Zemplén, 1900. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)

1900-04-29 / 17. szám

1900. április 29. 11. Melléklet a „Zemplén'* 17. számához. közelében. A becsületes megtaláló felkéretik azt a „Zemplén“ kiadóhivatalának átadni. {jfcty A Buttler-féle pályázatra, mely­nek hirdetménye mai számunk Hivatalos Részé­ben olvasható, felhívjuk az érdeklődők figyelmét. Selyem menyasszonyi ruha 10 frt 50 krtól feljebb — 14 méter! postabér és vámmentesen szállítva! mintákat pedig postafordultával küldenek, va­lamint fekete, fehér színes Henneberg-selyem 45 krtól 14 frt 65 krig méterenként. Heillieherg Ó. (cs és kir. ud­vari szállító) Hclycnigyítrai Zürchhcn. — Magyal levelezés. Svájczba kétszeres levélbélyeg ragasz­tandó. — 5. Irodalom. Az „Adalékok Zemplén-vármegye Tör­ténetéhez:“ c. havi folyóiratunknak 1900. évi, egy­szersmind a YI. évfolyamnak májusig füzete a következő tartalommal jelent meg: 1. Ős ember­nyomok a kis-azari hegyek lábainál. Irta: ifj. Berecz Károly. — 2. Zemplén-vármegye törté­nelmi földrajza (XXII. közi.) Irta: Dongó Gy. Géza. — 3. Zemplén-vármegye politikai és hely­rajzi ösmertetése. (51. folyt.). Latinból: Matolai Etele. — 4. Történeti jegyzetek Zemplén-várme- gyéről. (51. folyt.). Latinból: Dongó Gy. Géza. — 5. Babotsay Izsák, Tarczal v. nótáriusának nap­lója. (5. folyt.) Közli: Hubay Kálmán. — 6. Szirmay András naplója. (47. folyt.) Közli: Karsa Ferenc. — 7. A sárospataki ev. ref. fő­iskola rövid története Képpel. (2. folyt, és vége ). Irta: Színjei Gerzson. — 8. Adalék Szirmay An­tal életrajzához. (I.) Irta: ifj. Kemény Lajos. — 9. Levelesláda: A br. ’Sennyey-család leveles­tárából. (VII.) Közli: Lojda József. — 10. Sáros- Nagy-Patak régi jegyzőkönyveiből. (VI.) Közli: Dongó Gy. Géza. — 11. Rákóczi-, vagy Zrinyi- kincsek. (II.) Közli: Dongó Gy. Géza. — 12. Tárca: A homonnai Drugeth-család romlása. (2. folyt, és vége.). Irta: Takáts Sándor dr. — 13. A szerkesztő postája. — 14. Függelék: A szalai és tavarnai Barkóczy-család (gróf, báró és nemes) nemzedékrendi táblázata. (I. és II.) Összeállitotta: Doby Antal. — A havon- kint 2—2 nagy ivén megjelenő „Adalékok“ előfizetése egész évre (12 füzetre) csak 4 ko­rona 80 fillér. — Melegen ajánljuk minden­kinek, a kit vármegyénk viszontagságos tör­ténet érdekel; főképp pedig ajánljuk a köz­ségek figyelmébe; már csak azért is, mert ebben az évfolyamban folytatódik egyes köz­ségeknek külön-külön történeti és helyrajzi ösmertetése. Radácsi György, a s.-pataki főiskolának ékes szavú teológiai tanára, nagy szabású beszé­det mondott a s.-pataki főiskoiai ifjúságnak ha- zafias.jmlékünnepe, az 1900. évi márc. 15-ikének megulése alkalmából. Az alkalmi beszéd, mel­lette Nagy Barna joghallgató alkalmi ódájával, mint a főiskolai ifjúság kiadványa, kedves fü­zetke formájában, mely, szerkesztőségünkhöz is beküldetett, megjelent. Ára: 40 fillér. Ajánljuk a „Zemplén“ t. olvasóközönségének megvételre és elolvasásra. Megrendelhető S.-Patakon. A »Vasárnapi Újság« április 15-iki száma 26 képpel s a kővetkező tartalommal jelent meg. „A párisi világ­kiállítás“ Párisi levél Szendrei János dr.-tól (Képekkel a kiállításról). — „A pápa legújabb arcképe“ (László Fülöp rajza). — Költemények: „Krisztus keresztjén“. Szabolcska Mihályiéi,- „A költő arcképe előtt“ Lóvay Mihálytól. — Regénytár: „Vásárolt szivek.