Zemplén, 1898. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1898-11-06 / 45. szám
14—14 fii. — Demcsák M. J., Stofanyik M., Kosczelnik A., Madura Gy., Petro M., özv. Fajt J.-né, Dzuris J., Kmecz A., Szurovesák A, idb. Hribko M., özv. Szklyinyár J -né 10—10 fillért. — Összesen : 20 korona 46 ßller. VI. Feketepatak község gyűjtő-ivén: Feketepatak község 5 korona. — Jäger K. 1 korona — Goga A., Lukacsko Gy., Vágaszki A., id. Simák A., Maczko M., Vágaszki M. 20—20 fii — Hruska J., Góga M. zadnyi 10—10 fillért. — Repja J., Kahman J. 8—8 fillér. — Összesen: 7 korona 76 fillér. VII. Rudlyó község gyűjtő-ivén: Rudlyó község 5 korona, — Dobranszki M. 60 fii. — Rem- janovics Gy. 50 fillér. — Brinszki A., Zilber- man M. 40—40 fii. —- Krivák J. 26 fii. — Fe- dorka J., Matisz I. 22—22 fii. — Koesur Gy., Perzsely M., özv. Jacsisko Gy.-né, ifj. Dudascsik M, Gordan J., Hornyák Gy., Szurdej M., Dzu- ricsko J.-né, idb. Maszics J., Maszlej János, Maszlej J. 20 — 20 fii. — Havrilla M., Kiapák M., Habina József Hnasko J. 10—10 fillért. — Összesen 10 korona 20 fillér. Vili. Sókut község gyűjtő-ivén: Sókut község 10 korona, — Schütz N. és Buday P. 2—-2 korona. — Weinberger I. 40 fillér. — Tirpák A. 30 fillér. — Tirpák Gy., Tirpák J., Kalafa A., Madura J., Hlad A., Vanczák A.-né, Haj- nyik M., Hlad J., Kmedra M-, Dzad A., Jesko M., Berta A., Berta M., Hajnyik A., Tirpák M., Glück M., Friedman I., Weinberger H., Guttman Z., Friedman T., Weisz I., Volyanszki J., Hlad Gy., Demko M., Volyanszki Gy., Frenkl M. Antol J , Mandulyák Gy., Proszák M, Guttman S., Zsupnik S., Fecso M., Hirtenstein H. 20—20 fii — Hibala M., Demko J. 10—10 fillér. — Összesen : 21 korona 50 fillér. IX. Zamutó község gyűjtő-ivén : Zamutó község 5 korona. — Trraj A. 40 fii. — Dvorovi J., Oczilka Gy., Adamcsák J., Bajusz J., Bokros M., Soltész M., Demcsák Gy. 20—20 fillér. — Demcsák M. 14 fillér. — Hardony J., Kollár J., Visnyovszki J., Havril J. 10—1Ö fii. — Gajdzik A. 6 fillér. — Összesen : 7 korona 60 fíllér. X. Métely János körjegyző gyűjtő-ivén : Mandel R. 10 "korona. — Métely J., Vischó V. 2—2 korona. — Czibusz M. 50 fillér. — Friedmann J. és Friedman M.-né 40 —40 fillér. — Összesen : 15 korona 30 fillér. (Folytatjuk.) TAN ÜGY. 1 Zemplén-»irmáéi Tanití-Epület találós rovata — Rovatvezető: Schneider Jakab, — Kéziratok a rovatvezetőhöz S..A.-Ujhelybe küldendők. Neveljünk gyermekfelügyelőket. A népoktatás körüli ideák „Hogyan neveli Gertrud gyermekeit“ cimü műben, mely 1801-ben újév napján adatott át a nagyközönségnek, a sok hasznos népoktatási eszmék és útmutatások között egy helyen igy szólal fel Pestalozzi: „A népnek nemesitése nem álom, annak művészetét az anyák kezeibe óhajtom letenni.