Zemplén, 1898. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)

1898-10-09 / 41. szám

Nemzeti őyász. Gyászban van az egész nemzet, Siratja a legszebb lelket, Ki mig itt járt, szív volt köztünk, S ha láthattak csak örültünk: Hajh! kialudt keble lángja, Gyász borult a szép hazára. * Gyászunk igaz, mint bánatunk, Sírboltjában Nagyasszonyunk ; Égi jóság volt alakja, Vigasz, áldás fénylett rajta; Nemzetünket védte, óvta, Bő kegyét ránk áldva szórta. * Emléke szent, mint atyánknak, Kit ajkaink sírva áldnak, Átszűrt szivén könyünk árja, Nagy Isten óh tekints rája! Mienk volt a szive, lelke, Áldó imánk zeng felette. * Köny s koszorú koporsóján, Áldja, ki él őt mindahány; Áldd meg te is örök Atyánk, Hogy egedből tekintsen ránk! Mint a jók, kik mennyben élnek, Dicsősége volt nemének. & Máj zik K. 01Zecffia ft a fi izáfijnc. Hulladoz levele a hervadó fának . .. Drága halottja van a magyar hazának. A magyar is busul, nemcsak a természet, Ellátott hozzánk is a rideg enyészet. Visszapótolhatlan letöré virágunk Gyászt borított reánk—gyászszal telt világunk. Oly vétkes a magyar, olyan nagyot vétett ? Hogy igy bünteti meg a sors ezt a népet ? . . . Gyászlobogó lobog, a harangok zugnak, Hirdetői igaz fájdalomnak, búnak. Halva fekszik, halva a királyné asszony, Elég a puszta szó, hogy könyet fakaszszon. Védőangyala volt a mi nemzetünknek, Midőn feje fölé sötét felhők gyűltek. Ismerte jóságát nyomorult és árva . . . Pedig volt neki is elég buja, gyásza. Mást vigasztalt, pedig maga volt a beteg, Nagy buja, nagy sebe, soha be nem hegedt. Meghalt a királyné! Sírjatok . .. Sírjatok . . . Sirassuk meg szívből testvérek, magyarok! Hej, de megérdemli a köny eket tőlünk! Emlékezzetek rá, — midőn mi vergődtünk, Hazát s annyi nagyot jajszóval siratva . . . Oh, mily jól esett, hogy ö is megsíratta! Hulladoz levele a hervadó fának . . . Drága halottja van a magyar hazának, Szedjetek virágot, kössük koszorúba Öntözzük meg köny nyel újra s ismét újra. Magyar nép nevében azt írjuk fel rája: „Áldja meg az Isten a haló porába /“ w DIacjy vfe-ze-n-c. Őfelsége i. b. Erzsébet-királyné Budapesten emelendő szobrára adakoztak a Dókus Gyula gyűjtői vén: 100—100 koronát: Molnár István, Mos- kovitz Géza, S.-a.-ujhelyi takarékpénztár. — 50 koronát: Dókus Gyula. — 20—20 koronát: Horváth József, Thuránszky László, Mizsák Ist­ván, Meczner Gyula, Kun Frigyes, Dókus Jó­zsef, Szőllősi Artur, Dókus László —- 10—10 koronát: Dókus Mihály, Halász József, Erényi Manó dr., Juhász Jenő. — 5—5 koronát: Dongó Gy. Géza, Székely Imre. — 4 koronát: Erben Alajos. — 2—2 koronát: Klein Emil, Klein Artúr. — Összesen: 563 koronát, mely összeg a s.-a.-ujhelyi tak. pt.-ban gyümölcsözik­Községeink gyásza. Kesznyéten közönsége — Írja levelezőnk, — mély bánatba merült Erzsébet koronás ki­rálynénk szomorú halála hírére. Nyolc napig, naponként háromszor, hirdették a zugó haran­gok a gyászt s fekete zászló lobogott a torony ablakán. A gyászos ünnepet szept. hó 25-én tartottuk, mely alkalommal Idráuyi Lajos se­géd lelkész mondott a gyülekezettel a templom­ban megható imát és alkalmi beszédet. A nagy gyászoló gyülekezet könyezve énekelte, többek között, a következő énekverseket: Virasszon az emlékezet, Béke lengjen hamvad felett Jó Királynénk! szived sebét Begyógyitá a magas Ég! Gyászol érted magyar néped, Örök lesz nála emléked . . . A nép kesergő szívvel oszlott szét a tem­plomból. Vármegyei ügyek. III. Béla király hamvai. A minister- elnök leiratot intézett alispánunkhoz, melyben meghívja III. Béla király és neje Antiochiai Anna hamvainak okt. 15-én a budavári Má­tyás-templomban leendő eltakarítása alkalmából tartandó gyászünnepségre. A földmivelésügyi kir. minister az 1898: XXIII. t.