Zemplén, 1898. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)

1898-12-11 / 50. szám

1 Kant kifejtette, a szépség nem a tárgyakban rejlik, az nem a tárgyak tulajdonsága, hanem egy sugár, mely a lélekből ragyog a tárgyra, egy hatás, melyet a tárgy előidéz; a lélekbe a tetszés érzelme teszi széppé a tárgyakat. A közönség müizlésének fejlesztése céljá­ból is történnek már mozgalmak, vasárnapon­ként tanulságos fölolvasásokat, művészeti érte­kezéseket tartanak s szilárd lépésekkel egyenge­tik uj művészeti életünk talaját. Ilyen mozgalmak mellett bízvást remélhet­jük, hogy a mostani vérszegény művészeti éle­tünk helyén nemsokára virágzó művészet épül, melynek védőszárnya alatt a mi szép hazánkra egy szebb és boldogabb jövő hajnala dereng. Róth Elek. Vármegyei ügyek. A t. vármegye rendes közgyűlése f. hó 20-án d. e. 9 órakor veszi kezdetét, az ál­landó választmányi ülés pedig dec. 19-ón d e. 9 órakor lesz. Az a.-bereczkii paraszt kisgazdáknak számos tagból állott küldöttsége járt tegnapelőtt főispánunknál, kérve Öméltóságát, hogy folya­modásuknak, melyben kérték a kincstárt, hogy a községük határában fekvő, mintegy 40 holdas kiterjedésű állami tulajdont adná el nekik legelőül örök áron, a ministériomnál pártfogója legyen. (iméltósága szívesen meghallgatta a kül­döttség kérését s megígérte közbenjárását. — A küldöttség vezetője és előadója Berecz Károly áll. iskolai tanító volt. Üvegpalackok és poharak hitelesí­tése. Tudvalevő, hogy az üvegpalackok és po­harak hitelesítésének feltételeit már egy 1891-ben kiadott kereskedelmi ministeri rendelet állapí­totta meg. (30.357—90.) E rendelet kapcsán a kereskedelmi minister még 1897. évi augusztus­ban 31,482. szám a. kiadott egy rendelettel ki­mondotta, hogy 1899. jan. 1-től kezdve ven­déglőkben, korcsmákban és egyéb nyilvános helyeken kimérésre és mértékként használt palackok és poharak koronabélyeggel hitele­sítve használhatók. Vármegyénk alispánja kö­zelebb figyelmeztette a járások főszolgabiráit, hogy az idézett ministeri rendelkezés értelmé­ben járjanak el s egyszersmind figyelmeztetett arra is, hogy a mulasztók kihágást követnek el s a mértékek elkobzásán kívül szigorú bün­tetésben részesittessenek. Versenytárgyalások. Az abauj-torna- vármegyei kir. államépitészeti hivatal lapunk utján is tudatja, hogy a krasznitk-buzita-szepsii törvhat. közút 18-ik számú betonáteresz helyre- állítására, költségelőirányzat 547 ft 72 kr., a pályázati határidő 1898. december 20. délelőtt 10 óra. — Am. kir. államvasutak debreczeni üzletvezetősége az 1900. és 1901. években szük- séglendő pályafentartási faanyagok szállítására a pályázati határidő 1898. dec. 28. déli 12 óra. Kimutatás a Zemplén-vármegyei nyilvá­nos közkórház 1898. évi okt. havi betegforgal­máról. — 1898. évi okt. hóról ápolás alatt marad­tak száma: 33; 1898. év npvember 30-ig újon­nan felvettek száma : 64. Ápoltak összege: 97; megújult és bennem az elfogódottság és félelem helyét az őszinte öröm és igaz lelkesedés fog­lalta el. Az estén elhangzott általános vélemény visszhangja vagyok csak akkor, ha azt mondom, hogy műkedvelőktől ily nehéz darabot, ily bra­vúrral végigjátszani még alig láttunk. Az a fényes és szép közönség pedig jele- netről-jelenetre azt