Zemplén, 1898. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)

1898-11-13 / 46. szám

Ferenc. — Uhrinyi Imre, ki a kenetteljes papot, Tömjén esperest, nagyon rokonszenvesen ábrázolta.

Ez a keret méltán dicséretére válik az iparosok önképző-körének. Olyan volt az összhang, hogy professzionátus színtársulatnál sokszor hiába kerestük azt. Igaz ugyan, hogy e nagy siker Biró Pál rendező érdeme, ki latba vetette minden igyekezetét és művészi érzékét, emócióját, hogy a nagyközönség nagy igényét rendezésével kielégítse. — Sikerült is, gratulálunk is!

Másnap, vasárnap, az előadást megismételték, ugyancsak szép erkölcsi és anyagi sikerrel. Előadás után 60 személynek bankettet adott a kör, hol a szereplő hölgyeket és hozzátartozóikat fogadták vendégül. — Az első fogás után felemelkedett az egyesület érdemes elnöke és poharát ürité az egyesület fel virágozására, munkálkodására. Végül pedig köszönetét mondott a rendezőnek, ki társaskörünk működését egy sikerrel ismét a diadal útjára vezette. — Biró Pál rendező emelte poharát ezután, szerényen kifejtve, hogy az ő sikere a műkedvelők érdeme, megköszöni támogatásukat és ígéri az egyesület intézőinek, hogy szerény munkálkodását mindenkor örömmel ajánlja fel az olyan egyesületnek, mely a támogatást mindenkitől méltán megérdemli. — Beszélt még Werner Miksa, az egyesület főpénztárosa, szép szavakban adott kifejezést a kör sikeres működéséről, melyet a kör intézőinek tud-be. Eltette az elnököt, alelnököt, a zseniális rendezőt és az egyesület összes tagjait. — Végül az alelnök a bokrétába kötött szép leányokra ürité poharát, kívánva, hogy a fiatalság boldo- gitására sokáig éljenek. „Tizenkettőt üt az óra“ asztalbontáskor, a fiatalság táncra perdült és úgy hallom, mintha most harmadnap is mindig azt kurjantanák:

„Bárcsak ez az éjszaka ápril 24-ig tartana.“

Közgazdaság.

Néhány szó a növények táplálkozásáról.

Régente, mikor még az anyafüldbe a magot csak elvetni kellett és az dús kalászú termést hozott, midőn még a visszapótlás elmélete ismeretlen volt, nem hallatszott annyi panasz a gazdák ajkain, mint napjainkban.

Az idők változtak, s a szerető föld a gazda kincse, mindene, mint ha hálátlan lett volna aziránt, ki megmunkálta, évről évre kisebbítette a munka jutalmát. Meggondolva a dolgot, nem a talaj volt a vétkes, hanem a gazda. 0 volt hálátlan a földdel szemben, mert táplálékát ki vonta, nem gondolva azzal, hogy eljöhet az az idő, mikor az megfogyatkozik, mit egyoldalú megmivelés folytán mindinkább elvont.

A növények élet működését vizsgálva rájöttek, hogy az a kis magból fejlődő növényke épp úgy él, vegetál, táplálékot kíván, lélekzik, persze más szorvezettel, mint az állat; ha a táplálék fogy, ha az éltető napsugár nem éri, seny- ved, végre pusztul, hisz élet az is, mely a földhöz tapadt és szívja apró gyökszőreivel a táplálékot és amint az fogy, úgy fogy élete is, sőt el is pusztul

A növényeknek tehát táplálékra van szükségük, nézzük milyenre.

A vizen, levegőn kívül a foszfor, nitrogén, mész és kálium azok az anyagok, melyek nélkül növény meg nem élhet. A nitrogén, ez a legfontosabb, de szerencsénkre legnagyobb meny- nyiségben is áll rendelkezésünkre, az istálló trágya tartalmazza azt főképpen; de vannak növények, melyek a levegőből is felvehetik és leraktározhatják azt gyökereikbe, gumóikba. A foszfor ez ásványi alkatrésze a növénynek épp oly nélkülözhetetlen tápláló anyag, mint az állatnál vagy embernél, hisz a növény szára, magja szük- ségli. Foszfor pedig az istálótrágyában vajmi kevés mennyiségben van jelen. A káli és mész végül épp oly szükséges táplálóanyag, mint az előbbiek.

A növényi táplálóanyagok, meg vannak ugyan a talajban néhol nagyobb, másutt kisebb mennyiségben. A növény is az egyik táplálóanyagból nagyobb mennyiséget szükségei mint a másikból. Vegyünk csak egy példát. A búza kíván foszfort, a répa emellett káliumot, ha a talajban ezekből sok van felvehető állapotban, a búza gyökszőrei könnyen felvehetik a foszfort, a növény duslevélzetü később magas szárú és telt kalászu lesz ; ha viszont a répa megtalálja a káliumot, úgy jól kifejlődik, erős gyököt hoz létre, de ha a talajban nincs, vagy csak kevés a kálium, úgy ott a répát kevés sikerrel fogjuk mivelhetni, éppen úgy mint foszforszegény talajon a búzát. A talaj tehát nem egyforma mennyiségben és nem is egyforma táplálóanya- gokat rejt méhében. Á növény pedig éppen a neki okvetetleniil szükséges táplálóanyagokat, éspedig a könynyen felvehető állapotban levőket keresi és ha azok nincsenek meg, úgy nincs is fejlődés, legfeljebb beteges, satnya élet.

Mint már az előzőkben említettük, a talaj tápláló anyagtartalma épp úgy fogy, mint kevesbedik minden, mit nem pótolunk. Ha folyton búzát termelünk egyugyanazon talajon, ott fogyni fog a foszfor és minden más táplálóanyag, melyeket a búza fejlődésére okvetetlenül megkíván. Vissza kell tehát adnunk a talajnak azt, mit termésben elvettünk, ezt a szabályt már rég kimondta Liebig, de évtizedeknek kellett elmúlnia, mig a gazda, saját kárán okulva, rá jött, az igazságra.

Tudjuk már most, mi az a visszapótlás. De mivel, illetve miben adjuk vissza a talajnak azt, mit tőle elvettünk, kisajtoltunk ?

Egyszerű erre a felelet: trágyában, trágyázással.

Napjainkban sokféle trágyáról beszéltek már; régi időben csak az istállóból hordták ki azt, ma már messze vidékről hozatjuk, gyárakban állítjuk elő. Az ilyen mesterségesen előállított trágya az annyiszor félreismert és nem gondolkozó gazdák részéről is megvetett műtrágya.

Sokan 'hibáztatják még ma is a műtrágyázást. Minek az, hisz az istálótrágyában meg van minden táplálóanyag, a mellett még a korhadást is megindítja, televényt hoz a talajba, minek tehát pénzt kiadni egy oly anyagra, mely csak egyoldalii, s mely rossz időben használva értéktelen befektetést képez?

Igaz van sok való az állításokban, de meggondolhatná a gazda azt is, hogy a növények más és más táplálékot óhajtanak és az mi egyiknek jó, másiknak felesleges, a talajnak pedig istállótrágyában nem nyújthatjuk mindazt, mit a különféle növények kívánnak.

Kérdem továbbá, van-e a gazdának annyi istállótrágyája, a mennyit a növények igényelnek? Trágyázhatja-e legalább minden három évben talaját ? Ugye-bár nem. Mit tegyen hát, mivel pótolja a foszfort, mivel a kálit, a meszet, ha az a talajban nincs meg és ha meg is van mi haszon, ha a növény nem férhet hozzá ?

Műtrágyát keli venni.

Ami pedig a mekanikai, fizikai hatást illeti meg van az a műtrágyánál is. A kálium laza talajokat köt, a mész pedig a kötött anyagot megporhanyitja. A műtrágyázás gyakorlati haszna be van bizonyítva. A gazda kötelességében áll most már, a tapasztalatokon okulva, céltudatosan eljárva, a műtrágyázást felkarolni, nagyapáink hibáit helyrehozni, visszaadni a földnek azt, mi a földé és a siker nem maradhat el,

Vármegyei Hivatalos Rész

26397. sz. T. Zemplén-vármegye alispánjától.

A 10 főszolgabírónak.

A Miskolczon tartandó katonai lóvásárok ügyében kiadott hirdetményt sürgős közhírré tétel végett másolatban kiadom.

S.-A.-Ujhely, 1898. november 11.

Matolai Etele, alispán.

Másolat.

Hirdetmény.

Tájékozás végett értesítem a közönséget, hogy a Miskolczon állomásozó 7. számú lóavató bizottság Miskolczon az úgynevezett „Zöldfa“ épületben lévő helyiségében (csabai kapu 1-ső szám alatt) minden miskolczi hónapos és országos vásár alkalmával katonai lóvásárt fog tartani, mely alkalommal megvásárolja mindazon 4, 5, 6, és 7, éves lovakat, melyeket katonai célokra alkalmasoknak talál s amelyeket közvetlenül maguk a tulajdonosok állítanak elő. Szükséges, hogy a lovak jó karban és fejlettek legyenek; kiéhezett, lehajtott gyenge lovak, vagy bizar színűek; minők a fakó és barna lovak stb. nem fognak megvétetni. Különös súlyt helyez a bizottság arra, hogy a lovakat alkuszok és lókereskedők kizárásával közvetlenül magok tói a tulajdonosoktól vásárolja meg, minél fogva a tulajdonosoknak saját érdekükben áll, hogy eladásra szánt lovaikat közvetítők mellőzésével vezettessék a bizottság elé, mivel az alkuszok és kupecek által elővezetett lovak vissza fognak utasittatni. Miskolc 1898. november 3. Dr Tar- nay Gyula alispán.

T. Zemplén-vármegye törvényhatósági bizottságának S.-A.-Ujhely ben, 1898. évi Szeptember hó 80-án tartott közgyűléséből. 525/16295 sz.

Olvastatott a belügyi magy. kir. minister Onagyméltóságának 47,730 számú intézvénye a körorvosok fizetése és mellékjárandóságaik kiszolgáltatásáról 351/20093/97. sz. alatt alkotott szabályrendelet megváltoztatása s ez által a szabályrendelet ellen beadott íelebbezések elintézése tárgyában.

Az állandó választmány határozati javaslatának elfogadásával,

A törvényhatósági bizottság a ministeri intézvény értelmében a szóban forgó szabály- rendelet 1. szakaszát akképen módosítja, hogy a községek a körorvosi járandóságoknak a vármegye pénztárába való beszolgáltatását évnegyedenként utólagosan kötelesek eszközölni;

a 3. szakaszt az intézvény értelmében töröltetni rendeli uzonban kimondja, hogy oly alap létesítéséről, melyből az esetleges szükséges előlegezések eszközölhetők lennének nem gondoskodhat miután erre a töryényhatóságnak felhasználható alapja nincsen, s különben is reményű hogyha eleinte a körorvosi illetmények a vármegye pénztárából pontosan kiszolgálhatok nem is lesznek, ez a pontos befizetését, — s a községek szigorú ellenőrzése mellett minél előbb befog következni, úgy hogy a körorvosi járandóságok hová — tovább a vármegye pénztárából pontosabban kiszolgálhattok lesznek.

Az okképpen kiigazított szabályrendelet a vármegye hivatalos lapjában közzétéve 30 napig meghirdettettni, a föszolgabirák a meghirdetést igazoló bizonylatoknak és a netaláni felebbezé- seknek további 5 nap alatti beterjesztésére az alispán a jelentések beérkezése után a szabály- rendelet 4 példányának a netaláni felebbezések- kel vagy nemleges a meghirdetést igazoló jelentésének a nagyméltóságu belügyminister úrhoz leendő felterjesztésére utasittatni határoztatott.

Kelt mint fent.

Jegyzetté : Kiadta:

Bernáth Aladár, Tliuránszky László,

IV. aljegyző. t. b. főjegyző.

525/16205. sz.

Szabályrendelet.

A körorvosok fizetése és mellékjárandóságaik kiszolgáltatásáról.

1. §. A községek a körorvosnak fizetni kötelezett össszes járandóságait negyedévenként utólagosan a vármegye pénztárába beszolgátatni kötelesek. A melyik község elöljárósága ezen rendelkezésnek eleget nem tesz annak költségére az esedékes összeget a főszolgabíró köteles legkésőbb az esedékesség napjától vagyis január, április, julius és október 1-től számított 15 nap alatt a felelőség kimondásának terhe alatt behajtani és beterjeszteni.

2. §. A körorvosok fizetéseit és mellékjárandóságaikat utólagos havi részletekben, sza- bályszerüleg bélyegezett nyugtátokra a vármegye pénztára fizeti ki.

3. §. Ezen szabályrendelet a fizetéseknek a vármegye pénztárába leendő beszolgáltatását illetőleg a nagyméltóságu Belügyminister jóváhagyása után azonnal, a fizetések folyóvá tételét illetőleg ped'g a legközelebbi évnegyed első napján lép életbe.

4. §. Ezen szabályrendelet életbe léptetésével egyidejűleg a községi és körorvosok fizetése és fuvar illettményeiről 1888. évi február 29-én 41/17656. szám alatt alkotott és március hó 31-én 20779 szám alatt jóváhagyott szabály- rendelet 31. §-ának a körorvosokra vonatkozó intézkedése hatályát veszti.

Kelt T. Zemplén-vármegye törvényhatósági bizottságának S.-A.-Ujhelyben, 1898. évi szeptember hó 30-án tartott közgyűlésében.

Jegyzetté ; Kiadta:

Bernáth Aladár, Tliuránszky László,

IV. aljegyző t. b. főj egy ő.

7660/Ki. 898. sz.

Hidetmény.

5. -A.-Ujhelyben fellépett sertésvész miatt elrendelt zárlat feloldatván, a sertésvásárok tartása engedélyeztetett. Ezen körülmény közhírré tétetik.

S.-A.-Ujhely, 1898. november 9.

Hlavathy Ujfalussy

v. jegyző. v. főbíró.

3783/1. 1898 sz. A szerencsi járás fó'szogabirá/ától.

Körözvény.

Folyó évi november hó 4-én M.-Zombor községben Kövér János cseléd udvarára egy rövid farkú, szőke koca sertés vetődött s általa gondozásba vétetett.

Felhívom a sertés tulajdonosát, hogy a sertés átvétele végett 30 nap alatt annál inkább jelentkezzék, mert ellenkező esetben az, mint gazdátlan jószág nyilvános árverésen fog eladatni

Szerencsen, 1898. november 7,

Pintér, főszolgabíró.

Körözvény.

Kis-Ráska községben folyó évi november hó 4-én 1 darab világos pej szőrű, 6 éves, hátsó lábán gatyó kanca ló bitangságban találtatván, jogos tulajdonosa nevezett község birájától átveheti.

Nagy-Mihály, 1898. nov. 9-én.

Füzesséry Tamás, főszolgabíró.

Nyilt-tér.*)

Nyilatkozat.

Ezennel kinyilatkoztatom, hogy dacára hogy a hivatalos tervezet 11. §-a értelmében a nyeremények csak 14 nappal a húzások befeje-