Zemplén, 1900. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)

1900-05-06 / 18. szám

Budapesti levél. Május 1. Koronaőri palota felállítása. Fölemelő ünnepség részesei voltak április 29-én S.-A.-Ujhely városnak budapesti küldött­ségéből azok, a kik dolgaikat elvégezve egy-két napot még a szép Budapesten töltöttek el. Ez a koronaőri palota felállításának fényes ünnepsége volt. A palota a koronaőrségnek és a magyar királyi testőrségnek lesz ezentúl dí­szes lakó helye. A koronaőri palota közvetetlenül a ma­gyar királyi várpalota mellett a modern teknika vívmányainak kihasználásával épült — csöndben, impozánsul a Logody-utcában. A jövendő magyar királyi udvartartásnak egy gyöngyszeme ez, a melyet a magyar nem­zeti állam felépítését mindig szivén viselő ma­gyar királyi honvédelmi minister létesített és pedig ezúttal a vármegyénk társas köreiben is köztisztelettel és szeretettel ismert Arnótfalvy István vezérkari ezredesnek, a honvédelmi mi- nisteriul III. ügyosztálya vezetőjének referá- dájából. Volt idő midőn a magyar szent koronát a székesfehérvári székesegyházban a kanonok őrizték, később Visegrádon világi rendűek ; majd elkerült Pozsonyba, aztán kivitték Bécsbe s II. József, a „kalapos király“ a császári arkivumba helyeztette el a többi koronák közé. A gyászos temesvári csata elvesztése után menekülő Szemere B. Orsva mellett egy füzesbe ásatta el. De Szent-István koronája sok viszon­tagság után ismét csak visszakerült ős Buda várába, hogy ott fönn örök időre ragyogyó szimbóluma legyen a Szent-István kezével meg­alapított egységes magyar királyságnak. 1867. óta az ország szent koronájának őr­zésére, királyi kijelölés alapján, az országgyűlés választ két világi főurat, a kik rangban a zászlós urak (barones. regni) után következ­nek, s azonfelül még a m. kir. honvédségből egy csapattest szerveztetek, mely a szent korona mel­lett éjjel-nappal őrt áll I Ennek a csapattestnek s egyúttal a m. kir. testőrségnek igen kényelmes elhelyezésére fog szolgálni egyúttal a koronaőrségi palota. A hivatalos átadás után fényes lakomára gyűlt össze a palota egyik termében a díszes épületet.átvevő küldöttség, élén Arnótfalvy m. kir. honv. ezredessel. Ott láttuk a ministerelnök képviseletében Romy Béla dr.-t, a ministerelnökség elnöki osz­tályának vezetőjét, a cs. és kir. főudvarmester képviseletében Ybl Lajos várkapitányt, Gallassy Gyula ezredest, I. oszt. főhadbiztost, Csáp Mik­lós dr. főtörzsorvost, mindkettő a honvédelemügyi ministeriumból, Farkas Vincét, a koronaőrség parancsnokát, Anders Emilt, k. ő. századost; továbbá a főváros képviselőit, az I. kér. elüljáróját és mint vendégeket a s.-a.-ujhelyi deputációnak két tagját: Arnóthíálvy Tivadar vm. főpénztárost, és Staut József főispáni titkárt, azon felül még többeket Budapest főváros előkelő társas köreiből. A pezsgőnél az elnök Őfelségére ürité po­harát, — mire az I. kerületi honvédzenekar a Kölcsey himnuszával felelt. Ezután megindult a tósztok árja; éltették : Arnótfalvy István ezredest, a m. kir. ministerelnököt és képviselőjét, Gallasy főhadbiztost, a kir. várkapitányt, a koronaőrség parancsnokát s egy szellemes felköszöntő az el­nöki székből S.-A.-Ujhely város képviselőtestü­elgondoljuk, hogy a tenger-fenékbe vert facölö­pökön áll. A palotát az úgynevezett „sóhajok hídja“ (ponté dei Sospiri) köti össze a börtönök­kel. A doge-palota főtermében van a világ leg­nagyobb festett képe, Tintoretto müve, mely a tulvilági paradicsomot ábrázolja. Maga a főterem (Sala del Maggior Consiglio) 52 mtr. hosszú, 25,40 mtr. széles és 15’4 mtr. magas. A doge-palotát csak mint képtárt és nui- zeomot mutogatják. A muzeoma nincs olyan, mint a római vatikáni, de képei s freskói sokkal szebbek s értékesebbek, mint a vatikáni kép­táré, legalább ránk ilyen hatással volt. A doge- palotát s műkincseit is csak futólagosán nézhet­tük meg, mert hát rövid az időnk és még sokat akartunk látni. Bár Velenczét száraz földön is be lehet járni, mert mintegy 378, legtöbbnyire kőhidakkal átivezett kőburkolatos utcája van, csakhogy tudni kell a tekervényes szűk utakon járni. De ez nem célirányos, mert nagyon unalmas s időt rabló, hanem legjobb gondolára ülni 4-nek s 1 líráért (óránként fizetve) össze-vissza cipeli a lagúnákon s a „Grand Canalis“-on. így az ember mindent megtekinthet, sőt még ciceronéra sincs szüksége, mert ha van egy kalauz-könyvecskéje s onnét kijegyzi magának, mit akar megnézni, megmondja a gondolásnak, a gondolás rögtön odaviszi s még magyarázatokkal is szolgál. Megnéztük még az „Academia déllé belle artiu-1, a szépművészetek akadémiáját is; itt van Tizian legszebb műve: Szűz Mária menybe- vitele. létének messze-távolból vendégekként véletlenül odakerült két tagjára is esett. A felköszöntőre Staut József válaszolt; szép és emelkedett hangú felköszöntőben éltette a koronaőri palota felavatására egybegyült fő­városi díszes társaságot.-------Pohár csendül. Vig zene zendül!! Az első magyar királyi hon­véd-zenekar cigányosan, igaz magyar vervvel húzta a jó magyar nótákat egész az esti órákig . . . Kemény B. Vármegyei ügyek. Pénztárvizsgálat. A vármegye közpénz­tárainál még a múlt hó 23-án és folytatva 24-én tartartotta meg a törvényszerű küldöttség a rendes havi vizsgálatot. Észrevétel nem merült fel. A ministeri kiküldött, kinek jövetelé­ről ma egy hete hirt adtunk, zempléni útját, mint értesülünk, egyéb halaszthatatlan végzen­dők miatt ösmeretlen időre elodázta. Az országos képviselőválasztók ideig­lenes névjegyzékének közszemlére történt kité­teléről lapunk mai számának „Hivatalos Rész“- óben olvasható hirdetményre innen is felhivjuk a t. olvasó figyelmét. Közgyűlés hirdettetik a t. vármegye közönségének S.-Á.-Ujhelybe f. hó 15-ére. A körlevél és a közgyűlés tárgysorozata mai szá­munk „Hivatalos Rész“-ében. A nyugdíjalapra ügyelő választmány tegnap d. e. tartott ülésén tárgyalta Papp Gyula szolgabirósági volt Írnok özvegyének és kk. gyermekeinek folyamodását, melynek alapján az évi ellátást 471 K. 53 f.-ben állapította meg a választmány. Versenytárgyalás. A kassai m. kir. ál- lamépitészeti hivatal lapunk utján is tudatja, hogy a pányi rk. templom és papiak helyreállí­tása 3892 K. 98 f. készpénz, 251 kézi és 93 igás napszámnak természetben való ledolgozta- tása mellett megengedtetvén, a munkálat kivi­telének biztosítása céljából Kassán, a f. hó 15-én d. e. 10 órakor, versenytárgyalás fog tartatni a kir. áll. ép. hivatalban. Hírek a nagyvilágból. Királyunk őfelsége, mint II. Vilmos námot császárnak ünnepelt vendége, fényes, nagy kísérettel f. hó 4-én Berlinbe érkezett. A birodalmi székes főváros népe, a ki tizenkét év múltán látja újra Magyarország dicső királyát, határtalan nagy lelkesedéssel, pompával és fény­nyel veszi körül a legalkotmányosabb uralkodót, a ki evvel az alkalommal ezennel három teljes napot tölt a német császár udvarában. |Munkácsi Mihály f. A „festőművé­szek királya“ Munkácsy Mihály, távol idegen­ben, hol elborult lángelméjére nem vetett többé fényt égi géniusza, elhunyt. Holt tetemét haza hozzák a szülőföld ege alá és mint a nemzet nagy halottját, országos költségen temetik el, a Ebédre minden magyar, bárhol is volt szállva, a „Bauer“-be jött. Itt ismét találkoztunk s megbeszéltük a látottakat. Délután újra a Márk-térre, s miután a Márk-téri, igazán szép boltkirakatokat megnéztük, átmentünk Velencze második szép helyére, korzójára “Ríva degli Shiavoni.“ Itt katonazenét is hallottunk. Jegyet váltottunk egy gőzpropellerre s áthajókáztunk a „Lydo“-ra. Ez egy sziget szép mulatóhelyekkel, kerti sétaterekkel s tengeri fürdőkkel. Szinte jól esett látnánk 2 lovat, mert Yelenczében semmi­féle élő állatot nem lehet látni. Didó szigetén láttunk két lovat s rajtuk ügyetlenül lovagló két taliánt. (Kedves szerk. barátom, igazán soha oly ügyetlen lovaglót, mint a taliánok, nem láttál, a huszárság vagy lovas­ság egy nevetséges trup.) Ugyancsak a Didón megösmerkedtünk a „delicatesse“ osztrigával. Szemünk láttára halászták ki a tengerből s azon frissiben kínálták. Mi csupa kurjozitásból a citromlével leöntött osztrigából bevettünk egy- egy adagot, de uram bocsáss . . . nem akarom leírni, mert senki étvágyát elrontani nem aka­rom, csak annyit Írok az osztrigáról, hogy az nem a becsületes magyar gyomornak való. Este visszajöttünk. A Bauer étkezőjében már találkoztunk a Nápolyból megjöttekkel, a kik élénken beszélték el élményeiket. A még Ró­mában külön audiencia miatt maradt Vályi János dr. eperjesi püspök is Szabó Jenővel meg­érkezett s idejött közénk. Amint bejöttek diskrét, de szívből jött éljenzéssel üdvözöltük Öméltó­ságáikat, magyar nemzetet pedig felszólítják, hegy köz­adakozásból számára szobrot emeljen. — Fény nevére, áldás emlékére ! Dél-Afrikában csend uralkodik a csata­mezőkön, de az félelmetes, nyomott hangulatú csend, mely a földet sarkaiban megrázni szo­kott viharokat előzi meg. A búrok és ángolok kö • zött megtörtént döntő csata hírét hiába várta a világ e héten, nem érkezett meg, s bizonyára még sokáig is fog késni. Hírek az országból. József Ágost fhg. nejével és sógorával, Fülöp orleáni herceggel, Kisjenőre érkeztek, a hol nagy vadászatok vették kezdetüket. Apponyi Albert gr. hosszabb távoliét után Budapestre érkezett és most ismét részt vesz az országgyűlés tárgyalásain. A premontreiek súlyos és reménytelen beteg pretátusok mellé segéddé választották Takács Menyhért dr.-t a kassai rk , főgimnáziom igazgató-tanárát. Őfelsége a prelátusi jogok utódlásának adomáuyozásával a választást meg­erősítette. az prelátus-segéd a zarándokokkal most Rómában van. Oda utazása közben érte utói az örömhír, melyhez vármegyénk nagy közönsége is örvendezéssel csatlakozik. Színház. Halmay és társulata igyekeznek magukat beajánlani közönségünk rokon érzésébe. Annyit, korlátolt erőik segítségével is, e héten elértek, hogy mutatóul volt két szépen telt házuk. Hát ha még úgy volna, a mint nincs, milyenek len­nének azok a telt házak I E percben értesülünk, hogy az első szerelmes szerepköre is gazdátlan maradt. . . Hát ez megint mit jelentsen ? A hét története ez : * Szombaton, április 28-án, itt először a „Görög rabszolga“ c. operet ment, telt ház előtt és jó előadásban. A három fő szerep Halmay né, Lévay Sárika és Barts Aranka kezében volt. Mindenikök a magáét fényesen oldotta meg. — Ifulmayné (Aspásiaj remek szép éneke s toaletjei nagyon tetszettek. Énekszámai közül kitűnt „Az arany sziget'* kezdetű dala, melyet a közönség szűnni nem akaró tapsa után még egyszer eléne­kelt. Lévája Sárika (Iris) mintha csak neki Írták volna e szerepet, pajzán, kedves, mellette min­den koketéria nélkül. Énekszámait és táncait ő vele is megismételtették és zajos tapsokkal honoráltak. — Barts Aranka (Antónia) ma ér­vényesítette először, bár kissé fátyolozottan, szép alt-hangját. A közönség ő előtte is tapssal és újrázással hálálkodott. — Tisztay, Gabányi László, Ferenczy szintén kitettek magukért. A két előbbit felséges jóizü komikumáért, Feren- czyt pedig rendkívül hatásos baritonjáért, mely- lyel ma felvillanyozó hatást ért el, tapsolták. — Benkő Jolán, mint mindig ma is jó volt. — Gabányi kis szerepében szintén. — Az ének­kart, melyre mindig kifogásunk volt, ma meg kell dicsérnük — kitett magáért. — Az operet szövege nem valami érdekes bonyolódásu, de azért szép muzsikájával vonzani fog mindig. , Vasárnap, április 29-én, másodszor a „Kurucfurfang“ ment, bizony kis közönség előtt. A nagy teremben különféle európai, sőt exotikus nyelvet is lehetett hallani. Vacsora után még egy kis sétát tettünk a Szt.-Márk-téren, mert ez ekkor a velenczeiek gyülekező helye s amint a lefekvés ideje elérkezett, ki-ki szálló­jába tért. Március 12-én tehát jóformán az egész Velenczét megnéztük. Másnap, azaz márc. 13-án, előbb emléktárgyakat vásároltunk be s aztán, újra útba vettük a várost, s hol gyalog, hol gon­dolán keresztül-kasul jártuk. A ki Velencze privát épületeivel, mágná­sok palotáival meg akar ösmerkedni, az gondo- lázzon végig a Gi’and Canálison, a gondolás minden egyes palotát megnevez, s megmondja ki a tulajdonosa. Ilyen gondolázásunk alkalmá­val találkoztunk, egy igen szép privát gondolá­val ; benne egy ur s egy asszonyság ült, előt­tük egy nagy dog kutya. Azt mondotta a gon­dolásunk, hogy ez Don Carlos és neje, a spa­nyol trónkövetelő. Velenczében sok szépet lehet látni és venni. Láttuk az üveggyárt s bámultuk amint szemünk láttára készítették az üveg mozaik-tárgyakat, megcsodáltuk az üvegfonást, selyem finomságú s hajlékonyságu üvegszálakat fontak szemünk láttára. Benéztünk a szobrászati termekbe. Meg­tekintettük a müasztalosi munkákat és min­denre csak azt mondhatjuk, hogy csodálatos az emberi ész, az ügyesség s a találékonyság. Minthogy a velencziek is taliánok, hát persze, hogy velők is kell kegyetlenül erősen alkudni. Még ott is, a hol az egyes tárgyakon Folytatás az I. mellékleten.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents