Zemplén, 1900. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)
1900-04-29 / 17. szám
Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉN-VÁEMEGYE EOZÖITSEGE^EK ÉS A ZEMPLÉN-Y ARME GYEI „TANÍTÓ-EGYESÜLET MSTEK HIVATALOS LAPJA. MEGJELENIK LvLIOSTDELT S -A. ES 1ST -A_ E=. Sátoralja-Ujhely, 1500. április 29. 17. (2053.) Harmincegyedik 'évfolyam. HIRDETÉS DÍJJÁ hivatalos hirdetéseknél : Minden szó után 2 fill. Azonfelül bélyeg 60 fill. Petitnél nagyobb, avagy diszbetiikkel, vagy körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden négyszög centim, után 6 fill, számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyuj tátik. Hirdetések és pénzküldemények a kiadóhivatalhoz intézendők. ELŐFIZETÉS ÁRA: Egész évre . . 12 kor. Félévre .... 6 „ Negyedévre . . 3 „ Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Késiratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 30 fill. A nyilttórban minden garmond sor dijja 40 fill. Foglalkozzunk a néppel! Sztropkó, ápr. 20. Amióta ezredéves magyar hazánk nemzeti szinti zászlajára arany betűkkel felirta a magyarosítás dicső jelszavát, a magas Kárpátoktól le a kék Adriáig megindult a mozgalom az iránt, hogy a magyar haza minden egyes lakója szívben és lélekben magyar legyen. És e jogos óhaj elől sohasem zárkóztak el azok, a kik édes hazánk igaz gyermekeinek vallják magukat. De ha mégis itt-ott szórványosan akadt vagy egy- egy a gyarlóbbak sorából, a ki gyáván megtagadta magyar voltát: ez leginkább a társadalom salakjában keletkezett bujto- gatóknak felülve lett anuak áldozatává mindaddig, a mig ez is észre nem tért, s be nem látta annak igazságát, hogy a magyar haza csak úgy lehet boldog, ha annak minden egyes lakója szeretettel és igaz magyar érzelmekkel ragaszkodik ahoz a dicső eszméhez, mely a boldoguláshoz és jóléthez vezet. Zemplén vármegye, a ki annyi jeles férfiút adott már a hazának, miként maradhatott volna vissza akkor, a midőn országunk minden zege-zugában a magyarosítás volt a legbecsesebb jelszó. Mint örömmel láttuk vármegyénk nemcsak hogy vissza nem maradt, de itt is előljárt, büszkén lobogtatva zászlaját. A legnagyobb lelkesedés közepette alakult meg 1883-ban „A magyar nyelvet és népnevelést Zemplén-vármegyében terjesztő egyesület“. Ez egyesület áldásos működése előtt kalapot kell hogy emeljen minden hazafi. De vétket, bűnt követnénk el akkor, ha ez az áldásosán működő egyesület rnü- ködésköréböl iskoláinkat — azok jeles tanítóit értve — kihagynók. Hisz tudják mindannyian, hogy az iskola az, hol a gyerek először lépi át azt a küszöböt, mely a magyarosodáshoz először vezet. Az iskola az a hely, hol a magyarosítás dicső eszméje legmélyebben beoltható az apró szivecskékbe; innen van az, hogy az egyesület az iskolák és kisdedóvó intézetek felállítására és fenntartására kiváló gondot fordít, mert igy véli meg- könyiteni az egyesület az ő nagy és fárasztó munkáját. Ámde itt sem állhat még meg az egyesület, mert a magyar nyelvet különösen az idegen ajkú helyeken istápolni kell az iskola falain kívül is, vagyis ott a hová a tanító keze már el nem ér. Itt azonban a müveit társadalom akaraterejére is szüksége van az egyesületnek; mert csakis ezzel karöltve nyerhet megoldást a kitűzött nemes cél és csakis közös akarat s lankadhatatlan szorgalom révén következhetik be lánglelkű Széche- nyinknek az a jóslata, mely szerint Magyar- ország nem volt, hanem lesz! Meg kellene tehát ragadnunk minden oly alkalmat, a raelylyel édes hazánknak a magyarosítás terén jó szolgálatokat tenni vélünk. Nevezetesen: az iskolából kikerülő fiatalságot kellene első sorban vezetnünk tovább azon az utón, melyet derék tanítóink égő fáklyájukkal világítottak meg hazánk jövendő nemzedéke előtt;-és ha netalán azt látnánk, hogy az a vérrel áztatott drága föld, a melyen a magyar nemzeti eszme terem, a kellő művelés hiányában — ha bár elvétve is — dud- vásodni kezd: irtsuk ki vas marokkal a gyomokat, még mielőtt gyökeret vert volna földünkben, hogy igy a mag, melyet e földről nyerünk, oly tiszta legyen, mint a szinarany ! Hogy mennyire kívánatos az, hogy népünk az iskola falain kívül is szakszerű, hazafias oktatásban részesüljön, abból is kiviláglik, hogy mentői tudatlanabb a nép, annál inkább megnyerhető az afféle államfelforgató eszméknek. És ha az ily nép magára hagyatva éli le napjait, igen köny- nyen megesik, hogy valamely népbolon- ditó üti fel közöttük a sátorfát, a ki aztán meggyülölteti velük a saját vérüket is. Csakis igy történhetett meg e vármegye egyik határszéli városkájában, hogy ott, a hol az idegen ajkúak egymás ellen versenyeztek a magyar nyelv elsajátításában, egyszerre csaknem hogy elnémul a magyar szó a lakosok ajakán, nemcsak, de valamely lelketlen bujtogató tanácsára csakhamar dühös ellenségévé válik a magyarnak a különben jámbor természetű nép. Még a templomban is a magyar éneket hirtelen a tőt váltja fel, — a nélkül hogy e gyors változás okát megértenők. Hogy honnan ered az a fonálszál, mely a magyarosítás kíméletlen meggátlója és a békés egyetértés összekuszálója: kutatni nem érzem magam hivatottnak; én csak azt szeretném elérni, ha a pánszláv bujtogató*) ártalmatlanná tétetnék, a megtévesztett jámbor népet pedig ismét megnyerhetnék magunknak és mint békés honpolgárok, mint eddig haladtunk, ezután is karöltve haladhatnánk a cél felé. Unghváry Ede. SchVarcz Bernát. 