Zemplén, 1898. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)

1898-12-04 / 49. szám

nevelés, a divó szokások, az esztelen felfogás, a hamis eszmék ejtik meg az ifjakat és netelik tehetetlenekké, kik nyűgöt képeznek másokon, lenyűgözik a társadalmat és testök súlya nyűg önmagukon is.

Adjuk mind ennek létező okát, a baj diagnózisát.

Először is kezdjük a nevelésnél. Helytelen utakra terelik a gyermekeket. Ma mindenki taníttatni akarja a fiát, tanittatni akkor is, ha annak sem kedve, sem tehetsége a tudományok elsajátításához. Pedig akár a kedvnélküliség, akár az észbeli felfogás kifejletlensége elég ok arra, hogy a szellemi megerőltetést kívánó pályák felé ne tereljük, e hibák egyikében is leledző ifjúságot.

Mert mit tapasztaltunk az iskolázáshoz erőszakoltaknál ? Kidőlnek a félúton. Elvégeznek a közsépiskolából néhány osztályt, tegyük fel, eljutnak a felsőbb osztályokig s ott válnak képtelenné a további előmenetelre. Már most ezek a kézmüvészeti, az ipari térre is hasznavehetetlenekké válik. Az eddigi iskoláztatás és a nyert házi nevelés, a reájuk csapott mez, melyet modern kifejezéssel intellingenciának, társadalmi műveltségnek csúfolunk, a mely szégyenü a kéz erejét, a kéz ügyességét, a kéz művészetét. A ki öt-hat éven át a latinnal s az algebrával megküzdeni nem tudott, az már a pörölylyel, a fúróval, a gyalúval, a vésővel az ipar eszközeivel sohasem fog megbarátkozni, vagy megbirkózni, mert szégyennek tartaná s azt hiszi, a munka pora aljasit, azt hiszi, hogy a kézműves, az iparos nem olyan ember mint az írástudó ; a képzett és sokszor éhes, de legtöbbször gondokkal küzdő latajner.

így aztán sem képzett latajner nem vált belőle, sem mester kezű iparos nem lesz, hanem lesz belőle intellingens koldus, tespedő proletár, nyomorult parazita, társadalmi nyűg, a ki azonban vasalt kalapban s divatos szabású ruhában jár, mig lelkében hordja a gondokat, gyomrában a kiéhezettséget, hátán a keresztet és egész életén keresztül a nyomort.

Nem tréfa ez, nem jelentéktelenség, melynek felhozatala ne fakaszszon kacajt, nevetést. — Szomorú tény ez. Sok áldozattal van teli a mi tái'sadalmunk, sok ezer napi díjért szívesen dolgozó, de napi díjas munkát nem kapó parazita, tengődő árnyék, sok ezer kvalifikációval nem biró, felületes, fühöz-fához kapaszkodó, de semmihez sem értő, sehol helyesen fel nem használható szerencsétlen szenvedi meg a nevelés hibáit,

Mi lesz már most ezekből ? Élősködnek, proletárkodnak.

Van egy veszedelmesebb csoportjuk, melyet a szenvedés nem tud megtörni, megalázni ; ezek azután intellingenciájukkal mind mélyebbre züllenek ; megpróbálják csúnya eszközökkel facsarni ki a társadalomtól azt, amit tehetetlenségükkel nem tudnak, vetemednek csalásra, követnek el zsarolásokat, s megtelnek a szerencsétlen proletárokból a börtönök és fegyházak cellái.

Ue van még egy rosszabb csoportja is a proletároknak és ezek rendszerint fegyelmezetlenségüknél fogva válnak proletárokká. Ezek meg vannak áldva tehetséggel, de szorgalommal, kitartással a legkevésbbé sem s a kik tehetségüket csak a rosszra, tudják felhasználni. Ezek fel is használják azután a rosszra, de

szóljak valamit, megkérdeztem, hogy mijáratban van. Miután válaszul azt nyertem, hogy „háromszögelleni jött“ és mindössze két órai munkája van, melyet egy hét alatt remél elvégezni, eltávoztam. Azt hittem, hogy a kissé furcsának látszó válaszszal le akar rázni nyakáról. Nem tudtam megérteni a szavak értelmét, hogy két órai munkát egy hét alatt remél elvégezhetni. Boszantottak az érthetetlen szavak mindaddig, mig csak az utolsó ember is el nem tűnt, a sárga főhadnagy kíséretéből szemeim elől, amint a kanyargó hegyi ösvényen felfelé iparkodtak a ködboritott bércek felé.

*

Napok teltek el az első találkozás után anélkül, hogy a sárga főhadnagyról hirt hallottam volna, Hideg ködös, sáros, tavaszi napok, melyeket csak a hegyvidék lakói imernek és amelyeken fütött meleg szobában érzi legjobban magát az ember.

Egy ilyen csúnya nedves délutánon hangos és vidám „adjon az isten jónapot“, köszöntés rezzentett fel napi foglalkozásomból. Az első tekintetre ismeretlennek tűnt fel a jövevény. Csak miután közelebb jött, ismertem fel az előttem állóban a sárga főhadnagyot, s szinte akaratlanul tört elő ajkaimról a felkiáltás: „Az Istenért főhadnagy ur, hogy néz ki! ?“ — mert mindennek nézhette volna az ember, csak katonatisztnek és úriembernek nem. Úgy, a hogy előttem megállóit, bőrig átázva, térdig sárosán, az erőltetett meneteléstől verítékkel borított, beret- válatlan arccal, összecsapzott bajuszszal: a legjobban hasonlított egy eltévedt vándorhoz, aki

okosan. Kijátszák a törvényt, megrontanak embert, a hol tudnak és ott a hol szerét ejthetik, ezek tudnak a legügyeseben becsuszni-mászni a legmegközelithetetlenebb pontokra, mert ezek vannak az intellingencia külső mázával a legvastagabban megcsapkodva. Szemfényvestők, kik mutatnak valamit, a kik el is érnek valamit, hol azután garázdálkodnak s garázdálkodásukra csak vajmi későn bukkannak. Akkorra már a pióca megszedte magát vérrel és úgy is lehullana a testről.

Proletárok a szoczialisták leghíresebb iz- gatói, proletárok a tévtanok terjesztői, proletárok a mindenféle újabb felekezeti szekták apostolai.

De hisz inkább azt kellene kérdezünk, hogy proletárok hol nincsenek ? Mindenütt vannak, mindenütt felcsapják fejüket, csak fajuk és jellemök más, de egy névközösség alá sorakoznak.

A proletár-koldusokat kell sajnálunk a legjobban. Ezek a társadalom legszerencsétlenebbjei. Gyengék arra, hogy megtudjanak élni és gyengék, farra, hogy csalni tudjanak vagy merjenek. És szerencsére, ezek vannak a legtöbben. Azért mondjuk szerencsére, mert ezek legalább csak terhűnkre vannak, de nem veszedelmesek.

De ne csoportosítsuk a proletárok fajait, ne írjuk le körülményesen spécieseiket, mert hisz mindnyáján eléggé ismerjük őket, hisz itt járnak, kelnek, élnek közöttünk.

Inkább álljunk meg annál a kérdésnél, mikép lehetne csökkenteni a próletáriát ?

Ha az emberiség minél előbb méltó tud lenni nagy, hivatásához, ha minél egyszerűbbé, puritánabbá válik, ha az emberek józanabbak lesznek, egyszerűbbek és csak a becsületük, jellemük válik fenségessé.

Mert e legnagyobb józantalanság, a hiú törekvések, a hamis felfogás a béka örökké való fejfujása ismert meséjéhez hasonló bamba kísérletek okozták a proletária gomba módra való elszaporodását.

Avagy nem a legnagyobb józantalanság kell ahhoz, hogy tanitassunk olyan agyakat, melyek a tudományt, a komoly ismereteket nürnbergi tölcsérrel sem tudják magukba venni ? És nem-e hiú törekvésnek kell neveznünk a a szülőknek azt a majomszeretetét, mely minden tehetségnélküli magzatkából „tudományos képzett urat“ akar varázsolni ? És szelíden nem hamis és botor felfogásnak kell-e neveznünk a demokrataságáról csúfolt korunknak azt az eléggé el nem ítélhető biinét, mely különbséget tesz emberek között s kenyérkeresetük módja szerint ítéli meg őket ? A kor nem-e két tételt állít fel, hogy intelligens-e a kereset módja vagy nem. V És e szerint alacsonynak tekinti s lenézi a kézmüvészetet, az erő mesterségét, a verejték legbecsületesebb leghasznosabb munkáját, csak a szellemi erő tevékenységének adózik némi, hangsúlyozzuk e szót: némi elismeréssel. Nem becsüljük egy mást s ha kicsinyek vagyunk, hatalmassá akarjuk nevelni utódainkat, ivadékainkat, voltaképpen pedig hatalmass neveljük a proletáriát.

Legyünk higgadtak, tanuljunk a múltak szenvedéseiből, következtessünk az áldatlan idők nyomokat hagyó emlékeiből s becsülje meg az ember felebarátját, legyen az egyéni

napok óta bolyong már uttalan bérceken, járatlan utakon, esőtől átázva, bokortól, tövistől, té- pászott ruhában, fáradságtól elcsigázott testtel. De azért a sárga főhadnagynak jókedve volt.

Felkiáltásom után fenyőgalyacskával fel- bokrétázott sapkáját a sarokba dobva, azzal a kijelentéssel lepett meg, hogy ő a legközelebbi vonattal utazik Bécsbe.

„De hát igy ahogy — van?“ kérdeztem elcsodálkozva. És a sárga főhadnagy, mint ha a legközönségesebb dolgokat, a mik maguktól értetődnek, mondta volna el, mellém telepedve előadta, hogy első sorban, ha a legénye megjön átöltözik, aztán éjfélig dolgozik a jelentések elkészítésén. Éjfélután pedig az első vonattal utazik Bécsbe, ahol egy igen kedves, szellemes kis lány ismerőse lakik,akivel már igen vágyik egy pár órát eltölteni; egy fél napig marad Bécsben, aztán megint visszajön. Reményli, hogy addig kiderül, mert ez ideig a nagy köd miatt, melyet ott fent úgyszólván harapni lehetne, még egy vakarintást sem dolgozhatott.

Mig a sárga főhadnagy beszélt, folytonosan az ajkait figyeltem. Mindég azt vártam, hogy egyszer maga is el fog mosolyodni ennyi hihetetlenül különös dolog elmondása után. De csalódtam. A [sárga főhadnagy mindvégig komoly maradt. Legalább én úgy láttam, hogy komolyan beszélt. Mikor aztán a programot megcsinálta, még egy kis ideig beszélgettünk, aztán felment a lakásomra és, a hogy elmondta, először átöl- tözküdött, aztán éjfélig dolgozott, éjfél után a gyorsvonattal elutazott Bécsbe, ahonnan egy félnapi ott időzés után megint visszakerült. Haza

tisztesség irányadó s ne tekintsük a kérges tenyeret piszkos kéznek és becsüljük meg az izasztó munka emberét épp úgy, mint azt, a kinek az Isten több észt és ahhoz nagyobb hivatalt is adott.

Józan felfogást polgárainknak, hogy tudják miképp neveljék fel az uj nemzedéket.

Ha az egyszerű erkölcsösség, a minden emberrel vele született helyes gondolkozás vezeti az egyéneket, úgy helyes irányú nevelést fogunk adni a jövő nemzedékének s igy akkor nem lesz olyan világ, nem lesz úgy megáldva vagy megátkozva proletársággal, mint a mi most sok szélsőséggel küzdő korszakunk.

Mutassa meg e korszak, hogy meg tud tisztulni ferdeségeiben és legyen e korszak haldoklása a megtisztuló, a reformálódó, az emberiség embertelenségéből kivetköződő uj század hajnalhasadása !

Szüntessük meg a proletáriát, mert ez hatalmunkban áll s a jövő század legelső emberöltője áldani fogja emlékünket!

Vármegyei ügyek.

A közigazgatási bizottság legközelebbi rendes ülését f. hó 12-én, d. e. 9 órakor tartja.

Választott bizottsági tagok. A jelen számunk sajtó alá adásáig igazolt s választott bizottsági tagok névsorát lentebb találják olvasóink. A nevek előtt lévő csillag azt jelenti, hogy az illető tagok megbízatása 1904-ig tart. A csillaggal nem jelöltek mandátuma 1901-ben lejár. A 273 nevet tartalmazó névsor ez: * *Adam- kovics István, *Adonyi Gyula dr., *Adriányi Kálmán, Allender Frigyes, *Altmann Lajos, *Andrejczó János, *Antalóczy Imre, *Argyellán Miklós, *Baján Imre, Ballagi Géza dr., Balassa Sándor br., Balassovics Kornél, *Balázs Mihály, Balázsy János, *Balogh István, *Bánya István, Bányay János, *Bányász Ödön, *Bartay István, Barthos József, *Barna Bertalan, *Barthus Boldizsár, *Bárczy Balázs, *Bárczy Benedek, *Beck Sámuel, *Belánszky Gyula, *Bencsik István, Benedek Dénes, Befnáth Béla,' Bihary Emánuel, Billi Károly, Biringer Artur, Bodor Gábor, *Bo- ross József, *Botka István, Brett Gyula, Buday Ákos, Chinorányi Sándor, Czifrák Valér, *Czi- gányi Béla, Császár Pál, *Csiba György, *Csi- szár Árpád, Csiszár Mihály, Csopey Kornél, Csőke József dr., *Dancs János, Degró Péter, Damjanovics Ágoston, Demjén István, Dely Endre, Dely János, Dessewffy József, *Dezső Sándor, *Dékány Ándrás id., Dinnyés Kálmán, *Diószeghy János, Diószeghy Pál, Dobozy Pap Ferenc, *í)óbé István, *Dókus Gyula, *Dudics János, Dudinszky Elek, Duresinszky Gyula, *Dut- kay István, *Egry Elek, *Erős János dr., Éhlert Gyula, *Farkas Róbert dr., *Fodor Jenő, Führer M.,*Fröhlich Gyula,*Füzesséry György,Füzessóry Gyula, Füzesséry Ödön, *Füzesséry Péter, *Fü- zesséry Tamás, Fried Lajos dr., *Gaál Sándor, Galgóczy Barna, *Gáthy Géza, Gáy János, Géczy István, *Gerzanics Tivadar, Glosz Alajos, *Gojdics Antal, *Görgey Gyula, Groszmann Ignác, Guttmann József dr., *Győry István, *Halász József, Hammersberg Miklós, Hámorszky András, Haraszthy István, Haraszthy Miklós, *Haraszthy Vince, *Harmata Andor, Hegedűs

érve levetette a fényes „Waffenrokk“-ot és felvéve a három nappal azelőtt levetett és még akkor is nedves zubbonyt, ismét felment a Staj tetejére, lesni a percet, amikor a köd annyira széjjel oszlik, hogy messzelátójával széjjeltekinthet.

Akkor kezdtem ón a sárga főhadnagyot jobban megfigyelni. Akkor kezdtem észrevenni, hogy nem közönséges emberrel állok szemben; mert, aki képes nélkülözni ételt, italt, kényelmet, és társaságot esőben, ködben sátor alatt tanyázni egy hétig; aki képes reggeltől késő délutánig nyaktörő hegyi ösvényeken gyalogolni, aztán képes éjfélig szép kaligrafikus betűkkel jelentéseket Írni és mindezek után még kedve van a monárkia egyik széléről a másikra utazni, tisztán csak azért, hogy egy leány ismerősé vei egy kellemes délutánt tölthessen: annak az embernek nemcsak vasszerkezettel és egészséges idegekkel kell bírnia, de annak oly költőiesen ideális gondolkozásunak is kell lennie, amilyenek csak elvétve akadnak meg abban a korban is, mikor az ember szive telve, sóvárgással és ismeretlen vágyakkal, rózsaszínnel festi a még oly sötétnek Ígérkező jövőt is. A sárga főhadnagy pedig ilyen ember volt.

Ember vasból, acélból gyúrva. Telve költészettel és idealizmussal.

*

Bizonyosan sokan lesznek Önök közt is, kik a sárga főhadnagyot látásból ismerni fogják. Egyik piramidája, ahonnan a mérséket eszközli, ott áll a Magas-hegy tetején és majdnem minden évben megfordul egyszer városuk- Folytat&s az I. mellékleten.