Zemplén, 1900. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)

1900-04-15 / 15. szám

1900. április 15I.

Mint ,a tényállás közvetetten ismerője: bátorkodom az intéző körök figyelmét és emberszerető jóindulatát e minden segedelemre érdemes család tarthatatlan sorsa iránt mély tisztelettel kikérni, méltóztassanak az ártatlan édesanya és gyermekeinek megélhetéséről és ellielyez- tetéséről gondoskodni.

Ha jelen szerény soraimmal bárkinek is terhére váltam, bocsánatát kérem ; de midőn — ily nyomort látva — nálamnál hivatottabbak nem tesznek semmit: én, a nagy társadalomnak egy csekélyke kis tényezője, érző szivem parancsát teljesitém, midőn a szerencsétlen család részére gyors segítségért bátorkodtam a „Zemplén“ t. olvasó nagyközönsége előtt esedezni.*)

(Varanuó, április 10.)

alázatos szolgájok: Guseó Ferenc,

kir. adótiszt.

Vármegyei ügyek.

Fizetésemelés tervezete. Kiegészítéséül annak a közleménynek, melyet lapunk ma egy hetes számában adtunk, egyszersmind tájékoztatásul és feleletül a szerkesztőségünkhöz intézett kérdésekre, a t. vármegye számvevősége elé tűzött elvek szerint szerkesztett tervezetből, melyet a t. vármegye állandó választmánya a f. hó 18-án tartandó ülésén vesz tárgyalás alá, közöljük az itt következő részleteket. Az I—XXII. fokozatban a felemelt törzsfizetés lenne az I. fokozatban : 5690 K. (4400 alispán); a II. fokozatban : 4650 K. (3600 főjegyző): a III. fokozatban : 4390 K. (3400 árvaszéki elnök); a IY. fokozatban: 3620 K. (2800 főpénztáros); az V. fokozatban: 3150 K. (2600 tiszti főügyész); a VI. fokozatban: 3100 K. (2400 főszolgabirák, árvaszéki ülnökök, főszámvevő); a VII. fokozatban : 2590 K. (2000 tiszti főorvos, pénztáros, ellenőr, főlevéltáros); a VIII. fokozotban : 2330 K (1800 alügyészek, I. alszámvevő, II. aljegyző, árvasz. jegyző, gyámp. könyvelő); a IX. fokozatban : 2200 K. (1700 szolgabirák); a X. fokozatban : 2070 K. (1600 II. és III. alszámvevő, allevóltáros, iktató, kiadó, árvasz. irattáros); a XI. fokozatban : 1810 K. (1400 III., IV. V. aljegyző) ; a XII. fokozatban: 1550 K. (1200 szinnai j. orvos és I. osztályú Írnokok); a XIII. fokozatban : 1290 K. (1000, a 9 járásorvos, II. oszt. Írnokok, 5 állatorvos) ; a XIV. fokozatban : 1190 K. (920 járási Írnokok); a XV. fokozatban : 1030 K. (800, a 3 állatorvos és közig, .'gyakornokok) ; a XVI. fokozatban: 930 K. (720 14 központi napidijas); a XVII. fokozatban : 775 K. (600 huszár őrmester); a XVIII. fokozatban : 650 K. (500 huszár káplár); a XIX. fokozatban : 620 K. (480 őrhajduk); a XX. fo*) A könyörület. az emberszeretet, a szánó részvét filléreit méltóztassanak eljuttatni a varannai j. főszolgabírójához, hová lapnnk szerkesztősége ós kiadóhivatala — attól az elvtől vezéreltetve, hogy „kétszeresen ad, aki gyorsan ad* — már szintén eljuttatták a muguk könyörületes adományait Szerk.

része még Rómában maradt, hogy Rómát s nagyobb nevezetességeit, melyet a 3 napon át meg nem tekinthettünk, megnézhessük.

