Zemplén, 1898. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)

1898-02-06 / 6. szám

pedig az az igaz, hogy becsületes munkával, a haza és embertársai körül tanúsított hasznos szolgálataival szerezte és tartotta fel. Aki nem igy: az elvesztette. És minden ebül gyűlt szerzemény ebül fog elveszni. A lopott, a rabolt, a harácsolt szerzeményen nincs maradandóság, nincs isten áldása. Ne is legyen még a szerzőjén se.

Kedves atyámfiai: keservesen fogtok csalatkozni, hahogy a hazugságra hallgattok és nem az igazságra.

— Hogyha szépszerével nem adják, hát erőszakosan el fogjátok venni!

Ostoba számítás.

Az erőszakosságban ti szegény nép lennétek megint, mint voltatok mindig a gyengébb fél s ti csak legyőzethetnétek, de nem győzhetnétek az erőszakosság utján, még mielőtt célotok felé csak egy lépést is tehetnétek.

Ott vannak a zempléni példák, a szomorú emlékű parasztlázadások: 600 esztendővel ezelőtt az Upor-vidéki zendülés, 500 esztendővel ezelőtt a Pethö-féle, 400 esztendővel ezelőtt a Zudar-Debrö-íéle meg a Perényi István vezérelte, 300 esztendővel ezelőtt a Dósa-féle, 100 esztendővel ezelőtt a Tokay Perenc-féle és csak 67 esztendővel ezelőtt a zempléni parasztlázadás: mind-mind elrettentő példák arra, hogy az ál-apostolok után indult ripökség önmaga fulladt a vérfürdőbe, melyet a felsőbb rétegek számára támasztott.

Ne csodáljátok, ha tapasztaljátok, hogy a hatóságok, kik mindig a néppel éreztek együtt, most ellene foglalnak állást. Mikor ezt teszik, jól teszik. Az ál-apostolok, a népbolonditók ellen foglalnak tért, mert nem akarják, nem szabad akarniuk ostoba és cél nélkül való izgalom és erőszak eshetőségének kitenni a szerencsétlen népet és nem akarják, hogy ügye, baja, mely valóban orvosolni-való s orvosolják is a nép nyomasztó helyzetének könnyítésére alkotott s alkotandó törvényekkel, — az idők rendjében, a megoldandó társadalmi kérdések sorában inkább és inkább hátra vetessék.

Bodrogköz délibábos földje, — kit a hazáért a szabadságért, egyenlőségért, testvériségért kiontott ezerek és százezerek vére termékenyített meg és aki most csendes téli álmodat aluszod ott a szőke Tisza mentén: vajha meghallanád, vajha megértenéd szívverését az édes anyának, a szerető vármegyének:

— Kedves Bodrogközöm! Óvakodjál az ál-apostoloktól!

ban. Mit szólnak, ha meglátnak ilyen rozsdás zablával. Nem lesz maradásom a tiszttartóék Gizikéjétől . . . No, már látom csakugyan igazsága van a tisztartó urnák. .. Bolond vagyok valóságos futóboloud . . . Minek is nekem ló ? .. Megeszi a fizetésem, szolgálat után nem pihenem ki magam, magam tisztitok mindent és még hozzá majd meg öl a méreg meg a bosszúság. Vigye az ördög valahol egy ló is van . . . Eladom, túladok rajta. Megyek is be a tisztartó úrhoz csak megreggelizem. Ő úgyis szeretné megvenni az irnokjának.

Még egy kicsit gondolkozik, hogy csakugyan képes lesz-é megtenni azt, amit most kimondott, de aztán hirtelen elhatározással megnyomja a villámos csengőt és a sarkantyúk felkötéséhez lát.

A csengetés után kis idő múlva a gazdasz- szony lép be. Egy olyan 30 év körül járó, barnapiros arcú, kívánatos külsejű menyecske, akinek belépéséről, megállásáról mindjárt látszik, hogy latban nyomó szava van a háznál.

Egy pár pillanatig szótlanul áll meg, aztán inkább kihívó, mint rendelkezést váró kérdő hangon megszólal:

— Parancsol valamit a tekintetes ur?

— Igen. Legyen szives édesem'a reggelimet behozni. De a cukrot ne dobja bele a kávéba. Tudja, szeretem magam elkészíteni a kávét, azért hát csak tegye a cukortartót is a tálcára és úgy hozza be a reggelim. . . . Elmehet, csak ezt akartam mondani.

A gazdasszony azonban nem megy el. Ujjai, mint a prédára leső hiúznak karmai, görcsös idegességgel rándulnak össze, miközben körmei kellemetlenül csikorgó hangot adva, csuszVármegyei ügyek.

