Zemplén, 1900. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)

1900-03-11 / 10. szám

1900 március 11.

II. Melléklet a „Zemplén"* 10. számához.

azt az eszményi célt, hogy szellemünk nagy rendeltetéséhez, a tökéletesedéshez minél közelebb jusson.

De még ezzel nem merítettük ki olvasni valóink nagy könyvtárát.

Az ember, mint társas lény, igen*igen érzi annak a szükségét, hogy embertársaival minél gyakrabban érintkezzék. Ezt csak a társalgás által tehetjük. Igen ám, de a társalgás annyiféle lehet, illetve oly sok tárgy körül foroghat, a mennyi az illetők látókörébe esik. Természetes, hogy művelt emberek társaságában a köznapi dolgok ritkábban szokták megbeszélés tárgyát képezni. Ilyen emberek közt annyifelé szokott megoszlani a társalgás tartalma, a hány tudományágat szolgálnak a jelenlevők. Szakszerű fejtegetés csakis egy szakma emberei között fordul elő. Szép az, ha a különféle szakok kellemes harmóniába folynak egybe s az általános meghatározások ismerete, ezekbeni kőny- nyed tájékozottság, vagyis az úgynevezett enciklopédikus műveltség irányítja a társalgás menetét. A ki ilyenkor szűk ismetetköre miatt nem kisérheti a társalgás menetét, szótlanságra és unalomra van kárhoztatva. Ennek elkerülhe- tése végett tehát szükségünk van arra, hogy időnkint tájékoztassuk magunkat lehetőleg minden oldalról.

(Folyt. köv. i

Zseltvay Bogdán.

Felhívás

S.-A.-Ujhely városában és környékén működő összes néptanítókhoz és taniiónőhhöz.

Bizonyára mindnyájan hallottak már t. kartársaim az irva-olvasás tanítására Czukrász Róza által hazánkba behozott „phonomimikai“ módszerről, mely — tanügyi körökben nagy feltűnést keltve — az ország több vidékén, számos iskolában alkalmazásba vétetett és be is lett mutatva.

Különböző tanügyi lapokban megjelent nyilatkozatok szerint köztudomású róla az is, hogy az irva-olvasás tantárgy eddigi tanításánál felmerült s mindnyájunk által ismert nehézségeknek teljesen elejét veszi. A tanulást a gyermekekre nézve kedvesen és kellemesen szórakoztató, egyöntetű munkává, úgyszólván játékká varázsolja ; a tanító eddigi orhangoztatás alkalmával kifejtett, rendkívül fárasztó munkáját tetemesen megkönnyíti s az eredményt is sokkal rövidebb idő alatt teszi nemcsak elérhetővé, de feltűnővé.

E módszer használatát S.-A.-Ujhelyben és környékén tudomásom szerint még senki sem próbálta meg; én vagyok az első, ki kivétel- képen teljesen e tanmód alapján tanítom osztályomban az irva-olvasást.

Azt hiszem tehát nem követek el szerénytelenséget, a mikor az igen tisztelt kartársakat és a tanügyünk iránt érdeklődőket f. évi márc. hó 14-én délután 2 órára a helybeli állami iskola III. fiu-osztályában tartandó „phonomimi- kai“ módszer s az általa eddig elért eredmény bemutatására tiszteletteljesen meghívom.

S.-A,-Ujhely, 1900. márc. hó 10-én.

Gárdonyi József, áll. tanitó,

830. sz. T. Zcmplén-uármcgyc tanfelügyelőjétől.

A zemplón-vármegyei T. iskolai Elöljáróságokhoz.

Az országos tanszer-muzeumi bizottság indokolt javaslatára Zsigmundik János bazini községi iskolai tanító szabadalmazott telluriumát mint igen célszerű és olcsó taneszközt a T. iskolai Elöljáróságok figyelmébe megvételre igen melegen ajánlom.

Az emlitett taneszköz nevezett tanítónál 10 ftért, azaz 20 koronáért kapható.

iá.-A.-Ujhely, 1900. márc. 5-én.

Nemes Lajos, kir. tundc»os, taiiíolügyelö.

Tanügyi apróságok.

A tanítói nyugdíjalapról. A nyudij törvény revízió előtt bizonyára szívesen fogja venni olvasóközönségünk, ha bemutatjuk a kultusz- ministernek a nyugdíjalap állopotáról szóló jelentését.

A nyugdíjintézetbe felvett tagok száma 19794. 300—400 ft nyugdijigénynyul felvétetett 10.191. 400-500 ft „ „ 4357

500 forinton felüli nyugdijigénynyel 5247

19794

1898-ban a nyugdíjas tanítók közül: 100 ft nyugdijat élvezett 184, 101 — 120 ftot 302, 121-150 ftot 289, 151—201 ftot 526, 201—250 ftot 553, 251—300 ftot 207, 301—400 ftot 300, 401—500 ftot 146, 501—600 ftot 52, 601—800 ftot 36, 801—1000 ftot 13, 1000 fton felül 2.

A legnagyobb nyugdíj kitett 1100 ftot. — 1 tanítóra átlag 233 ft nyugdíj esik.

Az özvegyi ellátásban részesülők közül: 34 ftot kapót 1391, 100 ftot 16, 100—150 ftot 541, 150—200 ftot 197, 200-300 ftot 235, 300-400 ftot 146, 400 fton felül 10.

Tanítók árvái közül 20 fton aluli gyámpénzben részesült 6, 20—24 fton 35, 25 fton 949, 25—30 fton 119, 30—50 fton 435, 50—75 fton 309, 75—100 fton 32, 100—150 fton 1. — Nem részesült gyámpénzben 134.

Elhelyezve volt:

a debreczeni árvaházban 179

a kolozsvári árvaházban 53

a hódtnező-vásárhelyi árvaházban 10

242

Eszerint tehát kijárt:

Nyugdijakra....................

Özvegyi ellátási dijakra . Árváknak gyámpénz . .

Nyugdijt pótló segély . . Végkielégítés címén . . Temetési járulékokban Az árvaházak fentartása .

608,134 ft 11 kr. 342,075 ft 22 kr. 74,050 ft 08 kr. 501 ft 67 kr. 8043 ft — kr. 810 ft — kr. 49,065 ft 08 kr.

Összesen: . 1.082,679 ft 16 kr.

Az 1898. évi valódi bevétel 1.432,646 ft 80 kr. „ kiadások . . 1.147,056 ft 06 kr.

Fölösleg . . 285,590 ft 83 kr.

Ehhez járul az államkincs- •

tárból....................

.... . 150,000 ft — kr.

Az ingatlanoknál mutatkozó értékszaporulat . . . 77,638 ft 75 kr.

Az összes fölösleg . . . 513,229 ft 58 kr.

Tiszta vagyon: . . 13.302,215 ft 43 kr.

Évi gyarapodás: . . 513,259 ft 58 kr.

Fábián István abarai ev. ref. tanitó társunkat és rovatunknak is egyik kitűnő munkatársát ritka szép elismerés érte, mert a Csáky Albin gr. elnöklete alatt működő „Országos Er- kölcsnemesitő Egyesület“ által az 1893. évben Vásárhelyen, 1895. évben pedig Abara községben szervezett ifjúsági dal- és olvasó-egyesület szervezéséért és állandó buzgó és sikeres vezetéséért díszoklevéllel és 100 korona jutalomdij- jal tüntettetett ki. — Szolgáljon ez buzdításul összes tanitótársainknak. (A szerk. biz.)