Aztán kik délután, kik este elutaztak részint Nápoly, részint Pompeji megtekintésére. De úgy a Nápolyba mint a Flórenczbe utazók találkát adtunk egymásnak Velenczében.

(Folytatjuk.)

Ella.

— A »Zemplén* eredeti tárcája. .—

Irta.- Balogh. Irma.

Az eső még alig szűnt meg.

A bokrokon s fákon ezer s ezer esőcsöpp csillog-villog és rezeg. A közeli sürü erdőséggel benőtt hegyeken fehér felhő foszlányok úsznak. A langy-meleg nyári levegő tele van a hirtelen megázott föld kellemes illatával.

A ráski kastély rácsos kapuján puha robo- gással félfedelü kocsi lordul be s a bejárat előtt megáll. Alacsony, sovány barna fiatal leány száll ki a kocsiból s bizonytalan tekintetet vet maga körül. Azt a gondolatot ébreszti, hogy nyomban szeretne visszafordulni.

Szeme azonban egyszerre megvillan. Balról, az istállók felől, magas, vállas fiatal ember közeledik. Tartásából egy pillanat alatt kivehető, hogy katona, — bár most civilben van. Nadrágja kissé felgyürve, finom sárga cipője sáros, gomblyukában egy gyönyörű sárga rózsa.

— Hozta Isten, kis rokon! — köszönti a leányt s kezét melegen megszorítja. — Nem ázott meg?

— A mint látja, nem.

— Pompás kis eső volt. Parancsoljon 1 — mutat a bejárat felé s közben müértő szemekkel vizsgálja: — Oh, a mama teljesen nyugodt *ehet, láttam én már ennél szebb vászoncseMelléklet a „Zemplén“ 15. számához.

kozatban : 570 K. (440 hivatalszolgák); a XXI. fokozatban: 390 K. (300 tiszti huszárok); a XXII. fokozatban: 310 K. (240 tiszti hajdúk). A zárójelbe tett számok korona értékben mutatják az eddig volt törzsfizetést.

Kivételes nősülés megengedéséért folyamodtak a következő hadköteles egyének, név- szerint: Skuba Mihály kis-kemenczei, Molokács Mihály jeszenői, Szabol Mihály sztankóczi, ifj, Balogh Miklós megyasszai, Vaszily Mihály szu- hai, Soltész András kácsándi, Kosnyider Gábor megyasszai és Stich József Lajos abauj-szántói lakosok. Folyamodásaikat pártoló vélemenynyel terjesztette föl a közig, bizottság a honvédelemügyi kir. ministerhez.

Hírek a nagyvilágból.

Királyunk őfelsége Berlinbe utazik a német császár látogatására.

Vilmos német császár részvétiratot küldött a török szultánhoz a hős Ozmán basa elhunyta alkalmából.

Lipót, belga király, hatvanötödik születésnapja alkalmából, összes ingatlan javait az államnak ajándékozta.

György görög király, a ki csak most szabadult föl az influenzából, fülgyuladást kapott, a minek orvosoltatása végett Németországba utazik.

A déláfrikai harctéren, hol most 40,000 főnyi búr haderő vívja élet-halálharcát az án- golok 200,000-nyi hadserege ellen, igen véres ütközetekben a búrok nevezetes sikereket arattak megint, de egyik legjelesebb tábornokukat, a hős Villebois-t, elvesztették.

Az ángolok vesztesége Dél-Áfrikában, a múlt évi okt. 16-ától mind máig dúló háború folyamán, kerek számban 40,000 ember!

Hírek az országból.

Aranygyapjas vitézek. Őfelsége a király Cziráky Béla grófnak, úgyszintén Károlyi Sándor grófnak és Pálífy Miklós hercegnek, mint Szögyény-Maricli László berlini nagykövetünknek is, az „Aranygyapjas-rend“-et adományozta. E legmagasabb kitüntetések hire, mely őfelsége részéről katolikus alattvalót minálunk érhet, az egész országban közörömet okoz.