-c. értelmében alapítandó orszá­gos központi hitelszövetkezet alapítványi üzlet­részeinek jegyzése céljából körlevéllel fordult a zemplén-vármegjm gazdasági egyesülethez is. A minister körlevelében a birtokos osztályhoz azzal a kéréssel fordul, hogy a magyar föld népe iránt öröklött szeretetével karolja föl a szövetkezeti eszmét s ki ki igyekezzék anyagi erejének arányában az intézmény megvalósítá­sához és megerősítéséhez hozzájárulni, illetve a központi hitelszövetkezet alapitó tagjainak sorába egy, vagy több (ezer koronás) alapítvá­nyi üzletrész jegyzésével belépni. A belépés határideje: október 15. Az ..Adalékok Zemplén-vármegye Történetéhez“ c. havi folyóiratunk a jövő 1899. január hó l-ével V. évfolyamába lép. Vár­megyénk törvényhatósági bizottsága — örömmel jelentjük — a f. évi szeptember hó 30-án tartott közgyűlésében folyóiratunkat érdemesnek találta arra, hogy anyagi pártfogásában továbbra is megtartsa, egyben pedig elhatározta, hogy az „Adalékokénak „eddig felölelt anyaga, iránya és célja iránt teljes elösmeréssel lévén“ az V. évfolyam száz példányára előfizet. Az előfizetett példányok, úgy mint eddig történt, a t. várme­gye részéről ajándéképpen fognak elküldetni a társtörvényhatóságokhoz. Versenytárgyalás. Borsod-vármegye kir. áll. építészeti hivatala a „Zemplén“ utján is tudatja, hogy a budapest—kassa—zborói és a miskolez—gerendái állami közutakon az 1899— 1904 években eszközlendő kavicsszállitás bizto­sítása céljából Miskolczon, a nevezett hivatal­nál, f hó 29-én (huszonkettedikén) zárt Írásbeli versenytárgyalás fog tartatni. A pékmühelyek ellenőrzése. A beliigy- minister a sütőhelyek és a kenyérnemüeket el árusító üzletek felügyelete tárgyában a követ­kező körrendeletét intézte valamennyi törvény- hatósághoz: „Egészségügyi szakközegeim jelen­téséből és számos oldalról fölhangzó panaszból arról értesültem, hogy egyes pékmühelyekben s a kenyeret és hasonló élelmi szereket árusító üzletekben a tisztaság s az egészségügy szem­pontjai figyelmen kívül hagyatnak. Minthogy ezzel jelentékeny közegészségügyi érdeket látót, veszélyeztetve, felhívom a törvényhatóságok hogy területén a sütőműhelyek s kenyérnemü­eket árusító üzletek fölött a hatóságok rend­szeres felügyeletet gyakoroljanak s az 1870. évi XIV. törvénycikk 3. §-ában foglalt rendelkezés­hez képest panasz bevárása nélkül megfelelő, időnkint tartott beható szemlékkel s vizsgála­tokkal szerezzenek meggyőződést a műhelyek s üzletek állapotáról. Ez egészségrendőri vizsgá­latok számát és eredményét az egészségügyi évi jelentés összeállítása alkalmával külön megje­lölve tüntessék föl. Féláxu arcképes vasúti jegyek az 1899. évre leendő érvényesítés céljából már a f. évi októberben beküldhetők a m. kir. államvasutak miskolezi üzletvezetőségéhez. Mig az érvényesí­tés végett beküldött jegyek ott kezeltetnek, azok birtokosai részére előre és nem látott utazá­sokra, bélyegtelen folyamodás alapján, melyben az, hogy az illető folyamodónak arcképes vasúti igazolványa 1899-re szóló érvényesítés végett be van küldve, hivatali elöljárója részéről iga­zolandó, féláru menetjegygyei egyszeri utázásra szóló igazolványokat fog az üzletvezetőség ki­állítani. A közigazgatási bizottság rendes havi ülését holnap d. e. 9 órakor tartja. Kimutatás a Zemplén-vármegyei közkór­ház 1898. évi szeptemb. havi betegforgalmáról: 1898. auguszus hóról ápolás alatt maradtak száma: 25 ; 1898. év szeptember 30-ig újonnan felvettek száma: 51; ápoltak összege: 76. —- Ezek közül elboesáttatott gyógyulva-: 36 ; javulva : 5 ; gyó- gyulatlan 2; meghalt: 4. — Összes fogyaték : 47. — A hó végével ápolás alatt maradtak száma 29. — Az ezen idő alatt felmerült ápo­lás-napok száma: 717. — Schön Vilmos dr. főorvos, Nyomárkay Ödön dr. alorvos. Állami anyakönyvi statisztika. A sá­toralja -újhelyi állami anyakönyvi hivatal­nál (1898. október 1-étől október 8-áig) a) házasságot kötött: 1 pár : b) kihirdettetett: 1 egyén c) születési anyakönyvi bejegyzés volt: 20 esetben; d) elhalálozott: 10 egyén. Hírek a nagyvilágból. II. Vilmos német császár és neje Au­guszta császárné holnapután, okt. hó 12-én, in­dulnak el a szent sirhoz vezető jeruzsálemi ut- jokra. A császári pár útközben öt napig, okt. 17-étől 22-éig, lesz Konstantinápolyban a török szultán vendége. Onnan tovább indulnak hajón Jeruzsálem felé. A német császár és császárné jelen lesznek a Jeruzsálemben épült német pro­testáns és német katolikus templom fölszentelé­sén. A császár a Szentföldön ellátogat minda­zokra a helyekre, melyek a kereszténység élet- történetének legelső korszakában szerepeltek. A császár és császárné utazása teljes két hó­napra terjed. Tien-Czán, kínai császár, aligha nem ál­dozatul esett a copf eltörlését célzó és az álla­mi s társadalmi életet európai alapokra fektetni szándékolt törekvésének ; legújabb hírek szerint ugyanis a császárt megmérgezték. A jelek arra mutatnak, hogy Peking főváros és tartománya a forradalom veszedelme előtt áll. Orosz-, Fran­cia-, Angol- és Németország haderejiket egyre szaporítják a kínai vizeken, hogy forradalom kitörése esetén annak elfojtására beavatkozzanak. A Reichsrath végre is rálépett az alkot­mányosság terére s a közgazdasági kiegyezés tárgyában benyújtott javaslatok „első olvasását“ befejezte. így hát több mint valószínű, hogy a kiegyezés újabb 10 évre Ausztria és Magyaror­szág között törvényszabta alkotmányos utón mégis csak létre jön a kellő időben. Zichy Jenő gróf Ázsiában, a magyarok őslakóhelyeit felkutató tanulmányutjában, f. hó 2-án Pekingbe érkezett. Ott vette a lesújtó hirt, hogy imádásig szeretett jó királynénk orgyilkos tőrének esett áldozatul. Hírek az országból. A király nevenapja. Október 4-ike mint évről-évre jó öreg királyunk nevenapja, ez idén is ünnepe volt Magyarországnak. Ámde az örömbe üröm vegyült, a fényt elborította a gyász, Er­zsébet-királynénk halála komorsággal töltötte el a lelkeket. És aki ezt az üröm-keserüséget, ezt a mélységes gyászt, ezt az önsúlyú komorságot a legfokozottabb mértékben érzi s éppen nevenap- ján most először, midőn a családi ünnepen a királyné gratulációja kimaradt: jó öreg királyunk találjon enyhülést szivének sajgó fájdalmára a hü magyar nép értté rajongó szeretetében. Ad­jon neki a királyok királya dicsőséges hosszú életet a magyar nép boldogitására, s mint nem­zetünk koszorús költője mondja: „Lelje népe boldogságán örömét — Hir, szerencse koszo- ruzza szent fejét!“ Erzsébet királynénk szobrára csak magánál a „Nemzet“ szerkesztőségénél f. hó 9-ig 138,769 ft 76 kr. gyűlt egybe. jOktóber 6-ika| gyászos emlékezetű év­forduló nemzetünk életében. Akkor, negyven­kilenc évvel ezelőtt, lett Magyarország honfiúi véráztatta földén a nemzet Golgotája Arad; akkor szenvedett vértanúi halált nemzetünk Golgotáján a tizenhárom.- Aulich Lajos, Dam­janich János, Dessewfíy Arisztid, Kiss Ernő, Knézich Károly, Láhner György, Lázár Vilmos, Leiningen Károly, Nagy Sándor József, Pölten- berg Ernő, Schweidel József és Vécsey Károly tábornok. Akkor, negyvenkilenc évvel ezelőtt, szenvedett vértanúi halált s akkor vált halha­tatlanná az aradi tizenhárom. Legyen áldott em­lékezetük mindörökké ! Korai hó. Fiúméból, a Magyar tenger­partról érkezett hire, hogy f. hó 2-án a Karszt- hegységben több órán át havazott s reggelre az egész vidéket hóréteg borította. Az időjóslók ezt a korai havazást hosszú és zord tél előpós- tájának tartják. Tél. A Liptó, Árva és Turócz vármegyéket behálózó hegyláncolatokat már napok óta hó­réteg borítja úgy, hogy azon a környéken már valóságos tél uralkodik.

Next

/
Thumbnails
Contents