonban az anyagi felelősséget megállapítván, a tiszti fizetés ' kiszolgáltatását mindaddig függőben hagyta, mig a Rád község bírája és a radi körjegyző ellen elrendelt vizs­gálat annak rendje- és módja szerint le nem jár. A biró és a jegyző ellen indítandó vizsgálat vezetésével Meczner Gyula kb. tag bízatott meg. Névtelen feljelentés érkezett főispánunk hoz „több újhelyi iparos“ aláírásával két járási tisztviselő ellen. A névtelen feljelentés a közig, bizottság jún. 13-iki ülésén felolvastatván, — előre bocsátásával annak, hogy már maga a költött alá­írás is egy tiszteletre méltó testület ellen irány­zott otrombaság — a közig, bizottság megvetéssel tért napirendre a névtelen feljelentés tartalma felett s pedig avval a megokolással, hogy a ki­nek nincs morális bátorsága az effajta feljelen­tést aláírni, maga a feljelentés sem bírhat mo­rális értékkel arra, hogy tartalmának hitel tulaj- donitassék. Az ínséges közmunkák folyamatát a sztropkai és a szinnai járásokban, mint már ma egy hetes számunkban is jelentettük, alispánunk a helyszínén megtekintette. Az Ínséges közmun­kások eddig 65%-át teljesítették az eléjök tűzött nyörködtctik a szemlélőt. A sétatér végében van a tágasan épitett, két oldalról üvegfalú előszoba s az esős időben szórakozás céljára berendezett 12 méter hosszú s 18 méter széles terem; e teremből két, ruha tárul és öltözőül szolgáló szoba nyílik. A nagy terem díszesen festett s csillárokkal el­látott falainak egyikén szemembe ötlött egy meg­ható jelenetet ábrázoló kép, hol Horvá'h Mihály történettudós a boldogult királynő, Valéria fő­hercegnő és a boldogult Rezső trónörökösnek (persze ez időtájt a főherceg és főhercegnő még kicsinyek voltak) és a háttérben latható Andrássy Gyula gróf jeleniétében magyarázza az 1848-as eseményeket; van itt egy falusi kedves mulato­zást szemléltető kép, több tájkép s tükör. A tánctermül szolgáló helytől jobbra-balra tekepálya van s nem messze tőle a fürdővendég lősné lakóháza, a konyha s távolabb a fedett kocsiszín. A fürdő rendbentartásán az igazgatóság fáradozik, melynek tagjai: igazgató Stépán Gá­bor, helyettese Szabó István, pénztáros Bötös Sámuel, ellenőr s jegyző Dutkay István, fürdő­orvos Róth Mihály dr. A fürdőévad ünnepies megnyitása f. hó 4-én volt, mely napra a közel vidék családjai itt egymásnak találkát adtak a célból, hogy kelle­mes szórakozás, mulatozás mellett egy község munkás népének örömében gyönyörködjenek. Valóban öröm volt látni az ünnepi ruhába öltö­zött pórnépet, mily szép rendben telepedtek le feladatoknak. Elszomorító, hogy az Ínség sújtotta területeken az idén tnég a tavalyinál is roszabb aratásra van kilátás! Részvétirat. Szekerek Kálmán apát-ple- bános elhunyta alkalmából közigazgatási bi­zottságunk, melynek az i. b. apátur tagja volt, részvétiratot küldött az elhunyt testvéréhez Kassára. Andrássy Géza gróf a Hoór község ha­tárához tartozó Bis^cze pusztán leégett munkás- barak kárvallottjainak 2500 K. segedelmet kül­dött. Á munkásbarak leégésekor négy gyermek is odaégett. A kir. pénzügyigazgató május havi je­lentéséből, melyet a közig, bizottság f. hó 13-iki ülésén olvasott föl, vesszük ki, hogy egyenes adók címén befolyt 240,123 K 65 f. hátrálék- ban maradt ez évi máj. 31-én, 1,099,811 K. 61 f. Befolyt az 1000. évi jan.—máj. hóig 595,795, K. 82 f., vagyis ebben az évben öt hónapon át 45,744 K. 41 f.-el több. mint az 1899. év első felének öt hónapján át Amerikából a múlt hó folyamán 87 ki­vándorlóit egyén érLezett vissza vármegyénk területére. Az árvaszék, május havi tevékenysége során, elintézett 2975 ügydarabot, a hó végén hátrálékban maradt 401 db. S.-A.