Zemplén, 1900. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)

1900-04-29 / 17. szám

1900. április 29

Hírek a nagyvilágból.

Ferenc József őfelsége, mint tudni vélik, Berlinben azért is fog találkozni a német császárral, hogy közbenjáró akar lenni a búr-ángol háborúnak kékekötéssel s pedig minél előbb leendő befejezésére nézve.

Császárok találkozása. Királyunk őfelsége, a német császár és a muszka cár, mint hírlik, június hó folyamán találkozni fognak,

A déláfrikai háború most már, hogy egy hónapig tartott veszteglés után Roberts ángol tábornagy hadait ismét működésbe hozta, közeledik a végkifejlődéshez. A búrokra nagy csapás, hogy a johannesburgi arzenál, honnan újabb fegyver- és lőszerkészleteiket nyerték, légbe röpült.

Ferdinánd, bolgár fejedelem, Olaszországba utazik a királyi család látogatására.

Hírek az országból.

Uj magyar kölcsön. Az országos kormány 120—130 millió korona kölcsönt szándékozik felvenni, hogy azután nagy szabású befektetésekkel pangó gazdasági életünket felfrissítse. Csatornázásokra, iparvállalatok létesítésére és hajógyárak építésére fog beruháztatni a kölcsön.

Uj kanonok. Kohl Medárd dr., a bíboros hercegprímás titkára, esztergami kanonokká neveztetett ki. Az uj kanonok ezután is tagja marad a Szt.-Benedek-rendnek.

Dér, fagy volt az országban minden felé, a mi annál is inkább nagyon szomorú történet, mert az élet árát előreláthatóan felszökteti. — Liptóban havazott.

Színház.

Halmayéknak kedveznek az egek. Amit április zordsága miatt nem találunk meg kint, a kellemes szórakozást, megtaláljuk bent, a színház nézőtermében, hol e héten nem egyszer szép számú közönség keresett és talált kárpótlást a tavasz kései örömeiért.

Eddig úgy vagyunk a társulattal, hogy türhetőbb arány híjával egy jóért két három roszat is elnéztünk, mert kénytelenek voltunk vele.

Jót akarunk Halmay direktornak, midőn még most, a mikor nem késő, vagyis a mikor közönségünk tűr, mert reméli a jobbat, figyelmeztetjük, hogy a karokat egészítse ki. Tenoristát kerítsen, ha a föld alól is. Különben pedig elösmerjűk, hogy összetanulás dolgában rövid két hét alatt a társuiat nagyot haladt. Különösen szembetűnő a haladás azoknál a daraboknál, melyeket megismételnek. Úgy látszik, s ezért dicsérjük Halmayt, ő is tartja azt az ős szabályt: „Optima critica — fac melius 1“ Biz igaz az 1

A hét története ez:

*

Szombaton, április 21-én, a Sulamith c. keleti dalmű, szép számú közönség előtt, mely, úgy véljük, a különbségre volt kiváncsi a mostani és a múltban szokszor látott előadás között. És e közönség nevében sajnálattal kell regisztrálnunk, hogy bizony az előbb látott előadások

Leírhatatlan panoráma az, amit az ember lát, ha a roppant magasságból le-letekint a szép völgyekbe, hegyszakadókokba. A hegyoldalokon a faluk s a kis városok úgy mutatnak, mintha egy-egy fehér cukorból készített játéktárgy volnának. A legnagyobb templomok csak pici kápolnának látszanak. Bámulatunknak s nagy tiszteletünknek adtunk kifejezést a vasutat tervező mérnököknek zsenialitásukért. Az olaszok büszkék is erre a világ legmerészebb építésű vasutjára.

De nem csak a vasút, de a szekérút is bámulatos. Mily óriási nagy munkafeladat lehetett ezt a két utat az Appenineken át kiépíteni. Hannibálnak, vagy Atillának ily utakon eljutni Rómához, Olaszország szivéhez, gyermekjáték lett volna. Bezzeg az ő idejükben rettenetes küzdelembe kerülhetett az Appenineken át az utazás s mennyi idővesztéssel járhatott; mig most mint a szél úgy rohan a biztos sziklás talajon épített vasúton a gőzparipa s velünk pár óra alatt átrepült az olasz havasok túlsó oldalára. Bizony még akkor sok havat láttunk ott a hegyeken.

