Zemplén, 1898. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1898-07-17 / 29. szám
Sátoralja-Ujhely, 1893. július 17. 29. (1973.) Huszonkilencelik évfolyam. ELŐFIZETÉS ÁRA: Egész évre . . 6 írt. Félévre .... 3 ,, Negyedévre .1 „50 kr. Bérmentetlen levelek csak ismért kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 15 kr. A nyilttérben minden garmond sor dijja 20 kr. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉN-VÁRMEGYE KÖZÖNSÉGÉNEK ÉS A ZEMPLÉN-VÁRMEGYEI „TANÍTÓ-EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. MEGJELENIK 13ST ID E LT S A. IR 1ST ^ E=. HIRDETÉS DIJJA hivatalos hirdetéseknél: Minden szó után 1 kr. Azonfelül bélyeg 30 kr. Petitnél nagyobb, avagy diszbetükkel vagy körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden négyszög centim, után 3 kr. számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyuj tátik. Hirdetések és pénzküldemények a kiadóhivatalhoz intézendők. Dekadencia. A világ rohamosan halad. Az emberek egymás elébe vágnak abban, hogy ki a ferdébb és furfangosabb ? ! A legtöbben másnak mutatják magukat, mint a micsodák. A szegény gazdagnak, az öreg fiatalnak, a fiatal meg öregnek mutatkozik. Akinek legüresebb a feje: az tartja a legmagasabbra. A természet nagy ölén vannak még az emberen kívül más efféle törekedésü lények is. A komló, az iszalag, a folyondárok : mind úgy látszanak ki és úgy tűnnek fel a többi növények felett, hogy az erősebbekre, a támaszokra kapaszkodnak s szebbnek, hasznosabbnak, jobbnak mutogatják magukat, mint a mennyit érnek. Csakhogy a turpisság kiderül. A vén- ség, a léhaság előbukkan; a támaszszal leroskad a komló is s az áldicsőség füstbe megy. Van a mostani ifjúság nevelésében a reájok mély hatást tevő társadalmi intézményekben valami ferdeség, valami méreg. Úgy mondják ezt egy találó szóval : dekadencia. A lóversenyek nyerészkedései, a sportegyesületek költséges paszaziói, a katona tiszti flott élet, a dzsentri-féle önfitogtató fogások, a mindeniráuyu tulten- gés: rontólag, megmételyezöleg hat a mai könnyű vérü nemzedékre. A mai társadalom egy sürü füzes, melyben jól elrejtőzve élnek és tenyésznek a kígyók, békák és mindenféle rusnya férgek ; de, ha jő a vihar: meghunyászkodva lelapulnak s ha jő az árvíz, úgy elsiklik felettük, hogy csak az iszap marad meg rajtok. Egy ember ereje és ideje két ember erejévé és idejévé nem tehető. Mégis mit látunk ? Már a gyenge gyermek száz és száz kötelességekkel, tanulnivalókkal ra- katik tele. Addig, mig játszani, testi ügyeséghez kellene jutnia: szobába zárva, a ruhájára, szép cipőjére s rendbe fésült hajára kell figyelnie a szegény gyermeknek ! Aki magát kicsi korába ki nem játszhatta : nagyobb korban keres duhaj alkalmakat forrni, vickándozni, mint a hamu alól kiszabadult láng. Az ilyen pusztító láng néha száraz avarba kap s szaladva emészt el egész erdőket. A kóborlásba hajló turistaság, a duhajkodásig menő atlétaság, a hátgörbitő kerékpározás : mind olyan dolgok, melyek egy darabig jók is, szépek is lehetnek ; de tulhajtásaikban a legroszabb következéseik vannak. A dologtalanságnak, a drága idő elpocsékolásának kiváló alkalmai vannak ma már kitalálva és hatalmasan űzve. A gyakorlati élet embere hasonló a túlterhelt gyermek és elfáradt ifjúhoz. Alig van hasznavehető egyén, akinek öt-hat mellékfoglalkozása ne volna. Semmi sem természetesebb aztán, mint az, hogy minden állomásnak kellőképp megfelelni nem lehet. Til-tul dolgoznak az iskolában, a hivatalban, a fő és mellékfoglalkozásokban egyformán. Egy ember csak annyit végezhet jól, amennyire fizikai és szellemi ereje van és ideje jut. A többi tolás-tevés, húzás-halasztás. A mai emberek egy- része (tisztelet a kivételnek!) azt hiszi : elég a hivatalba idején bemenni, ott pipára gyújtani, az asztalt leporozni, az aktát elővenni és az újságok olvasásába be- lyemélyedve, a hivatalos időt kihúzni.* * * * IV. V. VI. VII. VIII.) *) Hogy ennyi elég: bocsánat, igy e vonatkozásban csak az Ítélhet, aki hivatalnok (a szó legszorosabb értelmében) nem volt és igy a hivatali ellenőrzést, mit a köz- vetetlen fensóbbség van hivatva gyakorolni és tapasztalatból tudjuk, hogy gyakorol is — nem ösmori. Ami a „til- tul“ dolgozást iíleti: erre csak ezt mondjuk „embere váMikor ez igy megvan, közben-közben ide is oda is fut, ezt is azt is teszi az ember s lassan beleszokik abba, hogy igy is hét kötelességet teljesíteni, hivatalt nyerni és viselni. Ez az egyenes ut a dekadenciára. —ynt Vármegyei ügyek. A közigazgatási bizottság legközelebbi rendes Havi ülését aug. hó 8-án, d. e. 9 órakor tartja. Darányi Ignác dr. földmivelésügyi kir. minister értesítette a gazdasági egyesület szőlészeti szakosztályát, hogy a Tokaj-Hegyalján újjáépített szőlőterületek, úgyszintén az itteni állami szőlőtelepek megszemlélése céljából a folyó évi szeptember hó második felében vármegyénk területére érkezik. A szakosztály bizottságot küldött ki, hogy a minister fogadásáról program- javaslatot dolgozzon ki s terjeszszen elő. A továbbiakra nézve úgy értesültünk, hogy Darányi őexciájának szóban levő látogatása két napra terjed, mely idő alatt megszemléli a tállyai, a tarczali, a tokaji, s.-pataki és a s.-a.-ujhelyi szőlő területeket, illetve telepeket s záradékul Ujhelyben értekezletet tart a szőlészeti szakosztállyal. Felújítandó szőlők telekkönyvi állapotának rendezése. A gazd. egyesület szőlészeti szakosztályának előterjesztésére az igazságügyi kir. minister, a földmivelésügyi kir. ministerrel egyetértve, utasította a s.-a.-ujhelyi lógatja“ Hogy a szegény, buzgó, hozzá még tehetséges hivatalnok mellékfoglalkozás után is néz: biz ezt nem kapzsiságból teszi, de igen is kényszerűségből, mert a főfoglalkozásért számára kijáró fizetés édes-kevés, hogy abból maga becsületesen, családja tiszteségesen megélhessen. Tessék adni a korigónyeknek és a hivatalnok társadalmi állásának megfelelő üzetóst: és akkor beszüntelik a mellékfoglalkozást Ez az egyedül üdvös tanács a társadalmi dekadencia ellen, mely lejtőre kergeti a magyar társadalom legvitálisabb érdekeit képviselő hivatalnoki kart, ezt a minden áldozatra méltó és érdemes testületetet, soksor csak azért, mert buzgón teljessiti kötelességét és melynek »intra et extra“ több az esküdt ellensége, mint az igazi jóbarátja! tízerk. TÁRCA. js/ \Si m T-r , Ä Koszorú a jótevőknek, — A „Zemplén“ eredeti tárcája. — I. A hol jó jár, angyal van a földön, A nyomát is örömmel köszöntőm; Részvét-virág fakad a léptére, Reá hull az Isten szeme fénye. ’Áldás rátok Bodrogköz gyöngyei, Siottetek a könyet törleni 1 II. A jótevőnek szivében tavasz, Körűié bár viharzik és havaz ; ’Áldás reáj kiáltja sok ajak; Hő izmai csak jóért mozganak; Örökre áldd meg édes Istenem, Öröm velük nekem is zengenem 1 III. Csillagos az égboltozat, Szórja szót a fénysugarat. Beh gyönyörű 1 Beh megkapó I Van e még szebb látni-való? Szép asszonyok, nemes hölgyek, Jótevésre összejöttek; Aki látja csak ezt mondja: Szebbek ők, mint az ég boltja. IV. Bodrogközön sok a rózsa, Legyen áldott, ki ápolja ! Fény kövesse harmat érje, Tartson soká boldog élte ! V. Gyöngyei a Bodrogköznek, Az „Alfö!d“-ről hőn köszöntlek ; Sziveitek tiszta lángja Napot kelt az éjszakára. VI. Ragyog mindig a szeretet; Isten szeme őr a felett. Sok a hő szív Bodrogközön, Szava, tette édes öröm. VII. Kalászos tér, búzakereszt, Imádkozik, aki szeret; Könyet törül a részvétünk, így csak gyönyör áldva ólnüuk; Bogrogköznek van áldása, Sok nemes szív kór azt rája. Örök jóság, fő-szeretet, Ki látod az érzelmeket, Engedd, hogy ezt kérjem tőlod : A kik esdnek, óvd meg őket! Védd meg a nagy jótevőket, Leborulnak, nézd, előtted ! VIII. Dobog a szív, a mig meleg, Boldog vagyok, ha szeretek ; HT A Zemplén mai száma nyolc oldal Hő láng nélkül nincsen élet, S a tiszta tűz nem ér véget. Koronások a jótevők, ’Áldás fénye viraszt velők; »Add meg nekem jó Istenem, Hogy koronásu áldás legyen" 1 Ez szava a jótevőnek, — Sohasem kór ajka többet. IX. Virághullás van mindenütt, Hová a nap hő fénye süt; Bodrogközön szivek égnek, Vége nincs a jótevésnek, Szép napok a jótevő nők Oszlik a gond fagya tőlök ; Hulljon rájok ég áldása, S a nyomor is kedvvel lássa ! Méltók rá a nemes szivek, Hisz’ az örök-szépben hisznek. XFülemüle csattog, dalol. Kihangzik a lombok alól; Tán azt hiszi, csillag hallja, Amiket zeng édes ajka? Ha úgy tartja, ragyogjatok Fölötte szép, kis csillagok! Én ha hallom elmerengek Hangjain az énekesnek. Szép az égbolt csillagosán, Sok madárnak szép hangja van - De zengőbb a Részvét tette ; Angyal szive beszól benne. XI. Fekete szem, korál-ajak, Óhajtják a napsunarak; Nézd ott az a görög-szépség, Könyet törül s lángolva ég.