“ Regény. Irta Máriafö Dávid. (Goró Lajos rajzaival). — „Cougourdan Márius“ A boldog­asszony-hajó kapitányának utazásai és kalandjai. Irta Mo­nton Jenő. Franciából fordította Sárossy Bella. (A párisi kiadás eredeti illusztrációival.) — „A nagyapó.“ Rajz Irta Petelel István. — „Tavaszi kiállítás a Műcsarnokban“ (Képekkel Tornai, Zemplényi, Jászay, Nagy Zs. festményei és Klein Miksa szoborművei után). — „A Szentföldről.“ (Paur Géza rajzaival). — „A Nemzeti Színház“ Szüry Dó- nestől. — „Nagypéntek és husvót a különböző népeknél“. „Festmények a kövezeten". — „Abonyi Lajos emlékezete* (arcképpel). — »Zimay László“ (arcképpel). — »Svend Holst Jensen, a Petőfi-társaság norvég kü tagja* (arcképpel). — »Petőfi István levele Lisznay Kálmánhoz*. — Irodalom és Művészet, Közintézetek és Egyesületek, Sakkjáték, Kép­talány, Egyveleg, stb. rendes heti rovatok. A Vasárnapi Újság előfizetése negyedévre négy kor, ,Po'itikai Újdon­ságok“^! és „Világkrónikáival együtt hat korona. Meg­rendelhető a Franklin-Társulat kiadóhivatalában (Budapest IV. kér. Egyetem-utcza 4 sz). Ugyanitt megrendelhető a .Képes Néplap“, legolcsóbb újság a magyar nép számára, félévre 2 kor. 80 fillér.“ Egyesületi élet. Igazgató-választmányi ülés. A gazda­sági egyesület igazgató-választmánya f. hó 21-én Kun Frigyes e. alelnök elnöklete alatt ülést tartott. — Olvastatott a földmivelésügyi m. kir. minister urnák az osztrák magyar vámterület kérdéses uj vámtarifájának kidolgozása végett küldött kérdőivé a mezőgazdasági és erdészeti termékek kivitelét és behozatalát, valamint a mezőgazdasági szükségleti cikkek behozatalát illetőleg ezen kérdésekre a válasz megadására az elnökség felkéretett. — Az O. M. G. E. vámügyi bizottságának határozati javaslata tel­jes szövegében elfogadtatott. — Az olasz borok vámjának felemelése végett az egyesület felira­tot intéz a földmivelési minister úrhoz. — El­határozta az egyesületi választmány, hogy a mezőgazdasági «zeszipar jövő fejlődése érdekében az 1899. évi XXII. t.-c. módosítása végett a pénzügyminister úrhoz felír. — Elhatározta to­vábbá, hogy május hó 24-én d. u. 2 órakor a Dókus Gyula ur szőlőtelepén permetező és kén- porfuvó versenyt rendez, mely verseny rendező és biráló-bizottságába elnökül megválasztotta Kun Frigyes e. alalnököt, tagokul Egey Szilárd, Kossuth János, Láczay László, Schön Hugó dr. és Thuránszky László urakat. Nyugtatvány. Gritters Lajos árvái javára a „Zemplén“ 15-iki számában megjelent cikkem folytán eddig következő adományok érkeztek, illetve adattak át a szerencsétlen özvegynek: méltós. Lónyay Gábor gf, 10 kor., — ns. Sebeők Antal dr. ez- redorvos 4 kor., — „Zemplén“ szerkesztősége és kiadóhivatala 5 kor. — Saját gyűjtésem pedig: Varannai izraelita nőegyesület 4 kor., — Szen­déi Lipót 2 kor., — Lefkovics Adolf, Landes­mann Mór, Kraemer Sándor, Weiszberg Márkusz, Friedman Vilmos 1—1 kor., összesen 30 kor. — Fogaddják a nemesszivü adakozók az árvák nevében is legmélyebb hálámat. Egyben ismétel­ten felkérem a „Zemplén“ nemes szivü olvasó- közönségét, hogy kegyes adományait a varannai járás t. főszolgabírójához, vagy tisztelettel alul­írotthoz eljuttatni szíveskedjenek, mert „Kétszeresen ad, a ki gyorsan ad!