Este fél 8-kor Bolognában voltunk, s miután Velencze felé csak éjfél után fél 2-kor indult vonatunk, az indóházba hagyva podgyá- szainkat, bementünk Bolognába, Olaszország diák-városába,

Nos hát mindjárt tapasztaltuk is hogy itt sok a diák. Úgy a vasúti, mint a városi vendéglőkben és a kávéházakban is mindenütt lehetett találni egy-egy diák-kompániát. NerabáMelléklet a „Zemplén4* 17. számához.

jobbak is voltak, szemet gyönyörködtetőbbek is, habár Halmaynétól igen jó Sulamithot láttunk. — Absolont Ferenczy bágyadtan adta. A segédszerepek némelyike tűrhetően jó volt, de a kar, hölgyeim és uraim, az szánalmasan gyenge és gyér!

Vasárnap, ápr. 22-én, a Kurucfurfang. Az esti előadáson ismerkedtünk meg ifj. Bokornak evvel a Rákóczi-korabeli történelemből merített, zenés színmüvével. — A munka magyar, a tárgya is magyar, sőt a benne előforduló zeneszámok is egytől-egyig tőről metszett szép magyar dalok. Igaz, hogy a darab egy kicsit vontatva indul s a meséje is vékonyka; de azért szívesen néztük a darabot, mely elejétől fogva szolid eszközökkel igyekszik figyelmünket lebilincselni — mindvégig. Egy kis kihagyás itt-ott mindenesetre hasznára vált volna a darabnak; színészeink azonban igyekeztek a legjobbat nyújtani. — Halmayné csillogtatta gyönyörű hangját, melyhez hasonlót ritkán hallottunk. — A többi nők közül Lévay Sárika, Barts Aranka és Benkő Jolán tetszettek. A férfiak közül Tisztay Ferenc és Molnár játszottak még nagyobb szerepet, s mindannyian vállvetve buzgólkodtak a darab sikerének emelésén. A Gabányi-fiúk, mint mindig, most is kedvesek voltak. — A zenekar igyekezett semmit sem rontani. Szívesen említjük meg, hogy ez az igyekezete sikerült is.

Hétfőn, április 23-án,zónaelőadásban A paraszt kisasszony, gyér közönség előtt.— Lévay Sárika kedves kis Jolánka volt. — Benkő Jolán, (özv. Gönczöl Jáuosné,) mint eddig minden szerepében, ma is tetszett. Az ifjú színésznő-nemzedék megtanulhatna tőle különösen egyeta rendes csinos öltözködést! — Ferenczynek (Fá- tyoly Gergely,) ha olyan volna a játéka is, mint az éneke, páratlan lenne a maga nemében. — Qabányi László (Rezeda Marcel), ki mindennap játszik, hol nagyobb, hol kisebb szerepekben, ma is kitűnt nemcsak szereptudásával, de nagyon jóizü alakítás tekintetében is.

Kedden, ápr. 24-én, itt először, a Napoleon öcsém c. bohózat, telt ház előtt. — Nagy hire van ennek a darabnak. Konstatálhatjuk is mindjárt, hogy nemcsak vonzott, de kellemesen is foglalkoztatta a mulatni és nevetni vágyó közönséget, mely bizonyára elégedetten távozott, mert a színészek ma kitettek magukért. — Halmay (Tállyai), Gabányi István (Baráth), Gabányi László (Napoleon) és Tisztay (Fülöp) mindenik a maga szerepkörében jeleskedett; de különösen Tisztay, a ki a színházi súgót, mint hős szerelmest, oly bizarr alakításban és oly művészien mutatta be, hogy az „non plus ultra !“ Kapott is jutalmul tapsot, rengeteget. — Lányi Irma (Lili), Barts Aranka (Róza) szintén hozzá járultak az est sikeréhez.

