Zemplén, 1898. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1898-10-30 / 44. szám
olyan mint fényes csillag ; ha hiányoznék, helye melyet elfoglal, üres maradna. Az egyik olyan mint a tűzhely tüze, mely a körében levő kis világot felmelegiti; másika lassan ég, világítva egy szenvedőnek éji gondolatait. Vannak aztán olyanok, kiket vándor- és hullócsillagokhoz hasonlíthatunk : igénytelen csillagok — mindamellett csillagok. De ha a holdnak egy jelentéktelen kis sugara volnánk is, még akkor világíthatunk a sötétségben. Vagy talán te azért, mert csak egy kis világitó sugár vagy, elakarod takarni és ügybe sem veszed kis világosságodat ? Vagy talán nem akarod, hogy világíts, mert azt gondolod, hogy a te tűzhelyed kicsiny és a te kemencéd szűkös, és füstös? Nem tudod-e, hogy élete és jóltevője vagy azoknak kiknek egy kis világitó sugárra van szükségök. Vigyázz lámpádra nehogy sötétségben maradj és ha sikerűit nehéz időkben világitó és meg nem ingatható toronynyá válnod : illő hogy letérdelj és hálát adj az Istennek, ki téged erre a dicsőségre érdemesített. Valahányszor elmédet jó gondolat világítja meg, mindenkor világosságot fogsz terjeszteni még a tudtodon és akaratodon kivül is. Más részt a rósz gondolatnak az a tulajdonsága, hogy elterjed mint tévelygő fénysugár, mely sokakat viszen veszedelembe. A vétkes gondolatnak sugarait nem vagy képes megmérni, de nem fog késni az idő, melyben irtózattal veszed észre, mily távolra hatottak azok s mily sokat tettek tönkre. Kérded, hogy az élet nehéz viharai és fagyos éjjelei között, hogy lehet a lélek szent tüzét megvédeni ? Csak egy láng él örökké és ez: a szeretet. Szeretet! Ne űzd el a szived tűzhelyéről. Ne hagyd, hogy bár egyszer is elaludjék. Vigyázz reá, mint a legfőbb jóra, mert az hatalmasabb mint a csáb, hatalmasabb mint a kimondhatatlan hálátlanság és keserűség. A szeretet azaz öröktől fogva meglevő láng, mely melegít és világit mindent. Az Örökkévaló és Mindenható iránt való szeretet, hivatásunk iránt való szeretet és az emberek szeretete. Ezek a szeretetnek alapjai. Ember ne mondd, hogy szeretetedet vissza térítsék! Vájjon a sugár visszatér e a naphoz melytől eredet? Nem, mert isteni adomány; nem, mert a nap örökké uj sugarakat bocsát égő kebléből. Istennek teremtménye terjeszd szerehetek vele, mert sietős a dolgom. A gyolcsot gyorsan kell fehérítenem. Ki tudja, talán szükség is lesz reá? — Eredj, eredj jó leányom. Az Isten áldjon meg! Nem látta már Hancsu, hogy az öreg asz- szonynak szeméből könyek peregtek. Bejárta a malom körülfekvő tért az est beálltáig egészen. Minden érdekelte ott. A malom háta megett álló sziklakőnél volt legtovább. Ott sokáig térdelt is, kivette a gyöngyfüzért is, annak szemeit ujjai közt forgatá s ajka mozgott, mintha imádkozott volna. Majd, mikor ráborult az estihomály a völgyre s nyugodni készültek a malom lakói, megszólítja ez ismeretlen öreg még egyszer Háncsát: — Jó leányom, hadd nézek még egyszer szemedbe, hadd köszönjem meg még egyszer jóságodat. Áldjon meg az isten! Már én veled talán sohasem beszélek. Mert — — mielőtt felébredsz -------én már útra indulok.--------Oh — zokogva beszél — nagy-------nagy útra. —------- Szép itt minden nálatok. Még örökre pihenni is itt szeretnék.-------Van itt a malomház háta megett — ezt már csak súgva mondja — egy nagy sziklakő —-------az alatt olyan édes volna nekem-----------még az örök álmot is aludni. Majd holnap reggel köszöntsd édes apádat is helyettem. Vágytam volna véle is szólani ___de ő--------— szorgalmas------------csak pihenjen.... Eredj te is — — jó éjszakát .... — Adjon isten magának is, szegény öreg! ,, . . (Hogy megszeretett?!) tetedet, mert bensődben a Sz. Lélek tüzének magvát hordod, mely önmagától él, önmagától növekszik, erősödik és világosit és ereje örökké tart. Ne reszkess, hadd világosítson a te lámpád. Eljön az idő, és az hozzánk mindig közel