“ Varannó, 1900. ápril. 25-én. Guseó Ferenc, m. kir. adótiszt. TAN ÜGY. 1 Zemplén lárnieqyei Tanitó-Igyesület iatalos roiata — A rovatért felelős: A szerkesztő-bizottság. — Minden kézirat Beregszászy István, szerk. biz. elnökhöz küldendő B.-A.-Ujhelybe. Az irva-olvasás tanításának legújabb módszere-*) A haladás korszakát éljük minden téren. Lehetetlenség, hogy a csodálkozás bizonyos ne­mével ne szemléljük a különbnél különfélébb gépeket s eszközöket, melyek minden lépten- nyomon szemünk elé kerülnek. Ki látott még csak a XIX. század elején is szép Magyarorszá­gon cséplő-, aratógépeket, vasutakat, kerékpá­rozást, gáz- és villámvilágitást s több efélét ? — De nemcsak az ipar s mezőgazdaság terén lá­tunk időről-időre fokozatos haladásokat, ilye­nekkel találkozunk a tanügy összes ágazatai­nál is. Avagy ki merné tagadni, hogy a számta­lan célszerű, szemléltető s taneszközök, a job­baknál jobb tanmódok s tantervek stb. nem-e vívmányai a legújabb kornak? — Ilyen peda­gógiai vívmánynak tekintik sok tanügyi körben a fent címzett módszert, mely nem más, mint a „Fonomimika“ segítségével eszközlendő irva- olvasás tanítása. Jelenlegi értekezésemnek célja nem az, hogy e tanmód jó oldalait tagadjam, minthogy azt nem is tehetem, illetve t. kartársaim egyike sem teheti mindaddig, mig annak jó, vagy rósz oldalairól személyesen meg nem győződtünk. De viszont nem zárkózhatom el attól, hogy szerény véleményemet e tekintetben néhány szóval ne nyilvánítsam. Ma már a tanítással foglalkozók közül majdnem mindnyájan elismerjük, hogy minél könnyebb — azaz: világosabb s észlelhetőbb módszerrel tanítunk, annál jobb s maradandóbb eredményt érünk el. S hogy különösen az irva- olvasás sok próbálgatásokon ment már keresz­tül, az tagadhatatlan. Előbb használták a szila- bizálást, mely — valljuk be — bizony nagyon gyatra s kinzásteljes volt; később megbarát­koztunk a hangoztatással, mely szintén elég nagy bajjal jár; s most akarjuk oly módszer használatát megpróbálni, a meiylyel majd köny- nyü szerrel, úgy szólván játszva boldogulha­tunk. — Hát hiszen nagyon jó lesz, ha próbánk sikerül, de én azt gondolom, hogy soha sem leszünk képesek terhes munka nélkül kellő eredményt elérni. A fonomimikának előnyeiről több szaklap­ban olvastunk, lássuk hát annak némi hátrá­nyait is. Minden hangra van egy látható jel, igy *) Felkérjük T. Kartársainkat, hogy e fontos tá-igy- hoz minél többen hozzá szólni szíveskedjenek. péld. az u hangnak a jele: a mutatóujj a két ajak közötti tevése, az r hangoztatására szük­séges a kabát szóiét megrángatni stb. Az ösz- szetételeknél az első hangot addig hangoztassa a gyermek, mig a tanító a második hang jel­zését nem mutatja, a mikor a gyermek azonnal átcsap a második hangra. — Ez mind igen szép és mulattató, sőt talán praktikusnak is lát­szik s egyetlen egy szavam sem volna annak ellenzésére, ha azt az elvet el lehetne fogadni, hogy a népiskola és az óvoda célja egy és ugyanaz. Azok a tanügyi emberek, kik a nép­iskolát az óvodával összekapcsolandónak han­goztatják, nagyon természetesnek fogják tartani, hogy a népiskolai tananyag játszva kezeltessék. Csakhogy ezek az urak nem tudják, vagy nem akarják