-Ujhely r. t. város árvaszékénél elintéztetett a hó folyamán 183 ügydarab, a hátrálék: 34. Rablétszám. A s.-a.-ujhelyi kir. törvény- széki börtönben volt a májusi rablétszám: 290, ebben elitéit: 270. — Halálozás esete nem for­dult elő. Egyházmegyei főtanfelügyelő. Bubics Zsigmond dr. kassai egyh. m. püspök őexciája tudatta a közig, bizottsággal, hogy egyh. me­gyei főtanfelügyelővé Fodor Sándor kanonokot nevezte ki. Segedelem. A s,-a -újhelyi női iparisko­lának 300 K. évi segedelmet utalványozott a közmiv. alapból a közig, bizottság. Vicinális utbiztosi állás rendszeresítése válván szükségessé a Bodrogközön, a közig, bizottság utasította a főszolgabírót, hogy a já­rási úti bizottság közreműködésével a konkrét állás szervezéséről gondoskodjék. | FüzeBséry György, f | Gyászol a va- rannai járás. Gyászos érzete annál mélyebb, an­nál fájóbb, mert egész váratlanul veszítette el a „járás atyjá“-t, Füzesséry György főszolgabírót. A varannai járásnak eme fájdalmas érzetében benső részvéttel osztozik az egész vármegye is, ki a váratlanul elhunyt főszolgabíróban legrégibb és legjobb tisztviselőinek egyikét gyászolja. A kit azokban a hősi időkben, hol a legelső sorok küzdő arcvonalán annyiszor nézett szembe a ha­lállal, elkerült s nem talált a gyilkos golyók zá­pora : most egy perc alatt érte utói és szivén halálra sebezte a „szívtelen kaszás.“ Űrnap es­téjén még a jó barátok vidám körében szórako­zott kellemesen a „jó Gyuri bácsi“ s kevéssel utóbb, szerető családja otthonában, midőn nyu­galomra készült, egy szempillantás alatt, egy a számákra fönntartott zö'd gyepen, hol vig cse­vegés között szemlélői voltak a megnyitó ün­nepségnek. A szép számú vendégsereg megérkezte után megkezdődött a tánc, mel) nek vége belenyúlt a késő hajnali órákba. A díszes hölgykoszoruból a következőket sikerült följegyeznem. Asszonyok: Bárczy Béláné (S.-A.-Ujhely), Boronkay Istvánná (Miglécz), Bötös Sámuelné, Czeklár Gyuláné, Czeklár Jánosné, Dutkay Istvánná, Fekésházy Miklósné (Ungvár), Füzesséry Boldizsárné, Kemechey Jánosné. Ko- lonay Tamásné, Krasznapolszky Ferencné (S. A- Ujhely), Kiss Tamásné, Modrák Mihályné, Nye- viczkey Pálné, Ónody Miklósné, Róth Mihályné dr.-né, Reviczky Imréné, Retteghy Bertalanná. Stépán Gáborné, Szent-lványi Lászlóné, Szabó Istvánná, Péter Mihályné, Záborszkyné. — Le­ányok : Balogh Anna, Bendekovits Irma, Cser- nyiczky Ilona, Friedman Józsa és Aranka, Fü­zesséry Ella és Ilona, Nagy Anna, Fehérváry Gizella, Nyeviczkey Ella, Kemechey Vilma, Klu- zsacsek Irén, Stépán Ida és Róza, Szent-lványi Gabriella és Ványa Tériké. A rendezőség mindent megtett, hogy az ünnepség fényesen sikerüljöu, fáradozását siker koronázta. Szerettük volna körünkben tisztelni a fürdő megteremtőjét, Stépán Gábort is, kit azon* ban párizsi útja ebben akadályozott, — de majd máskor! László. .ajszó nélkül megtörtént átmenete az örök nyu­galomba. Szép életnek vége szép halál. Ez , ütött neki osztályrészül, — szerető családjának^ jarátainak, tisztelőinek a mérhetetlen fájdalom, a miben mi is igaz, benső, őszinte rokonérzettel osztozunk. Füzesséry György 34 évet töltött a tek. vármegye szolgálatában: hűséggel, becsülettel, s mindvégig ernyedetlen buzgósággal. Az úgyneve­zett „magyar provizórium“ alatt nem szolgált, bár 861. őszén az akkori administrátor a zsalobinai kerület szolgabíróságával megkínálta. A provi­zórium utolsó évében, vagyis 1866. máj. hó 1-én, a varannai járás intelligenciája leghatá­rozottabb felszólítására és kívánságára a varan­nai „esküdti állást“ elfoglalni hazafias köteles­ségének ösmerte, közismeretű dolog lévén a vár­megye évkönyveiből, hogy az akkori főispán, Sztáray Viktor gróf, a provizóriális korrumpált tisztikar háromnegyed részét, mint akkor mon­dották, „epurálandónak“ találta, vagyis elmozdí­totta. Tehát az alkotmányos éra helyreállásától, vagyis 1866. máj. 1-től, találjuk a mi jó Gyuri aátyánkat annak az igának a viselésében, mely iga a rózsák között bizony tövises és rögös utakon vezet. 