legyen, melyben a te lámpád vezérelni fog téged és világosítani fog a halál éjjelén, hogy bizton léphess azon az utón, mely az örök fényességbe visz, — a honnan ő eredeti. Uram! Övezd Te magad körül a mi ágyékainkat és készíts elő az útra, melyet nekünk megmutattál! Tégy érdemessé, hogy kinyissuk füleinket, hogy meghalljuk a Te hivó szavadat. Gyújtsd fel sziveinkben a mécsest, mely világosítson és melegítsen minket és mindazokat, kik körülöttünk vannak. — Tápláld a Te életet adó Szent lelked ihletével a Szeretet lángját, hogy azt mi se olthassa el és hogy a vihar erőt adjon nekie, a bú csendesen táplálja és a kishitűség ne semmisítse meg. Uram! segíts hogy ne essünk kétségbe és ne csüggedjünk hivatásunk teljesítésében. Öntsd a Te akaratodat sziveinkbe, erősítsd izmainkat és nyisd ki szemeinket, hogy a világosságot távolról is megláthassuk. Tedd homlokunkra azoknak a jegyét, kik téged híven és bűn nélkül szolgálnak! Vármegyei ügyek. „Jubileomi érem állami polgári alkalmazottak részére“ címet viseli az az érem, melyet ő császári és királyi Felsége ez évi aug. hó 18-án kelt legfelső kéziratával alapított, kizárólagosan az 1898. dec. 2-ikának, vagyis uralkodása kezdetének ötvenedik évfordulója emlékére. Az érem adományozására a közigazgatási hatóságok tisztviselői és alkalmazottjai is igényt tarthatván, — minthogy az érem adományozása előzetes jelentkezésre történik, — főispánunk Öméltósága tegnap kiadott körözvényével értesítette vármegyénk területén a járások főszolga- biráit, hogy a tényleges szolgálatban levő hivatalnokok közül mindazok neveit, kik az emlékéremre igényt formálnak, a f. évi nov. hó 10-éig jelentsék be. — Az érem bronzból való és 39 milliméter széles vörös-fehér szalagon a mell baloldalán viselendő. Az előlapon ő császári és apostoli királyi Felségének arcképe van e kör- irással: Franc. Jos. I. D. 6. Imp Aust Rex. Boh. Etc. Et Rex. Ap Hung. (I. Ferenc József, Isten kegyelméből Ausztria császára, Csehország királya stb., Magyarország apostoli királya.) A hátlapon pedig e fölirás : „Signum Memoriae“ (emlékérem), körülvéve az MDCCCXLVIII—MDCCCXCVIII. (1848—1898) évszámoktól. — A jubileomi érem az ezüst érdemkereszt után sorakozik. Mikor Hancsa vetkezett is, még akkor is ezt mormogta magában: hogy megszeretett ? ! III. Még minden fűszálat nem is látott a napsugár a völgyben, a radonnai malomház, lakói már is elhagyták éjjeli nyugvóhelyüket. Ők korán feküdtek, de ám együtt is keitek a nappal. A szorgalmas munka korán kívánja a nyugalmat, de a hasadó hajnal is kívánja a szorgalmas munkát. i De e reggelen e malomház lakói nem foghattak a szorgalmas munkához. Sokkal nagyobb izgalomra ébredtek, semhogy munka után láthattak volna. A szállást kapott jósasszony élettelenül feküdt szalmaágyán az őrlőházban. A fekete ruhadarab, az üres üvegcse mellette hevertek. A fekete kereszt és gyöngyfüzér kopott gúnyáján kivül voltak. A molnár család némán állta körül a holt tetemet. A molnár sápadt lett, nem birá visszafojtani künyeit, a mint meglátá a gyöngyfüzért és fekete keresztecskét. „.... Ösmerem, üsmerem ezeket ___ 0 az! Enyimnek maradt, mint ígérte. Tudom most már, miért esketett meg ...“ Majd lehajlik a hullához s felemeli térdéig szoknyáját s látja baltórde alatt az eperfalevél alakú barna anyajegyet. „----íme, ez is bizonyíték------“ — dörmögi magában, nagy ámulatára Háncsának és Janónak. Majd odafordul Háncsához s kérdi tőle: — Mit tegyünk vele ? Hová temessük el ? Jegyzői szigorlat. A vizsgálat írásbeli részének sikeres elvégzése után f. hó 25-én négy jegyzőjelölt ült a községi (és körjegyzői szolgálatra képesítő vármegyei bizottság előtt s mind a négy jelölt emberül állotta ki a szóbeli vizsgálatot. A szigorló jegyzőjelöltek: Kapás L. Aurél vármegyei III. alszámvevő, továbbá Belánecz Ferenc, Kutka Andor és Seheczky Győző segéd] egyzők voltak. Az első és utolsó helyen említett két szigorló kitüntetéssel, a másik kettő egyszerűen képesittetett a szép elhivatásu jegyzői szolgálatra. Mindnégyüknek gratulálunk! A közigazgatási bizottság legközelebb nov. hó 8-án (nyolcadikán) tartja rendes havi ülését. A kereskedelemügyi kir. minister megengedte, hogy B.