“ A jelen század határához értünk s önkéntelenül azon kérdés támad bennünk : Menynyire ment teljesedésbe a nép nemesítésének álma az anyai nevelés által ? Milyen figyelemben részesült és hol nyertek alkalmazást azon eszközök, melyeknek törvényeihez a kulcsot Fröbel tette kezeinkbe? A felelet — sajnos, de való — nem kedvező ; mert gyermeknevelésünk a helyett, hogy a szeretet-, az önismeret- és tervszerűségre volna alapítva, kénytelen a közönyösség, a nem törődömsóg és célnélküliség behatása alatt mind mélyebbre-mélyebbre sü- lyedni; s ezen tényt csak azok nem látják be, kiknek szeme hályoggal van bevonva S miben keresendő ezen szomorú jelenség alapja? A szülőkben. A nevelők egész serege azon volt, hogy ezen két kimagasló és jeles tanférfiu emlékét ünnepélyek s minden eszköz és alkalom felhasználásával ismertté tegyék, hogy igy az ő érdemeik annál szembetűnőbbekké váljanak. Irataikat a nép között terjesztették, felolvasásokat tartottak a gyermeknevelés köréből s azokra rendesen meghívták a szülőket is. Honnan van még is az, hogy ilyen és másnemű fáradozások dacára még máig is fen- állanak a káros következmények. Hány leány gyermekünk volna képes Pestalozzi „Lénárd és Gertrud“-ját megérteni ? S ennek nem az értelem, hanem a nevelés hiánya az oka. A leányokat nem illetheti ezért szemrehányás, mert honnan vegyék hozzá a szükséges értelmet, ha annak megértéséhez semmi alap sem tétetett le. S ezt nemcsak a leányokról, hanem a nőnem legnagyobb részéről is állíthatjuk. Ezek is teljes hiányában vannak azon helyén való érdeklődésnek, melyet a nevelés komolysága és feladata megkíván. Ha tehát azt akarjuk, hogy leány gyermekeink nevelése jobbá, üdvösebbé és áldásosabbá váljék, akkor első sorban igyekeznünk kell ezekért is valamit tenni. Nagyon fontos és szükséges tényező, hogy asszonyaink érdeklődését felkeltsük, azoknak kellő értelmet szolgáltassunk arról, hogy miként neveljék gyermekeiket. Ezzel ma már nem szabad késedéi- meskedni, hanem idejében kell hozzá látnunk a cél megvalósításához. Azon egyén ki már pályát választott s azon már el is indult és haladt, az már nem szívesen fog erről letérni, éppen azért azokat kell irányítanunk, kik még a váluton vannak, vagyis a kik még pályaválasztás előtt állanak, kiknek még nincs biztos utjok a haladásra, mivel ezek mindenkor készek lesznek vezetőjüket követni s azok tanácsait elfogadni. Gyermekeink válutja ott kezdődik, a hol a népiskola hátok mögött, az élet ellenben előttük van. Fiúgyermekeink válútjait ma már nagyon sokféle intézmény irányítja, mert ott van az iparos- és kereskedő tanonciskola, a faragó- és kosárfonó intézet, törvényhozó testületünk bölcs intézkedései már a földmives gyermek útját is egyengetik a gazdasági ismétlő-iskolák által. Legújabban a nm. vallás- és közoktatásügyi minister atyai gondoskodása már a székesfőváros leányinasok iskoláztatására is irányult, mondván: „azok száma immár igen nagy s azok iskoláztatásáról gondoskodás nem történik.“ Nem hiszem, hogy ezek száma hazánkban számottevők volna azon 12—15 éves leányoknál, kik mint gyermekfelügyelők, cselédek lesznek alkalmazva s mig mindenkiről gondoskodunk, addig éppen egyes-egyedül az ismétlő-iskolás leánygyermekekre fordítunk legkevesebb gondot. Sőt bátran állíthatjuk, hogy senki sem törődik azok oktatásával. Hányszor halljuk a panaszt, hogy a cseléd rósz, megbizhatlan, tudatlan s Isten tudja még mi minden s a gyermekekkel megáldott szülőknek nem kevés gondot okoz, hogy gyermekeik mellé kit vegyenek