Szocialisták zendülése. Lapunk nyo- matása közben értesülünk, hogy Kis- és Nagy- Kövesd községből a szocialisták tegnapelőtt tömegesen támadták meg K.-Helmeczen a szol- gabirói hivatalt, hogy a letartóztatott szoci- alista-kolomposokat onnan kiszabadítsák, a mi a zendülőknek sikerült is. A kis- és nagyköVesdi szocialisták fölhajtója valami Machlup nevezetű, Morvarszágból ide szakadt mezőgazdasági gépész volt, akinek Ujhelybe hozataláról a kir. főügyész-helyettes már gondoskodott. A zendülés részleteiről tájékoztató hivatalos jelentés a bodrogközi j. főszolgabírójától lapunk zártáig nem érkezett be az alispánhoz.

Szocializmus terjedése a Bodrog közön. Fájdalom, hogy a Bodrogköz elbolon- ditott lakosságából e héten újabb csoportok csatlakoztak a szocializmus zászlajához. így újabban, Kis- és N.-Kövesd községekben, úgyszintén Dámócz községben alakult meg a független szocialista-élvtársak szövetkezete. — Szegén}’, elbolonditott nép! Vakon rohansz a veszedelem örvényébe.

Anyakönyvi statisztika a múlt 1897. évről. A hernád-németii kerületi anyakönyvben 105 születés, 80 halálozás és 16 házasságkötés van elkönyvelve. —- A sókúti anyakönyvi kerület születési anyakönyvébe 111, házassági anyakönyvébe 19 és halotti anyakónyvébe 75 eset van bejegyezve. — Az agyagosi anyakönyvi kerület születési anyakönyvébe 39, házasságiba 6 és halotti anyakönyvébe 12 eset van bejegyezve. — A bélyi anyakönyvi kerületben, melyhez Bély, Bacska, Battyán és Kis-Dobra községek tartoznak, házasság 26, születés 133 és halálozás 78 eset fordult elő. — A ladmóczi anyakönyvi kerület anyakönyveibe bejegyeztetett: születési eset .105, halálozás : 95 és köttetett házasság: 26. — A nátal'alusi állami anyakönyvi hivatalnál születési anyakönyvi bejegyzés volt 121, halotti 78, házasságot kötött 29 pár. — A gesztelyi anyakönyvi kerületben születés 130, halálozás 84 és házasság 16 esetben van anyakönyvelve. —• A szinnai anyakönyvi kerületben a következő bejegyzések eszközöltettek: 139 születés, 26 házasságkötés, 53 halálozás. —

Állami anyakönyvi statisztika. A sátor alj a-ujhelyi állami anyakönyvi hivatalnál (1898. jan. 29-étöl febr. 5-éig) a) házasságot kötött: 4 pár; b) kihirdettetett: 13 egyén c) születési anyakönyvi bejegyzés volt: 14 esetben : d) elhalálozott: 16 egyén.

Hírek a nagyvilágból.

Vilmos német császár megbízásából a bécsi német követség egy tagja koszorút helyezett Rudolf trónörökös halálának évfordulóján (január hó 30-án) a trónörökös koporsójára — „A hü barátnak — TI. Vilmos császár“ fölirattal.

Uj hármas szövetség. Hire jött — igaz-e nem-e — hogy Anglia Oroszországgal és Franciaországgal szövetségbe lépett.

nak le a házikötény keményített fodrairól. Az ideges fellobbanás azonban csak egy futó pillanatig tart, aminek elmúlása után szemei felvil- lanak és ajkait felbigygyesztve, nélkülözhetetlenségének teljes tudatában, fölényes hangon elkezd feleselni.

— Igen is elmehetek, de nem megyek. Aztán a kávét is behozom, de a cukrot kint hagyom. . . . Igenis, igenis nem vigyük megint azt a sok cukrot annak a nyavalyás lónak. . . . Mindennap egy zsebbel, mindennap egy marékkai, persze, hogy akkor kevés az 5 kiló. Aztán, ha elfogy a cukor, én vagyok a rósz gazdasszony. Persze, persze. No hát csak annyit mondok a tekintetes urnák, hogy vagy az a ló pusztul el a háztól, vagy én. Itt vannak a kulcsok, tessék főzni. Én megyek. . . .

Azzal a díványra lökve a kulcscsomót, becsapja maga után az ajtót és hangos sírásra fakadva, kimegy.

Káldy Pista meg sem rezzen, mikor a kulcscsomó zörögve terül el a ruganyos bőrdi- ványon. Ceruzát és jegyzőkönyvet húz elő oldalzsebéből és az asztalhoz ülve, elkezd hangosan számolni.

— A fizetésem 800 forint. A lovam liavon- kint megeszik 10 forintot az 120 forint. A háztartás felemészt 400 forintot, az 520 forint. A lovász-fiúnak fizetek 50 forintot, az 570 forint. A gazdasszonynak fizetek 60 forintot, az 630 forint. . . . Nyeregszerszám-javitás, ruha, cipő ... ime oda lyukadok ki, hogy nekem nem marad semmi, csak egy csomó bosszúság. . . . Eh, üsse a kő azt a lovat, túladok rajta. Megmutatom, hogy. még sem vagyok olyan bolond, mint amilyennek tartanak. ..

A német tengeri flotta Kína közelébe érkezett. Egy német hadi gőzös, mely élelmi szerekkel is bőven meg volt rakva, jan. 24-én Kiao-Csao irányába előre evezett. A németek és a kínaiak között teljes az egyetértés.

A bolgár-török határszélen mindkét részről nagyobb katonai haderőt toltak előre.

Hírek az országból.

Őfelsége a király Tisza Kálmánhoz részvéttáviratot intézett Tisza Lajos gróf elhunyta alkalmából „kiben tántoríthatatlan kedvelt hívét vesztette el, a haza pedig egyik érdemekben gazdag fiát gyászolja.“

Görgey Artur tábornok jan. hó 30-án ünnepelte nyolcvanadik születésnapját, mely alkalomból az öreg negyvennyolcas honvédek nagy csapatja sietett az agg tábornokot üdvözölni.

Magyarország népesedése a múlt év folyamán is kedvező eredményt mutatott föl. Élve született: 644,038 gyermek. A halálozás összes száma: 451,823, a népesség természetes szaporodása tehát 192,215 lélek. Népesedésünk mérlege az 1896. évi népszaporodáshoz képest többletet tüntet, föl.

Különfélék.

— • A király adományai. Őfelsége kabinetirodája, főispánunk közbenjárásával, Podha- jeczky Antal világi gk. lelkésznek 30 ftnyi, — Ma- íinyák Mihály minyóczi gk. tanítónak, Demjan- csik András csicsókái tanítónak és Csanda János orosz-kázméri nyug. tanítónak pedig egyenkint 15—15 ftnyi kegyes adományt küldött.

— Kitüntetés. A király Szegedje Bazil- nak, a Bukócz-hegyi Szent-Bazilrendü klastrom elülj árójának, mert két embert a vizbelulás halálától a saját élete kockáztatásával mentett meg, a koronás-aranyérdemkeresztet adományozta.

— Sport. Az Andrássy Géza gróf kemen- czei uradalmához tartozó agyidóczi pagonyokban január 21-én s a következő napon tartott hajtóvadászatok ritka szép vadászzsákmányt szolgáltattak ; nevezetesen számos sörte-vad mellett két hiúz is terítékre került. Az állatvilág e vérszopó ínyenceinek az egyikét Dénes uradalmi erdőfelügyelő, a másikát Hiszem Kálmán tere- besi rk. plébános golyó-lövése terítette le, amely dicsőségért a szerencsés vadásznak, természetesen, az ünnepies felavatást is ki kellett állania ; 1 a szertartást azonban csakis az erdőfelügyelő végezhette, mert, dacára, hogy a vármegye legrégibb Nimródjai vettek részt a vadászatban, őrajta kívül hiúz-lövéssel egyik sem dicsekedhetett. A házi úri tisztet Hoyos Sándor gr. ismert magyar vendégszeretettel látta el. Vulp.

— Házasság. Pilissy Béla, földbirtokos és m. kir. tart. honvéd-huszárliadnagy, e hó 5-én kötött házasságot Csörgőn Héricz Etelka kisasszonynyal, özv. Héricz Károlyné, szül. Pintér Malvin úrnő kedves és szép leányával. A szerető ifjú párnak állandó boldogságot kívánunk !

Azzal a ceruzát az asztalra csapva, felveszi a kulcsokat és kifelé indul.

A folyosóra érve, betér a konyhába, ahol a gazdasszony afelett való mérgében, hogy fele- selósére egy szó ellenvetést sem kapott, a ki- akasztgatott ruháit rakosgatja a nagy zöld ládájába, mintha csakugyan távozni készülne.

Az ajtónyitásra megfordul és neheztelő hangon szólal meg:

— Megyek már, megyek. Itt van a kávé is, meg a cukortartó is. Lehet a lónak vinni annyit, amennyi tetszik. Akár az egészet is le lehet vinni már felőlem. Úgyis kedvesebb a tekintetes urnák a lova, mint én, hát el is megyek. A könyvembe csak tessék beírni, hogy rósz voltam, préda voltam, feleseltem. Aztán tessék az asztalon hagyni, majd én elveszem. Úgyis tudom, hogy most megint ki tetszik lovagolni és estig nem is jön haza. En pedig az 5 órásival menni akarok. . . .

— Ugyan ugyan, édes Boriskám, ne okoskodjon már. Nézze, itt vannak a kulcsok, visszahoztam. Csak most az egyszer adjon még 10 kocka cukrot, többször nem kérek. Beviszem a lovam a tiszttartó úrhoz és eladom neki. Egyelőre nem tartok lovat. De hát amig itt van, hadd kapja ki a rendes porcióját. Hiszen ismeri, milyen okos. Ha lemegyek az istállóba, mindjárt a zsebembe kotorászik és ha nem kap cukrot, az egész napja el van rontva. No ne pakoljon. Nézzen ide, kiolvasom a tiz darabot. Egy, kettő, három. ... Es kettesével szedve a cukrot, 10-ig olvas, aztán a kulcscsomót a gazdasszony köténye mellé szúrva, elsiet.

De azért még a folyosóról engeszteléskép- pen visszakiabál.___________________________

Folytatásba I. mellékleten.