Zemplén, 1898. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1898-05-29 / 22. szám
felállítandó szobrára 10 frtot küldött, — úgy szintén a Mikes Kelemen emlékre is 10 frtot íme ezekben foglaltak össze röviden egyesületünk egy évi munkálkodását. Tudjuk, érezzük, hogy az előttünk fekvő töretlen talajt, megművelendő terrénumot tekintve csekély eredmény ; — de másrészről érezzük azt is, hogy kicsiny eszközökkel bár, de szivünk egész melegével és lelkünk minden erejével oda törekedtünk, hogy a magyarság ügyét a megkezdett utón előbb vigyük, és jövőre nézve is hazafias készséggel teszünk Ígéretet, hogy ha nagyobb eszközöket bocsátand e nemes vármegye törvény- hatósága rendelkezésünkte, azzal is híven fogunk sáfárkodni, és az alatt a zászló alatt, hová a hazafiui szeretettől ösztönöztete önként sorakozunk, mindig csak ez egyetlen szóra fogunk hallgatni; előre ! S.-A.-Ujhely, 1898. május hó 25. Végleges leszámolás a „Bodrogközi jótékony nőegyesület“ alaptőkéjének javára K.-Helmeczen f. é. május hó 18-án rendezett hangverseny jövedelméről. A „Zemplén“ múlt számában kö zölt nyers jövedelem kitett . . 1044 ft 50 kr. Azóta befizettek: Szepessy Kálmán főhadnagy és Czi- bur őrnagy 4 ülőhelyéért 8 ft. Molnár János S.-Patak város főbírája felülfizetésképen 5 ft. Sárközy László (karádi zsilip) íelülfizetésképen . 4 ft. Fráter Zsigmond jegyének megváltása fejében . . 3 ft. üzv. Sennyey Lajosné báróné felülfizetésképen . 5 ft. Nádasdy Ferenc gróf felülfiz. 10 ft. Wischán Józsefné egy ülőhelyért .........................2 ft. Wirtschafter Gáspár (Kis- Tárkány) felülfizetéskép. 1 ft. Török István és neje (Lácza) felülfizetésképen ... 2 ft. Kossuth Lajos egy ülőhely megváltása fejében . . 7 ft Saalánczy István leleszi házfőnök felülfizetéskép . . 1 ft. Fischer Lajos br. jegyének megváltása fejében . . 5 ft. 53 ft — kr. Mindösszesen . . . 1097 ft 50 kr. Összes kiadás . . . 137 ft 58 kr. 1898. évi május hó 28-ig tiszta jövedelelem.............................. 959 ft 92 kr. A netán még befolyandó jövedelem eset- ről-esetre fog nyilványosan nyugtáztatni. Kelt Perbenyik, 1898. május 28. Gróf Mailáth Józsefné. TANÜGY. Zemplén vármegyei Tanité-EgyesQlet hivatalos rónia, — Rovatvezető: Schneider Jakab, — Kéziratok a rovatvezetőhöz S..A.-Ujhelybe küldendők. A magánvizsgálatok a polg. iskolákban. Boldogok azon szülők, kiknek alkalmuk van gyermekeiket tartózkodási helyükön nyílt iskolába járatni. Megbecsülhetetlen előny a szülőkre, ha gyermekeik nemcsak az elemi, hanem felsőbb iskolai tanulmányaikat is védő szárnyaik alatt végezhetik. A serdülő gyermek, akinek fogékony lelke nemcsak a jót, de a roszat is magáévá teszi, idegen kézre bízva, könnyen letérhet a rendes útról. A szülői házban ellenben az anya gyengéd mindenre kiterjedő figyelme, az atya gyermekének imponáló tekintélye és szeretettel párosult szigora következtében az ifjú élete immunis maradhat minden káros befolyástól. Sokszor tehát jogosult a szülők eljárása, hogy gyermekeiket inkább magánúton tanitatják, semhogy idegenbe küldve, a rendes iskoláztatás előnyeivel szemben a felületes fegyelem és egyéb káros következményeknek tegyék ki gyermekeiket. Csakhogy fenálló törvényeink a magánúton készülő polg. vagy gimnázium növendékeinek magánvizsgáit mód nélkül megnehezítik. Félreértések elkerülése céljából sietek kijelenteni, hogy nem az alapos készültséget és tudást megkívánó intézkedés helytelenítő, hanem igenis a tanár uraknak a vizsgánál tanúsított minden metodikát nélkülöző eljárásuk roszalandó. Az a falusi gyermek, aki községe határát talán soha túl nem lépte, amint először a városba viszik, elfogultság vesz rajta erőt. Hozzájárul még azon körülmény, hogy odahaza a szülők és a tanító folytonosan ijesztgetik és félelmet öntenek a gyermekbe. A tanárt, mint valami felsőbb lényt, félelmetes alakként rajzolják le előtte. Természetes, hogy a gyermek ezen benyomások következtében nagy „lámpalázzal“ úgynevezett „druck“-kai áll a tanárok elé. 90°/o-je a magántanulóknak felét sem tudja a vizsgán annak, amit otthon tudott, ötöl-hatol és mindénről beszél, csak arról nem, amiről beszélnie kellene. A tanár urak pedig nem igen veszik tudomásul a gyermek lelki állapotát. Ha a feltett kérdésekre a legprecízebb feleletet nem kapja, elbuktatja a vizsgázót. Az a gyermek, aki egész éven át érintkezik tanárával, vizsga alkalmával extázisba jő, mennyivel inkább egy olyan gyermek, akinek teljesen ismeretlen arcú egyének előtt kell tudását bemutatnia. Es mily nagyfokú elkeseredést szül az esetleges fiaskó. Elveszíti kedvét a tanuláshoz és sokszor a legtehetségesebb növendékek félbeszakítják tanulmányaikat. Vall. és közokt.