tapasztalta, hogy ez a kis társaság mindig jobban és jobban a szivébe lopódzik s ezért őszinte tapssal jutalmazta a sze­replőket. A kis társaság hölgytagjai csinos virág­kosarakat kaptak emlékül. S most térjünk át röviden az egyes szereplők méltatására. Tomcsányi Gizella (Louise, Albert neje) egyéniségének minden báját és kedvességét be­levitte szerepébe. Az ő játéka nem is dilettáns játék többé, hanem valódi művészet, mert csupa természetesség. Az érzelem minden hú”ját ké­pes szivünkben megrezegtetni; ha nevet, vele nevetünk, ha sir, vele sírunk. Beszéde oly ked­ves, hogy megfeledkezünk mindenről és szeret­nék hallgatni a végtelenségig. A hogy Louise szerepét megjátszotta, arról tett tanúságot, hogy azt alapos tanulmány tár­gyává tette, helyesen fogta fel, átérezte' és a darab végéig szerepéből sohasem zökkent ki. Spillenberg Sárika (De la Haute-Tourellené) a kellemetlen anyós szerepét nem kevesebb si­kerrel játszotta meg. Jól átgondolt játékában mindvégig érvényre juttatta azt a gőgös párisi asszonyt, kit semmi sem jellemez jobban, mint — Ezek közűi elbocsáttattak, gyógyulva: 47; javulva: 5 ; Gyógyulatlan 4; Meghalt: 4 — Összes fogyaték: 60; — A hó végével ápolás alatt maradtak száma : 37 ; — Az ezen idő alatt felmerült ápolási napok száma: 1199. — Sebőn Vilmos dr. főorvos, Nyomárkay Ödön dr. al­orvos. Állami anyakönyvi statisztika. A sá­toralja -újhelyi állami anyakönyvi hivatal­nál 1898. december 3-ától december 10-éig) aj házasságot kötött: 5 pár : b) kihirdettetett: 5 egyén c) születési anyakönyvi bejegyzés volt 12 esetben; d) elhalálozott: 12 egyén. Hírek a nagyvilágból. Őfelsége I. Ferenc József jubileomáról Montenegró hivatalos lapja, a „Glas Crnagorca“ egyebek közt igy ir: „Súlyos napokban Monte­negró nem egyszer hálásan érezte hatalmas szomszédja nagylelkű védelmének jótéteményeit. Különösen ama jóakaratot és rokonszenvet, a melyet Ferenc József császár ő felsége a mi fejedelmünk és házának valamennyi tagja iránt mindenha tanasitott, nem felejthetjük el soha. Boldogok azok a zemzetek, melyeket bölcs és nemeslelkü uralkodók kormányoznak, de épp oly szerencsések e nemzeteknek szomszédai is“. . .. Miklós Montenegró fejedelme, Ferenc József ő Felsége uralkodói jubileuma nlkalmá- ból az osztrák-magyar képviselet egész személy­zetét az arany érdem-éremmel tüntette ki. A béke pontozatai Amerika és Spanyol- ország között már létrejöttek ; a pontozatok sze­rint Spanyolország elveszíti csaknem teljes egé­szében most már Amerikához számitó gyarmat­birtokait mert csak a „Fülöp-szígetek„-ből marad meg ott hírmondónak egy csipetnyi birtokocskája. Hírek az országból. Őfelsége a király legfelsőbb hadparan­csából, melyet dec. 1-én bocsátott ki, idézzük a következő pontot: „ . . . Bensőmben együtt érez­tem és érzek vitéz katonáim ama százaival és százezreivel, kik Ausztria-Magyarország hadi zászlai és lobogói alatt Nekem a hűség esküjét fogadták és ezt viharok és vészek között, bár­miként fenyegettek és dühöngtek is azok, meg­tartották ; — erős és szent parancsolat köt ben­nünket össze s ezre: drága hazánk iránti kö­telesség, a melynek teljesítésében élünk és halunk .... A Mindenható áldja meg hű fegy­veres erőmet, a melynek szakadatlanul legme­legebb gondoskodásomat akarom szentelni.“ Válságos napok következnek alkotmá­nyos életünk folyásában. Ott fent az országgyű­lés képviselőházában a honatyák kisebbségéből alakult „egyesület ellenzék“ életre-halálra küzd, kezében az „obstrukció“ fegyverével, hogy a -Bán/y-kormányt távozásra késztesse; a kormányt s vele együtt az alkotmányt védő szabadelvű párt nemes elszánással tartja magát véglehele­téig, hogy az alkotmányos elvet, azt t. i. hogy alkotmányos államban a népképviselet többsé­gének az akarata irányadó, — megoltalmazza. Szilágyi Dezső, a hatalmas elnök, beadta lemondását az elnökségről, mert, a mint mon­dotta, megunta a „komédiát“. Láng Lajos a t. az a mondása, melyet Durand hires ügyvédőhöz intéz: „Az lenne még szép, ha leányom nem lenne szeretve ön által.“ Méltán megérdemelte azokat az őszinte tapsokat, melyeket a második felvonásban nyílt színen kapott. Szokolay Margit (Irma) bájosan adta kis szerepét. Ebben is érvényre tudta juttatni azt, hogy az anyához való ragaszkodás és az iránta érzett szeretet mellett szivében egy másik ha­talmas érzés is helyet foglal már: Durand iránt érzett szerelme. Bariss Árpádné (Paquarette) a darabnak e legnehezebb női szerepét igen ügyesen ját­szotta ; meg is érdemelte a Durand ügyvédővel és Coquardier vei való jelenetében nyílt színen is felhangzott tapsot. Játékával elénk varázsolta Paquarettet, a Poisonné külváros pajkos, kacér, szerelemre szomjas cocotte-ját, a ki egy védőbeszéd hatása alatt szeret Durandba, s kinek szivén, dacára annak, hogy bálványozza ötödik szerelmét, a hat hónapi együttlét után hirtelen bekövetkezett el­válás mélyebb nyomokat nem hagy, mert hi­szen sajgó szivének elég vigasztalást nyújt — egy svájezi villa. Remekül játszotta meg Coquardier és Bar- batiervel való jelenetét; ezen jelenetekben az enyelgő, kacér, pajkos, ledér és csábitó Paqua­rettet láttuk magunk előtt. Mattyasovszky Sárika (Clarisse) kedves játékáról már megemlékeztünk és e helyütt csak Ház másodelnöke, követi az elnököt s lemondan készül. Az utána következő második elnök, Kardoss Kálmán, beteg. Az Ausztriával újabb tiz évre megkötendő közgazdasági szerződéseket tárgyazó törvényjavaslatok, melyeknek közjog értelmében már az 1899. jan. 1-ével életbe kel­lene lépniök, az ellenzéki agyonbeszélés miatt még előterjesztve sincsenek. Ä horvát minister beadta lemondását és távozott. A szabadelvű pártból a „mágnás elem“ az Andrásssy-grófok példáját követve, félrehuzódott és Csáky Albin gróf körül csoportosul. — Bizony válságos napok következnek, melyek nem csak megakaszthat­ják, de vészes hullámzásba is sodorhatják alkotmányos életünk folyását. „Isten segíts, egy esség istene!“ A t. Ház uj elnöke, a kormány és a szabadelvűpárt kijelölése szerint, Tisza István gróf lesz. Az uj horvát minister Cseh Ervin, Sze- rém-vármegyének eddig volt főispánja lesz. Az uj minister 13 éve áll Szeréin-vármegye ólén s most 58 éves. Levelezés. Repejő, 1898. XII. 3. Tele. szerkesztő ur! Repejőn, felvidékünknek ebben az elszigetelt kis községében, Viszlóczky Jenő gür. kát. lelkész, 1848/49-ben honvéd, tegnap, azaz december hó 2-án, hálaadó istentiszteletet mutatott beaz Urnák, Mise közben szép beszédet intézett rutén ajkú híveihez a galambősz lelkész. A