felügyelőiül ? ez utóbbira óhajtom felhívni a vallás- és közoktatásügyi ministérium, a tanító-egyesületek, a nő- és férfi tanító kartársaim becses figyelmét. Mennyire fontos volna, ha az ismélő-iskolás leányoknak 3 éven át, télen 5, nyáron pedig 2 órán keresztül azon ismereteket nyujtanók, melyeket mint gyermekfelügyelők nagyon használhatnának. Ha őket a gyermekekkel való bánásmódra az azok körüli fontos és nélkülözhet- len teendőkre, az egészségtanra, a káros és mérges növények pontos ismereteire oktatnék, ezt annyival is inkább szívesebben és nagyobb érdeklődéssel tanulnák — mint a mostani rendszer melletti ismétléseket — először mivel uj, másodszor meg azért, mivel az oktatás által megértené, hogy erre nagy szüksége van s az életben hasznát veszi; továbbá, mert bárhová is megy szívesen veszik, sőt jobb díjazásban is részesülnek. Ezek előre bocsájtása után a következő kérdéseket teszem fel: 1. Szükséges-e az ismétlő-iskolákban a leánygyermekeket a gyermeknevelésből oktatni s mily terjedelemben ? 2. Miként volna kivihető, hogy őket 3 éven át a téli hónapokon 5 és a nyári hónapokon 2 órán keresztül lelkiismeretes és megbízható gyermekfelügyelőkké (pesztrákká) neveljük ? Szerencs, 1898. okt. hó 31-én. LINTZ GÉZA, cuk. gy. tanító. A leánynövendékek tulterheltetése. Az a kor, midőn a növendék iskolai életét éli, megszakítása a gyermek testi fejlődése rendességének. Mihint a gyermek az iskola küszöbét átlépte, búcsút mond a természetes rendszernek, melynek szüntelen mozgása oly jól hangzik össze kedélyvilágával és állandó tápot nyújt a növekedés és gyarapodásnak. Ezentül a nap 7—10 órájában nyugodtan, majdnem mozdulatlanul kell ülnie, hogy emberi hivatását majdan kellően betölthesse. A szülő és nevelő egyik főfeladata, ezen időt, midőn az iskola padjaihoz van kötve a növendék, olykép beosztani, hogy annak tartama minél kevesebb hátránynyal legyen a gyermek testi fejlődésére. Ugyanezért az órák közeit egy pár percnyi tanitásszünet tölti ki, mely alatt a gyermek rugékony tagjait a szabadban való mozgással eleveníti föl. Csakhogy az óraszám nem egyenlően terheli a fi- és leánynövendékeket, mert mig a fiuk legtöbbször délelőtt csak három órát; addig a leánykák négyet kénytelenek ülni, mert a női kézi munka, mint jövendőbeli foglalkozásuk egyik kiegészítő; és nagyon fontos része a negyedik órát sózza gyenge vállaikra s igy 12-nél előbb nem szabadulhatnak az iskolából. Pedig tudjuk, hogy minden egymásra következő óra kétszeres teherrel nehezedik a gyermekre s igy a negyedik óra már túl nagy megerőltetésébe kerül az iskolás gyermeknek. Már most ha meggondoljuk, hogy éppen a gyengébb nőinem van ilykép megterhelve fejlődésének legjelentékenyebb korában, nem fogunk azon csodálkozni, hogy mai intelligensebb női világunk testi szervezetében annyira gyenge, hogy már a kisebb ártalmas behatásoknak is csak kicsi része tud győzelmesen ellentállani. Az állam és társadalom egyaránt nagy érdekei szólnak a mellett, hogy nőink testileg is ép és erős szervezettel bírjanak, mert hiszen jövendő hivatásuk nagy megpróbáltatásoknak teszi ki őket, melyben egyaránt