-ügyi Ministerünknek tanügyünk minden, bármily csekélynek látszó ágára kiterjedő figyelme eléggé ismeretes. Csak nem rég reformálta a polg. iskola magánvizsgák szervezetét. Ez uj szabályzat sok üdvös újítást foglal magában, szerény véleményem szerint egy pár §-al volna megtoldandó. A szóbeli vizsgát megelőző Írásbeli vizsgálatoknak meg volt azon üdvös hatásuk, hogy csakis alapos készültségü növendékek állhatják meg sikerrel a magánvizsgát. Felületes ismeretekkel nem lehet az írásbelit sikerrel kiállani. Ott látszik meg legjobban mit és mennyit tud a növendék. Ez az újítás teljesen feleslegessé teszi a szóbeli vizsga tulszigoruságát. Egyáltalában sokkal célszerűbb volna, ha a szaktanár, vagy a vizsgáló bizottság elnöke jelölné meg a tételt és a magántanuló tanítója intézné azt a tanulóhoz. Ez az eljárás meglepő eredményre vezetne, mert az a tanító, aki egész éven foglalkozik növendékével a megszokott szellemben intézné a kérdést a gyermekhez s bizonyára nem fordulna elő az az eset, hogy azért, mert a gyermek valamely szabályt, vagy tételt nem a vizsgázandó tanár szája-ize szerint mondja el, elbukjék, vagy elégséges osztályzatot nyerjen. A magánvizsgákra való előkészítés a tanítónak sokszor tetemes mellékjövedelmet biztosítanak. Ha a vizsga nem jól üt ki, mi természetesebb, hogy a tanító elesik ezen mellékjövedelmétől, amit sokszor valamely tanár szeszélye okozott neki. Érdemes volna ezen kérdéssel tüzetesebben is foglalkozni Fizetésünk még nem áll azon a magaslaton, hogy egy kis mellékjövedelem el nem kelne S.-A.-Ujhely, 1898. május 19. Kaufmann Annin. Mit tehet a tanító a szocializmus meggátiásara ? Irta: Vass József. Felolvastatott a zemplén-vármegyei tanitó-egyesület felsőkörének 1898. máj. 4-én N -Mihályon tartott alakuló gyűlésén. A legközelebb lefolyt időben, Magyarország nagy részén, de különösen vármegyénk és a szomszédos Szabolcs-vmegye területén, szomorúan tapasztaltuk, hogy áldott jó magyar népünk — lelketlen izgatóktól hajtogatva — szembeszállóit a meglevő társadalmi renddel, sőt egyik-másik helyen a vagyon- és életbiztonságot is komolyan veszélyeztette. — A hatóságok erélyes tapintatos fellépésének és a kirendelt karhatalomnak sikerült ugyan a felbillent társadalmi rendet helyreállítani és igy az országot nagyobb veszélytől megóvni, de hogy a nyugalmat állandóan, sőt csak hoszabb időre is biztosították volna, abban azt hiszem, a hatóságok — kiknek elég alkalmuk volt a mozgalommal alaposan megismerkedni — maguk hisznek legkevésbbé. Itt egy komoly betegségről van szó, mely a mi türelmes népünket alaposan megmételyezte. E betegség pedig nem oly természetű, melyet erőszakkal elnyomni lehetne, mert azt alapos gyógykezelés alá kell venni, mely gyógykezelésben az erőszak nemcsak hogy a legkisebb szerepet játsza, de egészen figyelmen kívül hagyandó. Ha pedig a megmételyezett nép gyógyításáról van szó, elmaradhatunk-e mi néptanítók, kik naponta érintkezünk e néppel, kik alaposan ismerjük ügyeit, bajait, gondolkodásmódját, vágyait és gyengéit, kik előtt lelkűk nyitott könyv ?! Nem, mi itt nem lehetünk nyugodt szemlélők. Itt nemcsak a társadalmi rend és béke, nemcsak — internacionalis, hazafiatlan jelszavakkal — félrevezetett nép érdeke, de ezredéves hazánk, hanem is léte, de fejlődése forog komoly veszélyben. Egy fanatizált tömeg, romboló lázadása oly mély sebeket üthet serdülő kultúránkon, hogy azt évtizedet erőfeszitett munkával is bajos lesz pótolni. Hogy lehetnénk mi tehát nyugodt szemlélők — még önérdekből is — midőn egy majdnem félszázados, verejté- kes munkának gyümölcsét kell féltenünk a félrevezetett nép, esetleges rombolásától. Azt hiszem egyetértünk abban, hogy komolyan kell foglalkoznunk azon módokkal