Zemplén, 1898. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)

1898-12-25 / 52. szám

1898. december 24. I. Melléklet a „Zemplén" 52. számához. lenberg József, Sulyovszky István, Staut József, Szabó Zsigmond, Szekerák Kálmán, Szerviczky Ödön, Szinnyei Gerzson, Szirma Pál, Wladár Emil, Zákó Soma, Zinner Henrik és Zombori GedŐ. Az igazoló-, a közegészségügyi-, a várme­gyei szegényalapra ügyelő-, a szabályrendelete­ket készítő-, a Bukovinszky-alapra ügyelő-, a községi és körjegyzőjelöltek szakképzettségének megvizsgálására hivatott szakbizottság-, a vár­megyei gazdálkodó választmány és a lóavató bizottság tagjaiul közfelkiáltással újra megvá- lasztattak mindazok, a kik eddig voltak, — úgy­szintén a körjegyzők nyugdíjalapjára felügyelő tagokul megválasztattak : Ferenczy Elek dr. és Stépán Gábor bizottsági tagok. A választások eredményeinek kihirdetése után Dókus Gyula főjegyző indítványára a „csongrádi átirat“ egy akarattal tudomásul vé­tetett. Fejes István bizottsági tag oly értelemben szólalt föl, hogy a mai eset, a midőn t. i a vármegye közönsége a közigazgatást érdeklő ügyek tárgyalását elibe helyezte az aktuális po­litikai kérdések megvitatásának, a jövendőre precedensül ne tekintessék. Az alispáni jelentésnek azt a részét, mely fölemlítette, hogy a szerencsi és a tokaji járások főszolgabirái a borhamisítók üldözésével erélye­sen és eredményesen foglalkoznak — élénken megéljenezték. Wiczmándy Ödön bt. indítványa, hogy a vár­megye általános állapotáról szóló alispáni év- negyedes jelentések kinyomattassanak és előze­tes tájékoztatás céljából a bizottsági tagok­nak elküldessenek — tudomásul vétetett. — Továbbá kérdést intézett a közig, régi letétek rendezésének mibenállásáról; azután a főispán megnyitójában foglalt egyik enunciációra hivat­kozva kijelentette, hogy a főispán, mint a gazd. egyesület borászati szakosztályának elnöke, az egyesület autonómiájába igen is beavatkozott s az elnökséget kortes célokra vette kezébe !... (Ellenmondások). Matolai E. alispán felelte, hogy a régi le­tétek ügye (Wiczmándy Ö. a közgyűlés terméből e közben távozik) véglegesen rendeztetett s ez an­nak idején a közgyűlésnek be is jelentetett; a mi pedig a főispánnak a gazd. egyesületnél el­foglalt szakosztály-elnöki állását illeti, ebből ép­pen nem azt következett be, amit. az előtte szóló következtetni vélt, hanem bekövetkezett az, hogy a főispán szakosztályi elnöksége igen is üd­vösnek bizonyult a tokaj-hegyaljai szőlőbirto kosság érdekeire, a mit ezek nevében a főispán­nak meg is köszön. (Lelkes éljenzés.) Dókus Gyula főjegyző felszólalásában a közig, régi letétek rendezésének ügyét töviről- hegyire megösmertetvén, jelentette, hogy a ren­dezésre kiküldött bizottság eljárását a Közgyű­lés már régen megnyugvással tudomásul vette. (Helyeslés). gyódtam, szives rokonok közzé nyájas körbe, S. helységbe. Az állomásnál rokonom leánya, egy sugárszemü szőke kis lány és bátyja, egy kar­csú barna ifjú várt. A két testvérnek szoros rokonsága csak hosszú vizsgálat után tűnik fel. A leány szőke, a fiú barna, arcvonásaikon a hasonlatosságnak semmi jele, hanem szemeik, melyek fénye, — különösen a lányé — mint a rubin, beszédes, mintegy Ráphael festmény, csal­hatatlan szimptómája volt szoros köteléküknek. Rokonaim körében az első karácsoni estvét majdnem egészen beszélgetéssel töltöttük el. Beszédközben lopva egyet-egyet tekintettem a sugárszemü Nellikére, kinek egy-egy viszonzott pillantása — mondhatom — ragyogó vakációt ígért. Nyugodni térve, azt vettem észre, hogy a Nellike iránt való érzelmem, mely eddig alig volt több rokoni gyöngédségnél, szokatlan, hevesebb formában kezd nyilvánulni. Az enigmatieus szép­ségű Nellike viszontlátása óta nagy változás történt bensőmben. A szerelem virradata töl­tötte be egész keblemet — álmomban is csak az ő képét láttam. Amint a holdvilág besütött az ablakon és fényes sugarait ráveté a képre, úgy nézett az ki, mint egy angyalarc. Szemé­nek bűvös ereje, szivének jósága, félénk tiszta­ságú, békés harmóniában egyesült e szép ar­con. A szeme, mintha mosolygott volna, piros ajka mintha csevegett volna, szőke haján meg­tört a fény s glóriaként övezte homlokát. Ez isteni látvány nagyon megzavarta gondolataimat, idegeimet annyira elkábitotta, hogy mély álomba merültem s már délfelé járt az idő mikor a konyhalárma ragadott ki Mor- feus karjai közül. A szőke angyal már vidáman sürgött a ház körül s vidáman tűnődve kacagott fel, mi­dőn a hosszú alvás dacára is zavart szemeimet látta. Az ebéd csodálatos Ízletesen volt készítve, »einte »ajnálta ae ember ott hagyni az asztalt, Kovács Gábor dr. biz. tag indítványára, s Füzesséry György, IUésházy Endre és Bajusz József id. b. tag hozzászólása után, fölhatalmazta a közgyűlés az alispánt, hogy a f. évi ujonco- zás alkalmából máig is kifizetetlenül maradt költségeket a vm.-i tartalékalapból utalványoz­hassa.,, Öméltósága a főispán Bárczy Gusztáv közig, joggyakorlót tiszteletbeli szolgabiróvá nevezvén ki, evvel az első napi, d. e. 9 óra­kor kezdődött a közgyűlés d. u. Val órakor az elnök megélj enzésével véget ért. A másod- és harmadnapi közgyűlés lefo­lyásáról a jövő számban. Most pedig: B. u. é. k! Vármegyei ügyek. Uj évi tisztelgések A vármegye tiszti­kara, segéd- és kezelőszemélyzete uj év napján, d. e. 9 órakor, a vm. főjegyzőjénél gyülekezik össze s onnan együttesen a főjegyző vezetése alatt megy tisztelkedni az alispánhoz; innen az alispán vezeti mindnyájukat főispánunk Öméltó­sága elé. Értekezlet. Abból az alkalomból, hogy a pénzügyminister a tokaj-hegyaljai községek borfogyasztási adóját a községeknek adta bérbe, főispánunk Öméltósága a községeknek ez adók bérbevételével megbízott elöljáróit, illetőleg ki­küldötteit a vármegyeháza nagytermébe folyó hó 21-én értekezletre hívta össze. Öméltósága rá­mutatván arra a célra, melyet a magas kormány ez adóknak ilyetén bérbeadásával elérni óhajt,hogy tudniillik a községek vannak leginkább hi­vatva arra, hogy a Tokaj-Hegyalján szélű­ben űzött borhamisítást a borfogyasztási adók­nak helyes kezelésével ellenőrizhetik, — jelezte egyszersmind az egyik-másik lapban célzatosan közölt híreszteléssel szemden, hogy a gazdasági egyesület kebeléből annak idején alakult konzorcium ne m magánüzérkedésre gondolt. A konzurciumnak ugyanis, éspedig a pénzügyi kormány intenciója szerint, a kezelés kölcségei- nek leVonása után felmaradandó üzleti nyere­séget a községeknek lett volna kötelessége át­szolgáltatni. — Minthogy a konzorcium meg nem alakult, Öméltósága közbenjárására a köz ségek kapták meg a fogyasztási adók bérletét. — Felhívta azért Öméltósága az értekezletet, hogy most, midőn a községek a fogyasztási adókat bérbe veszik, teljes erővel hassanak oda, miszerint a borhamisítást hatásköreik­ben mindenáron megakadályozzák. — Az ér tekezlet nevében Molnár János, Sárospatak város főbírája, meleg szavakkal üdvözölte főispánunk Öméltóságát, aki ezzel az értekezlettel is kife­jezést adott a községek anyagi jóléte iránt ér­zett érdeklődésének, s akinek a Tokaj-Hegy­mely jobban megigézte az embert, mint a sziré­nek danája. Délután látogatásokat tettünk, estve pedig családi körben lapozgattunk a 32 számú biblia levelei között. Yigan társalogva játsztunk, úgy, hogy észre sem vettük, már éjfél felé járt az idő, mikorára az asztalon levő boros üveg átlát­szósága figyelmeztette az öreget újabb szükség­letre. Az öreg kivitte a lámpát, hogy a kama­rából bort hozzon, felesége a konyhába ment, hogy a már szintén fogyatékos elemózsiát pó­tolja s a szobában ketten maradtunk a Nellike meg én — s egy fölösleges, a barna fiú, Józsi — a sötétben. Az utóbbi pajkosan szólalt meg „szabad a csók“ de félénken, meghúzódva vála­szolt a lányka : nem szabad . . . A szobában mély sötétség uralkodott, csak a két testvér szemei fénylettek, amelyek any- nyira hasonlítottak egymáshoz. Lelki szemeim előtt feltűnt az égi kép, szivemben egy drága érzelem szikrája vetett lobot. Mintegy önkény­telenül, bűvös lénytől vonzatva, kábultan keltem fel, nem véve észre azt a kis zörejt, melyet két szék zörrenése okozott, epedve indultam a lány székéhez, hogy megcsókoljam. — Átkaroltam egy alakot s mohón csókoltam meg egy arcot, mely legnagyobb meglepetésemre jéghideg volt. — Csodálkoztam magamban, e lény most úgy tűnt fel nekem, mintha elröppent volna belőle az érzés, a szív vonzóereje, hogy ne maradjon más, mint az érzéstelen csend, melyben elenyé­szik az élet varázsa. A lámpafény közelgett, reszketve indultam székemhez, miközben egy fagyasztó ezüstös és egy nyájas sajnálkozó kacagás hallatszott. Kívül az idő méla csendje egészen meg­változott, a szél a legveszetebb akkordokat ját­szotta az ablaktáblán, közbe mintegy a faunok suttogása vegyült — fejemben a legkülönfélébb fantomok kóvályogtak, — a közeledő lámpa fé­nye megvilágította a két testvér székét: azok helye fel volt cserélve. —th —k. alja rekonstruálása körül már is hervadhatatlan érdemei vannak. — Az értekezlet a főispán lel­kes éltetésével ért véget. Vége a forintnak ! A kir. belügyi minisz­ter rendeletet küldött a törvényhatósághoz, misze­rint tekintettel a pénzügyminiszter által a koro- naórték-számitás behozatala végett legközelebb benyújtandó törvényjavaslatra, már most tegyék meg a szükséges intézkedéseket, hogy az 1899. évi január elsejével a pénztárak könyvei a korona- értók-számitásra való tekintettel nyittassanak meg 1899. január l-ével. Tehát vége a forintnak és a krajcárnak s helyükbe a korona és fillér lép. A forint és krajcár pedig lassan-lassan el­kopik még az emlékezetből is, mint ahogy elko­pott a váltóforint és ahogy most kopik a font meg az itce. Állami anyakönyvi statisztika. A sá­toralja-ujhelyi állami anyakönyvi hivatal­nál 1898. december 18-ától december 23-áig) a) házasságot kötött: 1 pár : b) kihirdettetett: 3 egyén c) születési anyakönyvi bejegyzés volt 16 esetben; d) elhalálozott: 10 egyén. Szénkéneg-raktár a Tokaj Hegy alj a számára. Valóságos karácsoni örömet szerzett a f. hó 23-iki vármegyei közgyűléshez érkezett az az értesítés, melyben tudtul adja Darányi Ignác dr. földmiv. ügyi kir. minister, hogy To­kajon szénkéneg raktárt rendeztet be s annak ke­zelését Tokaj város elülj áróságára bízza, egy­szersmind pedig gondoskodott arról is, hogy a szőlőtulajdonosok ezután a lehető legmóltányo- sabb árért szerezhessék be onnan évi szénkéneg- szükségleteiket. j Hírek a nagyvilágból. Katonai tanácskozás. Őfelsége a király elnöklete alatt f. hó 19-én a Hofburgban katonai tanácskozás volt, melyen Krieghammer had- ügyminister, J3eck báró a vezérkar feje, Win- dishgrätz herceg, Rheinlender báró és Wald­stätten báró katonai főfelügyelők vettek részt. György görög királyi herceg Kréta szi­geten elfoglalta főkormányzói székét. Franciaországban a „Dreyfus-ügy“ kezdi elvadítani az embereket. Szomorú jele ennek az is, hogy legutóbb Touloseban zsidóellenes za­vargás volt, melyben nehány ember megsérült. Háborús fenyegetés. Anglia arra az esetre, ha Menelik abessziniai király Gilbadot elfog­lalná, háborút üzen az erejében és hadi szeren­cséjében elbizakodott fekete királynak és erre a szükséges előkészületeket már meg is tette. Hírek az országból. Őfelsége a király tegnapelőtt Bécsből Walseebe utazott, hol a karácsoni napokat Mária Valéria főhercegnő családi körében fogja tölteni. Az országgyűlés Képviselőházában a békességes karácsoni hangulat helyett antul va­dabb csatakiáltás hallatszik és a fékevesztett „obstructio“ hadi lármával tölti be az egész or­szágot. A pártpolitikai felek már társadalmi té­ren is mint ellenségek állanak egymással szem­ben, mikor úgy illenék, hogy mint jó keresz­tyének békejobbot nyújtsanak egymásnak . . . Különben a t. Ház még mindig rendes elnökök nélkül van, mert az ellenzék most már az el­nökválasztás kérdését is obstruálja. Az „egye­sült ellenzék“ részéről kiadott jelszó a bosszú­vágy s nem a haza üdve!. . . A honatyák három napi szabadságot adtak maguknak és igy már kedden az országházában újra foly­tatják a tegnap abbanhagyott veszekedést. Széchenyi Manó gróf kineveztetett őfel­sége a király személye körüli miniszterré. Lakoma Zichy Jenő gróf tiszteletére. Az Országos kaszinóban f. hó, 21-én fényes és nagyszabású lakoma volt az Ázsiából hazaérke­zett Zichy Jenő gróf tiszteletére. A lakomán, melyen a társasélet számos kitűnősége vett részt, az első felköszöntőt Wekerle Sándor dr. mon­dotta Zichy Jenő grófra. Felhívás előfizetésre. Rövid párnap múltán életének újabb, még pedig harmincadik évfolyamába lép a „Zemplén.11 Küszöbén az uj-évnek uj programot nem ad, sőt kijelenti a „Zemplén“, hogy marad ezután is, mint volt: hűséges szó­szólója a közdolgoknak, tántoríthatatlan hive az igazságnak, buzgó munkása a közművelődésnek.

Next

/
Thumbnails
Contents