Zemplén, 1898. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1898-09-11 / 37. szám
Sátoralja-Ujhely, 1898. szeptember 11. 37. (1981.) Huszonkilencedik évfolyam. ELŐFIZETÉS ÁRA: Egész évre . . 6 írt. Félévre .... 3 „ Negyedévre .1 ,,50 kr. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 15 kr. A nyilttérben minden garmond sor dijja 20 kr. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉN-VÁRMEGYE KÖZÖNSÉGÉNEK ÉS A ZEMPLÉN-VÁRMEGYEI „TANÍTÓ-EGYESÜLET “-NEK HIVATALOS LAPJA. MEGJELENIK IMII IST ID EIST T7LA. S A. IES ItT -A. IP. HIRDETÉS DIJJA hivatalos hirdetéseknél: Minden szó után 1 kr. Azonfelül bélyeg 30 kr. Petitnél nagyobb, avagy diszbetükkel vagy körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden négyszög centim, után 3 kr. szánjittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik. Hirdetések és pénzküldemények a kiadóhivatalhoz intézendők. Tanulmányút a Hegyalján. Sátor-hegygyel kezdődik, Sátor-hegygyel végződik a Tokaj-Hegyalja. Ez a távolság Abauj - Szántótól Sátoralj a- Uj helyig vagy nyolcvan kilométer, a kerületeket beleszámítva, legalább is még egyszerannyi. Ezt a nagy és fárasztó utat járta be a múlt héten, szept. hó 3-án és 4-én, Darányi Ignác dr., Magyarország ez idő szerint való földmivelésügyiministere,—mégpedig bejárta avval az államférfiúi érdekkel, hogy közvetetten szemléletből szerezzen magának tapasztalatot és meggyőződést mind a Tokaj-Hegyalja szőlőterületeinek újjáépüléséről, mind pedig az újjáépült szőlőterületek életképességéről. És nagy örömmel hozzuk köztudomásra, hogy a minister a Tokaj-Hegy alján látottaktól el volt bájolva „reményeit az eredmény messze túl haladta“ — mert a felújított szőlők, reá mosolygó érett gerezdjeikkel, meggyőzték a ministert arról, hogy a Tokaj-Hegyalja, melyet a filokszera évekkel ezelőtt a megsemmisülés sírjába döntött, éspedig a föléledés^ reménységének fenmaradása nélkül, — hogy mondom az a Tokaj-Hegyalja, mely a filokszera-vésznetí miatta már-már csak egy sivár földrajzi fogalommá töppedt: föltámadott halottaiból, lejtőin a nektárt termő furmint újra édes otthont talált és — amint őexciája a minister mondotta a tállyaiaknak, midőn városuk falai alatt a neki átnyújtott szőlőgerezdeket megiz- lelte — a Tokaj-Hegyalja nem volt, hanem lesz és még szebb lesz, mint volt 1 — Vajha ugyanazt remélhetnők a Tokaj-Hegyalja egykori jólétének és a „borok királya" hirének-nevének helyreállításáról is! Hogy kiknek a nevéhez fűződik a személyes érdem a Tokaj-Hegyalja rekonstruálása, a romok romjaiból való újjáépítése körül, — hogy kiknek, vagy kinek halántékjait övezze az érdemkoszoru a diadalért, már t. i. azért a vívmányért, hogy a Tokaj-Hegyalján nem ülhetett tort az enyészet szelleme: én nem mondom, mert okvetetlen bizonyossággal sem nem tudom, sem nem mondhatom ; — azt azonban tudom, hogy azt a fényes eredményt, a miben e tanulmányút alkalmával gyönyörködnünk osztályrészül jutott, a váll vetett, a kitartó és csüggedetlen munka hozta erre a világra, — és azt is tudom, hogy ez a munka csak az egyik tényező volt a sokszoros eredményben ; a másik tényező volt az ég kegyelme. Istennek hála, embereknek köszönet a kezdet kezdetének sikeréért! Erős a meggyőződésünk, hogyha mindazok a faktorok, akik összefogtak, mind egyig híven kitartanak és továbbra is együttmaradva munkálnak, az a jóslat, amit hivatali elődjének, a nagy Széchenyinek, szavaival mondott Darányi minister a tállyaiaknak — k;k az úttörők a szőlő-rekonstruálás terén — szórul-szóra beteljesedik: „a Tokaj-Hegyalja még szebb lesz, mint voltl“ Es ebben a jóslatban a biztosíték, a lelkes erő, maga a munkáló lélek továbbra is maradjon, mint eddig volt: a magyar faj életrevalósága és szívós kitartása „amely annyi viszontagságok közt meg állotta helyét.“ Most már várhatná tőlem az olvasó, hogy ebben az élőbeszédemben mondjam el részletesen végig, hogy volt, mint volt Szerencstől Tállyáig, Abauj-Szántóig — vissza a tállyai határba s onnan a „Bátorka“ hegyig, hol a Bernáth- és a Spo- ner-szőlők virulnak, — innen a Mailott báró csodaszép szőlőjébe a „Nagy-Bányász“; hegy szelíd emelkedésű, déli fekvésű lejtőjéig, — onnan tovább, mindenütt viruló szőlők aljában, Mádig, B.