és eszközökkel, melyek rendelkezésünkre állanak, hogy e baj ellen a küzdelmet sikerrel felvehessük. De hogy a veszély leküzdésére a kellő eszközöket megtalálhassuk, meg kell előbb ismerkednünk a bájjal, a legapróbb részletekig és a báj kutforrását kutatnunk. Engedjék meg tehát, hogy elsőbben is a szocializmus fogalmával és annak rövid történetével foglalkozzam. A szocializmus kifejezése alatt egy sajátságos társadalmi rendszert értünk, mely lényegesen eltér attól, mely a magán tulajdonjogon és a munkabérrendszeren felépült. Nehéz volna róla általánosan elfogadott fogalmat adni. Annyira zavaros a fogalom, hogy egyik kiváló Író magát ünóletleirásában szocialistának mondja, mert bízik a javaknak a jövőben igazságosabb megoszlásában. Már egyik kiváló tanítványa azt helytefeniti, mert szerinte nem az jellemzi a szocializmust, hogy reményű, miszerint valaha a társadalom igazságosabb alapon fog nyugodni; hanem, hogy az állami hatalommal jelenleg akarja keresztül vinni. Közös a szocializmus rendszereivel, az elégedetlenség a mai társadalmi renddel, közös, hogy a mai társadalmi rend főbb alapintézményeinek fentartását ellenzi; közös, hogy erőszakos, gyors változtatását a társadalmi rend követeli. A szocializmus rendszerei többnyire abból a felfogásból indulnak ki, hogy a gazdasági élet, különösen a jövedelem felosztás, a fogyasztás, a tulajdonjog társadalmi alapra fektethetők. Látni ezekből, hogy a szocializmusról általános kielégítő meghatározást adni nem lehet. A modern szocializmus leginkább a tőke ellen harcol és egyik leghivatottabb képviselője szerint, a modern proletármozgalomnak elméleti kifejezése. Némelyek azzal jellemzik a szocializmust, hogy az alsóbb, szenvedő osztályok nemzetgazdaságtana. Ebből érthető, hogy a szocializmus terén igen különböző irányok és iskolákat kell megkülönböztetni. Nagyjában a következő csoportokat lehet megkülönböztetni: 1. Fantasztikus és tudományos szocializmust. Az első, az emberi természet, a történelem törvényeit átugorva, képzeleti intézmények 'által akarja a tökéletes társadalmi rendszert megvalósítani, mig a tudományos szocializmus, a tudomány alapjából indul ki, keresvén annak fonalán a kibontakozást, egyúttal arra törekedvén, hogy tudományos meggyőződések érlelő- dése által tegye az emberiséget képessé egy tökéletes társadalmi rendszer létesítésére. 2. Békés és forradalmi szocializmus. Amaz békés eszközökkel, emez erőszakkal törekszik kitűzött célját elérni. 3. Arisztokratikus és demokratikus szocializmus. Amaz számolván az emberi tehetségeinek különböző mérveivel, nem törekszik a teljes egyenlőségre; a demokratikus szocializmus a teljes egyenlőségre törekszik. Ezek azon főbb rendszerek, melyeket megemlíteni jónak véltem. És most szives türelmüket kérve, ezen rendszerek történetére kívánok egy rövid visz- szapillantást vetni. * A szocializmus olyan régi, mint a társadalom ; időről-időre megújuló tiltakozás a földi igazságtalanság ellen teszi forrását. Költők, próféták, vallásujitók, tudósok, világboldogitók számtalanszor adtak e tiltakozásnak kifejezést. Mindenütt és mindenkor jelentkezik e vágy, mihelyt a társadalom fejlődésével az anyagi javak eloszlásában nagyobb különbség mutatkozik. A kereszténység háttere is nagy társadalmi harc, sőt némelyek szerint ez volt a főoka. A kereszténység is felszólal a vagyon- egyenlőtlenség ellen, a szegényeket veszi védelme alá a gazdagokkal szemben. A kereszténység alapítóinak eszménye: a becsületes szegény munkás. A kereszténység felfogásában akkor áll be változás, midőn uralkodó vallás lett. Az uralkodó felsőbb. osztályokat kímélni kellett, mihez még az is járult, hogy maga az egyház is nagy vagyonra tett szert. Azonban a szocialisztikus eszmék az egyházban még gyakran visszatérnek a középkorban. Ezen fejtegetésekből kitűnik, hogy szocialisztikus természetű mozgalmak, a legrégibb időktől kezdve előfordultak, de oly nagy jelentőségre, mint a XIX. században nem emelkedtek soha. Ez a gazdasági élet óriási emelkedésén kívül, főleg annak tulajdonítható, hogy a francia forradalom képezi azon vállpontot, melyen a középosztály győzedelmeskedvén, a munkás- osztálytól elválik, mely most már kénytelen ér-