-Szerdahely vasúti megállóhelyen darab- és gyorsáruforgalomra berendezett rakodóállomás épitessék, oly feltétel alatt, hogy a folyamodott Nécsey Sándor báró és társai 5000 ft. készpénzzel és ingyenes helylyel járuljanak az építkezéshez. Jegyzőválasztás. A szinnai járáshoz tartozó papinai körjegyzői állás Durcsinszky László körjegyzőnek f. évi szept. 11-én történt elhalálozásával megüresedett. Az üresedésben volt körjegyzői állomást f. hó 25-én töltötték be választás utján. Az állásért három pályázó nyújtott be folyamodását, kik közül Durcsinszky Béla oki. jegyzőt, a megboldogult és köztiszteletben élt jegyzőnek, az egész járás feledhetetlen „Laczi bácsi“-jának derék fiát választották meg közfelkiáltással. A választás elnöke, Dohé István szinnai szolgabiró, ezután hivatalosan is átadta a megválasztott és felesketett uj körjegyzőnek az állomást. Reméljük, hogy a derék, értelmes, fiatal jegyző, megboldogult édes atyjának nyomdokait követve, működésével úgy a nép szerétét, mint feljebbvalóinak becsületét, általában pedig a közkedveltséget kivívja magának. rl. Vámos-Újfalu nagyközség f, hó 26-án tartotta Császár Pál, a tokaji járás szolgabirájának elnöklete alatt tisztújító közgyűlését. Főbíróvá Bánó Isvánt, törvénybiróvá Nagy Sámuelt választották meg egyhangúlag Tanácsosok lettek közfelkiáltással Csécsi Nagy Pál, Bénó Mihály és Koscsó Pál. Koronaérték-számitás. A belügyminiszter körrendeletben hívta fel a törvényhatóságokat, hogy miután a koronaértékben való kötelező számításra vonatkozó törvényjavaslat a jövő év januárl-ére törvénynyé válik, intézkedjenek, hogy a hivatalos életben a koronaértékben való számítás a fenti határidőtől fogva kezdetét vehesse. Vámkedvezmény. A kassai keresked. és iparkamara lapunk útján is tudatja, hogy az Oroszországba vámkedvezmény mellett bevihető mo- zőgazdasági gépekhez és eszközökhöz tartozó tartalék-alkatrészeknek kedvezményes vámkezelésre nézve az orosz pénzügyminister részéről megállapított jegyzék a kamaránál megtekinthető. Versenytárgyalás. A kassai m. kir. áll. építészeti hivatal lapunk utján is tudatja, hogy — Itt vágyott volna a szikla alatt pihenni, édesapám. Tegnap este, mielőtt elnyugodtunk volna, nagyon dicsérte portánkat. Azzal vált el tőlem: van itt a malomház háta megett egy nagy sziklakő, az alatt olyan édes volna nekem még az örök álmot is aludni. Temessük őt oda. A molnár még sápadtabb lett ezeknek hallásakor. Mint a ki kedves halottját gyászolja, olyan lemondó vol^, olyan szentnek tekintette utolsó óhaját a jós asszonynak s minden ellentmondás nélkül mondja Háncsának: — Legyen utolsó kívánsága teljesítve. Eredj, én leányom, Janóval s ássátok meg ketten neki a sirgödrét ott, hol kívánta. Hadd nyugodjék elfáradt teste ott, hol téged adott nekem — az isten. Majd a sziklába vaskeresztet vé- setek. Te pedig naponkint fris bokrétát fogsz rá vinni s imádkozni fogsz lelkeiidveért. Hancsa nem értette ugyan apja szavait, de nem is gondolkozott felettük. O nem tanult meg .töprengeni. O csak sajnálta a jósasszonyt, meg egy kicsit örült is, hogy már ő sincs többé, a ki elárulhatná anyajegyét. Ment habozás nélkül a jósasszonynak sirt ásni. A molnár ott maradt a hulla mellett Könyeit hullatva rá. Minden könye forró volt. De azért fájó lelkében a bánat mellé hozott magával e meghalni jött asszony a megnyugvásból is, mert most már világos lett előtte, mit eddig csak sejtett, hogy t. i. Hancsa az ő gyermeke. „ .... Ide jött meghalni, hol szerettei vannak ... Ott kívánt nyugodni, hová gyermekét kitette. .. Milyen igaz volt minden szava! Azt mondta, mikor utólszor voltam velej: úgy lii- Folytatás az I. mellékleten.