A szerencsi népisk. tanítói febr. hó 27-én tartották meg jótékonycélu dal-, zene- és táncestélyüket. Szerencs és vidéke közönsége egy nagyon szép estét élvezett át. — Az estélyen különösen kitűntek Gábor Gyuláné dr.-né, ki szép énekével elragadtatta a közönséget, Linez Gézáné és Schridde Bella zongrajátékukkal, Szilva Béla dr. szép felolvasásával járultak hozzá az est sikerültségéhez. Sok tapsot aratott a sárospataki áll. képző énekkara is énekszámaival. — Ott láttuk a díszes közönség sorában Bernáth Béla orsz. képviselőt is, ki a tanítók meghívására direkte jött le Pestről. — A zeneestélyt kedélyes táncmulatság követte, melynek csak a reggel vetett véget. A jótékonyság oltárára is hozott a mulatság. Jövedelmezett a „Zemplén- vármegyei Tanítók Házá“-ra 104 kor. 67 fillért és ugyanannyit a szerencsi népkönyvtár javára is. — Felülfizettek 10—10 koronát: Deutsch Gyula, Harkányi János br. (Bpest); 8—8 kor.: Bernáth Béla, Malonyai Tamás, Vitányi Bertalan ; 4—4 kor.: Abonyi Károly, Baranyi Kálmán, Dezső Lajos, Geyer Károlyné, Pintér István ; 3—3 kor.: Grosz Ábrahám, Székely Miklós dr.; 2—2 kor.: Bárczy Gusztáv, özv. Bóta Bé- láné, Balogh Kálmán, Csontos Margit, Engel Kóbi, Fischer Emil, Goldstein Manó, Hodossy Kálmán, Kovács Sándor, Paczauer Félix dr, Paczauer Mór dr., Rozgonyi András, Simon József, Schlick Gábor, Szunyugh Ferenc, Tanhof- fer Ferenc, Tokár Dezső, Veress Ferenc, Klein Dávid, Vitt József, Vitek Imre; 1—1 koronát: Bányai János, Flesch Lajos, Grosz Zsigmond, Juhász Lajos, Turcsányi Ferenc, N. N.; 40 fillért Erdélyi Gábor. — A rendezőség ez utón is köszönetét mond a műkedvelő szereplőknek és a felülflzetőknek, valamint Keresztessi Lajos- nénak, ki a sárospataki énekkar ellátásában tanúsított bőkezűséget, r. 1.

Iskolai értesítés.

A helybeli aut. őrt. izr. hitközség f. hó 4-én hozott határozata értelmében hat osztályú elemi iskolája mellé ismétlő iskolát szervez, melyben a tanítás e hó közepén kezdődik.

Az érdekelt t. szülőket ezen az utón is értesítjük arról, hogy azokat a gyermekeiket, a kik 12-ik évöket betöltölték és 15-ik évöket még meg nem haladták, ez ismétlő iskolába f. hó 11., 12 és 13-án délutáni 1 órától 2-ig az őrt. izr. népiskola helyiségében Grosszmann Mór tanitó urnái beírathatják.

S.-A.-Ujhely, 1900. márc. 5-én.

Glattstein Mór, isksz. elnök.

CSARNOK..

Belecsendül ....

Belecsendül még olykor-olykor Szivembe egy bús érzelem,

Ha rám ragyog a csillagokból A fény szép őszi esteien.

Bár azt hivém, hogy veszve régen,

A láng nem ég; elhamvadott:

Ilyenkor még is újra érzem :

Nem hült ki még, csak tetszhalott.

Ragyogjatok az őszi égről Szivembe, fényes csillagok,

Hadd higyjem azt, hogy fényetekből Én rám két édes szem ragyog!

Hadd higyjem azt, hogy visszatérhet,

— Csak röpke pillanatra bár —

Kihűlt szívbe a régi érzet;

Hideg őszbe az enyhe nyár ....

(M.-Sziget.)

Krüzselyi Erzsiké.

4»

MolnárnéDohnál Anna tanítványainak hangversenye.

S.-A.-Ujhely, 1900. máre. 7.