1832-1900. Család, társadalom, közjótékonyság: e három tér, hol a tökéletes ember isteni rendeltetését betöltheti. Az elköltözött, mindenkitől tisztelt és szeretett embe-.- társunk, oly értelemben híven töltötte be földi pályáját. *)Erre a tárgyra több világosságot szeretnénk, s reméljük, hogy nyerünk is hamarosan az érdekelt hatóságtól. Szcrk. r Rómáig — meg vissza. (A magyar görög katolikusok római zarándokutja) A ,Zemplén* eredeti tárcája. Irta: Bihary Emil. (6. folytatás.) Régi közmondás, de mindig uj marad, hogy: „mindenütt jó, de a legjobb otthon“. Mi is sokat láttunk, sokat tapasztaltunk szivünk, lelkünk is örvendett, de legjobban mégis, mikor úti táskáinkat elővettük s csomagolni kezdtük holmiainkat, avval a tudattal, hogy még megnézünk egy-két nevezetesebb olasz várost, s aztán pár nap múlva otthon leszünk. Szivünk akkor még a Róma látásánál is jobban dobogott. Csak a messze idegenben, még ha jó barátok ismerősök között van is az ember, veszi észre a jobb érzésű ember, hogy az otthon, a haza, a szülőföld, a családi fészek édességénél nincs kedvesebb a kerek világon. Haza felé indultunk tehát Rómából, nem mint vert, de mint győztes hadsereg. Lelkünk megvigasztalódott, szivünk megnyugodott, magyar hazafias érzelmeinket a világ legelső, mondjuk a XIX. század utolsó évében a legdicsőbb fejedelem előtt, idegen nemze- tek szemeláttára és fülhallatára „urbi et orbi“ nyilvánítottuk. Bármiként döntenek is a magyar liturgia ügyében, mi bele nyugszunk; mert tudjuk, hogy az elvetett mag ki fog kélni és gyümölcsöt is hoz; azért mondottam, hogy mint győztes hadsereg vígan indultunk haza felé. Ismét Orthé-nál vagyunk. Vonatunk balkézre tér, jobb kézre hagyva az Ancona felé vezető vasúti vonalat. Legközelebb eső célunk: Flórencz (Firenze.) Éste fél 9-kor érkeztünk oda. Az összes omnibusz kocsikat, számra nézve lehetett vagy 25—30, mi magyarok foglaltuk le és igy minden omnibusz a saját vendéglőjébe (Hotel) szállította vendégeit. Mi a „Helvetia“ szállóba igyekeztünk, mert ott a személyzet egy-két tagja németül is beszél. Szép, első rangú vendéglő, de drága. Különben Flórenczben minden tisztességes szálló drága, s igy Firenzének nagyon elég egy napot szentelni. Flórenczben úgy az italok, mint az ételek élvezhetők, de borsos árúak is. Csak azt említem fel, hogy este a pecsenyéhez saláta helyett krumplit rendeltünk; lehetett vagy négy krumpli karikára vágva, kipiritva a hús körül s a négy krumpliért 2 (kettő) lírát vagyis 1 K. 80 f.-t azaz 90 krt zsaroltak tőlünk, mely összegért nálunk a Krajnyán egy métermázsa krumplit adnak. Meg is mondottuk a kedves taliánnak, ebből csak az a tanulság, hogy magyar ember ne egyék krumplit a szegény Olaszországban. Jókor lefeküdtünk, hogy másnap felfrissült testtel s erővel végig nézhessük Olaszország legszebb városát: Firenzét. Firenze ügyön nem dicsekszik valami ős régiséggel, mert Krisztus urunk szül. előtt csak egy századdal keletkezett, ami Olaszországban fiatalságra mutat. Különben Firenze Olaszországnak legszebb, legfestőibb és, a mi fő, a legtisztább városa. Igaz, azt mondják, hogy legszebb tája van Nápolynak ; de itt a szép mosolygó vidék mellett, szép tiszta város, előzékeny udvarias nép. A szép férfiaknak s a még szebb nőknek egész légiója van itt. Vasárnap lévén, március 11-e, alkalmunk volt mindenféle népséggel megismerkedni. Komolyság, dac, szigor, ízlés, szeretetreméltó vidámság van egyesülve e népben; mély vallásosságát a templomok zsúfoltsága bizonyítja. E faj nép, melyből annyi sok jeles ember vált ki, még most is uralkodik esze s takarékossága révén. A mozgékonyság, az életrevalóság több nála mint Rómában a büszkeség, a velenceinél a pénz. Igen kedves hatást gyakorolt ránk az az udvariasság, a mivel itt találkoztunk, a mi itt, úgy tetszik, általános modor. Vasárnap vala. Templomba mentünk először is a „Maria dei fiori“ világhírű katedráiéba. Kívülről sokkal jobban hat, mint belülről. Kívülről simított, sok szinü márványnyal van kirakva, vörös, fehér, fekete szinvegyülék ragyog le róla. A templom olasz-gót stílben van építve s a toscanai gót-olasz építészetnek ezt a csodáját betetőzte Bruneleschi Fülöp 1436-ban MT A Zemplén mai száma tizennégy oldal.
