Zemplén, 1900. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)
1900-04-15 / 15. szám
nemzetiségi, nemcsak humanitáriusi, nemcsak közvagyon céljából bir nagy fontossággal, de úgy vármegyénk, mint annak székhelyének kulturális fejlődésére is igen nagy fontossággal bir, s mivel a kínálkozó alkalomnak elszalasztása többé sohasem pótolható, — azért igénytelen véleményemet e részben azért tárom fel, hogy a Tekintetes alispán urnák alkalmat adjak arra nézve, hogy a magas kormányhoz teendő, — de semmiesetre sem kötelező — ajánlatát megtehesse. Eme törekvésemben mindenek előtt az e téren az országban már felállított bábaképző intézetek történelmi fejlődését kell szem előtt tartanom. Eme fejlődési történet azt igazolja, hogy úgy Ungvár, Pécs, mint Szombathely stb. városokban, hol a közkórházak szülészeti osztállyal ellátattak, s mint ilyenek a bábák tanítására feljogositattak már első évben 1000—1500 forint állami segélyben részesítettek. Vagyis a közkórházak alapszabálya megváltoztatott, s kimondatott, hogy a közkórházba a szűlőnők is felvétetnek, tehát a kórházba egy ápolónői fizetéssel ellátott bába állás rendszeresített. A szülészeti osztály berendezéséhez semmi tetemes, vagy a rendes kórházi felszereléstől eltérő, s nagyobb pénzáldozatot kívánó, különösebb bútorzat nem lévén szükséges, legfeljebb a lepedők leltárának száma nagyobbitandó. A mi törvényhatóságunk területén, miután a tervbe vett s az építés megkezdésének állapotában levő közkórházunknál, — az 1898. év május havában beterjesztett főorvosi szakvéleményemben a szülészeti osztályt elengedhetetlen követelménynek tekintettem, a kórház eme osztálya volna felajánlandó s e részben a bábatanitás helyiségéül, uj, vagy meg nem szüntethető akadály, vagy nehézség fenn sem forogna. Miután önként magában a dolog természetében álló, hogy a tanítás céljaira tananyag kell, annak megszerzése képezhetné a főnehézséget, ha azt az okos példákat .adó szakférfiak tudása le nem küzdötte volna. Úgy mint azt Ngos Tauffer tanár ur Budapesten az úgynevezett „tanítási kiszállással“ megteremtette, s utána a többi bábaintézetek is alkalmazták, úgy kell azt itt is megteremteni. Meg kell teremteni pedig azért, mert alig lehet egy-egy emberibb jótékonyság, alig lehet az orvosi segélynek szembetűnőbb, példát adóbb áll- dásos működési tere, mint segítségére lenni tudással ama szülőnőnek, a kinél a természet nem adta meg a módot a szülőnőnek magának arra, hogy önerejéből, — az emberi tudomány igénybe vétele nélkül — életet adhasson az uj szülöttnek, s evyel a magáét is megvédje, — de meg alig van az élet rendes élettani körülményei között valakinek az ápolása táplálás terén oly nagy szükséglete, mint a vajúdó, s az önmagával tehetetlen szűlőnőnek és az uj szülöttnek. Városokban, falvakban elhagyva, szegényen, ápolás, táplálás, rósz lakásban fekszenek a szegény szülőnők, sem egy falat ételük, sem bábájuk, még talán az újszülöttek fürösztésére való alkalmas tekenőjük sincsen, ha ezeknek a nőknek a bábaintézet orvostanára orvosságot, levest, jó tanácsot, segítséget, később táplálást is ad, azok a nők szívesen fogják venni, hogy a tanítás céljára hsználtassanak. Tanítás célja csak tanítás lehetvén, az ilyen ideális cél nem lehetne sem az emberiségi, sem a közegészségi, sem a közszemérmet szem elől tévesztő eljárás által kockáztatható, vagy kockáztatandó. Hogy pedig a bábák az intézet tanítási céljainak meg- nyeressenek, minden a már gyakorlatot űző bába tudomására lenne hozandó, hogy a tanítás céljaira alkalmas szülési eseteikért 2 forint jutalmat fognak kapni. így nemcsak az lenne elérve, hogy már a kezdet kezdetén is lenne tananyag, de az intézmény popularizálása révén az áldásos működésének hamarább felelhetne meg. Miután pedig eme kiadások az első évi 1000—1500 forint állami szubvencióból bőven kitellenek, azért itt anyagi áldozatról szó sem lehetvén, pénzügyi szempontból az ügyre vonatkozó ajánlat megtevésének hátránya sem a köz, úgynevezett törvényhatósági vagyonra, sem az egyesek vagyonára nem lévén, az ajánlat ezen szempont miatt nyugodtan volna megtehető. Miután pedig a bába kiképzés a kulturális élet olyan követelménye, a mit a műveltségi fokozat előhaladásában maga a közönség is éppeu úgy megkíván, mint hasonlíthatatlanul nagyobb igényt támaszt a lakosság már a lakások dolgában is, mint támasztott