Egyszer a görög Múzsák tudni akarták, hogy lényegében mi a zene. Felmentek Zenóhoz az Olymposra s azt kérdezték tőle: atyánk, mondd meg nekünk, minek nevezzük a zenét. A léha görög isten igy válaszolt: muzsikának.

— A Múzsák nem voltak megelégedve a vá- laszszal és elmentek a bölcseség istenasszonyához : Pallas Athénéhez. Pártfogónk — szóltak hozzá — mbndd meg nekünk, mi a zene ? Athéné, a szép istennő, negsimitotta aranyos szőke haját s igy szólt.: csoda !

A görög mythosnak ez a szép meséje jut mindig eszembe, ha valamely hangversenyen meghúzódva hallgatom a szóló művészetnek ezt az egyik testvérét. így történt ez Molnárné hangversenyén isr- S mikor a zenélő kedves, szép leányok futtatták ujjaikat a zongorán, vagy mikor Olchváry Ernő gordonkájá búgott: az a kérdés támadt fel lelkemben, hogy mi az, a mi nekem itt szép, — beálltam Múzsának; elmentem, ha nem is Pallas Athénéhez, hanem az emberi ész legkiválóbb eszményeihez s megkérdeztem tőlük : mi a zene ?

E kérdésre nézve a legnagyobb gondolkodók is eltérnek egymástól. Egy kiváló tudós összegezte is ezket az elméleteket. Mint ő mondja: Keppler, Leibnitz, Euler azt állítják, számviszony ; Hegel, Krause, Kant, Herver ezt a felfogást tagadják, de az igazságot ők sem mondják meg. Helmholtz a halló idegek érzékenységét tekinti a zene hatásának alapjául, Schopenhauer az abszolút lényegét keresi a zenében, Hermes a zenét az összes dolgok rendje ismeretéaek nevezi, Pithagoras szerint a zenében egy egész ütegrend lakik. S alkalmasint innét keletkezett azon titok- szerű képzelmeknek, a sphaeráknak harmóniája mely a középkoron végig vonul.

Minden meghatározás nélkül Luther a zenét isten legbecsesebb ajándékának tartja. — Schakespeare pedig azt mondja, hogy a ki nem tudja, mi a zene, annak nincs szive, nincs lelke.

Mi azonban érezzük mi a zene. Velünk van az a bölcsőtől kezdve a sírig: a bölcsődaltól a temetés daláig ; ez kíséri oltárhoz a menyasszonyt, a munkásnak jobbkeze, Tyrtaeus a csatamezőn ezzel buzdít és önt életet még a haldoklókba is.

Hangja a boldogságnak és enyhítője a fájdalomnak.

Orpheus dalától megszelídülnek az erdő vadjai, lecsiilapulnak a tenger hullámai, a sziklák táncra kelnek. Amphion Theba falát felépiti, mert lantja zenéjére a kövek szépen rakódnak egymásra. Jerikó falai pedig Izrael papjainak trombitáira lehullanak.

A finnek regéje mondja, hogy mikor Vai- nemöinen, az ő Orpheusuk, a hurokhoz nyúlt, a partok homokja gyémántszemekké változott, a fák ütem szerint bólintgatták lombjaikat s a medvék bámulva állottak meg.

Nosztradamusz szerint a provencei trouba- dourok az utonállókat énekeikkel lefegyverezték. Mikor a svájciak idegen szolgálatban álot- tak, nemzeti dalaikat nem volt szabad a zenekarnak játszani, mert a haláltól sem féltek s elhagyták ezredeiket a honvágy miatt.

Nálunk sem volt szabad sokáig játszani

— a Rákóczy-indulót I

A zenét nem az ember találta fel. A kis szerelmes madár csicsergett már az ember létezése előtt; a patak hullámai ősidőktől csevegnek ; az őserdők hatalmas fáin keresztül a széli a legszebb harmóniát sivította.

A zene hatása jótékony és nemesitő,