Szerdán, április 25-én, Lili ment, ürességtől kongó ház előtt — és mondhatni nívón alul álló előadásbam. — Lévay Sárika kedves egy színésznő, de elég gondot ma ő sem fordított a szerep tanulmányozására, dalai inkább sikerültek. — Ferenczy (Plinchard) kedvetlenül játszott, s mintha talán hamisan is intonált volna. — Tisztay és Gabányi L. igen jók voltak ugyan, de hát Lili sikere dolgában nem kettőn áll a vásár.

Csütörtökön, április 26-án, Thury Zoltán társadalmi színmüvét, A katonák-at adták, és pedig jó előadásban. Színpadi újság — és a

nomságukból mindjárt kiolvastuk, hogy deákok, egyetemi hallgatók.

Csak úgy futtában vettünk szemügyre egyet-mást s ezt is csak kívülről. Hanem roppant imponáló az idegen utasra, hogy a vasúttól a városba menve egy végtelen hosszúnak látszó utca, mely a villámos világítástól csak úgy ragyogott, mindkét oldalán a házaknak ko- ridor oszlopcsarnok van, a melyen a közönség sétált s igy a bolognaiak még esős időben is folyton szárazon sétálhatnak. Feltűnt nekünk, hogy mikor a vasúti indóházhoz mentünk, bár éjfél volt már, az utcákon még mindig igen sok ember járkált.

Jó előre visszamenvén az indóházba nem unatkoztunk az indulás órájáig, mert minden félórában jöttek mentek vonatok, a melyek hozták a sok zarándokot.

Miután utazójegyeinket láttamoztattuk és az indulás ideje elérkezett, felszállottunk a gyorsvonatra s úgy helyezkedtünk el, hogy Velen- ezéig aludhassunk. Alig hogy kiértünk a nyílt pályára már a kupé-társak elaludtak; bizony jó magam is, ipert igen el voltunk fáradva. A Bologna s Velencze között lévő állomásokon fel se ébredtünk. Velenczében is csak a kalauz keltett fel, bekiáltván a kupéba stentori olasz hangon Venezia ! Venezia / /Amint kiszállottunk a kupéból, azon vettük észre magunkat, hogy már a tengerparton, illetve a tengeren vagyunk, rpert a vasút beviszi az utasokat a tenger fölé. Érdekes az ellentét, mikor leszállunk az indó- házban; fülünk teli van dübörgő lármával, a

nézőtér mégis csak félig telt meg. — Ennek a magyarázata csak az lehet, hogy a mi méltán frnyás Ízlésű közönségünk, ha lát egy-egy nem korrekt előadást, napokra elijed a többitől. — Ki kell emelnünk Lányi Irmát és Molnár Gyulát, mind a kettőt dicsérettel; amaz a sorsával meghasonlott, ámde azért a kísértéseknek ellentállani tudó „erős asszony“-t nagy hatással személyesítette, Áiolnár meg a katonai reformert épp úgy, mint az izgatott kedélyű, az élet ezer nehézségeivel küzdő, de felszínen maradni akaró, különben pedig féltékeny természetű katonát, helyzetről- helyzetre helyes felfogással alakította, mint Halmay is a duhaj falusi földbirtokost. — Gabányi István fess katona, a szerepét is mindig tudja. — Benkő Jolán, Tisztay, Gabányi, Füredy epizód szerepeikben tetszettek. — Kövesdl Éviben van talentom, csak szorgalma is legyen kitartó, akkor igen jó segédszinósznő válik belőle. — Barts Aranka a nyelves szakácsnőt jellemzően adta.

Pénteken, április 27-én, másodszor zóna előadásban Napoleon öcsém, elég szép közönség előtt s az elsőnél sokkal jobb előadásban.