belátni, hogy az óvoda célja az óvás, meg játszás, az iskola célja pedig (tehát a nép­iskoláé is) a nevelés mellett a szükséges isme­retek szerzése, a mit játszással semmi esetre, csakis tanulással lehet elsajátítani. Hogy ez állításomat némiképen bebizo­nyíthassam, utalok egy kis példára. A tanító egy osztatlan, vagy két bárom tanerővel biró iskolában (mert gondolom, hogy az ilyeneknek legnagyobb szükségük van holmi vívmányokra) minden osztálynak kiosztotta a szerepét, az első osztályban pedig tanítja az irva-olvasást. A legújabb módszer szetint híven ráncigálja kabátját, harapdálja ujját, köszörüli gégéjét stb. Persze, hogy e mutatványok a gyermekseregnek nagyon tetszenek s általános jókedvet s nevetést szülnek, még pedig nem­csak az első osztály-, de az összes növendékek részéről. — Kérdem: miképen foglalkozhatik ilyenkor a többi osztály? Mert, hogy ily eset­ben fegyelemről szó sem lehet s hogy fegyelem nélkül tanítani képtelenség, azt minden józan gondolkodású kartárs uram be fogja látni. De tegyük fel azt az esetet, hogy a gyer­mekek idővel e komikus mutatványokat ameny- nyire-annyira megszokják s igy a szükséges fegyelem nagyobb csorbát nem szenved; kér­dem : lesz-e képes a mimikához szoktatott I. osztályos gyermek önállóan olvasni? Én leg­alább abban nagyon kételkedem. Ha pedig az sem baj, ha a tanító az egész éven át, sőt ta­lán a jövő évben is használja a fonomimikát, akkor kérdem: miért nem használhatná inkább a súgást? hisz utóvégre mindegy, akár jelekkel megmutatom, akár pedig megsúgom a hangot; s legalább nem kell uj módszert tanulnom, a mi bizony sok idővesztegetéssel jár. Különben sok cikkben olvastam, hogy az osztatlan iskolában is elvégezhető az I. osztály tananyaga egy év alatt. Ha igy áll a dolog, akkor minek keressünk uj módszereket ? minek kísérletezzünk hiába, mint a hadseregnél a fegy­verekkel ? Ezekkel nem akarom azt állítani, hogy a fonomimikát egészen elvetendőnek tartom ; mert — a mint fentebb emlitém — biztos véleményt csak akkor mondhatunk róla, ha annak előnyei, vagy hátrányairól alaposan meggyőződtünk. S bizony nagyon kívánatos volna, ha gyűlésein­ken megpengetnők e kérdést s akadna ily kar­társunk, a ki e vivmányos módszerrel bennün­ket megismertetni szíveskedne.**) Addig is kérjük az egek urát, hogy a barátságos, kartársi sze­retettel párosult összetartás köztünk meg ne lazuljon. Parnón, 1900. márc. 22-én. Vilimszky Alajos. ÁrVayról. Árvay nagy lelke gyász temetőn, — Hogy megállók hantja fölött — Felvéve porát, előmbe leszáll És szól: „Léha világ árja között Eszme is elvész és a halál Gyász lepedőt von arca fölé ? Én fiaim, értsetek engem! Éltemet én a közjóra adám: Arra tegyétek, ha van emlékem S élni fogok a halálom után. Testemet ám emészsze idő: Élete nincs, csak mi szellemi volt. Képviseli-é eszmémet a kő? Sár leszen ismét a kő, a mi volt! „Ház“-atok már ha állani fog, Hő szeretet örökös jeleként Árvaynak helyt adjatok ott, S hűn őrzitek az emlékezetét!“ * * * Tárnada erre néma sötétség, Bófedezé nagy Árvay testét. Aü! de szivemben óhaja él. Mit szül ez álom gyermekinél ?! Fábián István. **) A gálszócsl tanítói gyűlésen az uj módszer már ismertetve volt. (Sz, B.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents