Zemplén, 1898. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1898-07-17 / 29. szám
10—10 oldal zenét tartalmazó füzetei a legújabb és legjobb választékát hozzák a modern és időszerű magyar dal, müdal, szalon, tánczene kupiék s hegedű darab újdonságokból. Hat füzet egy negyedévben, 60 oldal zenemüvei, melyre l ft. az előfizetés. Előfizethetni a „Zenélő Magyarország* Klökner Ede zenemű-kiadóhivatalában Budapest VI. Csengeri-utca 62 sz. a. honnan kívánatra mutatványszámot ingyen és bérmentve küldenek. Egyesületi élet. Nyilvános nyugtató. Midőn Lőw Volf urnák, a kir. járásbíróságnál tett tanuzási dijába kiutalt s a tűzoltó egyesületnek adományozott 3 ftot nyugtatom: adományáért, amelyet a betegsegély-alaphoz csatoltam, fogadja az egyesület nevében köszö- netemet. S.-A.-Ujhely, 1898. jul. 16-án. Dókus Gyula elnök. Nyilvános számadás. A s.-a.-uj helyi fiatalság által e hó 10-én részben a „Kereskedelmi társulat“ részben különféle jótékonycél javára rendezett nyári tánc- mulatság számadása: Belépő dijakból . . . 154 ft — kr. Felülfizetésekből . . . 17 ft 50 kr. Adakozásokból .... 25 ft — kr. Összes bevétel . . 196 ft 50 kr. Összes kiadás . . 114 ft 02 kr. Maradvány . 82 ft 48 kr. Ezen összegből átvett :*) A kereskedelmi társ. 48_ftot, Első s.-a.-ujhelyi izr. betegs.-egyesü- let 10 ftot, Izr. nőegyesület 10 ftot, Izr. népkonyha-egyesület 5 ftot, Izr. istentisztelet rendezése 5 ftot, szegény család segélyezése 4 ft 48 krt ... 82 ft 48 kr. Felülfizettek, illetve adakoztak 2—2 ttjával : Blumenfeld Jenő, Bánhegyi I. C. (Budapest), Fuchs testvérek (Budapest), Fuchs Bertalan (K.-IIelmecz), Juhász Jenő, Hercz Armin, Machlusz H. fiai (Budapest), Schön Sándor, Wic- tor Schmidt & Söhne cég (Becs), F. Thauhof- fer & J. Wildner cég (Bécs), Teich Zsigmond, Widder Gyula. — 1—1 ttjával: Alexander Vilmos, Abonyi Zsigmond (Budapest), Blau Béla (Velejte), Burger Adolf (Kozma), Blumenfeld József, Grünbaum Simon, Frenkel Henrik, Ho- rovitz és Bauer (Budapest), Knopfler Adolf (N.- Kövesd), Kellner Ede, Lővy Adolf, Ilothbard Lipót (Vég-Ardó), Reich Arthur (Luka),«Stark Mátyás, Singer és Goldberger (Budapest), Waldmann Adolf dr. — 50—50 krral: Frey Miksa, Szakácsy Károly, Schön Mór, Weiszenstein Lajos és Zöldi Sámuel. Fogadják a nemes adakozók a fiatalság hálás köszönetét. S.-A.-Ujhely, 1898. jul. 14-én. László Béla, v. b. elnök. Reicliard Jenő Kornstein Jenő, v. b. jegyző. v. b pénztros. TANÜGY. Zemplén- vármegyei Tanító-EpÉt hivatalos rovata. — Rovatvezető: Schneider Jakab, — Kéziratok a rovatvezetőhöz S. A.-Ujhelybe küldendők. Makranczy Károly. 1845—1898. Akkor született, mikor a magyar népszabadság fájának rügyfakadása volt. . . A dajka az ő bölcsődalát ott dallotta el, az alatt a 3 méter törzskerületü, 9 méter korona-átméretü és 18 méter magas, a szájhagyomány szerint még boldog emlékű Margit királyné ültette óriás mogyorófa alatt, Diósgyőrött. A Szinva kies völgyében töltötte gyermekéveit, ott szerette meg a virágokat, a madárkákat és ott szerette meg azokat a jó borsodi magyarokat. Ott nevekedett ifjúvá és ott erősödött meg keblében az az erős magyar önérzet, az a magyar becsvágy és az a hazaszeretet, amely géniuszként szárnyra kelt benne, hogy e haza minden hü fiát egy barázdában összeboronálva egy egységes magyar nemzet megalkotásához ő is hozzá járuljon egy porszemecskével — beállt a nemzet napszámosai *) Az izr. népkonyha-egyesület, az izr. nőegyesület és a s.-a.-njhelyi első betegsegitőegyesület, istentisztele- egyesület elnökségei és egy szegény család részéről kit állított nyngtatók másolatai előttünk fölmutattattak. Szerk, közé, néptanító lett. Irigyelték őt az istenek csinos, elegáns magatartásáért, angyali jó szive s humanitásáért s lehet mondani, minden oldalú képzettségéért, s igen elégedetlen ember lett volna, ha férfi erényeit és tanítói talentumait az enyickei grófi család el nem ismerte volna. És ő kegyelt lett. Abban a kitűnő szerencsében részesült, hogy Andrássy Tivadar gfné őkegyelmességénél nevelősködhetett. . . Ily légkörbe jutva, ökörszem módjára nyerte el a babért: lett ő a legtökéletesebb tanító, igaz, hamisítatlan ügyszeretettel, igazságérzettel, gyermekszeretettel. O volt a pontosság mintaképe. De az istenek e magas szárnyalást! férfiút még jobban irigyelték s gyülölségiik tetőpontjára hágva letaszították őt a Parnasszusról s Terebesen „paedagogum fecere“ ! De, mint az igazi hős ellenfelétől nem hogy menekednék, sőt közelébe férkőzik, úgy ő is két templom között, az istenekhez közelebb az emeleten választott lakást; itt élt 25 esztendeig teljesen a szellemiekkel táplálkozva, megvetve minden földi anyagiságot, sőt még a szív szerelmét is. Ámde hiába, az ő szive is csak húsból és vérből való volt, s mint a mécs kialvása előtt, — az is nagyot lobbant s halála előtt 2 nappal véghetetlen jóságából nevét, kölcsönző sok éven át volt kedves és szép — időközben özvegygyé lett barátnőjének. Terebesen az egyszerű körbe is beletalálta magát. Az igaz, hogy a társadalom nem sokban osztozkodhatott vele, de annál inkább megosztotta lelkét, eszét, szivét, szeretetét, sőt még filléreit is az általa oly mesterileg kezelt s nevelt tótajku nép leánygyerekeivel, akiket felemelt magához, a magyarságért hőn dobogó szivéhez, hogy őket is hasonló szivüekké, igaz magyarokká hasonitsa át. Mint igazi példány-tanító éjét nappallá, ünnepet munkanappá, szünetidőt szorgalmivá változtatott, hogy e rövid emberi életben annál több időt áldozzon hivatásának és annak a szent fogadalmának teljesithetéséhez, hogy inkább ma egy szivet, mint holnap 100-at hódítani a magyar géniusz táborába. O is annak az elvnek volt lelkes hive, hogy első sorban nőket magyarosítsunk, a nők szivét nyerjük meg a szent haza számára, a többit majd elvégzik ők! És soha indulatot gyorsabban felforrni nem láttam, mint midőn arról volt szó az államosításkor, hogy tőle elveszik a leányiskolákat . . . meg volt semmisülve. Oly sikereket, mint aminőket ő elért tanítványaival, nem mindenkinek jut ki. Elnöke nálam egyszer azt a kijelentést tette, hogy „a Makranczy leányainak a vizsgálata bátran beillett volna a kassai polgári leányiskola 3—4-ik osztályába“, — pedig ő, mint kassai kanonok, másként, mint tapasztalásból nem szólhatott. A szülők nevezetesen egyszer annyira meg voltak nem hatva, de bűvölve a vizsgálat sikerétől, hogy nyomban önkéntes megadóztatásból 50 fttal jutalmazták meg. De elismeréssel volt a magas kormány is, midőn őt a magyarosítok dijjával jutalmazta meg. Kartársai, kik őt mintaképül állították maguk elé, mint egy megtestesült § -t; ők mig élt, rajongták; most] hogy elköltözött — miért történik, hogy halálát elhallgatják. Pedig elvárjuk 32 évi tanítóskodása alatt légióra felszaporodott hálás tanítványaitól, hogy egy díszes emlékkővel megjelölik azt a hantot, hol legjobb tanítójuk hamvai porlanak ; kartársaitól pedig, hogy osztályának falát, ahol ő oly tűzzel, lelkesedéssel s annyi szeretettel tanított emléktáblával diszitsók föl! Mi pedig édes Károlyom, kik barátságoddal dicsekedhettünk, kérünk fogadd ott túl a síron igaz szeretetünk és hü emlékezetünk őszinte kinyomatát. Lelked szálljon felénk! Emléked élni fog közöttünk: a viszontlátásig ! Lutsánszky László. 0 ----— 50 éves tanítói jubileom. Amily szokatlan, éppen oly szép és lélekemelő ünnepség volt az, ami Kesznyéten községében f. hó 7-én Majomi Bartha János néptanító tiszteletére, számos barátainak és tisztelőinek jelenlétében, megtartatott. Ekkor töltötte be ugyanis a kitűnő tanférflu hivataloskodásának 50 éves évfordulóját, mely nem múlhatott el anélkül, hogy azok, akik a széles körben ismert férfiúhoz a rokoni s baráti szeretet kötelékeivel vannak csatolva, meg ne jelenjenek vendégszerető házánál s ki ne fejezzék előtte szives üdvözletük és jó kivána- taik érzelmeit. — Az ünnepségnek nem volt ugyan hivatalos jellege, noha azt az alkalom jelentősége méltán kiérdemelte volna, de azért a hálának és tiszteletnek nyilvánulása, mely önként fakadt a szivekből s nyert kifejezést a jubiláns iránt, megható volt igy is és maradandó nyomokat fog hagyni mindazok lelkében, akik abban az ünnepségben résztvettek. — Feltűnő volt mindenesetre, hogy a legfelsőbb kitüntetés, amire pedig Bartha János félszázadon át igaz hűséggel és szorgalommal teljesített tanítói működése folytán ugyancsak rászolgált, még nem adatott meg neki, remélhető azonban, hogy az illetékes hatóságok figyelmét nem fogja kikerülni az érdemes férfiúnak illő megjutalmaztatása s ekként is kifejezésre jut majd iránta az elismerés, melyet úgy társadalmi helyzeténél, mint közszeretetben álló egyéniségénél fogva méltán megérdemel. Az ünnepséget különben a legjobb hangulat és kedélyesség jellemezte. A tisztelgők, a jó barátok, a mostani s régi tanítványok siettek mind számos felköszöntőben tolmácsolni érzelmeiket, melyek kényekig meghatották a jubilánst, aki talpraesett válaszaiban jóleső örömmel köszönte meg a szives megemlékezést. — Gérecz Károly s.-pataki néptanító egy szellemesen átgondolt s megirt prológot olvasott fel, — egy kis leány iskolás társai nevében virágkoszorut nyújtva át, üdvözölte a sze retett tanítót, majd Kovács Gábor dr. szerencsi ügyvédő, Kenyeressi Árpád, Kádár János, Bartha József lelkészek mondtak toasztot. Ez utóbbi, mint az ünnepeltnek fia, a gyermeki szeretet melegétől áthatott szép beszédben üdvözölte a legjobb atyát, aki most is két felnőtt fiát taníttatva, oly nagy áldozatra kész gyermekei jövőjéért. — De a tisztelgők sorából nem maradt el a helybeli gyülekezet sem, amelynek nevében a prezsbitériom tagjai mondtak köszönetét a szeretettől és tisztelettől környezett jó tanító hü fáradozásaiért s kívántak neki áldást és örömet. — Végre dal, zene, tánc fűszerezte és fejezte be a kedélyes ünnepséget, ami után a jelenlevők ismételten gratulálva a szives házigazdának, a jó Bartha bácsinak, mindannyian azon jó kívánsággal váltak meg tőle: „Ad multos annos!“ K. J. Nyári menedékhely Sárospatakon. Molnár János s.-pataki főbíró javaslatára a város képviselőtestülete 50 ftot szavazott meg nyári gyermekmenedékhely létesítése céljából. A város és a közönség javát szolgáló ez a menedékhely, 22 növendékkel, a községi iskola helyiségében megnyílott. Az uj intézmény iránt kielégítő az érdeklődés és tudósítónk hiszi, hogy a menedékház révén az annyira szükséges kisdedóvóintézet is eljövendő lesz. A menenékhely- nek ezidőszerint való felügyelője Hubay Bertalanná tanítónő, kinek egyénisége elég garancia arra nézve, hogy az uj intézmény feladatának híven megfeleljen. r. 1. Zemplén-vármegye rövid leírására, Keleti (Knopfler) Sándor könyvecskéjének ös- mertetésére, mely mai számunk „Irodalom“ c. rovatában olvasható, innen is fölhívjuk t. kartársaink figyelmét. A közönség köréből. — Alak és tartalomért a beküldő felelős. — Sztropkó, jul. 14. Tekintetes szerkesztő ur ! E lapok hasábjairól értesült annak idején a n. é. olvasóközönség arról az ocsmány cselekedetről, mely szerint Weisztreifer Izsák egy döglött marhának a húsát Sztropkó város lakóinak kimérte, illetve elárusította. Bárezy Benedek főszolgabíró erélyes intézkedései folytán Anczó György csendőrőrmesternek sikerült a most megvetésnek oda dobott Wesztreifernek bűnös üzelmeiről lerántani a leplet. Az ítéletet Bárezy főszolgabíró tegnap hirdette ki, amelyszerint a vádlott Wesztreifer 100 ft. pénzbírsággal és 30 napi elzárással sujtatott. Ebből aztán okulhatnak mindazok, akiknek sötét lelkűket hasonló bűn terheli. Jellemző, hogy Wesztreifer fellebezését azok az ügyvédők, akik ismerik ezen ocsmány ügyet, elvállalni nem akarták. B'U.CS'USZió. Elköltözésem hirtelen beállta és sokoldalú elfoglaltságom miatt minden ismerősömtől s barátomtól búcsút nem vehettem, fogadják ezért ezúton tiszteletemet. Magamat nagyrabecsült jóakaratukba, barátságukba s jó emlékükbe ajánlom továbbra is S.-A.-Ujhely, 1898. július 12. Janka Károly, ev. ref. lelkész. CSARNOK. Esengés. Ne mondja ki ajkad, Ne írja le tollad, Hogy én mindörökre Lemondjak terólad 1!