Az isaszegi csata 1849. ápr. 8-án viva- tott a magyar honvédsereg fényes diadalával az osztrákok felett. Isaszeg hazafiasán érző közönsége ez idén is fénynyel ünnepelte meg a dicsőséges évfordulót és letette a hősi halált halt honvédek közös sírjára a kegyeletes emlékezet koszorúját.

Vizáradás. A napokig tartott esőzések és olvadás annyira megdagasztotta a nyugatmagyarországi folyókat, hogy kiléptek medreikből és óriási területeket elborítottak, kivált Pozsony és Sopron vármegyékben.

lédet is — gondolja s dús, szőke bajuszát el- pedri.

— Anna néni, talán itthon sincs — mondja a leány, a mint a lépcsőházba befordulnak.

— Vendége van; ma a falu asszonyai s a plébános nála kávéznak.

— Még tudom a járást, pedig hét esztendeje múlt, hogy itt voltunk. Nemde most az ebédlőbe s onnan a szalonba jutunk ? — beszélt a leány zavartan, elfogulva.

— Hét éve. . . . Persze, hogy annyi. Mint rokonok eljöhettek volna gyakrabban; mama a vendéget módfölött szereti.

— Most soká, egy teljes esztendeig leszek itt. Mondja csak — állt meg a leány a legfelső lépcsőfokon — de őszintén mondja meg: nem leszek Anna néninek terhére ? Nehezen egyeztem bele, hogy gyámom, a ki mint tudja, meg- özvegyedett, Anna néni jóságához forduljon. De gyámom olyan nagy sújt fektet arra, hogy néhány hónapot Anna néni házában töltsék, hogy végre is bele kellet egyeznem. Csak ne lennék terhére! Alkalmazkodó, szerény és engedelmes leszek.

Rásky gondtalanul, fegyelmezetlen jó kedvvel válaszolt:

— Anyámnak, a ki rám rettentően nagyon sokat tart, csak egy gondja van s csak egy kikötése lesz, t. i. hogy én semmi szin alatt ne szeressek magába.

A leány mélyen elpirult, majd hangosan fölnevetett:

— Remélem, hogy ha Anna néni meglát, minden skrupulusa eloszlik ; születésem percében elkéstem onnan, a hol a tündérek a testi szépséget osztogatják. Az persze, nem lesz baj, ha én bele találok magába szeretni, a dolog sarkpontja az, hogy Kupidó a maga szivét ne sebezze meg. — A leány hangjából finom gúny s egy kis keserűség hangzott ki.

Színház.

— Műkedvelőink előadása. —

ß.-A.-Ujhely, ápr. 8.

A sátoralja-ujhelyi műkedvelők ápril 8-án, a városi színházban, elődást tartottak, mely zongora-játékból, énekből és egy dramolet, előadásából állott. Az a hatás, a melyet ez az este reánk gyakorolt, sokkal maradandóbb, hogy sem akár napirendre térhetnénk fölötte, akár, a mi a legnaivabb dolog lenne, karzati kritikával itélnők meg. Mert szép ünnepség volt és tanulságos. A szereplők temperamentuma, tehetsége és szorgalma épp oly méltánylást érdemel, mint bátorságuk, melylyel a jótékonycélok érdekében feladataik megoldására vállalkoztak.

Ennélfogva mélyebben fogjuk vizsgálni és igazi értékük szerint méltatni ezt az előadást ebben a mi beszámolónkban.

Egyszer- Zeus elhatározta magát, hogy maga elé idézi a legszebben éneklő madarakat, és hangversenyt rendeztetett magának. A kis énekesek ott ültek az isten trón-zsámolyánál és sorban énekeltek szivük sugalma szerint. Mikor a kis pacsirta bevégezte énekét, igy szól hozzá Zeus: Te, a ki a magasban csengő hangoddal mindig dicsőségemet hirdeted, miért énekelsz most oly szomorúan ? — Szerelmes vagyok. — De a szerelem hangja a boldogságé! — Igen uram, de én abba vagyok szerelmes, a ki engem nem szeret: ebbe az aranyos fülemülébe! — Nem csodálom, az az éneklők királynéja!