évtizedekkel ez előtt, azért idő haladtával a közönségnek nagyobb műveltségi és tudási foka mellett a eé- dulás bábák iránti igényét, az okleveles bábák iránti igénye fogván felváltani s úgy mint Ung- váron is történt, a cédulás bábák tanítása beszüntetésével, csupán okleveles szülésznők kiképzése rendeltetvén el a m. közoktatásügyi kormányzat által, minden pénzáldozat nélkül 3—4 év múltán egy oly állami kulturális intézettel bírna a törvényhatóság, a mit csak ma, midőn annak megalapítására, megszerzésére a kedvező alkalom meg van, sőt az önként kínálkozik — teremthetne meg akkor, midőn ajánlatot tenne a tekintetes alispán ur a m. belügyi kormányzatnak arra nézve, hogy közkórházában S.-A.-Ujhelyben hajlandó hely, tananyag és a bábák ellátásával bábaképző iskolát felállítani. A bábaképzés egyébb adminisztratív részleteire vonatkozólag szükséges javaslatomat más alkalommal íogom előterjeszteni. S.-A.-Ujhely, 1900. ápr. 9. Löcherer Lőrinc dr., főorvos. 7464. sz. T. Zemplén-vármegye" alispánjától. Pályázati hirdetmény. A Sátoralja-Ujhely város rendezett tanácsánál elhalálozás folytán megüresedett árva- »zéki ülnöki állás, továbbá a lemondás folytán üresedésbejött iktatói állás, az 1900. évi április hó 18-án délután 3 órakor tartandó képviselő- testületi közgyűlésen fog betöltetni. Az évi 2400 korona fizetéssel, 400 korona lakbérrel és 200 korona drágasági pótlékkal javadalmazott árvaszéki ülnöki állásra, továbbá az évi 1000 korona fizetései, 200 korona lakbérrel és 100 korona drágasági pótlékkal javadalmazott iktatói állásra tehát ezennel pályázatot hirdetek s felhívom mindazokat, a kik ezen állások valamelyikét, vagy a választás folytán esetleg üresedésbe jövő többi állások egyikét óhajtják, hogy törvényszerű minősítésüket igazoló, kellően felszerelt pályázati kérvényüket hozzám bezárólag április hó 17-ének délutáni 5 órájáig nyújtsák be. S.-A.-Ujhely, 1900. ápr. 10-én. Matolai Etele, alispán. 7404/900. sz. T. Zemplén-vármegye alispánjától. A 10 főszolgabírónak és S.-A.-Ujhely r. t. város polgármesterének. A cs. és kir. közös hadseregbeli hadapród iskolákba az 1900/1901. tanévre magyar állami alapítványi díjmentes helyekre való felvétel tárgyában kiadott és a „Budapesti Közlönyében is közzétett pályázati hirdetményt* oly felhívással adom ki, hogy annak saját területén és minél szélesebb körben leendő közhírré tétele iránt intézkedjék. S.-A.-Ujhelyben 1900. évi ápr. 5. Alispán helyett: Dókus Gyula, főjegyző. T. Zemplén-vármegye törvényhatósági bizottságának S.-A.-Ujhelyben 1990. évi február hó 28- án tartott közgyűléséből. 101/3899. Olvastatott a földmivelésügyi m. kir. minister őnagyméltóságának 96972/99. sz. intézvén ye melylyel a faiskolákról és fásításról múlt évi szeptember 19-én 480/29390. szám alatt alkotott vármegyei szabályrendeletet jóvá hagyja. Tudomásul yétetvén az eredeti záradékolt példány a levéltárba elhelyeztetni, másolatban a „Zemplén“ hivatalos lapban kihirdettetni és miheztartás végett az alispáunak, vármegyei jegyzők, főügyész, alügyész, S.-A.-Ujhely polgármestere, főszolgabíróknak, vármegyei gazdasági egyesület s Bezerédy Pál a földmivelésügyi m. kir. minister őnagyméltósága által a selyem tenyésztés emelése céljából kiküldött meghatalmazottnak kiadatni, illetve megküldetni rendeltetik. Kmft. Jegyzetté: Kiadta: Bernáth Aladár, Dókus Gyula, IV. aljegyző. főjegyző. 101/3899. Szabályrendelet a faiskolákról és fásításokról. (2. Folytatás.) A járási mezőgazdasági bizottság az üzemterveket a jelen szabályrendelet határozmányai, valamint a gazdasági célszerűség szempontjából átvizsgálván, a megfelelőket intézkedés végett a járási főszolgabírónak adja át. A járási főszolgabíró intézkedései ellen az 1894. XII. t.-c. 102. §-ában emlitett hatóságokhoz fellebbezésnek van helye. S.-A.-Ujhely rendezett tanácsú városban a faiskola üzemtervét a városi mezőgazdasági bizottság állapítja meg s a vármegye alispánja, a vármegyei mezőgazdasági bizottság meghallgatásával, hagyja jóvá. Az üzemtervek készítésénél érvényesítendő általános szakszerű útmutatásokat az orsz. gyü- mölcsészeti biztos, és a hol szederfatenyésztés is van, az orsz. selyemtenyésztési felügyelőség adja meg. 4. §. A községi képviselőtestületek felelősek azért, hogy a megfelelő faiskolák berendezésére és kezelésére, a faiskolákban szükséges munkálatok rendes végzése céljából, egy állandó * A terjedelmes hirdetmény áttanulmányozható a szolgabirói hivatalokban, a polgármesternél, a közig, irattárban, ugyszintóu szerkesztőségünknél is. munkás alkalmazására szükséges költségek a jelen szabályrendelet hatályba léptét követő évre szóló községi költségvetésben előirányoztas- sanak. A mely község ezt elmulasztaná, a szükséges költségeket az 1886 XXII. t.