meghatottság hangján magyarázta meg híveinek, hogy Ő Fel­sége I. Ferenc József, az imádásig szeretett az a jó, bölcs király, kinek mi kimondhatatlan sokat köszönhetünk, 50 éve ül a trónon, a kinél még mi magyarok, alkotmányosabban uralkodó királyt alig ismertünk. Beszédében kifejezést adott annak, hogy nem létezett Uralkodó, kit annyi csapás ért volna, mint érte felséges kirá­lyunkat. Ő Felsége mély fájdalmai dacára, a legutóbb ért veszteség alkalmakor, midőn hit­vestársát, élete vigasztalóját, nemzetünk védő­asszonyát, Erzsébet királynénkat, egy állatias érzésű ember gyilkos keze tőle elválasztá, népei fölött érzett szeretete nem engedte elcsüggedni, —- meghagyta alárendelt közegeinek, hogy „a munkától ne kíméljenek meg, mivel ezentúl egyedüli vigaszomat abban találom föl, ha né­peim érdekében dolgozni fogok.“ Az ősz lelkész híveinek lelkére kötötte, hogy egy ily uralkodót, mint a mi dicsőségesen uralkodó királyunk, sze­ressék, tiszteljék, legmagasabb parancsait min­denkor és minden alkalommal, a legnagyobb alattvalói hűséggel és engedelmességgel fogad­ják; mert Ő az, kit az egész művelt világ igaz­ságos, bölcs, jő királynak ösmer, mi pedig mél­tán nevezhetjük, „nemzetünk édes atyjá“-nak. Én, kit hivatalos kötelességem teljesítése épp akkor Repejőre szólított s részt vettem az istentiszteleten, örömmel tapasztaltam az elő­adottakon fölül még azt is, hogy a nevezett ft. lelkész ur, az istentisztelet után, földmivelőgazda- hiveit meghívta magához, őket megvendégelte s velük együtt ürítette poharát jó királyunk egész­ségére, boldogító hosszuéletére. T. szerkesztő ur! Az ilyen lelkész, mint a repejői g. kát. lelkész ur is, gyöngye a ma­gyarnak ! (Sokáig éljen boldogul!) Szerk. Haraszthy. azt említjük meg, hogy toilletteje nem kevésbé bájos volt. Bajusz Zoltán (Coquardier) a darabnak leghosszabb és leghálásabb férfiszerepét annyi természetes humorral adta és egyes jelenetekben oly művésziesen játszotta meg, hogy a közönség soraiban több Ízben felhangzott az igaz kacaj. Meg is érdemelte a gyakran felhangzott tapsot, melylyel a közönség nyilt jelenetekben is kitün­tette. Gnädig Lipót Durand Albertet, a fűszerest, mely pedig a darabnak művészi rátermettséget igénylő szerepe, játszotta s tegyük hozzá, oly bravúrral, aminő játékra csak művészi hivatott- ságu temperamentum képesít. Az ő játéka most is magasan fölötte állt annak a színvonalnak, amihez a diletánsok erőképességét szokás mérni. Alakítása, úgy változatosság, mint könnyedség és elevenség tekintetében, a helyzet minden moz­zanatában, nem is egy műkedvelőre, de a tel­jesen rutinált színészre emlékeztetett. Mikor a szerelmes férjet mutatta be: élethűségével, mi­kor a pszeudo-fiskálist: feszengő kedves zava­rával elbájolt, a sírásig megkacagtatott. Tapsol­ták is olyan szorgalmasan, nyilt jelenéseiben úgy, mint ismételt és ismételt előhíváskor, hogy abban már nem is az elösmerés, de a sokszo­rosan kiérdemelt hála nyilatkozott meg. Bajusz Andor Durand ügyvódő szerepét a tőle megszokott ügyességgel játszotta meg. Bár ez a darabban a leghálátlanabb férfiszerep, ez az ő játéka mellett határozottan kidomborodott. Maszkja kitűnő volt; őt látva el tudtuk kép- Folytatás az I. mellékleten,

Next

/
Thumbnails
Contents