Zemplén, 1898. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1898-08-21 / 34. szám
Sátoralj a-Ujhely, 1898. augusztus 20. 34. (1978.) Huszonkilencedik évfolyam. ELŐFIZETÉS ÁRA: Egész évre . . 6 frt. Félévre .... 3 ,, Negyedévre .1 „50 kr. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 15 kr. A nyílt* írben minden garmond * ír dijja 20 kr. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. SEMPLÉN-VÁEMEGYE KÖZÖNSÉGÉNEK ÉS A ZEMPLÉN-VÁRMEGYEI „TANÍTÓ-EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. MEajELENIK: 3^ I ID ZEIGST S .A. 13 3ST ^ IF5. HIRDETÉS DIJJA hivatalos hirdetéseknél: Minden szó után 1 kr. Azonfelül bélyeg 30 kr. Petitnél nagyobb, avagy diszbetükkel vagy körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden négyszög centim, után 3 kr. számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik. Hirdetések és pénzküldemények a kiadóhivatalhoz intézendők. Kapunyitás előtt. Közelget az iskolai év kezdete, s pár nap múlva megnyílnak az iskolák. Készítik a nagy útra a fiukat, a leányokat, az iskolába menendőket. A vasbikák bömbölnek a szérűkön, pergetik a tiszta búzát. A mamák, a testvérek a fák hűvös lombjai alatt, készítik, Toldozzák a ruhákat, kötik a harisnyákat . . . Es ez igy megy Nagy-Magyarországon mindenütt. Fiuk, lányok ha ti azt igazán meggondolnátok, hogy ez a sok sürgés-forgás nagy részben értetek történik . . . . . . Egyik irótársunk azt mondotta: a házaknak is van leikök. Igen! az egyik csábitón, kacéran mosolyog, mintha bé- akarna hivni, mintha táncra akarna perdülni ; a másik kevély pózba helyezkedik, sok elijeszt rideg külsőjével . . . Fiuk! ha ti igazán megértenétek, mit fejez ki a verejték apátok arcán, mennyi vágyat, reményt, aggodalmat sző bele anyátok, testvéretek a ti harisnyáitokba! Ott ülnek, nézzétek, szótlanul anyáitok, testvéreitek, öltést öltés után tesznek; az egyenes fonalat színes vászonná szövik; ti ezt prózai munkának néznétek, de a fonalon ezer és ezer gondolat, óhajtás halad végig . . . . . . így íog a fiú haladni lépésről- lépésre, mint ez érte tett munka; igy fognak összekapcsolódni lelkében, díszesen, harmonikusan mindazok a tulajdonságok, erények, melyek az embert emberré teszik, mint e vászon szálai! Hátha nem? Most ismét az aggodalom, a töprengés testi és lelki épségtek felett halad a fonalon . . . Mikor a kötelesség elöszólitja majd a fiukat, sót az ajtók előtt áll, hogy játszóterükről, mulatságaikból összegyűjtse őket a különféle tanintézetekbe: haszivök van, ha érezni, gondolkozni tudnak, nem az iskola, TAKCA. A gyémánt-királynő.*) — A „Zemplén* eredeti tárcája. — Irta: Buday Sándorné. Pompás látványt nyújtott Lucia hercegné csodálatos színű ruhájában, mely a holdvilágtól beragyogott köd színével bírt. Ezt a lágyfényü, csodálatos szint Trebilon Giulio alkotta meg különféle színeknek összekeverésével Tintoretto modorában ; ezt a szint küldte el a hercegné Lyonba, s ott szőtték meg e minta után a selymet, mely mesés hatást tett. E ruhára alkalmazott Lucia természetes szinü és nagyságú szitakötőket, melyeknek fátyolszerü szárnyait kékfényü gyémántok képezték, ragyogó szemeik pedig tűztenyü brilliántokból voltak ; ezek a legdrágább kövekből voltak összeállítva s a nápolyi udvar irigységét is fölköltötték. Giulio festőművész rajzai után készültek ezek is és bámulatos effektust keltettek. Mint valami ragyogó fénysugár úgy járt-kelt a hercegné a Riviera-szálló földszinti báltermében a szezon arszlánai és arszlánnői között. Diadalmi indu*) Mutatvány a jeles Írónőnek „Nolibertek* cimü, a .Képes Családi Lapok* kiadásában újévkor megjelenő regényének XVI. fejezetéből. Szerk. HP AT nem ä nevelésnekgondosan összeállított rendszere, nem a folytonos gyakorlat, hanem ezek az apró jelek a szülék gondja, verejtéke is — • megtaníthatná őket arra, mi az ö kötelességük. Mennyi ily figyelmeztetést vihet el az ifjú az iskolákba a szülei házból!! Sajnos azonban, nekünk legalább úgy tetszik, nem ily apró figyelmeztetések, melyeket nem is lát, nem is ért meg minden ifjú, hanem egy egész nagy apparátusnak, az iskoláknak a munkája is, mely szerető gonddal kidolgozottan, tervvel, hosszú képzéssel, gyakorlattal akarja az ifjút igazi hivatását értő emberré alkotni, az eredmény után ítélve, mintha bizony meddőnek mutatkoznék ! Az iskolák törekvése az, hogy valódi embereket, testben-lélekben erőseket neveljenek. S kint az életben, az iskolákból kikerült nemzedéknél, szellemben, erkölcsben, érzésben mintha hanyatlás, dekaden cia mutatkoznék a múltakkal szemben, sőt mintha ez fokról-fokról eiijesztöbb módon jelentkeznék. Különösen egy dolog az, a mi miatt aggodalom száll meg bennünket, s ez a jellemek gyengülése, melyről az újságok napnap mellett, különféle címek alatt, számolnak be. De hát ki annak az oka, hogy a jellem pusztulóban van ? Az iskolák? Talán nem!? A jellem hanyatlásának az oka maga a kor, a társadalom. Nekünk úgy látszik, az iskolák munkáját nem segíti a kor, a társadalom szelleme, sőt mintha az iskolákkal szemben állana, harcot folytatna a kor irányzata és ebben a harcban a gyengébb fél : az iskolák I Az iskolák fáradságos munkája, a kor ellentétes szelleme miatt, egy egyszerű tömjénáldozattá redukálódik, melynek illata elkíséri még az ifjút az iskola kapujáig, de a világ oltárán más láng lobogván, mint az iskolai katedrákon, az ifjú elsőbben is azt vizsgálja, melyiknek fénye mellett haladhat biztosabban, melyik igér neki több kényelmességet. És rnert látja, hogy az iskolában tanult ideálok követése, életelvek ápolása, a nemes lélek cselekedetéivel való tündöklés csak kevesek kultusza s ez a kultusz is lenézett, megvetett, vagy legalább nem elég jutalmazó: világos, hogy ha nincs benne elég lelki eró, az erősebbnek, annak a pártnak szolgálatába szegődik, melynek lobogóján a pénz, annak minden egyéni derékséget pótló, felülmúló előnyei, a köny- nyü szerrel boldogulás, a munka nélkül való ság és más hízelgő cimek vannak felírva. E fejetetejére állított morált, e felfordult világnézletet kellene tehát rendes, jogos alapjára visszaállítani; a materializmus e szennyes áradatának, mely annyi lelket magával ragad, kellene gátat vetni, közösen, a jobbaknak egyesült erejével. A valódi keresztény morált kellene, az őt megillető polcára emelni, az emberiség közös életelvévé tenni! Mindjárt meglátnók, hogy milyen változást idézne ez eló földünkön Ha csupán egyéni derékséggel lehetne célt érni; haezienne egyedül, a kitüntető a jutalmazó, — a talentum, mely most az im- moralitás eszköze, a gazságnak kamatozik, a jó szolgálatába állana! Ha megértené a társadalom, hogy most is, mint minden iskolai év kezdetén, midőn a fiuk lelkében megzendül, a .Hannibal ante portás« szózata — az egész életre kiható küzdelemben gyüjtenenek föltétlenül tiszteletre méltó fegyvereket. Es szüle is nagyobb bizalommal törölné le arcáról a verejtéket. Péter Mihály. lóra lett volna szükség, hogy méltán jelezze Lucia bevonulását a bálterembe, hol bemutatták nékie az idegenebb vendégeket, kik hízelgő tét-. szelgéssel köszöntötték őt; de nem igen időzött egyik csoportnál sem sokáig, hanem folytatta diadalutjáta termen körül, mígnem szemei megtalálták Willyt. A tömeg akkor is bókolt, hi- zelgett, udvarolt a hercegné körül. De II Breton Willy átkarolta Lucia királynői termetét és végig sikamlott vele a parketten ; s a hercegnének úgy tetszett, hogy a zene is nagyobb hévvel hangzott, mikor az imádott férfivel, Willy vei, táncolt; élvezett a lelke, midőn szép teste hozzásimult a zene ütemeire, s kéjes gyönyörrel hajtá csodaszép fejét annak vál- laira, Willy pedig boldogságának lázában majd elszédült, mikor Lucia hullámos keblének, vállalnak forró bársonya hozzá ért. A túroknak vége volt egyelőre. A hercegné érzéketlenül fogadta a vendégek tömjéne- zését és csak imádottjában, Willyben, kereste a mélyebb érdeklődést, miközben szemébe tömörült egész élete. Valami bájos volt igy Lucia, szépségének varázspontjában. Miután az elcsépelt bókok sablonszerű halmazát megunta tovább hallgatni Lucia, kivonult csendesen és észrevétlenül Willyvel a teremből nyíló terrászra. Ennek társasága kárpótolja őt az unalmakért; előttük a park illatozott csodaszerü Maréchal-Niel rózsa- bokraival a holdfényen, melyekből bámulatos nagy példányok voltak csoportosítva a terrász előtt. A hercegné fülében ott tündöklőit egy darab a szivárvány elvesztett színéből. Az ég egyre szórta reájok csillagait, amint ott ültek a nyílt- terrászon. Lucia liliomkeblében szive vágyva dobbant Willy felé, akinél az ő világának üdvössége rejlett, s kinek most karján boldog, tiszta gyönyört élvezett; forró keble csak úgy reszketett a tiszta gyémántok alatt, amint azok ott rezegtek rajta, nagy gyémántos toll-legye- zőjóvel hajtogatta hevült arcára az illatos frisseséget, az esti szellő fölcsókolta annak verítékét. A szunynyadozó menny volt Lucia szivében, melyet kifejezni vágyott, ajkán ittasitó mosoly játszadozott. A tengeren ezüstös viszfény látszott, a park rózsái valami eltitkolt kéjt leheltek kelyheikből az alkonyat homályában; a halk szellő barátságos suhogással vette őket körül. Lucia elragadó hangulatban volt. A gyönyörrel teljes szédületes érzésben, mely most szivét átjárta, meg lehetne őrülni. Willy arcán a nemes szeretet és tisztelet öszbangja ömlött szét és a hercegné érezte, hogy Willy lelkének melege átsugárzik reá; őszintén gyönyörködtek egymás kifogástalanságában és sütkéreztek egymás kedélyének vidám derűjében és nemes érzelmeik meleg levegőjében. A táncterem rezgő csillárfénye átvilágított a nyitott ajtón. A tömeg moraja szétfoszlott a leZemplén mai száma, nyolc oldal.