-c. 126. § -a értelmében költségvetésébe a törvényhatóság állítja be. 5. §. A községi faiskoláknak a jelen szabályrendelet határozmányai szerint való berendezése, fentartása és kezeléséért az 1894. XII. t.-c. 48 §-a értelmében, a községi elöljáróság felelős. 6. §. A faiskola 160 centiméter magas deszka, léc, sövény vagy egyéb, a nyulak ellen védelmet nyutó kerítéssel veendő körül. Ha a faiskolák közelében öntözésre szükséges viz a kellő mennyiségben nem volna: az illető községek kutak vagy viztartómedencók létesítéséről kötelesek gondoskodni. II. A községi faiskolák kezelése. 7. §. A faiskola kezelésére az 1894. XII. t.-c. 44. §-a élűimében S.-A.-Ujhely rendezett tanácsú város szakképzett kertészt köteles alkalmazni. A többi községekben a faiskola kezelésével a községi képviselőtestület a néptanítót a hol több néptanító van, azok egyikét bízza meg s méltányos javadalmazásáról a 4. §. szerint gondoskodik. 8, §. A faiskola kezelője köteles: a) a faiskolát az üzemterv s az illetékes hatóságoktól nyert utasítások, valamint a jelen szabályrendelet vonatkozó határozmányai értelmében kezelni, a számadásokat, a melyek a községi számadás keretébe tartoznak vezetni. b) a községi tanköteles gyermekeket, az iskolák tanrendjében megállapítandó időben és az 1894. XII. t.-c. végrehajtása tárgyában 1894. évi 48000. szám alatt kelt földmivelésügyi ministen rendelet C) mellékletében foglalt utasítás szerint a fatenyósztésben gyakorlatilag oktatni. A faiskola kezelő néptanítók a vonatkozó fegyelmi szabályok értelmében felelősek. Más faiskola kezelők fegyelmi tekintetben a községi alkalmazottakra vonatkozó szabályok £ilá esnek 9. §. Az. 1894. XII. t.-c. 47. §. értelmében a faiskola kezelők a szabadon elárusítható, illetőleg az üzemtervben meghatározott számon túl termelt csemeték eladási árából a képviselőtestület által a törvény 44. §. értelmében meghatározandó díjazáson felül részeltethetők. A részesedés mérvét a számadás beterjesztése után a községi képviselőtestület évről évre állapítja meg. III. A fásitásokról. 10. §. A vármegye területén átvonuló állami közutak befásiíása a kereskedelemügyi minister ur részéről megállapítandó sorrendben az általa meghatározandó fanemekkel oly- kép fog foganatosíttatni hogy, a fák az állami közúthoz tartozó területen üítetendők. 11. §. Az állami közutakon a fák ültetését és ápolását, valamint a kiveszett fák pótlását, állami közegek végzik. 12. §. A fák ott, hol az állami közút mentén mind két árkon túl fekvő földszallagok az állam tulajdonát képezik, ezen földszalagokra, ott hol az emlitett eset nem áll fenn, és a forgalom jelentékeny, az árok belső lejtőjére, ott pedig, hol az ut szélessége és a kisebb forgalom azt megengedik, az ut patkájára üítetendők. 13. §. A fasorok lehetőleg olykép ülteten- dők, hogy az egyik oldalon ültetett fák ne az ut másik oldalán levő fákkal, hanem a fák közötti tér közepével legyenek átellenben, vagyis hármas kötés alkalmazandó. A fák koronájának a földszinétől való magassága gyümölcsfáknál legalább 2-2 méter az erdei fáknál 2'5 méter. Az egymás mellett ültetett két fa koronája között legalább is a kifejlett korona széliességnek megfelelő szabad tér hagyandó. Ehhez képest az alma, körte, dió, gesztenye és cseresznyefák egymástól (15—20 m.) távolságra, szeder szilva és megy fák (8—10 m.) távolságra, erdei és gazdasági fák pedig (15 m.) távolságra ül- tetendők. 14. §. A törvényhatósági utak befásitása a fásítási tervben megállapított sorrendben, határidőkben és módon eszközlendő. Ezen fásítási tervet, az államópitészeti hivatal közbenjöttével, az országos gyümölcsészeti biztos (azon thatóságokban a hol selyem tenyésztés van, és az országos selyemtenyésztési felügyelőség) valamint a thatósági mezőgasdasági bizottság és gazdasági egyesület meghallgatásával a vármegye alispánja állítja össze s a szabályrendeletet követő egy év alatt jóváhagyás végett a törvényhatóság elé terjeszti, (Vége köv.)