Szombaton, tegnap, A görög rabszolga Erről jövő számunkban.

a+b

*

Jövö heti mü*or. Ma közkívánatra másodszor: „A kurucfurfang“, d. u. 4-kor pedig népelőadásul: „A mozgó fényképek“. —Hétfőn : zónaelőadásul „A gésák“. — Kedden : „Varázs- hegedű“, vig opera. Ezzel: „A minister előszobájában“ és „A tót táncmester“, vígjátékok. — Szerdán : „Görög rabszolga“, operet. — Csütörtökön : „Falusiak“, vígjáték. — Pénteken : zónaelőadásul „Szulamith“. — Szombaton : „A teknősbéka“, francia bohózatos vígjáték a budapesti vígszínház legsikamlósabb darabja, a mire a „mamákakat“ eleve figyelmeztetjük.

Különfélék.

— Személyi hir. Szekerák Kálmán, apátur főesperes, s.-pataki rk. plébános, mint teljes részvéttel értesülünk, influenzában súlyos betegen fekszik. Egészségének jobbra fordulását tisztelői sorában mi is őszintén kívánjuk.

— Kazinozy-ünnep programja. Lapunk ma egy hetes számában jelentettük, hogy a s.-a.-ujhelyi rk. főgimn. ifjúsága máj. 1-én elzarándokol a széphalmi sirházhoz és ott a „szent öreg“ sírjára leteszi kegyeletének emlékkoszoru- ját. Az ifjúsági ünneplés sorrendje ez: Lima a hazáért Sz. ..Nagy Józseftől. Énekli a vegyeskar. — 2. Ünnepi beszéd Kazinczyról. Tartja Lakatos Dezső VIII. o. t. az ifj. önképzőkör elnöke. — 3. Kazinczy emlékezete Tompától. Szavalja Pólányi Gyula VIII. ,o. t. — 4. Szomorúan szól a magyar nóta. Énekli a férfikar. — 5. A hazáért, Pósa Lajostól. Szavalja Somogyi Bertalan III. o. tanuló. — 6. Hám Sándor dr. főgimn. tanár megemlékezése Kazinczyról. — Kölcsey Himnusza. Énekli a vegyeskar. — Az ifjúság és tanárainak e kegyeletes szép ünnepére bizonyosan nagyobb számmal fog ellátogatni városunknak hazafias közönsége is a délelőtt óráiban.

— Esküvő. Borzsovai és tisza-kóródi Kóródi Lajos, vág-selyei kir. aljbiró, f. é. máj.

fejünk zug a vasút zakatolásától, itt pedig a laguna halálcsöndje fogad.

A Velenczébe utazók mind a gondolákhoz tartanak. Itt fiakkeresek helyett a gondolások invitálják a közönséget. Furcsa egy érzést észleltünk magunkon, mikor a kis ringó sajkába léptünk. Egyik utazótársunk, kit a tengeri betegség nagyon meggyötört volt, annyira megijedt, látván ismét a tengert, hogy barátai és fia biztatására sem hederitve, visszafordult az indóházba s tovább utazott a vasúton pedig igen szerette volna látni Velenczét. El is mondhatja, hogy: Velenczében voltam, de Velenczét nem láttam.

Mi egy perc alatt elhelyezkedvén a gondolákban s kiadván a vezényszót, hogy „Hotel d’ Italia Bauer“ bámultuk amint a gondolás roppant ügyességgel s biztos kézzel hajtotta lélek- vesztőjét, röpített a laguna-utcákon kérész tül- kasul, mig oélunkhoz értünk. A gondolákon menve szemléltük Velenczét s őszintén mondom, hogy inkább titokzatosságával, s halálcsendjé- vel hatott reánk, mint szépségével. A kormos, omladékony, deszka ablaku paloták, szép házak épp oly hatással voltak reánk, mintha szép ruhába öltözködik valaki, aztán kopott viselt felsőt vesz fel. Néhol a téglát lemosta az eső s úgy mutat az egész ház, mint egy rongyos csárda; másutt a verebek fészkelnek az erkély hasadékaiban, a vizek poshadt szaga pedig a hulla bűzére emlékeztet. Mindez oly leverő, oly szol- moru. Örültünk, mikor a szállóban elkelyezkedve

megpihenhettünk- tvóge m.)