Zemplén, 1898. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1898-11-13 / 46. szám
1898. november 13. I. Melléklet a „Zemplén“ 46. számához. Kasztner János. 1859 jun. 19.—1898. novemb. 4. E lap múlt heti számában röviden már jelezve volt, miszerint Kasztner János, s.-a.-uj- helyi posta- és távirófőtiszt, az élők között nincs többé, amennyiben folyó hó 4-én reggel lakásán forgópisztolylyal főbe lőtte magát. Tragikus halálát 6 nappal megelőzőleg szerető rokonok s jó barátoktól környezve, boldog házasságának 10 éves fordulóját hü felesége s kölcsönös szeretetöknek záloga, egyetlen gyermekük ölelő karjai között, örömet, boldogságot sugárzó arccal, a legvidámabb kedélyliangulat- ban ülte meg. Ezen örömünnep azonban csak rövid időre aranyozta be boldog házasságuknak felhőtlen egét, mert ma már e boldog családatyának szeretettől égő, ragyogó szemeit a halál örökké sötét leple vonta be, s kiszakítva a kedves családi körből, a hideg sir ölében pihen. E váratsanul, villámcsapásként jött borzasztó eset megrendítő hatása alatt állva, még most is remegő kézzel nyúlok a tollhoz, hogy a mende-mondáknak útját vágva, a tényeknek teljesen megfelelőleg tudassam, e szomorú véget ért páratlanul jó ember halálának okát azon sokakkal, a kik az ő nemes egyéniségét ismerték és szerették. Folyó hó 1-én felettes hatósága, a kassai posta- és táviróigazgatóságtól sürgönyileg utasítást kapott, hogy utazzék haladéktalanul az Uj helytől pár órányira fekvő Czéke községbe és ott Saláta Erzsébet hivatalától elmozdított ottani postamesternőtől a hivatalos pénzeket és iratokat vegye át és a helyére kinevezett postamesternőt állásába igtassa be. — A mikor azonban ott megjelent, az elbocsátott postamesternő neki az igazgatóság rendeletét nemcsak hogy foganatosítani nem engedte, hanem oly minősíthetetlen durva és papírra nem tehető szavakkal illette őt, mely a jó ízlésű embert undorral tölti el s e mellett még a hivatalos helyiségből ki is utasította. Ez oknál fogva, a reá bízott kötelességeknek meg nem felelhetvén, S.-A.-Ujhelybe visszautazott, s a történtekről Kassára jelentést tett, kérve az igazgatóság további intézkedését. - Innen a válasz azon utasítással érkezett meg, hogy vegyen magához karhatalmat és a már előbb kiadott rendelet szerint a szóban levő postahivatal átvételét és átadását azonnal foganatosítsa. — A kötelességhü hivatalnok az újabb rendelkezés szerint a szükséges karhatalmat két csendőr személyében magához vevén, Czékére másnap visszasietett, azonban útközben az elmozdított postamesternővel — ki a közbe eső éjjel a posta- igazgatóság által hivatalának föltétien és azonnali átadására sürgönyileg külön is felhivatott — szembe találkozván, ebben Kasztner az átadás és átvétel ujabbi megglását látván, a mellette elhaladó nőt visszatérésre hívta fel, de a szenvedélyes nő az illedelmes felszólításra ismét a legdurvább sértésekkel felelt és a csendőrökkel futásra kelve, az állomás helyére való visszatérésre csak erőszakkal volt kényszeríthető. — Visszahozatván, a postahivatali helyiség ajtaját felnyitni most sem akarta, hanem vész kiáltásokkal a község lakosainak jelentékeny részét oda csőditette és a hivatal átadását s átvételét ez alkalommal minden áron meghiúsítani törekedett. — Végre azonban a lakásában levő megbízottja belülről az ajtót felnyitván, az átadás és átvétel csendőri aszisztencia mellett megkez- dődhetetett; de ezen idő alatt a bosszút lihegő és most már teljesen fékevesztett s a csendőröket is áréul verni akaró nő minden emberi érzésből kivetkőzve, a hivatal átvételét eszközlő posta-főtiszt ellen leírhatatlan szenvedéllyel ontotta a legkvalifikálhatatlanabb gorombaságokat elannyira, hogy a rendkívül szelíd müveit leikéről általánosan ismert és e mellett gyenge idegzetű emberre e minősíthetetlen in- szultus oly borzasztó hatást gyakorolt, hogy munkáját be sem fejezhette, hanem görcsöket kapva, eszméletlenül összeesett és csak a humánus, becsületes lelkű csendőrök hosszas dörzsölése, élesztgetése és gyöngéd ápolása következtében mintegy másfél óra múlva, nyerte visz- sza eszméletét s ezt követő egy órai nyugalom után a hivatalos iratokat és pénzt a csendőrök segítségével lepecsételve s elzárva, S.-A -Ujhelybe visszahajlátott. — Megjegyzendő, hogy a többször említett postamesternő még a félig halott emberrel szemben sem volt kíméletes, hanem mérget ontó, elvadult lelke eme szavakban jutott kifejezésre : „én nem adok párnát a feje alá, dobjá- ■ tok ki a nyomorúltat, hadd dögöljön meg az udvaron.“ (A fentebbi eseményt a csendőrök vallomása nyomán Írtam le.) Ez embertelen támadás és bánásmód a szelidlelkű és durvasághoz nem szokott hivatalnokot annyira megrendítette és megzavarta kedélyvilágát, hogy többé nem lelte nyugalmát sehol. De még jobban lveszitette lelki egyensúlyát a posta igazgatóságtól a következő nap S.-A.-Ujhelybe kiküldött egyik titkárnak Kasztner által teljesen félreértett ezen nyilatkozata : „ebből a czékei ügyből még komoly baj lehet“. Ez időtől fogva egészségéért aggódó neje, s mi, hozzá közelebb álló barátai Írásán, fogalmazásán s zavart tekintetén észrevettük ugyan, hogy normális állapotban nincs, de e szimptómákat csak időlegeseknek tartottuk és arra még csak távolról se gondolt senki snm, hogy a mindenki iránt nyájas szeretettel viselkedő és éppen azért közszeretetben éló hivatalnok öngyilkos is lehet. — De csaknem kizártnak volt tekinthető e borzasztó tett elkövetése főképpen azért, mert aki oly rajongó szeretettel csüggött családján, mint ő, akinek minden gondolata, minden tette azok boldogitá- sára irányult, arról nem lehetett s nem lehet feltételezni, hogy önkezével némitsa el azon nemes, becsületes szívnek dobbanását, mely fájdalmat ez egyen kívül soha senkinek nem oko zott, mert soha sem gyűlölt csak szeretett. A tragikus véget ért tisztviselő kevésbbé vagyonos, de intelligens családnak sarja volt. Született Kézsmárkon, 1859. junius 19-én. — Iskoláit szülővárosában végezte s innen az érettségi vizsgálat letétele után Budapestre a főpostához gyakorlóknak ment, ahol egyúttal az egyetemre is beiratkozott és itt a jogi szakot — indexének tanúsága szerint — két éven át hal- gatta is, azonban családi körülményei, édes atyjának közbejött halála folytán, változást szenvedvén, e miatt jogi tanulmányait abban kellett hagynia és a megfelelő szakvizsgálat letétele után magát a fővárosban rendes postatisztté neveztette ki, ahol is ezen minőségben hangya szorgalma, föltétien megbízhatósága és előzékeny, finom modoráért elöljárói és tiszttársai önzetlen ragaszkodását, szeretetét vívta és érdemelte ki. — Hat évi itt működése után 1885-ben, saját kérelmére, S.-A.-Ujhelybe helyeztetett át s halála napjáig itt működött. Hogy miként élt ő itt és miként töltötte be hivatását, arról fényes tanúbizonyságot tesznek tiszttársai és a halála alkalmából a város minden rendű és rangú lakosainál megnyilatkozó őszintén fájó érzés, úgyszintén az a keveseknél látható impozáns gyászmenet s szebbnél szebb számtalan halotti koszorú, melyeket zsidó s keresztény és általában mindeki ravatalára lerakott, aki csak az ő nemes egyéniségét közelebbről ismerte, hogy lerój ja iránta az igaz szeretetés kegyelet önkéntes adóját. Azt hiszem, ez az ő jellemzését hivebben fejezi ki, mint bármily hosszú élet- és jellemrajz. Jertek azért tiszttársai, kik vele együtt hordoztátok rendkívül nagy felelősséggel járó munkakörötökben a valóban idegbontó súlyos terheket, jertek és tanuljátok meg az elhunyt ravatalánál jelen volt e minden rendű és rangú gyülekezet őszinte fájdalmának ily impozáns megnyilatkozásából, miként lehet és kell úgy élnie egy köztisztviselőnek, hogy a semmi kincsen meg nem vásárolható köztisztelet és szeretetnek ily nagy mértékben birtokosai lehessetek. A magam részéről nem mondok rólad dicshimnuszt, te elhunyt jó barát, mert biztosan hiszem, hogy még a halálban is tiltakoznék az ellen nemesen egyszerű puritán jellemed. — Legyen elég azért tőlem, ki oly közelről és oly gyakran éreztem kristálytiszta szived- s telkednek melegét, jellemzésedre csak annyi, hogy előkelőbb, magasabb állású egyének barátságának voltam már s vagyok is részese, de Háládnál önzetlenebb, igazabb barátom még nem volt soha. Te pedig mély gyászba borult özvegy, sirasd továbbra is kedves halottadat és elvesztése felett s miatta érzett szent fájdalmadat őrizzed gondosan ! Hisz oly igen jól esik mélyen megsebzett szivünknek bánatot hordozni azokért, akiket lelkünk igazán szeretett. Még sajog szivünk, addig érezzük igazán az ő elvesztését. Hadd maradjon azért meg, hadd verjen gyökeret lelkűnkben e fájdalmas érzés és ezzel együtt az ő kedves emlékezete! Beregszászy István. Hírek a nagyvilágból. A német császári pár, megrövidítve pa- lesztinai utazásának sorrendjét, a legegyenesebb tengeri utón igyekszik hazafelé. Mária Antónia főhercegnő, János fhg.- nek édes anyja, a király egyik vejének, Ferenc Szalvátor fhg.-nek a nagyanyja, I. Ferenc volt szicíliai királynak legidősebb leánya, a ki családi származása szerint toskánai nagyhercegnőnek is neveztetett, életének 84-ik évében elhunyt. — A hozzá segedelemért folyamodott szegényeknek mindhalálig kegyesszivü pártfogója volt. Áldás emlékére ! Erzsébet királynénk gyilkosát, kinek nevét átadjuk az örök utálatnak, életfogytig tartó börtönbüntetésre Ítélte a genfi esküdtbiróság. Bismarck mauzoleoma a napokban teljesen elkészül és az elhunyt herceget november 27-én ott helyezik el örök nyugalomra. Görögországban az uj kormány Ziamis elnöklésével megalakult. Az uj kormány arra törekszik, hogy Török- és Görögország között ne csak a háború előtt volt békességes viszonyt állítsa helyre, hanem, hogy a két állam között benső barátság, sőt fegyveres szövetség létesüljön. Hírek az országból. „Erzsébet-királyné-templom.“ A magyar katolikusok körében mozgalom indult meg, hogy Erzsébet királyné emlékéhez méltó templomot emeltetnek Budapesten. BáníFy Dezső br. ministerelnököt a székes főváros közgyűlése Budapest díszpolgárául készül választani. Uj államtitkár. Az őfelsége személyi körüli ministériom államtitkárává Széchenyi Manó gróf neveztetett ki. A székes főváros egyesítésének huszonöt éves időfordulója alkalmából f. hó 17-én nagy küldöttség fogja bemutatni hála- és hódoló feliratát a király előtt. Az obstrukció, vagyis kierőszakolása annak, hogy a törvényhozásban ne a többség, de a kisebbség akarata legyen irányadó, még mindig uralja, a magyar parlamenti helyzetet. A vármegyék, Csongrád és Baranya példája után indulva sorakoznak hogy állást foglaljanak az obstrukció üres szószátyársága ellen. Különfélék. — Királyi adományok. Őfelsége kabinetirodája utján s főispánunk közbenjárására Krafcsik Viktor topolyai gk. lelkésznek 20 ft.- nyi, Demjanovich Gyula rudlyói tanítónak 15 ftnyi legkegyesebb adományt küldött. — Kinevezés. Stépán László szobránczi aljárásbiró, király-helmeci járásbiróvá kineveztetett. — Előléptetés. Moldoványi Géza újhelyi adópénztáros, t. barátnnk, a hivatalos lap közlése szerint első osztá[yu pénztárossá lépett elő. Gratulálunk. — Áthelyezés. Sebeők Antal dr. m. kir. honvédezredorvos, igen tisztelt barátunk és munkatársunk Szatmárról Nyitrára helyeztetett át hasonló rangban ugyan, de törzsorvosi, illetménynyel, amihez szívesen gratulálunk. Új állomáshelyét már elfoglalta. — Rendezett tanács. Ujhely rendezett tanácsú város képviselőtestülete tudvalevő, hogy már megalkotta szervezési szabályrendeletét. E szabályrendelet harminc napi közszemlére volt kitéve f. hó 10-ig. Ez idő alatt a szabályrendelet ellen magánosok és a nagyközség életfogytiglan megválasztott tisztviselői, mint a jegyzők és orvosok, részéről több felebbezés adatott be. A szabályrendelet ugyanis ezeket a tisztviselőket meglévő fizetéseikkel s élethosszig való alkalmazással nem rendeli átvenni a nagyközségtől, hanem az összes állásokat választás utján rendeli betölteni. A felebbezések lényege tehát a szabályrendeletnek említett része ellen irányul. Akad azonban olyan apelláta is, amelyja fizetéseknek túlságosan magas (?!) összegben való megállapítása ellen szól s a polgármesteri fizetés kivételével igazán mostohán dotált egy családos ember egsziztenciáját semmiképp sem biztositó tisztviselői fizetésből is lehúzni óhajtana, nem vetvén számot azzal az igazsággal, hogy a rendes, becsületes, tisztességes munkát meg kell fizetni, nehogy baksis után legyen kénytelen kapkodni a szegény hivatalnok. — A szabályrendelet és felebbezések sorsa fölött a vármegye törvényhatósági közgyűlése fog már a közel jövőben határozni. — Villámos vasút Ujhelyben. Említettük már egyszer lapunkban,hogy Neuwohner budapesti válalkozó a kormánytól, Ujhelyben közúti villámos vasút létesítésére előmunkálati enge- delmet kapott. Jó forrásból vett értesülésünk nyomán közölhetjük, hogy a mit a messze jövőben gondoltunk, hogy t. i. a hanyatló századnak ezen zseniális és praktikus találmánya, a villámos kocsi, a mi utcáinkat és befussa, igazi városi karaktert kölcsönözvén a mi vármegyei metropolisunknak, hamarább fog létesülni, mint képzeltük, mert forrásunk szerint már a jövő esztendőben hozzáfognak a villámos építéséhez, a mely nemcsak személy-, de azonkívül áru, gazdasági növények stb. szállítására is be lesz rendezve és Ujhelyt, derék szomszédunkkal, Sárospatakkal fogja összekötni. — Katonaságot Ujhelynek ! Amit maradi eleink, a hajdani bölcs kupaktanács, annak idejében nagy okosan visszautasított, annak helye