1891. máj. hó 1-én érte meg vár­megyei közszolgálatának huszonöt éves forduló­ját, mely nevezetes alkalommal úgy a járás, mint Varannó városnak egész intelligenciája hódoló tisztelettel járult eléje s elhalmozta a szeretet min­den jeleivel, a miknek előhozásában a gyöngéd figyelem oly dúsgazdag módon adakozik, mint ada­kozott őiránta is Közszolgálatának egész hosszú, most már 34 éves múlt idejét — kivéve azt a 2 évet és 4 hónapot, midőn az esküdti ál­lásból szolgabirónak előléptetve a sztakcsini korületben működött 1871 végéig — a va­rannai járásnak szentelte és nem volt sem hivatali, sem társadalmi téren feladat, a mit a legteljesebb megelégedésre ne teljesített volna, így a legnépszerűbb embert siratták el és te­mették el tegnap Varannón a Füzesséry György koporsójában, melyet annyi igaz köny szentelt meg, hogy attól már e földön megdicsőült az ő emlékezete! * A gyászoló család részéről kiadott gyászje­lentés igy szól: Ózv. Füzesséry Györgyné szüle­tett Hunyor Berta és gyermekei Füzesséry Tibor dr. és neje Oberschall Katinka, F'üzesséry Irén és férje Claudiny Géza, Füzesséry György, Füzes­séry Elek és Füzesséry Elza, az összes rokon­ság nevében is mélyen megszomorodott szívvel jelentik a legjobb hitvesnek, atyának és após­nak füzeséri és tövisi Füzesséry Györgynek T. Zemplén-vármegye főszolgabirájának, 1848/49-es honvédnek Varannón, 1900. évi június hó 14-én, életének 68-ik, boldog házasságának 37-ik, tiszt­viselői működésének 34-ik évében szivszélütés következtében történt gyászos elhunytát. Temetése tegnap este Va 6 órakor volt Va­rannón. S.-A.-Ujhelyből a vármegye alispánja vitte el és tette koporsójára a központi tisztikar ajándékát: a díszes babérkoszorút. Áldás és béke lebegjen porai felett! Versenytárgyalások lesznek Kassán, az alisp. hiv. helyiségében, f. hó 19. 20. és 21. nap­jain a szepsi-szomolnoki törv. hat. közút 0—1 és és 9—10 szakaszain levő tölgyfa-korlátok és és kerékvetők helyreállítása (1599 k. 87 f. ere­jéig) — továbbá a krasznik-jánok-szepsi th. közutak 2—11 szakaszán levő tizenegy rendbeli áteresz újból építése (6131 k. 54 f. erejéig) — végre a hidas-németi—buzitai th. közút 5—14 szakaszain levő átereszek, illetve hidak helyre­állítása dolgában 2297 k. 84 f. összeg erejéig, — mit is a vállalkozni szándékozóknak ezennel tudomására juttatunk. Levelezés. Bukóczhegy, jún. 10. Bukócz hegyi búcsú. Rég nem volt oly népes búcsú a Bukócz- hegyen mint ma, a gk. pünköst első napján. Már a kora hajnali órákban özönlött a nép megszámlálhatatlan sokasága kisebb nagyobb cso­portokban a kegyelet eme helyére, a hol biin- bocsánatért fohászkodának az egek urához. A külömben csendes monostor e napon kivetkezik szokásos egyhangúságából és népes voltával pezsgő életet kölcsönöz a monostornak és környékének. A szemnek jól esik látni a nép szeméből kisu­gárzó önmegelégedést, mert hiszen tudva van, hogy a hit boldogít. A tisztaság, a példás rend, a mi ez ősrégi monostor renovált falai között honol, méltán meg­lep mindenkit, s noha mindenki ismerte a szer zetes ház jelenlegi fejének akaraterejét, mindazon­által senki sem gondolhatta azt, hogy az elhagya tottság sötét homályából ily gyors átmenetben, ily meglepően széppé tegye egy ember szorgalma a monostort és tartozékait. A hol az ember csak Folytatás a II mellékleten.

Next

/
Thumbnails
Contents