-Kereszturig, — onnan a hegy láncolat tövében haladva tovább Tolcsváig, a hol a Waldbott báró „Kincsem„-je, a Kosinszky-féle hatalmas szőlő telep, egész kis birodalom, és a többi, és a többi teljes díszben pompázó uj szőlők invitálják magukra bámuló tekintetünket, — még tovább a pataki és az újhelyi szőlőhatárokig, a mely hosszú tanulmányutat — Abauj-Szántóról Sátoralj a-Uj helyig — mindenütt a községbeli szőlőmunkások sürü csapatai tartották megszállva, a kik lelkesen éljeneztek, ahol a borházak tetői nemzeti trikolorokkal köszöntöttek, a diadal» kapuk alatt fényes küldöttségek hálás érzelmeit tolmácsolták a lelkes szónokok: igen, joggal várhatná tőlem az én nyájas olvasóm, hogy mindezeket a lélekemelő mozzanatokat rendre és apróra elmondjam, — ámde belátja azt is, hogy az a tanulmányút voltaképpen diadaluttá nőtte ki m agát, a hol nem Potemkin-falvak festett képei nyitottak gyönyörűséget a szemlélőnek, — nem is kanosukéval az utszélre kihajtott népség-katonaság adott magáról életjelt, hanem maga a legfölségesebb valóság, a sírjából uj életre támasztott Tokaj-Hegyalja pompázott előttünk, maga a szőlőbirtokos- és kapásosztály népe —- nem hiva, nem küldve, de belső sugallattól indíttatva — nyüzsgőtt utunk irányában köröttünk. Valóban a hétköznapiságon olyan magasan felülemelkedett egy ünnepies alkalom volt ez a két napra terjedő tanulmányút a Tokaj-Hegyalján —mely a mióta e néven uralja az országot-világot, most részesült először a szerencsében, hogy földi nektárt adó hegyein a szőlők ministerét üdvözölhette, — hogy én szemlélődésem körében most nagyon haloványnak és igy alantabb fekvőnek tartom, a tanulmányút részletezését, — sőt akaratlanul talán már is udvariatlanságot követtem el, amiért bocsánatot is kérek, hogy csak most engedem át a tért és a szót Darányi őexiájának, aki a vármegye székházában, ma egy hete, a főispán kitűnő vendégszeretetéből tellett lukulusi villásreggeli elköltése után való szőlészeti szakértekezleten, a következő beszédet intézte az 5—600 főnyi közönséghez : Tisztelt Értekezlet! A mai értekezletet voltam bátor a vármegyei gazdasági egyesület szives közreműködésével összehívni nemcsak azért, hogy a sző- lőfelujitás fontos kérdéseit itt a felújított szőlők helyszíni megtekintése után megbeszéljük, hanem azért is, hogy ezen megjelenésemmel és az önökkel való közveteten érintkezéssel bizonyságát adjam annak, hogy a magy. kir. kormány a Hegyaljának felvirágzását, e vidék szőlőinek felújítását mennyire szivén viseli (Éljenzés) és hogy országos szempontból a kormány tagjai kivétel nélkül milyen súlyt helyeznek arra, hogy Magyar- országnak ez a gyöngye az ország részére minden időkre megtartassék, hogy aHegyalja virágzóbb legyen, mint a minő valaha volt. (Éljenzés.) Hálásan kell megemlékeznem arról a tevékenységről, melyet a szőlők felújítása körül a gazdasági egyesület és különösen a szőlészeti szakosztály és annak érdemes elnöke, mélt. Molnár István főispán ur már eddig is kifejtett (Élénk éljenzés.) Személyesen beutazván a Tokaj-Hegyalját örömmel tapasztaltam, hogy a felújítás ügye milyen haladást tett; mondhatom, hogy várakozásomat messze túlhaladta, úgy hogy annak a hitemnek és meggyőződésemnek adhatok kifejezést, hogy nincs akadály, a mely a szőlők felújítását a Tokaj- Hegyalján immár megakadályozza (Élénk tetszés.) Annál könnyebb lesz a felújítás ügye, miután azt az illetékes tényezők és első sorban a m. kir. kormár/y nemcsak akadályozni nem akarja, hanem minden törvényes és minden lehető eszközzel előmozdítani hazafias kötelességnek tartja (Zajos éljenzés.) Midőn még köszönetét mondok And rássy Sándor gróf gazdasági egyesületi elnök ur Öméltóságának, aki e fáradságos utazásomban folyton kisért,— engedjék meg, hogy talán elébe vágva az értekezletnek, némely észrevételeimnek kifejezést adjak és elmondjam bizonyos szándékaimat, elmondjam