Mikor Sebeők Sárika énekét hallottam, eszembe jutott a szerény fülemüle dicsősége ; mert ha a színház jelenlevősége mindmegannyi pacsirta lett volna, annak az éneknek lelket- szivet nemesitő hatása alól meg nem menekült volna. Énekelte Wagner Tanháuseréből Erzsébet dalát, a Csalogány-dalt Káldy Gyulától és énekelt népdalokat. A hang nagy terjedelme, (három oktáva a felső f-ig, melyet leheletszerű könnyűséggel intonál; az oktáváknak mindenik hangjában gyönyörűen csendülő érc és drámai szoprán karakter érvényesül — szerk.) csengése, finom árnyalatai, ereje, mely még a mi színházunkat is betöltötte, hozzávéve, hogy minden hang, még a legmagasabb skálája is, tiszta mellhang volt: mindenkit elragadtak. Igen szépek voltak főképp Wagnerben átmenetei a szopránból az altba, a mire az ő hangja főképpen alkalmas és hatásos. Melegen énekelte a Pacsirtadalt és a népdalokat mind, amiket sokszor meg is kellett ismételnie.

Városunk legintelligensebb közönsége, a mely jelen volt az előadáson, mint Arany János mondaná, lelki gyönyörűségét találta a szép énekben.

Marschalkó Jenő zongora-kisérete igen diszkrét, finom, figyelmes és szabatos volt. Jól érvényesült mellette Sebeők Sárika éneke és művészete. A bájos kisasszonynak emlékül élővirágokból összeállított gyönyörű kosarat nyuj- totak íöl, melynek rózsaszín selyem szalagjára aranybetűkkel ez volt Írva: „Sárikájának —

Rásky a finom gúnyt, de a keserűséget is elértette s engesztelőleg mondá :

— A mamák, mikor a drága magzatjaikról van szó, rendesen önzők, s azt az önzést nem szabad nekik hibául felróvnunk, mert az az ő szeretetök, az önzésig fokozott szeretetök.

— Én nem mondtam semmit.

— De őszinteségem mégis kellemetlenül érintette.

— Talán csak, mert, az őszinteség szokatlan, de különben nyíltságát igen köszönöm.

— Parancsoljon! — nyitott ki Rásky egy szárnyas ajtót — megengedi, hogy én nem kisérem a szalonba. Annyi ott az öreg asszony, hogy borzalom! Itthon meg van a szabadalmam nem csak a különcködésre, de a neveletlenségre is s mert maga kis rokon e naptól fogva a családhoz tartozik, bogaraimba s illetlenségeimbe bele kell nyugodnia. Adieu! emelte meg puha cheviott sapkáját s lefutott a lépcsőkön.

Ella az ebédlőben kissé rendbe szedte magát s szivdobogva nyitott a szalonba, a honnan élénk beszélgetés, halk nevetés verődött ki.

Egy púderes hajú, heliotrop ruhába öltözött öreg asszony sietett elibe s homlokon csókolta:

— Hozott Isten, édes gyermekem! Csak hogy itt vagy már ! Hölgyeim, ime kis leányom! — mutatta be vendégeinek s közben ő is olyan figyelemmel nézegette, mint egy soha sem látott érdekes, exotikus tárgyat.

— Nem, ettől nem félek, Károlynak erősen kifejlett esztétikai érzéke van s ezen a barna, sovány csöppségen még a legjobb akarattal sem lehet a szépet fölfedezni — gondolá — s az az ideges nyugtalanság, a melyet vendégei még néhány perc előtt is észleltek rajta, egyszerre eltűnt.

Este azonban, a mikor Ella szobájába tért, Ráskyné utána ment. Volt még egy skrupulusa, mielőtt lefeküdt, azt is el akarta, oszlatni,