kijut a maga része a testnek és a léleknek. Mai társadalmi viszonyaink mig a kenyérkereset nagy feladatát is sok esetben a nő vállaira teszik s ilyenkor aztán nehéz ám megfelelni a gyenge nőnek a két nagy feladatnak! Egyáltalán tehát oda kellene törekednünk, hogy az iskoláztatás a nőt minél kisebb mérvben támadná meg testi szervezetében. Már a rendes elméleti tantárgyak tanításánál igyekezzünk oda hatni, hogy az eléggé nem kárhoztató magol- tatás egészen kiküszöböltessók s helyét a megértetés és szemléltetés könnyű és eleven módszere váltsa fel. A leánynövendék fokozottabb szorgalma mellett úgyis sokkal hajlandóbb az értelem nélküli, szórul-szóra való tanulásra, mint a fiuk, ne adjunk tehát neki alkalmat, hogy mig az otthon töltendő és mozgásra fordítandó kis idejét a könyvre hajolva töltse. Kívánjuk meg az értelmes maga szavaival való feleletét. — A negyedik órát, mint kézimunka idejét talán be lehetne szőni a rendes tanóra számba úgy, hogy 11 órakor a leány épp úgy szabadulhatna meg a további ülés és kártékony iskolalevegő porától, mint a fiú.*) Részemről még akkor is redukálandónak tartom a négy órai délelőtti időt, ha némely tantárgy tanítására csak 3/é órát is szentelnénk, mert a szerzett ismeretek csak úgy lesznek egyszer értékesek és becsesek, ha az élet határa minél továbbra nyúlik, tartalma pedig nem nyűgös és keserves. Zseltvay B. A varannói állami iskola felsőbb osztályai annyira túl vannak zsúfolva növendékekkel, hogy a min rendelet miniumát megkétszerezik. Ha Írni, vagy rajzolni kell a növendékeknek, a felének ki kell vonulnia a padokból. Karácsonyi pásztorjáték készül a va- rannai áll. isk. növendékei körében a helybeli ügybuzgó t. lelkész, Tomcsányi Kálmán veze tése mellett. A szent történetet tárgyaló színmű igen vonzónak Ígérkezik. *) Úgyis kell annak lenni, mert különben 32-re rúgna a heti óraszám, ilyen pedig se melyik órarendben nem található. Egészen a helyi megállapodástól függ. R.-vezető, CSARNOK Gyász. — Berlin 1897. — Szemembe szórja szikrázó világát A nyüzsgő utcán hosszú lámpasor. Én gőzös agygyal járok szertoszéjjel, Hó-ágyadban te ott fönn álmodok A pislogó mécs hosszu-hosszu árnya Szép homlokodra reszket csendesen, Mig én elgyötrött, béna szívvel, agygyal Vesztett reményem, álmom kergetem. A mécs világa ott fönn kis szobádban Mesét beszél el és te hallgatod . . . A fényes éjjel künn zugó morajjá Meg-megrezzenti durván ablakod, S egy pillanatra meg-megáll a szived Majd dobbanása újra felszakad S magányos élted hangtalan világa Reszketni készti szived, ajakad. Mesédnek árnya úgy kísért: szemében A régi tűznek üszke, hamva csak; Úgy érzed, mintha újra rád hajolna És ajkad üdvét szívná hallgatag, S reád nevetne mint a régi élet Mosolygó, boldog, ifjú reggelén S virágot tűzne szőke, szép hajadba, Fehér virágot, úgy mint egykor — én! Mig álmodol, az utca fénye lelkem Úgy gyötri, bántja, űzi szertelen, A mit kerestem: — elfeledni mindent — Az utca fényén fel nem lelhetem. S a gondolatnak megzavart futása Riadva hajtja lázadt véremet Pusztítva, — mint a rontó tűz haragja, — A mit rajtam még el nem égetett.