némely terveimet. (Halljuk ! Halljuk !) Megjegyzem, hogy ezeket a terveket és ezeket a szándékokat nem úgy közlöm önökkel, mint végleteket ; mert hiszen éppen azért kívánok köz- vetetlenül érintkezni, hogy meggyőződjem arról, vájjon terveim egészségesek-e és hogy helyes irányban gondolkodom-e a szőlők fel- ujitásának ügyéről; de a tanácskozást kívánom megkönnyíteni azzal, hogy bizonyos irányokat megjelöljek és nagyon szívesen veszem azután, ha önök nekem a maguk nézetét magyar őszinteséggel mondják meg (Éljenzés.), mert a miniszterek akkor tesznek az országnak legnagyobb szolgálatot, hogy ha az igaz szó iránt érzéket tanúsítanak. (iMénk tetszés, éljen és taps.) Én t. uraim, azt találom, hogy a mint a hegyaljai szőlőfelujitásnak ügye a mai napon áll, a Tokaj-Hegyaljának teljesen jogosult az a kívánsága, hogy az a nagy ojtványtelep, a mely Sárospatakon létesült, most már kizárólagosan a Hegyaljának tartassák fenn. (Élénk helyeslés ) Én ennélfogva intézkedni szándékozom, hogy ez a sárospataki telep, a mely nem rég még csak 500 ezer ojtványt produkált, rövid idő alatt másfél millió termelésre rendeztessék be. (Éljenzés.) El fogjuk azt érni aképpen, hogy az amerikai vesszőtermelést onnan kiküszöböljük — arra nekünk van más helyünk és más telepünk — az ojtványtelepitésre ez pedig kiválóan alkalmas. Tovább menve szándékozom intézkedni az iránt, hogy miután a sárospataki ojtványtelepet kizárólag a Hegyaljának kívánom fentartani, ennélfogva ott kizárólagosan oly fajok is termeltessenek, a melyek a Hegyaljának szükségesek. (Éljenzés.) Tudomásom van arról, hogy más állami talán jobban mondva az állam részéről segélyezett telepekről a t. szőlőtermelő urak az elmúlt évben hiányos ojtványokat kaptak. E részben értesülvén a dologról, megfelelő vizsgálatot tartattam és messzeható intézkedésekkel, amelyek azonban nem oly természetűek, hogy azok részleteit most közölhessem, akarom biztosítani, hogy az az alany, amelyet akár az államtól, akár az állam részéről segélyezett telepektől kapnak, mindenkor kifogástalan, egészséges is legyen. (Helyeslés.) A szőlőket megtekintve, azt tapasztaltam, hogy minden rendszernek, úgy a fás-ojtásnak, a zöldojtásnak, mint a gyérítés vagy másképp szénkéneggel való fentartásnak is meg lehet a maga helyén és idején a jogosultsága. Azt hiszem, hogy a szőlők felújítása szempontjából nem volna helyes akármelyik rendszert, mint egyedül üdvözítőt állítani oda (Helyeslés.) A viszonyok szerint kell azt megítélni és e részben itteni szakközegeim, valamint eddig is mindenkor rendelkezésére állottak a közönségnek, úgy azt hiszem, a jövőben is a közönségnek a kellő útmutatást mindenkor megadják. Tudom, hogy egyik kérdés, amely a t. értekezleti tag urakat kiválóan érdekli, a karóbeszerzés kérdése. Én megengedem, hogy a szőlőkarók szállítása körül még vannak panaszok. Én a kereskedelemügyi minister úrral ismételt tárgyalásokat folytattam az iránt, hogy a szőlőkarók vasúti, szállítási dija mérsékelten leszállittassék (Éljenzés); mert, például, ha az állam részéről a legjutányosabban adom is a karókat, a messziről való szállítás azokat mégis drágákká teszi; és közölhetem a t. értekezlettel, hogy a keresk. minister ur most késznek nyilatkozott egy újabb tarifát fölállítani, még pedig olyat, hogy nagy távolságokra a karószállitási költség , még az önköltségnél is kevesebb legyen. (Étjenzés.) A sok örvendetes dolog közt, amit itt láttam, meg kívánok még emlékezni arról, a mit itt nem láttam, bár kerestem — és ez a hegyközségi szervezet. Rendkívül sok előnye volna a szőlőtermelőknek abból, hogy ha össze- állva a hegyközségeket megalapítanák. Nem kell részletesen fejtegetnem, hogy mennyi haszonnal volna ez összekötve, akkor sok dol- gott lehetne megkisérleni, amire most a szétforgácsolt erők nem alkalmasak. (Úgy van! Úgy van!) Azután a közös pineekezelésről mondván el szakszerű nézeteit, igy folytatta a minister: De midőn a pincekezelésről beszéltem, meg kell még emlékeznem a borértékesítés A Zemplén mai száma tizenkét oldal.
